Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1986 (13. évfolyam)
1986 / 3. szám - SZEMLE - Éliás Pál: Egy klasszikus jogintézmény: a tiszteletbeli konzul
gek betöltése alkalmával szem előtt tartandó elvek és a jelentéstételnél követendő eljárás tárgyában” is a gazdasági-kereskedelmi előnyöket emeli ki. A rendelet 1. pontja szerint „a tiszteletbeli konzuli tisztség betöltésére mindig olyan személyeket kell igyekezni megnyerni, akik a társadalmi és üzleti világban már megfelelő pozícióval és befolyással bírnak, akiknek a részünkre való megnyerése tehát reánk nézve már eleve bizonyos előnyöket biztosít”. A magyar tiszteletbeli konzulok tevékenységének általános szabályait, jelentéstételi, kereskedelmi értesülések beszerzése iránti kötelezettségeit, közjegyzői és egyéb feladatait rögzítő irányelveket a Külügyi Közlöny 1922. július 5-én megjelent 12. száma tartalmazza, az érintettek körének megfelelően kizárólag angol nyelven, magyar eredeti szöveg nélkül. Az intézmény az egész korszakban fennmaradt (1942-ben 59 tiszteletbeli konzulunk volt külföldön),32 a felszabadulást közvetlenül követő időszakban azonban a konzuli szolgálatnak ez a rendszere idejétmúlttá vált. A második világháború után létrejött népi demokratikus országok nemzetközi kapcsolatai nem kívánták meg a tiszteletbeli konzuli intézmény alkalmazását, s emellett ahhoz (pontosabban annak feudális-tőkés jellegéhez, e tisztség elnyerésének módjához, a tiszteletbeli konzul eljárásának korrektségéhez, a küldő és a fogadó államhoz fűződő viszonyához, pénzügyi feddhetetlenségéhez olyan negatív értékítélet kapcsolódott, hogy hazánkban ezt az intézményt az 1950. évi 8. tvr. megszüntette. A tiszteletbeli konzuli intézmény megszüntetésének volt egy további indoka is: a korábbi általános felfogás szerint a konzuli, így a tiszteletbeli konzuli hivatalok is, elsődlegesen a hazai gazdaság és külkereskedelem érdekeit szolgálták, márpedig ezt a funkciót a külkereskedelem államosításával a kereskedelmi képviseletek vették át. Az 1950. évi 8. sz. törvényerejű rendeletről szólva az államigazgatás külső szerveivel foglalkozó cikk szerzője megállapítja: „Az intézmény megszüntetésével azt a politikai jellegű célt mindenesetre elértük, hogy megszakítottuk a kapcsolatokat azokkal a külföldön élő személyekkel, akiket a Horthy-korszak kormányai ruházták fel a tiszteletbeli konzuli címmel, és kirekesztettük a budapesti konzuli testületből azokat, akik ugyanezen kormányok jóindulatából voltak itt a külállamok tiszteletbeli konzuli tisztviselői.” De maga is hozzáteszi: „az a kérdés, hogy a szocialista államigazgatás gondolatával végképp összegyeztethetetlen-e a tiszteletbeli konzulok intézménye, többször felmerült a szocialista külügyi apparátusokban működő jogászok érintkezése során”.33 Azóta e kérdésre már megszületett a válasz, hiszen a Szovjetunió, Lengyelország és az NDK külügyi igazgatásában azóta ismét lehetőség van a tiszteletbeli konzuli intézmény igénybevételére, a jugoszláv külügyi igazgatás pedig mindig is alkalmazta. Szükséges és lehetséges-e a tiszteletbeli konzuli intézmény alkalmazásának bevezetése a szocialista magyar külügyi igazgatásban? Először nézzük az ellenérveket, melyeket Ustor Endre a következőképpen foglal össze: „Az ellenzők arra hivatkoznak, hogy a szolgálati viszonyban nem