Kanadai Magyar Munkás, 1940. január-július (11. évfolyam, 72-101. szám)
1940-01-04 / 72. szám
A TILTAKOZNAK BUZA-ÜGYNÖKÖK ELLEN « A szövetségi kormány azon határozatával, hogy az összes búzamennyiség a buza-tőzsdén keresztül lesz eladva, csalárd játékot űz a farmerokkal és a wheat poolokkal, akik előzetesen a buza-tanácsot követelték», jelentette ki John Evans, Saskatchewan volt parlamenti képviselője. «Mi azon a véleményen voltunk, hogy a termelők meg fogják kapni azt a teljes árat, amelyért a búza véglegesen el lesz adva. », jelentette ki Evans egyik nyilatkozatában. «Most azonban az ottawai kormány azt határozta, hogy a kormány búza-tanácsa lépjen a búza-tőzsdébe és kimondottan csak az angol és francia vásárlóknak adhat el búzát. Ezt azzal gondoltuk ellensúlyozni, hogy minden egyes farmer 5000 bushelig minden búzáját el tudja adni a búza-tanács ellenőrzése alatt. Éppen ezért a termelők beszállították búzájukat a búzatanácshoz és felvették az előleget és a részesedési levelet, amely a jelenlegi körülmények között, kellene, hogy sokkal többet érjen, mint gondoltuk azt a beszállítás idején.Az angliai és franciaországi kereskedők elég éberek lesznek ahhoz, hogy a piaci zavarokat a saját nyereségükre kihasználják és az említett leveleket értéktelenné tegyék. Emellett a búzatanács ügynökökön keresztül fog spekulálni, akiknek a haszna bizonyára a farmerok rovására fog menni.Még röviddel ezelőtt azt hangoztatták, hogy a haszonharácsolás nem lesz megengedve, de amikor a farmer el van zárva attól, hogy hitelt kapjon a nagy magánbankoknál, azalatt az egész ország gazdasága úgy van beállítva, hogy az a spekulánsoknak és haszonharácsolóknak jövedelmezzen amit nem volna szabad megengedni, hogy ezek a búzatermelő farmerok kárára üzérkedjenek.» CSÜTÖRTÖK, 1940 JANUÁR 4. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 3. OLDAL HARCBASZÁLLNAK A DÉLONTARIÓI DOHÁNYTERMELŐK A BÁRÓK ELLEN! SIMCOE, Ont. — Az elmúlt héten, szerdán mintegy 700 dohánytermelő és részestermelő gyülésezett itt a felsőiskolában azzal a céllal, hogy vizsgálatot szervezzenek az Ontario Flue-Cured Tobacco Marketing Association munkálkodását és az elmúlt évek dohányárai leszállítását illetőleg. Az iskola nagyterme teljesen megtelt buzgó közönséggel és hosszú, de érdekfeszítő cselekvésre késztető beszédet hallgatott végig, amit Mr. J. E. Carter, volt guelphi polgármester, a Simcoe Tobacco Plantations igazgatósági tagja mondott. Mr. Carter fontos beszédében kijelentette, hogy a Tobacco Marketing Assa.-t három ember dominálja és annak többi tagja csak «yesmén». Előtte, kedden délután ugyanilyen célú gyűlés volt Tillsonburgban, ahol mintegy 1500-an jelentek meg a gyűlésen. Azon a gyűlésen 400-an csatlakoztak a mozgalomhoz, míg a helyi gyűlésen a becslés szerint vagy 250- en. A harmadik ilyen gyűlést St. Thomasban tartották dec. 28-án, míg egy negyedik gyűlést január 3-án tartanak meg hasonló célból, Delhiban. A gyűléseket szervező bizottságban hatan vannak olyanok, akik a Marketing Association-nek is tagjai, köztük Horváth Miklós langtoni magyar termelővel. ELVESZETT A BIZALOM A shmoe-i gyűlést William Sutch vezette. Megnyitóbeszédében kijelentette, hogy ő meg van győződve, miszerint a termelők elvesztették a bizalmukat abban az alakulatban, amelyik a termelők érdekeit volna hivatva képviselni. Mr. Clutch felszólította a dohányöv különböző helyein termelőket, hogy lépjenek akcióba mivel a Marketing Board álta megszabott 1939-es minimum ár hozzávetőlegesen mintegy 3.000- 300 dollárnyi vásárlóerőtől fosztotta meg a vidék termelőit. «Az 1939-es termésért mindössze annyit kapnak önök, amennyi elég lesz az 1940-es évi termelési munkák kezdetéig — mondatta. — A jövő tavasszal a termelők arra lesznek kényszerülve, hogy a bankárokhoz térdenállva könyörögjenek elegendő pénzért ahhoz, hogy a termelést befejezhessék. Semmi sem akadályozhatja meg a vidék termelőit abban, hogy a dominium egyik legerősebb szervezetét megszervezzék és ha az rendes irányítást kap, a termelők maguknak építhetnek egy előkészítési (processing) gyárat s akkor a vevőknek oda kell jönni megvenni a dohányt hordókból. Ez nem egy suttogó kampány, amit mi vezetünk. Jöjjön ki nyíltan mindenki a nézetével és ne féljen, hogy nem fog elkelni az 1939-es termés.» Mr. Carter, a gyűlés főszónoka bevezető beszédében hivatkozott arra, hogy ő 1921 óta vesz részt Norfolk járás dohányiparában és közel 750.000 dollár guelphi pénzt fektetett be a Norfolk járási dohánytermelés kifejlesztésébe. « VÖRÖS AGITÁCIÓ » « A tillsonburgi gyűlésen mondták nekem, hogy egy simcoe-i üzletember olyan kijelentést tett, hogy ez a mi mozgalmunk nem egyéb „vörös“ agitációnál — mondta Mr. Carter. — Én felkérem ezt az úriembert, hogy jöjjön ide és erről a pódiumról próbálja meg bebi- szonyítani állítását. » Kihangsúlyozta a szónok, hogy Kanadának vannak törvényei, amik polgárainak szabadságot biztosítanak arra, hogy felébredjenek és segítsenek magukon. Ez atörvényszakasz azonban egy kissé lazának látszik, lehet azért, mert az «új kanadaiak» (bevándoroltak) féltek eddig megmondani nézeteiket. Azt is Mr. Carter mondta, hogy a dohánytermelőket azzal ijesztgették, hogy nem tudják eladni a termésüket, a kötekedőek lesznek. « Elérkezett az idő, amikor azt mondhatjuk az Imperial Tobacco Company elnökének és táraságának, hogy ha saját elhatározásuk nyomán nem akarnak velünk forlalkozni, van arra kényszerülnek, hogy képviselőinkkel, megbízottainkkal foglalkozhatnak. Ők azt mondják, hogy hat dohány vásárló társulatunk van Kanadában. Ez a hat társulat csupán a shic-cured kerületben 3000 termelő fölött és összesen mintegy 11.000.000 lélek fölött gyakorol uralmat. 1938-ban kineveztek a Marketing Assn. direktorává és egyideig tetszelegtem magamnak, hogy milyen nagy emberré is lettem. Egy következő gyűlésen T. J. Kannigannal együtt kértük az Assn. alapszabályának a másolatát és a legnagyobb csodálkozásunkra arról értesültünk, hogy nincsen neki alapszabálya. » Továbbiakban beszámolt Mr. Carter arról, hogy ő, Hannigan is ,H. A. Freeman megbízatást kaptak a Boardtól egy alapszabálytervezet kidolgozására, amit elkészítése után a múlt júliusban nyújtottak be Simcoe-ban a Boardhoz, ahol azonban «elintézték» azt, mivel a termelők érdekeinek megfelelő pontjai voltak. Majd kijelentette, hogy őt és Hannigant kirúgták a Boardból, mivel nem voltak hajlandók «yesmen»-eskedni. «Mi jogon ül Francis Gregory, az Imperial Tobacco Co. legnagyobb részvényese a Boájában, mint a kistermelők képviselője ? — tette föl a kérdést. — Én azt mondom, hogy egy részvénytulajdonosnak sincs joga a Boardban ülni, mint a kistermelők képviselője. Mr. Leitch szerint azonban az ilyesmi helyes dolog, mivel ő maga is azt csinálja. Minél előbb jönnek rá a termelők arra, hogy két urat szolgálni egy ember sem tud, annál jobb a termelőknek. Ismertette, hogy az angol font vásárlóértéke hozzávetőlegesen 48 centtel nagyobb Kanadában, mint az Egyesült Államokban s éppen ezért nem kell attól tartani, hogy Anglia nem fogja megvenni Kanada dohányát. Utalva annak a bizottságnak a munkájára, amelyet azért nevezett ki a Board, hogy az ottawai hatóságokkal keressen megoldást a jelen súlyos helyzetre, kijelentette, hogy az nagyon szegényes munkát végzett. Az ő értesülése szerint az ottawai kormány ígéretet tett az 1939-es termés előkészítő feldolgozását 80 százalékig hajlandó finanszírozni, ha az összes dohányt megveszik, de ezt az ígéretet a bizottság nem fogadta el. Mikor azt mondják, hogy nincsen pénz az idei termésfelesleg megvételére,én az első vagyok, aki ezt nem hiszi el és kétségbe vonja, hogy akartak is pénzt szerezni»— mondotta. Kijelentette továbbá, hogy a dohánytermelőt érő bajok súlyát a részestermelők érzik legjobban. A megélhetés költségei, szerinte, 1940-ben 20 százalékkal fognak emelkedni az 1939-es költsé-gekhez viszonyítva és ezáltal az 1940-es évben a termelés tete-mesen költségesebb lesz. Ha a termelők nem kapnak megfelelő árat a dohányért, hogyan lesznek képesek újra termelni, tette fel a kérdést. «Nem lehet az, hogy egy nagy csoport ember, aki Kanadában szükségéleti cikket termel, néhányak kapzsisága miatt szenvedjen» — jelentette ki Mr. Carter. Kitérve arra, hogy a nagy társulatok miként növelték meg tőkéjüket, Mr. Carter kijelentette, hogy az Imperial Tobacco Co. például a hivatalos vizsgálat szerint (Survey of Corporate Securities) 1912 óta az akkori össztőkéjét —--kb. 35 millió dollárt — 1939-ig hozzávetőlegesen 55,285. 160 dollárra szaporította. HATÁROZATI JAVASLAT A simcoe-i gyűlés A. C. Lycett (Delhi, Ont.) és J. E. Carter ajánlatára a következő rezoluciót tette magáévá: «A dohánytermelőknek ez a gyűlése, múltán mindent jól átgondolt és a kérdéseket kellőképpen kivitatta, úgy gondolja, hogy a dohányipar érdekének és az érdekelt termelők érdekének védelmére, szükség van egy új szervezet megszervezésére, mely felölelne minden termelőt a célból, hogy értesüléseket hozzon össze az egyre alább sülylyedő árak okának megállapítására, a Marketing Board évről évre való dohányosztályozása és ármegállapítása ellenőrzésére, kilátásba helyezve egy bizottság kinevezését, mely a tájékoztató adatokat megfelelően összegezve felelős megbízott által a tartományi és ha kell, a domínium-kormány elé terjeszti tüzetes felülvizsgálás szempontjából, figyelembe véve a terme ,lést, osztályozást és értékesítést, a termelési jogokat, valamint mindezeknek a jelen Marketing Board által való közigazgatását és ügykezelését.Hogy a tagsági díj 5 dollárban legyen megállapítva farmonként, alkalmazva tulajdonosra és részestermelőre, és a jelenlevő tagok ígéretet tesznek minél több tag szerzésére és gyűlések összehívására, amikor azt nézetük szerint szükségesnek tartják.A megállapodás az, hogy az új szervezet taglétszámának legkevesebb 1000-nek kell lenni, mivel ennyire szükség van ahhoz, hogy megfelelő alap álljon rendelkezésre a szükséges fogalmazvány összeállítására, a tájékoztató adatok összegezésére és a kormány elé megfelelő módon való felterjesztésére; arra nézve is megállapodás történt, hogy ha ezt a minimum taglétszámot 1940 január 10-ig nem sikerülne összehozni, úgy a befizetett tagdíjakat vissza kell fizetni azoknak, akik azt befizették.» Támadják a Marketing Board két nyeregben ülő, áruló tagjait A termelők — tulajdonosok és részesek — maguk akarják a kezükbe venni érdekeiknek és sorsuknak intézését SZÁZÁVAL SORAKOZNAK FEL A TÁRSULATOK ELLEN! Sorra tartják a szervezőgyűléseket Tillsonburgban, Simcoe-ban, St. Thomason és Delhi-ban Alább esett esz ühletek forgalma OTTAWA, Ont. — A szövetségitatisztikai hivatal jelentése szeint november hónapban a vidéki üzletek forgalma Kanada-szerte 20 százalékkal alább esett az októberi hónap forgalmával szemben, összegezve az 1938-as forgalmat az 1939-essel szemben. 1939- ben a forgalmi pangás 15 százalékkal volt alatta az 1938-as évnél Munkásvédelmi csoportot szerveznek A reginai munkanélküli tanács legutóbbi rendes taggyűlésén egy CLDL csoport felállítását határozta el. A csoport megszervezésének kérdését számos olyan egyén vetette fel, akik tagjai voltak a CLDL-nek és aktív részt vettek annak munkájában a «Bennett vaspata-uralom» idején. Többen a nőtlen munkanélküli ifjak közül sürgették a védelmi csoport megszervezését, akik közül egy a következőket jegyezte meg: «A polgárjogok elleni támadás minden téren gyorsan közeledik, ami abból a tényből származik, hogy a munkanélküliek harca mind nagyobb erővel fog előretörni a közeljövőben. És nekünk fel kell készülni arra, hogy ezekkel a harcokkal szembenézzünk!» Amerika nem fog búzát exportálni Termékét saját szükségletére használja fel _ . WASHINGTON, D. C. — Az amerikai 1940. évi búzatermése a leggyengébb lesz az elmúlt néhány év mindegyikénél. Ez arra kényszeríti Amerikát, hogy teljesen távol maradjon az exporttól és ami terem, azt saját szükséglete kielégítésére használta fel. Az amerikai földmivelésügyi hivatal becslése szerint Amerika 1940. évi búzatermése a bevetett földterület szerint és az átlagos földhozam következtében 399 millió véka lesz, az 1939. évi 563 millióval szemben, aminek 164 millióval lesz alatta. Egyes szakértők véleménye szerint az oly búzával bevetett földterületnek, amelyet kenyérsütésre használnak fel, hozama csak 75 millió vékát tesz ki. Ez arra kényszeríti Amerikát, hogy búzát importáljon. Ebben a kérdésben felmerült az a probléma, hogy ha Amerikának búzát kell importálni, honnan eszközölje azt ki. Roosevelt c.nk ebben a kérdésben tárgyalásokat folytat a vámbiztossággal: habár végleges megállapodás nem történt eddig, a jelek szerint figyelmük a kanadai búzára terelődött. A biztosság utasítva lett ,hogy a vámot, amennyire lehet, le kell szállíta- tni ,hogy így a búzabevitel ne okozzon nehézséget. Mindenesetre ez csak előkészüet, mert Amerika 1940. évi búzatermése az időjárástól is függ. Az őszi rossz időjárás következtében bevetetlenül maradt földterületet tavaszi búzával szándékoznak bevetni, ami ha sikerül, segíteni fog. Ez a kényszerhelyzet óvintézkedésre késztette az amerikai kormányt a jövőre való tekintettel, mert jelenleg a raktárakban nagymennyiségű búza- és lisztkészlet van felhalmozva, amiből egyelőre nem szenednek hiányt. A búza exportálását teljesen beszüntették. PIAC Állatvásár (Toronto) (Az árak 100 fontonként, élősúlyban értendők) A borjúvásár élénkséget mutat, amit 0.50—1.00 dolláros emelkedés is mutat, de a szarvasmarhavásár általánosságban nagy lanyhasággal kezdődik az új esztendőben. A sertés, juh és bárány körül is nagy a lanyhaság. Borjú (szopós), jó *12.00-13.00 Borjú (szopós), silány ——7.00 Sertés (múlt héten) 9.00—9.10 Sertés (levágva) — 12.00-12.15 (Winnipeg) BÚZA: No. 1 kemény 84%; No. 1 északi 843/,; No. 2 északi 321/?; No. 3 északi 77%; No. 4 északi 76; No. 5 búza 69%; No. 6 búza 64; ablak, 63; No. 1 Garnet 14%; No. 2 Garnet 74; No. 1 Durum 74; No. 4 speciál 76; No. 5 special 68%; No. 0 speciál 63; elszállítva 841 cent. ZAB: No. 2 C. W. 41%; No. extra 3 C. W. 39; No. 3 C. W. 38; No. extra 1 abrak 38; No. 1 abrak 36; No. 2 abrak 32%; No. 3 abrak 30%; elszállítva 39% cent. ÁRPA: No. 1 abrak 48; No. 2 abrak 47; No. 3 abrak 46; elszállítva 49 cent. LEN: No. 1 C. W. 1.90%; No. 2 C. W. 1.861/2; No. 3 C. W. 1.64% No. 4 C. W. 1.641/2; elszállítva 1.89% dollár. ROZS: No. 2 C. W. 78 cent.