Kanadai Magyar Munkás, 1964-1965 (36. évfolyam, 1-49. szám)

1965-03-18 / 32. szám

1965 március 18 KANADAI MAGYAR MUNKÁS Legyenek farmereket is érdeklő cikkei lapunknak Tisztelt szerkesztő mun­kástársak ! Legyetek szívesek közölni lapunk vitája közben az én soraimat is, lehet talán,hogy akadnak olvasók, akik he­­lyeslőleg szólnának hozzá mondanivalómhoz. A névcsere gondolatával sok olvasónk bajlódik. Foly­jon a vita tovább, üssük a vasat amíg meleg. Lapunk csak akkor tudja betölteni hivatását, ha hozzászólunk politikájához és azt a mai időknek megfelelően alakít­juk. A változásokat nem len­ne helyes figyelmen kívül hagyni. Ma még az is változik, a­­mi változatlannak látszik, így például a lisztes malom 100 évvel ezelőtt is lisztet őrölt a gabonából, de ma már ezt másféle hajtó­erő­vel végzi. Malom és malom között tehát különbség van. Amikor én még a Bácská­ban éltem, nyersolaj- és benzinhajtásos malmokra tértek át. Ez 1910-ben volt. Terjesztették a hírt, hogy a vízmalom lisztje jobb, azon nem érzik az olaj- és a ben­zinszag. Ez nem volt igaz, de sokan elhitték a hamis beállítást.Most az atomener­gia korában lesz atomhajtá­sos malom. Elhisszük-e, hogy érezhető lesz a liszten az a­­tomenergia szaga ? A hala­­lást megállítani nem lehet, csak lassítani lehet, így va­gyunk a lapunkkal is. Szerintem a névcserével elérhetnénk bizonyos elő­nyöket. Az új név nem fog új politikát jelenteni reakci­ós értelemben, de jelenthet új politikát a haladás érde­kében, mint ahogy új nem­zeti politikára van szüksége Kanadának is. A nevet meg lehet cserélni a haladás ér­dekében. Új név alatt is a haladás, béke és a szocializ­mus lapja lesz a Kanadai Magyar Munkás. Biztosíték erre nemcsak a szerkesztő­ség, hanem az olvasótábo­runk is. Nem a lap felhigításáról, politikájának feloldásáról van szó, amit például a fele­ségem gyanított, pedig nem is szokott politizálni. Ne okoljuk a szerkesztő­séget, ha nem közöl lapunk­ban minden beküldött anya­got. Ami nem lapba való, azt ne közöljék, akárhogyan ké­ri is az olvasó. Javaslom a levélíróknak, hogy ne men­jenek túltermelésbe és ne követeljék, hogy minden szavuk megjelenjen lapunk­ban. Szerintem az eddig megjelent leveleket is rövi­díthette volna a szerkesztő. Küldjünk be anyagot, de is­merjük el a szerkesztő fele­lősségét. Hagyjuk, hogy vá­logassa ki a hozzá beérke­zett anyagból a közlésre megfelelő sorokat. Legyen neki miben válogatni, s le­gyen is joga rá, hogy válo­gathasson. Legyen lapunkban min­denki részére olvasnivaló.Le­­gyen jó politikai és más ter­mészetű vicceink is. Anekdo­tákat is sokan szívesen ol­vasnak. Kevés legyen a hosz­­szú cikkekből, mert azokat kevesen olvassák el, vagy el sem olvassák. Schaeffer Konrád és má­sok szerint “a tartalma fog­ja megadni a lap jellegét, nem a neve.” Igazuk van. Egyszerűbb, rövidebb neve is lehet lapunknak, így talán a news stand-eken többet tud­nánk eladni, mert ott is ko­­egzisztenciálisabb lesz. A békés egymás mellett élés eszméit alkalmazni kell az egész vonalon. Másokkal együtt én sem könnyen válok meg a lap ré­gi nevétől. Ha a többség nem kíván új nevet, könnyen be­le fogok nyugodni. Szeretném kihangsúlyoz­ni, hogy több mezőgazdasá­gi érdekű, farmereket ér­deklő cikkeket, jelentéseket kell közölni. Legyenek je­lentések a termények árala­kulásáról, mezőgazdasági k­ü­l­k­e­reskedelmünkről, a mezőgazdasági hozamokról és azok kilátásairól stb. A mezőgazdasági folyóiratok­ban sok anyag áll rendelke­zésre, amit csak magyarul értenének meg jobban a mi farmerolvasóink. A farmtárgyú cikkek kö­zött legyenek a talajjal, ál­lattenyésztéssel, gazdasági gépekkel stb. foglalkozó írá­sok. Ha a lap tartalmának ilyen gazdagítása több szer­kesztőségi munkát követel, vonjon be a szerkesztő meg­felelő személyeket, s ennek anyagi követelményeit kielé­gíthetnénk azzal, hogy az üdvözletekért, köszönetnyil­vánításokért stb. fizetnénk, küldenénk be pénz kíséreté­ben évfordulós, születésnapi, névnapi stb. üdvözleteket. Kezdeni kell egy “Betegeink vannak” rovatot, amelyben jelentenénk, hogy N.N. eb­ben vagy amabban a Van­couveri kórházban van, s közölnék a betegek születé­si helyét és idejét, de csak röviden, s ezért a lapunknak fizetnénk. A szerkesztőség aztán felkérhetné az olvasó­kat, látogassák meg a bete­geket, küldjenek felgyógyu­lást kívánva levelezőlapo­kat, ajándékokat. Legyen a lapunk a testvé­riség eszméjének lapja. Ta­láljunk lapunkban egymás­ra, új és régi kanadások.Le­gyen lapunk valóban kollek­tív szervezőnk. Joe Babies, Burford, Ont. i I Jy ^^énzátuiaiy __^ ---.--".----Vj ------— SZABADVÁLASZTÁS, ÉPÍTŐANYAGOK, AUTÓK, IPARCIKKEK STB. Utazások REPÜLŐ- és HAJÓJEGYEK, ÚTLEVELEK és VÍZUMOK. MAGYARORSZÁGI LÁTOGATÁSOK és OTTHONI HOZZÁTARTOZÓK KANADAI LÁTOGATÁSÁNAK INTÉZÉSE. GYÓGYSZERKÜLDÉS TUZEX CSEHSZLOVÁKIÁBA KÖZJEGYZŐSÉG HITELESÍTÉSEK, FORDÍTÁSOK, GARANCIA ÉS MEGHÍVÓ LEVELEK Nincs szégyelnivaló Igen tisztelt szerkesztőség! Én is a névcseréhez óhaj­tok hozzászólni. Gondolom rövidesen lezárják az erre vonatkozó hozzászólásokat. Ami engem illet, ne adja­nak új nevet lapunknak, mert szerintem a mostani nevénél szebbet senki sem tud kitalálni. Nekem az ed­dig javasolt új nevek közül egyik sem tetszik. Nincs szé­gyelnivaló lapunk mai ne­vén, mint ahogy nem kell szégyenkeznünk azért, mert munkások vagyunk. Nem­csak ezt a lapot, hanem az egész világot munkások épí­­tették. Kedves munkástársaim,ne bolondítsuk magunkat av­val, hogy az újkanadások az uj név alatt majd lapunk tá­borába gyülekeznek. Nem állja meg a helyét az a fel­tevés, hogy az ujkanadások a heve miatt nem szeretik lapunkat. Ha gyűlölik lapun­kat, az azért van, mert a cik­keit gyűlölik. Ellenezném azt, hogy la­punk nevét csak az ujkana­dások kívánságára változ­tassuk meg. Sok új kanadai el sem hagyta volna Magyar­­országot, ha szerette volna a szocialista eszméket. Felhívom a szerkesztőség figyelmét azokra, akik kije­lentik, hogy csak addig fog­ja előfizetni ezt a lapot, a­­míg Kanadai Magyar Mun­kás lesz a neve. Vigyázzunk, el ne veszítsük ezeket az ol­vasókat. Erősen javaslom, hogy ne hamarkodjuk el a dolgot. Kívánok sok erőt, egészsé­get a szerkesztőségnek. George Molnár, Taber, Alta. Új készülék vakok részére Hamarosan ki fogják pr­ó­­bálni a vak kanadaiak a vi­lág legtökéletesebb készülé­két, amely a radarhoz ha­sonlóan jelezni fogja ré­szükre környezetük szilárd testjeit, hogy azok között — fák, kerítések, autók, házak stb. között — összeütközés nélkül tudjanak mozogni. A készülék kézi villany­lámpához (flashlight) fog hasonlítani, amelyet a vak személy maga előtt fog tar­tani kezében, mintha útját világítaná be a sötétben. A torontói Bayview utcán levő Vakok Intézete már sikerrel kipróbálta az új találmányt. A készülék a radarhoz hasonlóan ad ki hanghullá­mokat, amelyek visszaütköz­nek a vak egyén fülébe he­lyezett felvevő készülékbe, fülkagylóba. A készülék ára most $300. Később — tö­meggyártás révén — $180- ért fogják árusítani. E készülék, fontosságát tekintve,felér a Louis Braille által 100 évvel ezelőtt elké­szített papír felületén ki­emelkedő pontrendszerrel, a­­melyet a vakok ujjuk hegyé­vel követve olvasnak. A Braille-rendszer segítségével a vakok egyetemi diplomák megszerzésére is képesek, óriási jelentőségű haladás ez a vakok megsegítésére. A készülék pehelysúlyú, könnyűszerrel hordozható. Angliából hozták Kanadába és sokkal tökéletesebb az E­­gyesült Államokban vagy az európai országokban készült hasonló célú alkotásoknál. A készülék segítségével éppen úgy fog “látni” a vak személy, mint a denevér. A készülék ultrazónikus ener­giát sugároz előre, amely f­r­e­k­v­e­ncia-módosulással visszahullámzik fákról, fa­lakról, személyekről, egy­szóval a vak útjában levő minden szilárd testről a vak ember fülében levő kicsiny telefonkagylóba. Kitűnően bevált az új ké­szülék. A vakok órákon át könnyen eligazodtak erdő­ben és az utcák járdáin. A készülék alkotója Dr. Leslie Kay elektromérnök, a birminghami egyetem pro­fesszora. A szegénysorsú vakok ré­szére a kormány fogja meg­vásárolni a készüléket. JOE MIKLÓS Joe Miklós wrenthami la­kos hosszas betegsége után, febr. 13-án, 63 éves korában a lethbridgei Galt kórház­ban meghalt. Joe Miklós a Borsod me­gyei Sajópetri községben született, 1927-ben jött Ka­nadába, Wrentham környé­kén farmerkodott, a szeren­cse neki sem nagyon kedve­zett, már régóta betegeske­dett. Az elhunyt tagja volt a Kossuth Betegsegélyző Egylet lethbridgei fiókjá­nak. A Martin Bros. temetke­zési vállalatnál volt felrava­talozva, a koszorúk között ott volt fiókunk koszorúja is. A szertartást Rev. John Mc­­Nelin végezte febr. 16-án, u­­tána kikísértük a Manton View temetőbe. Gyászolják felesége, két fia, Frank családjával Cal­­garyban, Jimmy pedig Wrenthamon. Két nővére és fivére Magyarországon. A gyászoló család nevében ezúton én mondok köszöne­tet mindazoknak, akik ko­szorút helyeztek a férj és édesapa ravatalára és kikí­­sérték utolsó útjára a teme­tőbe. F. Barva ÚJ MŰVELŐDÉSI házat a­­vattak a mintegy 1400 lako­sú Szigetszentmártonban. A másfélmilió forintos költség­gel épült létesítmény túlnyo­mórészt a községfejlesztési alapból készült, s az építke­zést jelentős értékű társa­dalmi munkával segítette a lakosság. 9. oldal PAKSI JÁNOS Hat heti betegség után 66 éves korában elhunyt Paksi János február 17-én, a Port Colborne, Ont.-i General Hospitalban. Ravatala Rid­­gewayn volt és a Crystal Beach-i temetőben helyez­ték örök nyugalomra. Paksi János 1925-ben vándorolt Kanadába Jugo­szláviából. A Kanadai Ma­gyar Munkásnak 1930 óta e­­lőfizetője volt és 1934 óta tagja volt a Kossuth Beteg­segélyző Egyletnek. Wellandon lakott 1925-től és 19 évvel ezelőtt költözött Crystal Beachre, ahol étkez­dét tartott fenn. Néhány év­vel ezelőtt nyugalomba vo­nult. Paksi Jánost sokan ismer­ték nemcsak Wellandon és Crystal Beachen, hanem az egész Niagara Félszigeten. Következetes híve volt a de­mokratikus népi mozgalom­nak, becsületes munkájával építője volt Kanadának. Szorgalmas munkáséletével k­i­é­r­d­e­melte embertársai tiszteletét. Távozását mély sajnálat­tal vette tudomásul a Kana­dai Magyar Munkás szer­kesztősége és a Kossuth Be­,­tegsegélyző Egylet vezető­sége és félszigeti tagsága. Gyászolják özvegye sz. Jung Margit, az Egyesült Ál­lamokban élő testvérei, Jó­zsef és Ilona, az özvegynek az Óhazában élő hét testvé­re, Jászberényi Gyula és Sándor, a Kossuth Betegse­gélyző Egylet tagsága, la­punk olvasói, sok jó barátja és ismerőse. Tiszteletes Farkas Ferenc ref. lelkész mondott gyász­beszédet.* * * Az özvegy köszönete Lapunk útján is küldeni kívánom köszön­etem azok­nak, akik drága férjemet a kórházban meglátogatták, ezek között különösen Schmidt Jánosnak és felesé­gének, akik nagy fájdal­mamban igaz baráti szere­tettel mellettem voltak. Szívem mélyéből köszö­nöm szeretett férjem rava­talára hozott sok virágot, mély gyászomban irántam kifejezett rokonszenvet. Kö­szönöm a Kossuth Betegse­gélyző Egylet tagságának, hogy drága férjem ravatalá­ra koszorút helyezett. özv. Paksi Jánosné

Next