Új Szó, 1968-1969 (40. évfolyam, 1-47. szám)
1968-09-07 / 6. szám
Légy hive óh magyar! ÉMEA MM #* & Vörösmarty M JM B B 1JI H W New Word Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash Volume 40. évfolyam — No. 6. szám Toronto, Ont. 1968 szeptember 7 Ára 10 cent ■ -.......... .... ■ ■ ■ ............................ 1 ' 'S A i—I.."— NYILATKOZAT A SZOVJET CSEHSZLOVÁK TÁRGYALÁSOKRÓL: KÖZÖS HATÁROZATOK • Az alantiakkal megegyezően közölte a szovjet—csehszlovák tárgyalásokról kiadott közleményt az angol nyelvű testvérlapunk (Canadian Tribune) aug. 28. száma, nevek említése nélkül. AUGUSZTUS 26-án befejeződtek a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Svoboda elnök vezette küldöttsége, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya vezetői között folytatott moszkvai tárgyalások. 1968 augusztus 23 és 26 között szovjet—csehszlovák tárgyalások folytak Moszkvában,amelyekben részt vettek . A Szovjetunió részéről L. Brezsnyev, az SzKP Központi Bizottságának főtitkára, A. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SzKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, Ny. Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az SzKP KB Politikai Bizottságának tagja, A. Kirilenko, az SzKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, A. Seljepin és több más szovjet párt- és államvezető . Csehszlovákia részéről Ludvik Svobodda, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke, A. Dubcek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Josef Smrkovsky, a CsSzK nemzetgyűlésének elnöke, a CsKP KB Elnökségének tagja, Oldrich Cernik, a CsSzK kormányának elnöke, a CsKP KB Elnökségének tagja, Vasil Bilak, a CsKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Frantisek Barbirek, a CsKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökhelyetese, Jan Piller, a CsKP KB elnökségének tagja, Emil Rigó, a CsKP KB Elnökségének tagja és több más pártvezető és államférfi. Őszinte, elvtársi vita keretében megtárgyalták a nemzetközi helyzetet, az imperializmusnak a szocialista államok ellen irányuló fokozódó mesterkedéseivel, a legutóbbi csehszlovákiai helyzettel és az öt szocialista ország csapatainak a Csehszlovák Köztársaság területére történt ideiglenes bevonulásával összefüggő kérdéseket. A felek kifejezték azt a szilárd, kölcsönös meggyőződésüket, hogy a jelenlegi helyzetben a legfontosabb azoknak a közös döntéseknek a megvalósítása, amelyeket az ágesernyői találkozón fogadtak el, továbbá azoknak az elveknek a megvalósítása, amelyeket a pozsonyi tanácskozás fogalmazott meg, valamint mindazoknak a gyakorlati lépéseknek a következetes végrehajtása, amelyek a tárgyalások során elért megállapodásból fakadnak. A szovjet fél kijelentette, hogy megérti és támogatja a Csehszlovák Kommunista Párt és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság vezetőségének álláspontját, amely a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága januári és májusi plénumain a társadalom irányítása módszereinek tökéletesítése céljából, a szocialista demokrácia fejlesztése és a szocialista rendszer marxilleuiai alapokon történő megerősítése céljából elfogadott határozatokból kíván kiindulni. Megállapodás született azokról az intézkedésekről, amelyek célja a Csehszlovákiában kialakult helyzet mielőbbi rendezése. A csehszlovák vezetők tájékoztatást adtak tervbe vett legközelebbi intézkedéseikről, amelyeket e célból határoztak el. Csehszlovák részről kijelentették, hogy a párt- és államszervek egész munkáját valamennyi síkon olyan hatékony intézkedések biztosítására irányítják, amelyek a szocialista hatalmat, a munkásosztály és a kommunista párt vezető szerepét, a Szovjetunió és az egész szocialista közösség népeihez fűződő baráti kapcsolatok fejlesztésének és megerősítésének érdekeit szolgálják. A szovjet vezetők, kifejezésre juttatva, hogy a Szovjetunió népei a szocialista Csehszlovákia népeivel barátságra és testvériségre törekszenek, megerősítették azt a készségüket, hogy a legszélesebb körűen és őszintén együttműködjenek a kölcsönös tisztelet, az egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, a függetlenség és a szocialista szolidaritás alapján. A szövetséges országok csapatai, amelyek ideiglenesen Csehszlovákia, területére léptek, nem fognak beavatkozni a Csehszlovák Szocialista Köztársaság belügyeibe. Megállapodás jött létre e csapatok kivonásának feltételeiről, amely a csehszlovákiai helyzet rendezésének megfelelően megy végbe. A csehszlovák fél közölte, hogy a csehszlovák fegyveres erők főparancsnoka megfelelő parancsokat adott a fegyveres erőknek azzal a céllal, hogy ne tűrjék el az incidenseket és a konfliktusokat, amelyek a nyugalom és a közrend megsértéséhez (Folytatása a 2. oldalon) A CSEHSZLOVÁKIAI események első napjaiban Csehszlovákiáért, tíz nappal később Romániáért “vérzett” Johnson elnök szíve. Figyelmeztette a Szovjetuniót, ne merje megfosztani e két országot függetlenségétől. Tette ezt Johnson minden szégyenérzet nélkül. Vezényelte azt a macskazenét, azt az éktelen lármát, ami felzúdult a nyugati “szabad” világban a csehszlovákiai események sodrában. Az a Johnson elnök lett a beavatkozás elleni lárma karnagya, akinek politikája lábbal tiporja a vietnami nép függetlenségi harcát. Az a Johnson elnök inti a Szovjetuniót, akinek hazája fegyveresen vesz erőszakot más népeken világszerte. A béke emberének arcát vágva mondta televízióba Johnson angyali hangon, hogy a világ lelkiismeretébe markol a Szovjetunió és szövetségeseinek csehszlovákiai beavatkozása, és nem röstell Románia védőjeként tündökölni, amikor a román kormány cáfolta a mozgósítási híreket, amit a nyugati hűhó ráfogott, s amikor a román kormány barátságos hangon nyilatkozott a Szovjetunióról. Annak az országnak elnöke lépett elő malasztos szavakkal az emberiség vádeímére, aki röviddel ezelőtt kijelentette, hogy amíg ő lesz az Egyesült Államok elnöke, addig folytatódni fog a vietnami nép agyonbombázása. Az az elnök tetszelgett a czehszlovák nép nagy barátjaként, akinek a gyilkos politikája ellen tüntetőket Chicagóban fenevadakként támadták meg a rendőrök, s akinek utódjául valakit csak úgy lehetett konvención jelölni, hogy állig fegyverzett rendőrpribékeken kívül nemzetőrség és hadsereg halállal fenyegette meg a békét követelő amerikai ifjúságot. Ezt az embert szajkózta a kanadai magyar jobboldali sajtó, mely első oldalon foglalkozott azzal, hogy Kína is elítéli a “Szovjetunió elnyomó, barbár” politikáját, amelynek fegyveres ereje Romániát is elözönléssel fenyegeti, ami ellen — írta a Torontóban kiadott jobboldali magyar sajtó — Jugoszlávia támogatást fog nyújtani s ez már azt jelentené, hogy beláthatatlan kimenetelű háborúra kerülne sor. Lám, újabb reményeket melenget a reakció világháborúért, melynek eredményeképpen hazatérhetne uralkodni a szökevény magyar emigráció. Ám Csehszlovákiában nem történt semmi, aminek hasznát vehetnék az emigrációs urak. CSEHSZLOVÁKIA UTÁN ROMÁNIÁT VETTE KEBLÉRE JOHNSON ELNÖK Lelepleztük N. Fallson Petőf Sándor szobrát MELEGEN sütött a Nap aug. 25-én Niagara Fallson Petőfi Sándor csodálatos szoborműve köré tömörült ünneplő magyar férfiakra, nőkre, ifjakra és gyermekekre. Az előre meghatározott időpontban, d. u. 2 órakor, a Kossuth Betegsegélyző Egylet Petőfi parkjának bejáratánál álló új egyleti épület előterében emelt szobornál, sűrű sorokban félkört alkotó közönség állt a gyepszőnyegen meghatódottan, amikor a falusi énekkar a kanadai, majd a magyar himnuszt kezdte énekelni. A közönség hamarosan csatlakozott. “Büszkék és boldogok vagyunk”,mondotta Szakácsi László, az ünnepély vezetője, “hogy a Magyarok Világszövetsége megajándékozta a kanadai magyarságot az otthon élő magyarság nevében Petőfi Sándor szobrával, hogy soha el ne felejtsük: amiképpen újat akart több mint 100 évvel ezelőtt Kanadában Sir John A. Macdonald, azonképpen új országot akart alakítani Petőfi Sándor Magyarországból azzal a különbséggel, hogy Petőfi hosszabbat lépett előre a történelemben mint Macdonald és a konföderáció többi atyja.” Valamennyiünk örömét fejezte ki az ünnepély vezetője, amikor üdvözlő beszédében boldogan állapította meg, hogy sokan jöttek el Petőfi szobrához, hogy hitet tegyenek amellett a nagy magyar nemzeti forradalmi költő és szabadságharcos hős mellett, aki a magyar dolgozó nép problémáiról nemcsak beszélni és írni akart, hanem elégtételt is akart biztosítani. Megilletődötten tekintett fel minden egyes jelenlévő Petőfi szobor arcára, amikor arról a hófehér leplet a harmadik kanadai magyar nemzedékhez tartozó két középiskolás lány, Farkas Donna és Bakos Balinda levonták, s a 13 éves Hrbál Debbie a szobor talapzatán elhelyezte hódolatunk koszorúját. A szobron függött mindenki feszült figyelme akkor is, amikor a szobor elé lépett Korányi János, az Independent Mutual Benefit Federation és a Kossuth Betegsegélyző egylet központi vezetője és Cselényi József az egylet falusi vezetője. Meleg honfitársi és tagtársi kézszorítással, rövid beszéddel adta a csodálatos szobrot a központi vezető a falisi vezetőnek, s e pillanatokban éppen olyan lelkes tapsvihart visszhangzottak a falak és a fák, mint azokban a pillanatokban, amikor a lepel lehullott a szoborról. Meglepte ünneplő közönségünk lelkes tapsa a vendégszónokként meghívott polgármestert, amikor őt ünnepélyünk vezetője a következő szavakkal jelentette be: “It is with great pleasure that I now introduce to , you our honored guest. His Worship, the Mayor of this famous and romantic City of Niagara Falls, Mr. Franklin J. Miller.” Meleg szavakkal üdvözölte ünneplő közönségünket Miller polgármester úr a város nevében és elismeréssel nyilatkozott a város demokratikus magyarságára, mely háborúban és békében egyaránt hozzájárult Niagara Falls nagy hírének és jó nevének öregbítéséhez. Petőfi, Kossuth neveit tökéletes magyarsággal kiejtve beszélt röviden a magyar történelem két nagy alakjának nemzetközi jelentőségéről, s közben megemlítette azokat a falusi haladó magyar embereket, akiket a legjobban ismert, majd köszönetét fejezte kik azért a megtiszteltetésért, melyet a Kossuth Betegsegélyző Egylet kinyilvánított iránta ünnepélyünkre való meghívásával. Közönségünk tapsa kísérte őt, amikor felesége kíséretében távozott tőlünk. Az ünnepség kulturális programjának most következő számait mindvégig talpon maradva, meleg érdeklődésbe burkolt élvezettel hallgatta mindenki. Petőfi “Föltámadott a tenger” című köleményét szavaló kórus (Folytatása a 2. oldalon)