Új Szó, 1968-1969 (40. évfolyam, 1-47. szám)

1968-09-07 / 6. szám

Légy hive óh magyar! ÉME­­A MM #* & Vörösma­rty M JM B B 1JI H W New Word Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department, Ottawa, and for payment of postage in cash Volume 40. évfolyam — No. 6. szám Toronto, Ont. 1968 szeptember 7 Ára 10 cent ■ -.......... .... ■ ■ ■ ............................ 1 ' 'S A i—I.."— NYILATKOZAT A SZOVJET CSEHSZLOVÁK TÁRGYALÁSOKRÓL: KÖZÖS HATÁROZATOK • Az alantiakkal megegyezően közölte a szovjet—csehszlovák tárgyalásokról kiadott közle­ményt az angol nyelvű testvérlapunk (Canadian Tribune) aug. 28. száma, nevek említése nélkül. AUGUSZTUS 26-án befeje­ződtek a Csehszlovák Szoci­alista Köztársaság Svoboda elnök vezette küldöttsége, valamint a Szovjetunió Kom­munista Pártja és kormánya vezetői között folytatott moszkvai tárgyalások. 1968 augusztus 23 és 26 között szovjet—csehszlovák tárgyalások folytak Moszk­vában,amelyekben részt vet­tek . A Szovjetunió részéről L. Brezsnyev, az SzKP Közpon­ti Bizottságának főtitkára, A. Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, az SzKP Központi Bizottsá­ga Politikai Bizottságának tagja, Ny. Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, az SzKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, A. Kirilenko, az SzKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, A. Seljepin és több más szovjet párt- és ál­lamvezető . Cseh­szlovákia részéről Ludvik Svobodda, a Cseh­szlovák Szocialista Köztár­saság elnöke, A. Dubcek, a C­s­eh­s­zlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Josef Smrkovsky, a CsSzK nemzetgyűlésének elnöke, a CsKP KB Elnöksé­gének tagja, Oldrich Cernik, a CsSzK kormányának elnö­ke, a CsKP KB Elnökségé­nek tagja, Vasil Bilak, a CsKP KB Elnökségének tag­ja, a Szlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, Frantisek Barbi­­rek, a CsKP KB Elnökségé­nek tagja, a Szlovák Nemze­ti Tanács elnökhelyetese, Jan Piller, a CsKP KB elnök­ségének tagja, Emil Rigó, a CsKP KB Elnökségének tag­ja és több más pártvezető és államférfi. Őszinte, elvtársi vita kere­tében megtárgyalták a nem­zetközi helyzetet, az impe­rializmusnak a szocialista ál­lamok ellen irányuló fokozó­dó mesterkedéseivel, a legu­tóbbi csehszlovákiai helyzet­tel és az öt szocialista or­szág csapatainak a Csehszlo­vák Köztársaság területére történt ideiglenes bevonulá­sával összefüggő kérdéseket. A felek kifejezték azt a szilárd, kölcsönös meggyőző­désüket, hogy a jelenlegi helyzetben a legfontosabb a­­zoknak a közös döntéseknek a megvalósítása, amelyeket az ágesernyői találkozón fo­gadtak el, továbbá azoknak az elveknek a megvalósítá­sa, amelyeket a pozsonyi ta­nácskozás fogalmazott meg, valamint mindazoknak a gyakorlati lépéseknek a kö­vetkezetes végrehajtása, a­­melyek a tárgyalások során elért megállapodásból fa­kadnak. A szovjet fél kijelentette, hogy megérti és támogatja a Cseh­szlovák Kommunista Párt és a Csehszlovák Szoci­alista Köztársaság vezetősé­gének álláspontját, amely a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága ja­nuári és májusi plénumain a társadalom irányítása mód­szereinek tökéletesítése cél­jából, a szocialista demokrá­cia fejl­esztése és a szocialis­ta rendszer marxilleuiai a­­lapokon történő megerősíté­se céljából elfogadott hatá­rozatokból kíván kiindulni. Megállapodás született a­­zokról az intézkedésekről, amelyek célja a Csehszlová­kiában kialakult helyzet mi­előbbi rendezése. A csehszlo­vák vezetők tájékoztatást adtak tervbe vett legköze­lebbi intézkedéseikről, ame­lyeket e célból határoztak el. Csehszlovák részről kije­lentették, hogy a párt- és ál­lamszervek egész munkáját valamennyi síkon olyan ha­tékony intézkedések biztosí­tására irányítják, amelyek a szocialista hatalmat, a mun­kásosztály és a kommunista párt vezető szerepét, a Szov­jetunió és az egész szocialis­ta közösség népeihez fűződő baráti kapcsolatok fejleszté­sének és megerősítésének ér­dekeit szolgálják. A szovjet vezetők, kifeje­zésre juttatva, hogy a Szov­jetunió népei a szocialista Csehszlovákia népeivel ba­rátságra és testvériségre tö­rekszenek, megerősítették azt a készségüket, hogy a legszélesebb körűen és őszin­tén együttműködjenek a köl­csönös tisztelet, az egyenjo­gúság, a területi sérthetet­lenség, a függetlenség és a szocialista szolidaritás alap­ján. A szövetséges országok csapatai, amelyek ideiglene­sen Csehszlovákia, területére léptek, nem fognak beavat­kozni a Csehszlovák Szocia­lista Köztársaság belügyei­­be. Megállapodás jött létre e csapatok kivonásának felté­teleiről, amely a csehszlová­kiai helyzet rendezésének megfelelően megy végbe. A csehszlovák fél közölte, hogy a csehszlovák fegyve­res erők főparancsnoka meg­felelő parancsokat adott a fegyveres erőknek azzal a céllal, hogy ne tűrjék el az incidenseket és a konfliktu­sokat, amelyek a nyugalom és a közrend megsértéséhez (Folytatása a 2. oldalon) A CSEHSZLOVÁKIAI ese­mények első napjaiban Cseh­szlovákiáért, tíz nappal ké­sőbb Romániáért “vérzett” Johnson elnök szíve. Figyel­meztette a Szovjetuniót, ne merje megfosztani e két­ or­szágot függetlenségétől. Tet­te ezt Johnson minden szé­gyenérzet nélkül. Vezényel­te azt a macskazenét, azt az éktelen lármát, ami felzú­­dult a nyugati “szabad” vi­lágban a csehszlovákiai ese­mények sodrában. Az a Johnson elnök lett a beavat­kozás elleni lárma karnagya, akinek politikája lábbal ti­porja a vietnami nép függet­lenségi harcát. Az a­ John­son elnök inti a Szovjetuniót, akinek hazája fegyveresen vesz erőszakot más népeken világszerte. A béke emberének arcát vágva mondta televízióba Johnson angyali hangon, hogy a világ lelkiismeretébe markol a Szovjetunió és szö­vetségeseinek csehszlovákiai beavatkozása, és nem röstell Románia védőjeként tündö­kölni, amikor a román kor­mány cáfolta a mozgósítási híreket, amit a nyugati hűhó ráfogott, s amikor a román kormány barátságos hangon nyilatkozott a Szovjetunió­ról. Annak az országnak elnö­ke lépett elő malasztos sza­vakkal az emberiség vádeí­mére, aki röviddel ezelőtt ki­jelentette, hogy amíg ő lesz az Egyesült Államok elnöke, addig folytatódni fog a viet­nami nép agyonbombázása. Az az elnök tetszelgett a czehszlovák nép nagy barát­jaként, akinek a gyilkos po­litikája ellen tüntetőket Chi­cagóban fenevadakként tá­madták meg a rendőrök, s a­­kinek utódjául valakit csak úgy lehetett konvención je­lölni, hogy állig fegyverzett rendőrpribékeken kívül nem­zetőrség és hadsereg halál­lal fenyegette meg a békét követelő amerikai ifjúságot. Ezt az embert szajkózta a kanadai magyar jobboldali sajtó, mely első oldalon fog­lalkozott azzal, hogy Kína is elítéli a “Szovjetunió elnyo­mó, barbár” politikáját, a­­melynek fegyveres ereje Ro­mániát is elözönléssel fenye­geti, ami ellen — írta a To­rontóban kiadott jobboldali magyar sajtó — Jugoszlávia támogatást fog nyújtani s ez már azt jelentené, hogy be­láthatatlan kimenetelű hábo­rúra kerülne sor. Lám, újabb reményeket melenget a reakció világhá­borúért, melynek eredmé­nyeképpen hazatérhetne u­­ralkodni a szökevény ma­gyar emigráció. Ám Cseh­szlovákiában nem történt semmi, aminek hasznát ve­hetnék az emigrációs urak. CSEHSZLOVÁKIA UTÁN ROMÁNIÁT VETTE KEBLÉRE JOHNSON ELNÖK Lelepleztük N. Fallson Petőf Sándor szobrát MELEGEN sütött a Nap aug. 25-én Niagara Fallson Petőfi Sándor csodálatos szoborműve köré tömörült ünneplő magyar férfiakra, nőkre, if­jakra és gyer­mekekre. Az előre meghatáro­zott időpontban, d. u. 2 órakor, a Kossuth Betegsegélyző Egy­let Petőfi parkjának bejáratánál álló új egyleti épület előterében emelt szobornál, sűrű sorokban félkört alkotó közönség állt a gyepszőnyegen meghatódottan, amikor a falusi énekkar a kana­dai, majd a magyar himnuszt kezdte énekelni. A közönség ha­marosan csatlakozott. “Büszkék és boldogok va­gyunk”,mondotta Szakácsi Lász­ló, az ünnepély vezetője, “hogy a Magyarok Világszövetsége megajándékozta a kanadai ma­gyarságot az otthon élő magyar­ság nevében Petőfi Sándor szob­rával, hogy soha el ne felejtsük: amiképpen újat akart több mint 100 évvel ezelőtt Kanadában Sir John A. Macdonald, azonképpen új országot akart alakítani Pe­tőfi Sándor Magyarországból az­zal a különbséggel, hogy Petőfi hosszabbat lépett előre a törté­nelemben mint Macdonald és a konföderáció többi atyja.” Valamennyiünk örömét fejez­te ki az ünnepély vezetője, ami­kor üdvözlő beszédében boldo­gan állapította meg, hogy sokan jöttek el Petőfi szobrához, hogy hitet tegyenek amellett a nagy magyar nemzeti forradalmi köl­tő és szabadságharcos hős mel­lett, aki a magyar dolgozó nép problémáiról nemcsak beszélni és írni akart, hanem elégtételt is akart biztosítani. Megilletődötten tekintett fel minden egyes jelenlévő Petőfi szobor arcára, amikor arról a hó­fehér leplet a harmadik kana­dai magyar nemzedékhez tartozó két középiskolás lány, Farkas Donna és Bakos Balinda levon­ták, s a 13 éves Hrbál Debbie a szobor talapzatán elhelyezte hó­dolatunk koszorúját. A szobron függött mindenki feszült figyelme akkor is, ami­kor a szobor elé lépett Korányi János, az Independent Mutual Benefit Federation és a Kossuth Betegsegélyző egylet központi vezetője és Cselényi József az egylet falusi vezetője. Meleg hon­fitársi és tagtársi kézszorítással, rövid beszéddel adta a csodála­tos szobrot a központi vezető a falisi vezetőnek, s e pillanatok­ban éppen olyan lelkes tapsvi­hart visszhangzottak a falak és a fák, mint azokban a pillana­tokban, amikor a lepel lehullott a szoborról. Meglepte ünneplő közönsé­günk lelkes tapsa a vendégszó­nokként meghívott polgármes­tert, amikor őt ünnepélyünk ve­zetője a következő szavakkal je­lentette be: “It is with great pleasure that I now introduce to , you our honored guest. His Wor­ship, the Mayor of this famous and romantic City of Niagara Falls, Mr. Franklin J. Miller.” Meleg szavakkal üdvözölte ün­neplő közönségünket Miller pol­gármester úr a város nevében és elismeréssel nyilatkozott a város dem­o­kratikus magyarságára, mely háborúban és békében egyaránt hozzájárult Niagara Falls nagy hírének és jó nevé­nek öregbítéséhez. Petőfi, Kos­suth neveit tökéletes magyar­sággal kiejtve beszélt röviden a magyar történelem két nagy a­­lakjának nemzetközi jelentősé­géről, s közben megemlítette a­­zokat a falusi haladó magyar embereket, akiket a legjobban ismert, majd köszönetét fejezte kik azért a megtiszteltetésért, melyet a Kossuth Betegsegélyző Egylet kinyilvánított iránta ün­nepélyünkre való meghívásával. Közönségünk tapsa kísérte őt, a­­mikor felesége kíséretében távo­zott tőlünk. Az ünnepség kulturális prog­ramjának most következő szá­mait mindvégig talpon maradva, meleg érdeklődésbe burkolt élve­zettel hallgatta mindenki. Petőfi “Föltámadott a tenger” című köleményét szavaló kórus (Folytatása a 2. oldalon)

Next