Kanadai Magyar Munkás, 1966-1967 (38. évfolyam, 1-47. szám)
1967-07-13 / 47. szám
1967 július 18 KANADAI MAGYAR MUNKÁS:-- ■ Beszéd láthatatlan emberhez A RÁDIÓBAN AKI a rádiónál ül, énekel, szaval, szónokol vagy fölolvas, úgy ül ott, mintha az Északisarkon ülne, egymagában, körülötte egy vaksötét világban, jeges emberrengetegben, amelyből egyetlen szó sem hallatszik el hozzá. Egymagában dalol, deklamál, mesét mond vagy tréfálkozik, bukfencet vet vagy sirdogál; más szóval: az Északi-sarkon ül egy ember, egy szódomban, és onnan beszél az egész világhoz. Bármit mond, választ nem kaphat a szavaira. Dalolhat a legőrjítőbb szerelemről, amelyet versében érez, mint akár a világ legjobb költője, Petőfi Sándor. Agitálhat, mint Kossuth Lajos a ceglédi piacon. Rettenthetetlenül mesélhet, mint Shakespeare. És intézkedhetik, mint a régi spanyol király, akinek birtokai a napfelkeltétől a nap lenyugvásáig terjednek. — Választ sehonnan se kap, mintha jéggé, köddé, kővé vagy levegővé válottak volna körülötte az emberek, akik hallgatják szavát, de elnémultak. Mintha a legtávolabbi csillagok lakóihoz beszélne, aki a rádiókészülék elé ül, és elméje, érzése és hangja érzeteivel akarná meghódítani a láthatatlan embereket. (Mert hiszen mindezt előadásnak ez a célja. ) A rádiónál ülni és fölolvasni egy villamos lámpának a magános szobában (mint egy mécsvilágnak a régi költők), gondolkozóba ejti azt az embert, aki először próbálja. Körülbelül azt gondolja magában, amikor meghallgatja a hangját a némaságban, hogy most érkezett el élete legkritikusabb percéhez. Száz- és százezer hallgató előtt vizsgázik, hogy ismeri a betűket, nincs haragban a rö betűvel, nem füttyent, amikor az ef betűt kell kimondania, és tudja, hogy a vesszőnél, pontosvesszőnél és pontnál miféle szünetet kell tartani. Egymagában ül egy szobában, a tenyérnyi fényt vető lámpásnál himbálózhatna a széken, fütyörészhetne, dörmöghetne, föl-fölsóhajthatna, mint a mai emberek szokták, ha egyedül vannak. Tán még magánbeszélgetést is folytathatna, mint mostanában mind gyakrabban látjuk az utcai járókelők magaviseletében. A magános szoba mindezekre a tennivalókra alkalmas volna . . . De nem lehet moccanni sem, mert százezer láthatatlan ember hallgatódzik valamerre a sötétségben. (A többi letette a fülkagylót, miután nem kedvenc dalosa szólalt meg.) Ott ülnek az emberek a magános, párnás ajtóval, jól elzárt ablakokkal ellátott szoba sötétjében, mindenfelé, elől és hátul, jobbra és balra, beláthatatlan távolságokra és a szomszéd szobában. Mintha egy csillagtestről szónokolna az ember a ködbe borult világnak, amely alatta és fölötte terül, és a hangja nagy meszszeségre elhallatszik, oda is, ahol már azt hinné, hogy nem is laknak emberek. Talán Jézus Krisztus kezdte egy szavait, amikor még senki se értette, amikor a láthatatlan embereknek beszélt. KRÚDY GYULA, Régi pesti históriák, 1932 INTERN AZ “AMERIKAI MAGYAR SZÓ” ÉS A “KANADAI MAGYAR MUNKÁS” C. LAPOKNAK • Dr. Rácz László, lapunk külmunkatársa, röviddel ezelőtt tért vissza európai tanulmányútjáról, melynek során meglátogatta Magyarországot és Jugoszláviát. Benyomásairól — kérelmünkre — cikkeket fog ajándékozni olvasóinknak és az Egyesült Államokban megjelenő Magyar Szó c. testvérlapunknak. Elsőnek Kállai Gyulától, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökétől kért interview-nyilatkozatot közöljük, és megemlítjük, hogy a múlt heti számunkban közölt cikkei közül a “KÖSZÖNTŐ” címűt tanulmányútja előtt, a másikat pedig nyomban visszaérkezése után írta. KÉRDÉS: A termelőszövetkezetek tagsága önkéntes társulás alapján dolgozik-e? Hogyan fejlődnek a termelőszövetkezetek? FELELET: A termelőszövetkezetek az állam politikai, erkölcsi és anyagi segítségével, parasztságunk szabad elhatározásából alakultak meg, s ekként is dolgoznak. A gazdaság legfőbb fóruma: a termelőszövetkezetek tagjainak gyűlése; ez választja a vezetőséget, beleértve a termelőszövetkezet elnökét is. A gazdaság működésének legfontosabb kérdéseit — amilyenek például az éves terv — a közgyűlés határozza meg. A vezetőség munkájában a közgyűlés akaratát valósítja meg és neki tartozik felelősséggel. Ma hazánkban mintegy 3.200 termelőszövetkezeti gazdaság van. Ezek túlnyomó többsége egyenletesen fejlődik, ami a tagság életszínvonalának folyamatos emelkedésében is tükröződik, így pl. 1960-tól 1966-ig a parasztság jövedelme évente átlag 5 százalékkal emelkedett. A termelőszövetkezeti tagság életszínvonalának emelkedésében az utóbbi két évben nagy szerepet játszottak a kormányzat központi intézkedései a termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosításának kiterjesztésére, így ma a termelőszöveti tagok — hasonlóan a bérből élő dolgozókhoz — teljesen ingyenes egészségügyi ellátásban részesülnek; gyermekeik után családi pótlékot kapnak, munkájuk befejeztével öregségi nyugdíjat, illetve öregségi járadékot élveznek. KÉRDÉS: Az átlagos holdankénti terméshozam jelentősen növekedett-e, összehasonlítva a régi rendszer átlagával? FELELET: A szántóföldi növénytermesztésben minden alapvető kultúra holdankénti termésátlaga jelentősen megnőtt a felszabadulás előtti átlagokhoz képest, így például az 1931— 40-es átlagterméséhez viszonyítva az 1961—66- os években a hektáronkénti átlagtermés búzából 13.7 q-ról 19.1 q-ra nőtt. Ez jól mutatja a szocialista szövetkezeti nagyüzem fölényét mind a régi félfeudális kapitalista nagybirtok, mind pedig a kisárutermelő egyéni parasztgazdaság felett. KÉRDÉS: Sikerül-e a falu és város közt rátátongott különbségeket csökkenteni, a falvak szociális és kulturális szintjének emelésével? FELELET: Igen. A szociális átszervezés győzelme a falvakban, s ennek nyomán a mezőgazdasági termelés műszaki-technikai színvonalának emelkedése és a parasztság életszínvonalának növekedése már eddig is lényegesen csökkentette a falu és város között meglevő különbségeket. A falu képe megváltozott: átépült a falu, a legtöbb helyen a vertfalú, könnyűtetős házakat lebontották, s helyettük többszobás cserép- és palatetős tégla- és kőépületeket emeltek. Magyarország falvai villamosítottak, minden egyes faluban van elektromos áram, van mozi, a községek nagy részében pedig kultúrház. Rohamosan hódít a televízió, a műsort az ország egész területén minden faluban és községben élvezik. Emelkedett a parasztság általános műveltsége és szakképzettsége is. A falusi gyermekek ma elvégzik a kötelező 8 osztályos általános iskolát és túlnyomó többségük a mezőgazdasági és ipari tanuló iskolákban és a szak- és középiskolákban tovább tanul. Az állam a társadalmi szervek segítségével, a termelőszövetkezetek felnőtt tagjai számára is számos ingyenes szakmai tanfolyamot tart, hogy a mezőgazdasági tudományok a gépesítés legújabb eredményeit a termelőszövetkezetek tagsága elsajátítsa és a gyakorlatban alkalmazza. A falu és a város közötti különbségek csökkentése, a munkások és parasztok élet- és munkakörülményeinek további közelítése egymáshoz az állam egyik legfőbb gondja, amelynek megoldását számos eszközzel segíti. A KÉRDÉS: A nagyüzemű iparosítás folytán a falusi lakosság jórésze a városokba iparüzemekbe özönlik. Az érezhető munkahiányt a tsz-ekben miként sikerült a földművelés fokozott gépesítésével, esetleg más intézkedésekkel pótolni? FELELET: A faluról városba áramlás — amely világjelenség — érezhető nálunk is. Az utóbbi 8—10 évben különösen sok fiatal hagyta el a falut, keresett és talált városi munkalehetőséget, főként az építőiparban. Bár az alapvető és nagy fizikai erőt igénylő mezőgazdasági munkákat — igy a szántást, vetést, a gabonanemüek betakarítását teljes egészében gépesítették s valamennyi mezőgazdasági munkában a paraszt hű segítőtársa lett a gép, a nagyarányú elvándorlás a faluból a termelőszövetkezetek egy részében — különösen a nyári és őszi munkacsúcsok idején — munkaerőhiányt okozott. A szövetkezetek anyagi megerősödése, a jövedelmek növekedése, az a tény, hogy az év végi jövedelemelosztás terhére számos szövetkezetben bevezették a garantált havi munkadíjat, s különösen a kormány intézkedései a társadalombiztosítás kiterjesztésére, a bérből és fizetésből élőkéhez hasonló termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer bevezetésére, változtattak a helyzeten. Az utolsó két évben a faluról történő eláramlás csökkent, sőt már ellentétes tendencia is érvényesül: a városból számos fiatal visszatér a faluba, s a termelőszövetkezetben vállal munkát. A kormányzat célkitűzése a most folyó ötéves tervaz, hogy a mezőgazdaság folyamatos gépesítésével együtt a falusi fiatalok javarésze tanuljon mezőgazdasági szakmát és vállaljon munkát a termelőszövetkezetekben. IT KÉRDÉS: A fokozott iparosodás milyen változásokat okozott az ország tervgazdálkodásában? Az ipari termelés milyen mértékben emelkedett a jelenlegi ötéves terv első évében? FELELET: Magyarország ipari termelése jelenleg közel hétszerese az 1938. évinek. A most folyó ötéves terv első évében, 1966-ban 1965-höz viszonyítva a nemzeti jövedelem 6 százalékkal, az ipari termelés 7 százalékkal, a mezőgazdaság termelése 8 százalékkal emelkedett. 1960—66 között az ipari növekedésnek üteme évi 7,5 százalék, a mezőgazdaságé mintegy 2 százalék volt. 1968. január 1-ével átfogó gazdasági reformokat valósítunk meg a népgazdaságban. Ezek célja a hatékonyabb gazdasági munka, s a gazdasági növekedés ütemének meggyorsítása. Ezek a reformok érintik a tervgazdálkodást is, mégpedig úgy, hogy a jövőben — az egész népgazdaság várható fejlődésének figyelembevételével — a vállalatok nagyobb önállósággal dolgoznak és maguk határozzák meg terveiket, figyelembe véve— sok egyéb tényező mellett — a piac, a jövedelmezőség hatásait is. KÉRDÉS: Az ipari munkásság életszínvonala milyen mérvben növekedett, összehasonlítva az előző kapitalista korszakkal? FELELET: A magyar munkásosztály a felszabadulás előtt egy elmaradott tőkés-feudális ország jogfosztott és kizsákmányolt osztálya volt, amely nagy szegénységben és létbizonytalanságban élt, s állandóan feje felett lebegett a munkanélküliség és a nyomor réme. Ma a munkásosztály államunk, társadalmi rendünk, népünk vezető ereje, amely nem ismeri a létbizonytalanságot, a munkanélküliséget és a kizsákmányolást. Életszínvonala, életkörülményei egyszerűen nem hasonlíthatók a felszabadulás előttihez. Az életszínvonal növekedését a bérek egybevetésével kifejezni nagyon nehéz, nemcsak a pénzegység, az árszínvonal megváltozása, hanem főleg amiatt, hogy míg a Horthy korszakban a munkaképes korú lakosság nagy része nem dolgozott, munkanélküli és eltartott volt, addig ma (Folytatása a 8. oldalon) 6. oldal KANADA TÖRTÉNETÉBŐL BBBAtAMHIfllllltltlIlltlIIMf lllltfllBMIIIIIIIIIIIIIItlIIIIAItlHMtMt.......... 1917 április 9-én, két és fél évvel azután, hogy a Valcartier nevű kiképző táborból a kanadai hadsereg első ezrede megérkezett Európába, az egész kanadai hadtest támadásba ment és elfoglalta Vimy Ridge-t, s ezzel learatta a szövetséges hatalmak első világháborújának legnagyobb győzelmét. Ettől kezdve meggyorsult Kanada angol gyarmatisága utolsó foszlányainak felszámolása. 1930-ban megszállta Kanadát a nagy kapitalista gazdasági válság, a lakosság nagy része közsegélyen tengette életét, a farmerek tönkrementek, ráadásul a nyugati tartományokban 1934-től 1937-ig szárazság volt, a prairie-tartományok fölött nyaranként porviharok nyargaltak. 1942 augusztus 19-én a kanadai hadsereg egységei Dieppe-nél támadást intéztek a németek ellen, de csúfos vereséget szenvedtek. Az ellenség tengerparti ereje sokkal nagyobb volt, mint amennyire a szövetséges hadvezetőség gondolt. Jó oknak találta ezt a hadvezetőség a második front megnyitásának elnapolására, aminek köszönhető, hogy a Vörös Hadsereg majdnem egyedül volt kénytelen leverni Hitler haderejét óriási áldozatok árán. 1945 június 26-án csatlakozott Kanada az ENSz alapokmányát aláíró államokhoz, s ezzel a békefenntartó erők közé sorolta magát. 1946-ban új bevándorlók özönlöttek Kanadába, közöttük Kanada volt ellenségei is, amilyenek például a szélsőjobboldali magyarok, meg a nácik sok más nemzetiségű kiszolgálója is. 1964-ig 2.537.262 új bevándorló érkezett Kanadába. 1960-ban a Szent-Francis Xavier Egyetem mellett (Antigonish, N. S.) alapították meg a Cody International Institute-ot, melynek fő célja a felnőttek oktatása társadalmi vezetésre. Ötven ország diákjai tanulnak ott, akiket különféle társadalmi szervezetek támogatnak. 1967 április 28-án nyílt meg Montrealban az Expo 67. ‘•KANADA történetéből’ c. közleményeinket ezzel befejezzük és meg kívánom említeni, hogy az adatokért hálás vagyok Dr. John T. Saywell professzornak, másodsorban Mr. Thomas Cardamore-nak, végül a Centennial Commission történelmi osztályának. (Sd.) Ki vagy te, Kanada? EGY North York, Ont.-i üzleti lap rövidke cikkének címe volt ez a kérdés a következő válaszázai: Ifjú óriásnak is neveznek engem. Az Észak óriásának. Nem kérkedés ez. Csak halk büszkeség. Ez év nyarának derekán ünnepli népem 100. születésnapomat. Száz évesek vagyunk, mi kanadaiak. Ifjak vagyunk. A nemzet életének nyarát, éljük. És mit cselekszünk? A történelem legnagyobb és legfelségesebb kiállítását adjuk a világnak. Növeljük ipari izmainkat, s néha a munkanélküliséget is. Kiterjesztjük a bőséget sokakra, de nem minden kanadaira. Büszkén duzzad a mellünk, hogy a nagyhatalmak között töltünk be szerepet, egyre gyorsabban növekszünk, de óriási erőnket félénken vetjük latba békéért. Növekvő hírünkkel van okunk büszkélkedni, de nem a sok megoldatlan problémánkkal,nem a lakásínséggel, nem az alkotmányunk válságával, nem az igazságtalan adórendszerünkkel.