Kanadai Magyar Munkás, 1948. július-december (20. évfolyam, 1-25. szám)

1948-07-15 / 1. szám

2. OLDAL TÖMEGTÜNTETÉS A HAJÓMUNKÁSOK TÁMOGATÁSÁRA Kiküldött tudósítónk jelentése TORONTO — A múlt szom­baton délután a helyi AFL uniók, a CCF ifjúsági moz­galmának néhány tagja s más munkásszervezetek tag­jai tömeg­demonstrációt ren­deztek a hajómunkásunió (TLC-AFL) pikerelőinek tá­mogatására a Canada Steam­ship Lines torontói kikötőjé­ben, mikor a társulat egyik személyhajójának utasai ér­keztek a kikötőbe. A de­monstráció célja volt az uta­zó közönség figyelmét fel­hívni a sztrájkra és a társu­lat törvényszegő, terrorista módszereire, amit a sztráj­koló munkásokkal szemben alkalmaz. A sztrájkolók és szimpátia tüntetők felhívásá­ra több utas visszafordult a hajóudvar kapujától, ahol e­­rős rendőrfedezet nyitott u­­tat az utasoknak a piketvo­­nalon keresztül. A szimpátia tüntetők és piketelő hajómunkások felvonulását a CSU elnöke Harry Davis és alelnöke De­­war Ferguson vezették, majd a megérkező Joe Salsberg, ontariói LPP képviselő szavai bátorították és lelkesítették a sztrájkolókat és szimpatizálókat, s másfél órán át folyt a lelkes tüntetés a társulat tulajdonát képező kikötő kapui e­­lőtt. A demokrácia eltiprása A tüntetés fegyelmezetten, béké­sen folyt le, azonban mikor Joe Salsberg a helyszínen lévő rendőr­­kapitánytól engedélyt kért, hogy a tüntetőkhöz beszélhessen, olyan kétértelmű választ kapott, amire Salsberg az úttest másik oldalára átvonulva beszélni kezdett. Erre nyomban maga a rendőrkapitány és a detektívfőnök, rövid, éles szó­váltás után, fenyegetőleg felszólí­tották Salsberget, hogy még a ki­kötőhöz közel fekvő területen sem engedik meg, hogy beszélhessen. S ezt a felszólításukat a »zen és bé­ke« fenntartására kirentelt lega­lább egy századra menő lovas, ke­rékpáros és gyalogosan készenlét­ben álló rendőrségi erővel támasz­tották alá. A felvonulók pedig za­jos tüntetéssel adtak kifejezést an­nak, hogy ez a demokrácia nyílt, brutális eltiprása. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1948 JÚLIUS 15. CSÜTÖRTÖK A LIBERÁLIS KM PIKETELÉSÉRE KÉSZÜLNEK A SZTRÁJKOLÓ MUNKÁSOK 3­— A HAJÓMUNKÁSOK uniója az egész szakszervezeti mun­kásság támogatását kérni fogja, mondotta Harry Davis, a CSU elnöke a múlt héten, mikor bejelentette, hogy a sztrájkban álló unió piket vonalat fog felállítani a liberá­lis párt országos konvenciójára, amely augusztus 9-én nyí­lik meg Ottawában, amely tiltakozó demostráció lesz a liberális King-kormány ellen. Davis bejelentette továbbá, hogy engedélyt fog kérni arra, hogy beszélhessen a libe­rális konvencióhoz. »Meg fogom próbálni, hogy a jelenlegi sztrájk körülményeit megmagyarázzam a liberális párt tagjainak,« mondotta, »s lehetséges, hogy azt a vasfüg­gönyt, amit a liberális kormány húzott a Nagy tavakon álló sztrájk köré, szét lehet húzni annyira, hogy a közön­ség is megláthassa, mi történik tulajdonképen.­ Davis rámutatott arra,­ hogy kanadai munkásoknak a liberális konvenció körül felállított pikervonala, kell, hogy a közvélemény figyel­mét ráterelje a nemzetet fe­nyegető veszélyre. Ez a sztrájk, mondotta, nagyon komoly és mélyre gyökered­­ző kérdés és többé nem e­­gyedül a hajómunkások ü­­gye.Nyilatkozatában Davis a teljes felelősséget a King­­kormányra hárította a sztrájkért, mikor a saját parlamentjének döntését szabotálja azzal, hogy meg­engedi a hajóstársulatoknak a törvény kigúnyolását és törvényellenes, erőszakos sztrájktörő cselekedeteit. A hajóstársulatok által a sztrájkoló munkásokra zúdí­tott terror szinte hihetetlen méreteket ölt, jelentette ki Davis és a kormánynak a semlegességet színlelő ma­gatartását megcáfolja a cse­lekedetei. A helyzet úgy néz ki,­­mintha a King kormány le­mondott volna a kormány­székekről és hatalom gyep­lőjét oda­adta a hajóstársu­latoknak,« mondotta Davis. A munkásmozgalomhoz szóló felhívásában, hogy tá­mogassák a hajómunkások tiltakozó demonstrációját, az elnök hangsúlyozta, hogy »most már nem idő kérdése, hanem határozott akció kell, hogy a hajóstársulatokat kényszeríteni tudják a sztrájk igazságos elintézé­sére.« 1 MILLIÓ MUNKÁS ÁLL A SZTRÁJKOLÓK MELLET­T JACKSON C. S. Jackson, a United E­­lectrical Workers (CCL­­CIO) elnöke a múlt héten fel­szólította a King-kormányt, hogy azonnal intézkedjen a nagytavi hajóssztrájk ügyé­ben­­a szövetségi munkaü­gyi törvény szigorú alkalma­zásával, amely előírja a munkaadók részére a jószán­­dékú egyezkedést a törvé­nyesen elismert unióval, mint az alkalmazottak egyeztető ügynökségével.« »A munkásmozgalom nö­vekvő nyugtalansággal fi­gyeli a sztrájkot,« mondotta Jackson. »Mi úgy érezzük hogy ha a hajóstársulatok­nak sikerül a tervüket ke­resztül vinni, az példát fog mutatni a többi munkaadók­nak, hogyan bánjanak el a szervezett munkássággal e­­gész országszerte.­ Jackson rámutatott arra, hogy Kanada szervezett munkássága kétségtelenül támogatja a sztrájkoló ha­jómunkásokat. A Canadian Congress of Labor (CCL­­CIO) főtitkárának, Pat Con­­roynak a nyilatkozata és a Trades and Labor Congress (TLC-AFL) elnökének állás­­foglalása a hajómunkások mellett 11 millió szervezett kanadai munkás véleményét képviseli és azt nem lehet fi­­gyelmen kívül hagyni. Ugyan­akkor úgy érezzük az egész kanadai közvélemény a ha­jómunkások mellett van,­ szögezte le a kormánynak küldött üzenetében Jackson. COLDWELL A HÁBORÚS uszítók nyílt ÜGYNÖKEI MELLÉ ÁLLT M. J. COLDWELLNEK júli­us 7-én Ottawában a Gyro International nevű burzsoá szervezet gyűlésén mondott beszédéről szóló sajtójelen­tések azt mutatják, hogy a CCF országos vezére ezúttal a mongól-kapitalizmus nyílt ügynökei mellé állt a Szov­jetunió elleni háborús uszí­tásban. A sajtójelentések szerint Mr. Coldwell Sztálin és a szovjet nép kormánya más vezetőinek az eltávolítására tett felhívást. A sajtó így i­­dézi kijelentését: »Bele tel­het tíz tizenöt év, mielőtt el­jutunk a végsőfokig. De meg kell értenünk, hogy sem nemzet, sem más erő nem fordulhat sikerrel szembe a mi életformánkkal.« Mr. Coldwell értésére ad­ta a nagytőkés gyülekezet­nek, hogy »Moszkva rideg magatartását valahogyan le kell törni.« De egy szóval sem utalt arra, hogy ellenez­ni kellene az amerikai impe­rializmus agresszív háborús provokációját. A kanadai népnek a béke fenntartásáért és tartósságá­ért folyó harca a finánctőke imperialista ügynökeinek le­leplezéséért és politikai meg­buktatásáért folyó harc is — harc azok ellen, akik gyűlö­letet és háborús hisztériát igyekeznek felkelteni. A CCF tagjai és szavazó támo­­­­gatói, akik felismerik ezt a tényt vissza fogják vetni ve­zetőiknek azon törekvését, amellyel a CCF-et az impe­rialista háborút szervezők táborába akarják felsora­koztatni. NAGY BAJOK VANNAK CSANG ÉS TRUMAN KÍNÁJÁBAN PEIPING­­ Pénteken 15.-­ 000 kínai egyetemi diák a­­merikaellenes jelszavakat ki­áltozva rendezett nagy tün­tetést a város utcáin a hadi­állapot ellen. A diákok a nyilvános gyülekezés elleni tilalom dacára zárt sorok­ban meneteltek, hogy petíci­ót nyújtsanak át Li Csung­jen tábornoknak, Kina alelnöké­­nek, követelve a hadiállapot meg­szüntetését, az előző hétfői zendü­lés alkalmával agyonlőtt 8 és meg­sebesített 15 diákért kártérítés fi­zetését és a letartóztatott diákok szabadonbocsátását. A tüntetők követelték Fu Cso-ji tábornoknak, az északkínai kom­munistaellenes hadjárat parancsno­ kának kivégzését, azon az alapon, hogy ő adta a parancsot a katona­ságnak július 5-én, hogy a diákok közé lőjjön. A múlt héten itt tartóztattak le a kormánynak egy tábornokát, aki a kommunistákkal kapcsolatban volt és vagyont csinált feketén. Nanking — A kormány győzel­met jelentett a Sárga folyónál a kommunistákkal egy hétig tartó csatáról, de nem cáfolta azt a ko­rábbi beismerését, hogy a kommu­nisták csaknem teljesen bekerítet­ték Luchow vasúti gócpontot, mely Nankingtól északra a főváros védelmének kulcsát képezi. A kommunisták nyugaton vissza­foglalták a régebben elveszített Laohokon várost, szénrakodási fo­lyami kikötőt, északon pedig a Tangszan közelében lévő nagy Kai­­lan-szénbányák ellen vonulnak új­ra. Közben a kormány hirtelen betil­totta a nyugatkínai iparbárók lap­ját, mivel Kína érdekeivel ellenke­ző híreket közölt, például arról, hogy hogyan erősödnek a kommu­nisták. A hétvégén kivégeztek egy tá­bornokot, mert­­kerülte a csata­­(Folytatása a 15. oldalon) fogás. Titó kijelentette, hogy a Jugoszláv Kommunista Párt és a Népfront programja azonos. Ezen kijelentés bizonyítja, hogy Titó nemcsak a pártot és osztályt ke­verte össze, hanem a pártot és az egész népet is. Mihelyt rájöttünk erre a hibára, igyekeztünk a Jugoszláv Kommu­nista Pártra hatni. Sztálin levelet intézett a Jugoszláv Kommunista Párthoz, melyben kifejtette, hogy Titó és Kardelj úgy látszik azt hiszik, hogy olcsó ravaszsággal megszüntethetik a történelmi ha­ladás törvényeit és megcsalhatják osztályukat; ez ábránd és öncsalás. Zsurovi­cs és Hebrang helyeselték ezt a levelet, ezért kizárták őket a központi vezetőségből és letar­tóztatták. A Jugoszláv Kommuni­­ta Párt ezzel a politikájával a pol­gári nacionalizmus lejtőjére lépett, nem ismerte fel, hogy saját népé­nek jogos érdekeit és szabadságát úgy biztosíthatja legjobban, ha e­­zeket összeköti az egész világ sza­bad haladásával. Így lehetnek egy­szerre nemzetiek és nemzetköziek a marxista-leninista pártok. A­ Jugoszláv Kommunista Pártba a nacionalizmussal együtt beszivár­gott a szovjetellene­sség is. A Kominform nehéz szívvel lé­pett a nyilvánosság elé, de a továb­bi várakozás elősegítette volna a jugoszláv vezetők kétszínűségét. A nyilvánosságra hozatala nem gyen­geségnek, hanem erőnek jele. A Magyar Dolgozók Pártját is fenye-­ geti hasonló veszélyek. Ezért há­rom hónappal ezelőtt utasítottuk a politikai bizottságot: legyen résen, hogy csírájában elfojthasson min­den kísérletet a Szovjetunió szere­pének lebecsülésére, a Magyar Dolgozók Pártja és az ország Szovjetunióhoz való viszonyának megzavarására. Minden egyéb tekintetben is le­vonjuk a jugoszláv eset tanulsá­gait. Egyesek azt kérdik, hogy a Kominform határozata nyomán pártunk nem tűzi-e napirendre a kolhoz-problémát; a reakció azzal agitál, hogy a kommunisták végre felfedik kártyáikat. A kommunis­ták nem titkolják céljaikat, ame­lyeket a Kommunista Kiáltvány­ban már 100 évvel ezelőtt leszö­geztek. Amikor a Magyar Dolgo­zók Pártja programját megírtuk és hosszú időre előre megjelöltük a követendő utat, már ismertük a jugoszláv kérdést, mégis sem a kongresszus, sem a program nem követelt változást a falusi politi­kában. Tehát, aki a kolhozkérdés hirtelen felvetését javasolja, csak zavart akar kelteni. A Kominform határozata nem jelenti azt, hogy a kommunista pártok napirendre tű­zik a kollektivizálást, de jelenti azt, hogy nemcsak a városban, ha­nem a faluban is építeni kell a szocializmust. Vaskézzel kell lesúj­tani a reakcióra. Mint egy ember, állunk változatlanul a Szovjetunió és a népi demokráciák mellett. Rákosi Mátyás beszéde után az értekezlet határozati javaslatban egyhangúlag helyeselte a Magyar Dolgozók Pártja központi vezető­ségének állásfoglalását a Komin­­form-határozattal kapcsolatban; el­ítéli a Jugoszláv Kommunista Párt vezetőinek­­letérését a marxizmus­­leninizmus útjáról és a Kominform határozatát iránytűnek tekinti sa­ját munkája számára. A SZAKSZERVEZETEK ÉS AZ M.D.P. KIÁLL A KOMINFORM MELLETT BUDAPEST • A Szakszer­vezeti Tanács július 3-án megállapította, hogy a hábo­rú folyamán munkásosztá­lyunk megbecsüléssel tekin­tett a jugoszláv partizánok­ra, a felszabadulás után pe­dig a jugoszláv munkásság és nép újjáépítő küzdelmé­re. Az azonban világos, hogy sem a jugoszláv, sem más nép nem tudta volna önerejéből, a szovjet hadsereg győzelme nélkül kivívni szabadságát. A népi demok­ráciák jelenleg is csak azért tud­ják békésen építeni a szocializmust, mert az imperialisták szemben ta­­lálják magukat a Szovjetunióval és az általa vezetett békefronttal. A magyar szakszervezeti mozgalom teljes egészében azonosítja magát a Kominform határozatával és éb­ren fog őrködni, hogy a sikerek ne tehessék elbizakodottá a magyar munkásosztályt. A Szakszervezeti Tanács hiszi, hogy Jugoszlávia szervezett munkásai meg fogják a­­kadályozni, hogy pártjuk szembe­kerüljön a háborúellenes erők de­mokratikus frontjával. Budapest — Rákosi Mátyás jú­lius 2-án a Magyar Dolgozók Párt­ja nagybudapesti funkcionárius-ér­tekezletén kijelentette, hogy a Ju­goszláv Kommunista Párt vezetői­nek zöme nem értette meg a kom­munista párt és a munkásosztály vezető szerepét, a munkás- és pa­rasztszövetség lényegét. A Magyar Kommunista Párt a felszabadulás után elérte azt, hogy a magyar dolgozók a munkásosztályban és annak pártjában látták vezetőjü­ket, mert hazánkban nincs más politikai erő, mely tudásban, szer­vezettségben, fegyelemben és áldo­zatkészségben elérné a proletáriá­­tust. Parasztságunk elfogadta a munkásosztály vezető szerepét, mert meggyőződött arról, hogy a mun­kásosztály a leghűbb szövetséges és megvédi őt a régi uralom visz­­szatérésének veszélyétől. A Jugoszláv Kommunista Párt 1920 óta illegalitásban és frakció­harcok közepette élt. A partizán­­háború után nehezen szoktak le arról, hogy parancsoljanak vagy parancsokat fogadjanak el — a kérdések kimerítő megvitatása he­lyett. A Jugoszláv Kommunista Párt a felszabadulás után lénye­gében illegális és láthatatlan ma­radt. A pártvezetők ezt azért he­lyeselték, mert úgy vélték, hogy így­­megkönnyítik a nemzeti össze­fogását, elkerülik a pártok közötti versengést. Ez hamis, helytelen fel­ MONTREAL! A MONTREALI Dem. M. Egy­letnek és a Kossuth Betegse­­gélyző Egyletnek (IMBF) fiók­jának 48-as bizottsága július 18- án CENTENÁRIS ÜNNEPÉLYT rendez a Finland Lassalle pik­nikhelyen. A gazdag program ifjúsági torna, dalárda, stb. Útirány: St. Catharine villa­mossal az Atwaterig, onnan Lassalle autóbuszokkal a végál­lomásig, ahonnan jelezve lesz az út.

Next