Kanadai Magyar Munkás, 1966-1967 (38. évfolyam, 1-47. szám)

1966-12-08 / 17. szám

4. oldal Egy rokonlátogató tapasztalata Magyarországon Tisztelt Szerkesztőség! Én is, mint sok tízezer külföl­di magyar turista, a feleségem­mel rokonlátogatáson voltunk szülőhazánkban ez év augusztu­sában. Kérem a szerkesztőséget szíveskedjenek helyet adni, hogy röviden kifejezzem tapasztalata­imat az új Magyarországgal és magyar testvéreinkkel kapcso­latban. Nem irigylésre méltó annak a helyzete, akinek manapság az a feladata, hogy Magyarországról rosszat írjon, mondjon. Szeren­csére és érthetően is egyre keve­sebb az ilyen. Aki az elmúlt nyá­ron Magyarországon járt és rosz­­szat keresett, az nagyon téve­dett, helyette talált egy orszá­got, amely nyugodtan, egyenle­tesen, nehézségek között is építi a maga gazdaságát, és közben nem feledkeznek meg arról sem, hogy akik ma dolgoznak a hol­napért, minél kevesebb hiányt lássanak, minél többet lássanak az élet örömeiből, szépségeiből, mert bizonyára mindenki tudja, hogy Szülőhazánk úgy mondván kis mese ország. Rokon látogatóban voltunk Győrben, tapasztalataink tanús­kodnak arról, hogyan él a ma­gyar munkás a szocialista rend­szerben, vagyis milyen életmód­ban részesül egy munkáscsalád. A tény az, hogy a magyar mun­kás életmódját azonosítani lehet a kanadai munkáséval, beleértve a munkaviszonyt, egészségi ellá­tást, iskoláztatást, üdülést stb. Ezt ma már sem titkolni, sem letagadni, sem cáfolni nem lehet. Gombamódra jönnek fel az új építmények, a falvakban szép, korszerű lakások épülnek, televí­ziós antenna mindenhol látható, sőt autójuk is van már sokak­nak. Arról tárgyalnak egymás közt az emberek, hol és merre töltik szabadságukat a jövő nyá­ron, Magyarországon, vagy kül­földön? Tegyük hozzá azt az egyáltalán nem mellékes dolgot, hogy mindez nyitott kapuk, mondhatni a világ szeme előtt történik. A nyár folyamán any­­nyian jártak Magyarországon, szinte hemzsegtek a külföldi lá­togatók, rokonlátogatók, vagy akár a Balatonon nyaralók. Mi sem bizonyítja jobban a lá­togatók szabad mozgását, mint hogy a feleségemmel együtt autóval oda, vagy arra mentünk, tetszés szerint, ahova kedvünk tellett, és Magyarországon, Ke­­let-Németországban, Csehszlová­kiában mindenütt a nagy fejlő­dést láttuk. Az otthon járt látogató ízlése, szemlélete, politikai nézete sze­rint, ilyen vagy olyan emberi szempontból a maga elfogultsá­gával számolhat be arról, amit látott, de egyben minden beszá­moló egyöntetű lehet abban,hogy ami ma Magyarországon törté­nik, az a nép túlnyomó részére hasznos minden tekintetben, a magyar nép még soha nem volt ilyen életmódban, mint most van — ezt a kifejezést hallottam többször odahaza. Sok sikert kívánok a sajtó­­alap-kampányhoz. Maradok a Munkás­pártolója, tisztelettel: Minács Géza, Oshawa, Ont. RÖVID MAGYAR HÍREK VÁNDORSZIGETEK a Velen­cei-tóban. Nemrég fedezték fel a Velencei-tó ritkaságszámba menő vándorló szigeteit. Eddig öt ilyen, 15—50 négyzetméter alapterületű szigetre bukkantak. A náddal, sással sűrűn benőtt földdarabok állandóan változtat­ják helyüket. Harcsák, csukák, süllők százai tanyáznak alattuk. AZ ESZTERGOMI vár X—XI. századi palotáját és körkápolná­ját tárták fel a Nemzeti Múzeum régészei,a III. Béla korából szár­mazó (1180 körül épített) vár­palota XII. századi szintjei a­­latt. Mintegy hat méterrel a ké­ső román kori palota egyik fo­gadótermének márványpadlója alatt találták meg az István-ko­­ri palota kör alakú házikápolná­ját. A kora románkori alapfalak alatt nagy kiterjedésű római ko­ri falmaradványok is felszínre kerültek annak jeléül, hogy az esztergomi Várhegy a rómaiak pannonjai Duna menti erődlán­colatának, a Limes-nek is egyik kulcspontja volt. A MAGYARSZOMBATFAI Ke­rámiagyár fokozza exportját. Legutóbb holland, jugoszláv, len­gyel és bolgár vállalatok rendel­tek nagyobb mennyiségű kerá­miavázát. SZÁZEZER futball-labda ex­portra. A simontornyai Bőrgyár­ban új labdaüzem kezdte meg működését, amely már ebben az évben százezer darab futball­­labdát exportál. A gyár labdái­­val több mint ötven országban játszanak. Az új megrendelők sorában a többi között Kanada, Ausztrália, Algéria és Marokkó található. A jövő évi megrende­lések már 200.000 darab labdá­ra szólnak. SZERETJÜK a cukrot. Magyar­­országon az egy főre jutó cukor­­fogyasztás 34,5 kilogramm, s ez­zel ötödik helyen állunk a vilá­gon. Harminc évvel ezelőtt ez a mennyiség nyolc kiló volt. DR. JÓBORU Magdát, a Magyar UNESCO Bizottság elnökét az UNESCO Végrehajtó Tanácsá­nak alelnökévé választották. Illlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll VAN RÓZSA TÖVIS NÉLKÜL Sűrűn idézett közmondásunk, hogy “Nincsen rózsa tövis nél­kül”, bizony nem helytálló. Egy­részt azért, mert a közmondásos rózsatövis tudományos megjelö­lése tulajdonképpen tüske, azaz felületi képződmény, könnyen leválasztható,ellentétben a tövis­sel, amely szúrószervvé átalakult ág vagy levél, s nehezen törhető le. A rózsának tehát tüskéje van, tövise viszont a kökénynek, ga­lagonyának stb. Másik ok, ami­ért a közmondás nem helyes, az, hogy hegyvidékeinken, így a Du­nántúlon, Kőszeg környékén, to­vábbá Börzsönyben és a Zemp­léni hegyekben díszült egy ha­vasi rózsafajta, a béres rózsa (rosa pendulina), amelynek ágai teljesen csupaszok. Nincsen raj­ta se tüske, se tövis. De színe égőpiros és illata kábító. KANADAI MAGYAR MUNKÁS 1966 december 8 EGYHÁZI KRÓNIKA OKTÓBERBEN Magyarország valamennyi katolikus templomá­ban a békéért tartották a Rózsa­füzér ájtatosságát. BAJOR János kocsordi unitári­us lelkész hazatért svájci tanul­­mány­útjáról. Részt vett az Al­bert Schweitzer College hagyo­mányos továbbképző kurzusán. A SZEGEDI Izraelita Hitközség ünnepségén leleplezték Káldor József volt hitközségi elnök em­léktábláját és megemlékeztek dr. Pap Róbertnéről, a női tagozat nemrég elhunyt elnökasszonyá­ról. BEMUTATTÁK KODÁLY ZOLTÁN MAGYAR MISÉJÉT A BUDAPESTI Egyetemi temp­lomban tartott, az új munkaévet megnyitó szentmisén mutatták be Kodály Zoltán, a nagy zene­költő új művét, a "Magyar mi­sét”, amelyet az illusztris szerző a magyar püspöki kar felkérésé­re komponált. A bemutatón je­len volt az amerikai és a kana­dai útjáról nemrégen hazatért Kodály Zoltán is. Megalakult a Magyar Püspöki Kar Külügyi Bizottsága A MAGYAR Katolikus Püspöki Kar már régebben foglalkozott azzal a tervvel, hogy külön bi­zottságot hív életre, amelynek feladata, hogy a külföldi kapcso­latok kérdésével foglalkozzon.A legutóbbi értekezleten megoldó­dott ez a kérdés és megalakult a Magyar Püspöki Kar Külügyi Bizottsága. Elnöke dr. Brezanó­­czy Pál püspök, egri apostoli kormányzó, helyettese dr. Ijjas József püspök, Csanádi apostoli kormányzó, ügyvezető főtitkára dr. Várkonyi Imre prépost, az Actio Catholica országos igazga­tója. Egy koros tengeri tehén .. . Nemrégiben különleges cson­tokra bukkantak a tatabányai bányászok a X-es akna mély ré­tegeiben. A kihívott paleontoló­gusok a csontok és a környezet gondos megvizsgálása alapján megállapították, hogy a szeren­cse értékes lelethez segítette a bányászokat. Ezekhez a csontok­hoz ugyanis valamikor egy szi­rén — más néven tengeri tehén — izmai tapadtak. Ezek a körülbelül 1,5—2 mé­teres, külsőleg a delfinekhez ha­sonló ősi tengeri emlősök na­­gyon-nagyon régen jelentek meg a földön. A tudomány mai állá­sa szerint az ormányosokkal, a mai elefántok elődeivel közös ő­­sük volt, s a most megtalált szi­rén nem sokkal a két fejlődési ág szétválása után élhetett. A leletnek éppen ez adja meg a különleges jelentőségét. Ebből a korból, a körülbelül 55 millió év­vel ezelőtti lutéciumból ugyanis eddig mindössze három közeli rokona került elő, egy Jamaiká­­ban, egy Egyiptomban és egy u­­gyancsak Tatabányán. Hazánk­ban ezek a szirén­csontok min­denesetre a legrégibb ősemlős­­maradványok. ESEMÉNY-KRÓNIKA — Hazai Tudósítások — GEORGE Thomson brit külügyi államminiszter október 31-e és nov. 2-a között hivatalos látoga­tást tett Magyarországon.Thom­­sont fogadta Kállai Gyula, a kor­mány elnöke és Péter János kül­ügyminiszter is. Az angol állam­férfi a külügyminisztériumban megbeszéléseket folytatott a magyar—angol kapcsolatok fej­lesztéséről ,sajtóértekezleten szá­molt be magyarországi látogatá­sának tapasztalatairól. A brit államminiszter nagyon hasznosnak nevezte és közvetlen légkörűnek ítélte meg Kállai Gyulával, Péter Jánossal, vala­mint Szilágyi Béla külügymi­niszter-helyettessel folytatott megbeszéléseit. Hangsúlyozta a két ország közti együttműködés fejlesztésének szükségességét, különösen a gazdasági kapcsola­tok kibővítésének, a kereskedel­mi forgalom növelésének jelen­tőségét. Külpolitikai kérdésekről szólva kifejtette, hogy brit véle­mény szerint a vietnami problé­mát nem lehet katonailag megol­dani, csak politikai rendezés képzelhető el. Thomson az eddi­ginél kedvezőbbnek ítélte meg az atomfegyverek elterjedésének meggátlásáról kötendő egyez­mény sorsát. MAGYAR—BRAZIL gazdasági megbeszélések folytak október 17—29 között Budapesten. A Jo­sé Osvaldo de Mera Penna mi­niszter vezette brazil küldöttség a magyar szakemberekkel meg­vizsgálta a két ország közötti á­­rucsere-forgalom fejlesztésének lehetőségeit, s ennek alapján a jelenleg érvényben lévő kereske­delmi, fizetési és gazdasági e­­gyüttműködési megállapodás á­­rulistáit új termékekkel egészí­tették ki. Megegyeztek az ipari kooperáció létrehozásában is. MAGYAR—OLASZ kulturális, valamint műszaki-tudományos munkatervet írtak alá október 22-én Budapesten. Az új munka­terv tudósok, kutatók, egyete­mi oktatók látogatásait, szakem­berek ösztöndíjas tanulmányait irányozza elő. Tervbe­ vették filmnapok rendezését mindkét országban, valamint magyar, il­letve olasz képzőművészeti és könyvkiállítások kölcsönös be­mutatását is. A BÉCSI Albertina 113 világhí­rű grafikáját állították ki októ­berben Budapesten, köztük Mi­chelangelo, Raffaello, Dürer, Ru­bens, Van Dyck, Rembrandt és Goya rajzait. Dr. Franz Kara­­sek követ és meghatalmazott mi­niszter a tárlatot megnyitó be­szédében elismerően nyilatkozott Magyarország és Ausztria állan­dóan javuló kapcsolatairól, kul­turális együttműködésének bő­vüléséről s hangsúlyozta a két nép történelmi múltjának közös vonásait. BENJAMIN Britten, a világhírű angol zeneszerző és zongoramű­vész, valamint Peter Pears, a népszerű angol tenorista október végén Budapestre látogatott. A vendégművészek két nagysikerű hangversenyt adtak a magyar fővárosban a Budapesti Zenei Hetek keretében. iiimiiiiimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimiiiiiimiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiim Magyarok önmagukról KÉT SZOCIOLÓGUS ÉRDEKES KÍSÉRLETE HÁROM magyar faluban vég­zett hosszabb, érdekes kutató­munkát két szociológus. Arra voltak kiváncsiak, hogyan véle­kednek az emberek saját nem­zetükről, a magyarságról? Hat­száz paraszt­családot kérdeztek meg, majd később kontroll vizs­gálatokat is végeztek budapesti munkások és diákok között. En­nek során kiderült, hogy a falu­si és a városi nemzeti önjellem­zés között lényegében nincs kü­lönbség. Illllllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllll Mindhárom falu lakossága, a munkások és túlnyomórészt a diákok is azt tartották a ma­gyarságra elsősorban jellemző­nek, hogy munkaszerető. 185 pa­rasztember kezdte így válaszát: “A magyarok dolgosak és szor­galmasak.” Csupán ketten akad­tak, akik az ellenkezőjét állítot­ták. Falun és városon a következő erények kapták a legtöbb szava­zatot : becsületes, barátságos, békés, szókimondó, szabadság­szerető, hazaszerető, jószívű, se­gítőkész, jellemes. Ha kisebb számmal is, de negatív erkölcsi tulajdonságok is szerepeltek a jellemzésekben, így: irigy, befo­lyásolható és — amit kizárólag a diákok jegyeztek meg — van­­­nak képmutatók, bőbeszédűek, karrieristák, önteltek is. A diá­kok néhány olyan jó tulajdonsá­got is felsoroltak egyébként, ami másutt nem szerepelt: megértő, emberszerető, igazságos. A magyar ember természeté­re vonatkozó válaszokban min­den rétegnél általánosan előfor­dult a "jókedvű” megjelölés, va­lamint hogy a magyarok erősek, ivósak, szeretnek jól élni, öltöz­ködni, szórakozni, vendégesked­ni és vendéget fogadni. A két kutató — Heller Ágnes és Márkus Mária — az alábbia­kat tartja a tipikus nemzet ön­jellemzésnek: “dolgos, szorgal­mas, iparkodó, becsületes, igaz­ságos, végkedélyű, értelmes, ven­dégszerető, illetve — most már a negatív tulajdonságokat te­kintve — irigy, kapzsi, torzsal­­kodó”. KÉSZÜL AZ ELSŐ MAGYAR-JAPÁN TANKÖNYV A MAGYARORSZÁGI Tan­­könyvkiadó Vállalat publikálá­sában magyar—japán tankönyv jelenik meg a közeljövőben. Ez lesz az első nyomtatásban meg­jelenő japán írású könyv Ma­gyarországon. Szerzője Major Gyula, az Iparművészeti Múze­um főigazgató-helyettese, a bu­dapesti Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem távolkeleti tanszé­ken a japán lektorátus profesz­­szora. Budapesten egyébként évente a Tudományegyetemen tizen­­öten-huszan, a Szabad Egyete­men nyolcvanan-kilencvenen ta­nulnak japánul. A most kiadan­dó tankönyvet még kettő köve­ti. A szerző megítélése szerint a teljes tankönyvből napi 1—1,5 órai tanulás esetén öt év alatt sajátítható el a japán nyelv.

Next