Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1969-11-08 / 15. szám
1969 november 8 (Folytatás a múlt hétről) Egy torontói asszony magyarországi élményei ERRŐL - ARRÓL Ez utóbbi két napot érdemes megfigyelni. Természetesen a betegek összetétele vegyes életkorra nézve, a társadalmi különbség eltűnt, annál is inkább tudom ezt állítani, mivel ott tartózkodásom alatt velem egy folyosón volt ápolt a letűnt világból — hadd mondjam így a jobb megértés kedvéért — középosztálybeli, dr. X. Y.-hé. Sehol semmi kontraszt, egy a dolgozókkal. Csak bámulni tudtam e nőt, ki szinte repült a folyosón s minden mozdulatából áradt az új eszme, a szociális gondolkodás. Nagyon megszerettem. Szóval nincs társadalmi elkülönülés. A látogatók tömegében sem lehet kiválogatni az új rétegeket. Minden látogató ki hazamegy, meggyőződhet erről. Dolgozó réteg, elegancia, bűbájos gyerekek az anyukák karján, a lélek repdes ha látja őket s az általános fellépés perfekt jó modor. Sehol semmi nyomok a régi proletariátusra. Nagyon szép volt, feledhetetlen. Ti ellenségei ez új rendszernek tegyetek le bűnös szándékaitokról, hogy e nép ellen menjetek, gondoljatok arra, ők is Isten képmásai s ha ő tökéletes, úgy minden gyermekére vonatkozik akarata. Ne legyen elnyomott és elnyomó többé. Ne jöjjön soha többé viszsza a régi rend, melyben a nép ismét rabszolgasorban nyögne. Szebb ez a múltnál, s végülis krisztusi. A kórház lehet külsőleg a régi, ám belül modern felszereléssel dolgozik, bámultam a modern röntgen berendezéseket s azt a figyelmet és odaadást mit a betegek itt is élveznek. Különböző szakvizsgálatoknál az orvosok szóba ereszkedtek velem, érdeklődtek új hazám orvosi viszonyai felől. Nagyon jól értesültek, mint az egyik mondta: “bámulatos a kinti magyar orvosi kar anyagi sikere, erkölcsi is, természetesen, de nem mennék ki, szeretek érdek nélkül gyógyítani, boldogság e tudatban, eredményeket elérni.” Ez általános megállapítás orvosi részről, sok helyen fordultam meg. Nő vagyok, van bennem hajlam az indiszkrécióra. Átugrom gyorsan az O. R. F. I.-ba, hol gyógykezelést kaptam a lukácsi gyógyfürdő után. Ide azonba vissza kell térnem, mert itt is volt tapasztalatban részem. Szóval az O. R. F. I., a gyógytanárnővel kezelés közben. Bámulatos energiával hozta ismét mozgásba végtagjaimat s mivel az idő a búcsúra erősen közeledett, megjegyeztem, “boldogság lenne részünkre ha a Szovjet Barátsági Olajvezeték módjára hozzánk is ki lehetne vezetni e gyógyhőforrásokat, hogy ott is tudjunk gyógyulni ezrével rászorulók”. A válasz: “Asszonyom, semmi hasznuk maguknak abból nem lenne.Szép lenne nagyon, de nem az egészségben van kint a pénz, s csak a nagyon gazdagok tudnák megfizetni”. Ne csodálkozzunk a válaszokon s ne is ítéljünk, hogy jól értesültek otthon. Emlékszem gyerekkoromban szenvedélyes olvasója voltam az akkori Színházi Életnek, sok képes fölvétele ma is élénken él emlékezetemben. Ince Sándor szerkesztette. 23-ban, esetleg 22-ben kijött benne egy cikk, jó kiadás az akkori egyik nagy színésznőről. Megint intrikálok, nyugodjon békében Vass Józsefünk úgyis mint pap, úgyis mint volt népjóléti miniszter. A színésznő pedig Biller Irén volt. Meghalt Vass József s Irénként kivándorolt Amerikába s e lapban jelent meg egy fölvétel bátyjáról, kihez kiment a fodrász üzlete előtt. Irénünk biztosan hajakat mosott fivére “üzemében”, nagyítások alatt. A volt csupa “tejjel és mézzel” folyó Kánaánunkban is foglalkozva volt a gazdag lehetőségű újvilággal,de oly módon, hogy oda nem sétáltak akkoriban ki a titulált társadalmi osztály tagjai. Sikerünknek okai lehettek a kivándorlásra a rossz nyelvek szerint, így van ma is, mindenről tudnak, nem csoda. Ezrével hagytuk el hazánkat s mindenki értesít hazafelé. Ha már Ince Sándort említettem, még egyet róla. Erős patronázsa volt színész gárdánknak amennyiben sokan szerettek volna följutni a hollywoodi magas égboltra. Ragyogni és tündökölni akartak. Hangzott az óvás, “darabszámra megy a szerződés, fő alapok: a jó alak, a csodás lábszárak, a kétórás film keretében s lehet várni ismét míg ezekre lesz szükség, denagy a kínálat”. Volt eredménye. Eltértem kórháztól, de be akartam iktatni e gondolatot is, ne ítéljünk ismét, hogy ne ítéltessünk. Lássuk ismét van-e valóban szociális szolidaritás és testvériség abban az igében, hogy “Világ proletárjai egyesüljetek!”? Vagy csak minden propaganda odahaza mit a lapok lehoznak a szociális világközösségi együvé tartozás jegyében? Hát igenis van. A Róbertban feküdt két észak-vietnami fiatal — egy kislány, ki elektrotechnikát tanul s már hét hónapja volt Budapesten, a fiút nem tudom milyen hallgató. A már említett régi középosztálybeli dr. X. Y.né anyai szeretettel vonta magához e kislányt: “Gyere kislányom, tanulunk magyarul” s kart karba téve sétálva mesélt neki s a kislány boldogan hallgatta és nagyon jól megértette a nyelvünket már. E kislányt minden egyes beteg és dolgozó szeretettel karolta fel, barátok voltak, örömmel társultam én is a csoporthoz. Betegsége? Kis soványka volt s az orvosi kar gyöngének találta. Ha nem gurulnak otthon, kész a kétségbeesés, hogy betegek. S a magyar ifjúság jött látogatni a vietnami barátokkal e két fiatal ápoltat. Látni kell őket. Igen. Erő és szeretet rejlik a fent idézett igében. Bár már az egész világ e jegyben élne, megszűnnének az öldöklő háborúk s egy csodálatos egységben lehetne építeni a világ népeinek boldogságát. Lenin nem egy rém többé, életműve ragyog világrészeken keresztül. Nézzünk egy árnyat is szintén Róbertből. Megint csak intrika, betegek közötti, alany jó magam. Traktálva lettem hihetetlen gazdagsággal mit rekord idő alatt érünk el. Nahát ennek semmiképpen sem voltam megjelenésben tanúja, így hallgatólagosan bólogattam. Közbe szólt az egyik néni, jó nagy bán(Folytatása a 7. oldalon ). MINDENKI tudja, hogy Rockefeller birodalmát az olajüzletben szerezte.“Birodalmuknak” a mai tőkés világban gyakorlatilag nincsenek határai. Ezen “birodalom tartományai” megtalálhatók az amerikai földrész majdnem minden országában, Ázsiában, Afrikában és Nyugat- Európában. Érdekkörükbe 38 nagyvállalat, több száz kisebb társaság és leányvállalat tartozik. Bankjuk a Chase Manhattan Bank, U.S.A. egyik legnagyobb pénzintézete. A birodalom élén “ötösfogat” áll, akik az alapító John D. Rockefeller unokái. A Rockefeller társaság gazdasági hatalmának növekedésében visszatükröződik az amerikai finánctőke fejlődésének egyik lényeges sajátossága. A kapitalizmus rendkívül gyors fejlődését biztosító feltételek hatására néhány iparmágnás kezében olyan hatalmas tőkefeleslegek halmozódnak fel, mint ez a Standard Oil és a Rockefeller család esetében történt, amelyek lehetővé tették saját bankjuk megalapítását és az ipari, kereskedelmi tevékenység mellett a pénzvilág feletti uralom megteremtését. Az olajtársaságok mindenkor hatalmas hasznokat húztak a háborúkból és fegyverkezésekből. Rockefeller az első világháború után szélesítette ki írta: Eörsi Béla pénzügyi alapját. Ekkor szerezte meg a két legnagyobb biztosító társaság , a Metropolitan és az Equitable feletti ellenőrzést. A Mao előtti Kínában az amerikai tőkét az Equitable Bank képviselte, amely szintén az Equitable Insurance felesleges tőkéjéből indult ki. A Rockefeller csoport tőkéjének többsége változatlanul rendkívül koncentráltan az olajiparban található. Bár John D. Rockefeller eladta a Socony californiai ágat, szentimentalitásból egy részvényt megtartott emlékül. Rockefeller befolyása bankjainak tevékenységén és biztosító társaságainak pénzügyi erején keresztül szinte minden iparágban érezhető, különösen a rakétaiparban. Ezek, a kaliforniai, a bostoni csoporttal és a Mellon csoporttal kapcsolatos közös érdekeltségek. A jelenlegi háborús feszültség fenntartásában elsőrendű anyagi érdekei fűződnek. Nem véletlen jelenség, hogy Rockefellerék és ügynökeik (John Foster Dulles) a hidegháború, a “háborús szakadék szélén haladó” amerikai külpolitika személyes irányítói voltak. Rockefellerék pénzelik a hidegháború szellemi fegyvereit is, így a “Szabad Európa Rádió” tevékenységét, valamint orosz intézeteket szerveznek (Rockefeller alapítvány útján), amelyekben specialistákat képeznek ki, akik csak a Szovjetunió gazdasági és politikai viszonyainak fejlődését tanulmányozzák. Ezekből rekrutálódnak a külügyi hivatal tanácsadói. Rockefellerék a régi tőkés csoporthoz tartoznak, ezért nem olyan hangosak, mint a texasi szélsőjobboldali birchista világnézetű új tőkéscsoport. Éppen ezért, miután báránybőrbe bújt farkassal állunk szemben, még jobban kell figyelni őket. A ROCKEFELLER BIRODALOM Importált híres bolgár gyógyfüvek, herba-teák Vizeletkönnyítő tea, No. 108 — Könnyíti a vizeleti nehézséget, enyhíti a vizeleti égési érzéseket. Mellbántalmat könnyítő tea, No. Il — Csökkenti a köhögést és lébzési zavart, biztosítja a nyugodt alvást. Kamillavirág, No. 113 — Segít a gyomor-, száj- és torokgyulladás leküzdésében, segíti a gázok és görcs eloszlatását. Könnyíti a csecsemő hasfájást. Artista tea, No. 105 — Túlsúly esetén elősegíti a fogyást. Ideg tea, No. 112 — Segíti az idegesség csökkentését, pihentető hatású. Hársfavirág, No. 114 — Enyhítő natésú tülésre, köhögésre, valamint a reumás és vesefájdalmakra. Számos más betegséget enyhiő gyógy-teával is szolgálhatunk. Kívánságra küldünk gyógy-tea árjegyzéket. Egy doboz gyógy-tea ára, postaköltséggel együtt: $1.25. Rendelésnél kérjük a kívánt gyógy-tea számának megjelölését Money order-t erre a címre kérünk. BALKAN IMPORTS 1099 Gerrard Street East Toronto 8, Ont. ÚJ SZÓ A NAPOKBAN az egyik magyar étterem ablakában egy különös újságra figyeltem fel. Angol címmel büszkélkedett ez a bizonyos sajtótermék. “The C i’-sader” névre hallgatott. Már-már elcsodálkoztam. Talán vallásos témájú a lapocska? S mint ilyen, minden áron téríteni akar, híveket akar szerezni az angol nyelvű étkező közönség soraiból. Az első oldal jobb sarkában a régi rozsdaette kardon terpeszkedő turul madár viszont rögtön tudtomra ,ota, hogy félreértésről van szó. Nem alapos tévedésről ugyan, mert tényleg híveket akarnak szerezni. De nem vallásos öszszejövetelekre, hanem a lebukott régi magyar uralkodó osztály uralmának visszaállítására. Jóhiszemű, a magyarság felé közeledő kanadai polgárokat akarnak megtéveszteni. Aj propagandával próbálják igazolni véres, tehetségtelen múltjuk igazát, s elhivatottságukat a Szülőföld politikai és gazdasági vezetésére. Csak bosszant az a tény,hogy esetleg az a kevés számú kanadai, akit érdekel a magyarság s Magyarország sorsa, ennyire rossz beállításban ismerkedik meg velünk. Ezek az urak elfelejtik, hogy a kanadai ifjak ezrei áldozták életüket a német s így a magyar fasizmus megsemmisítéséért ★ ★ ★ SAN FRANCISCÓBAN néhány hónapja különös pénzügyi kísérlet alá vettek egy aránylag kis létszámú csoportot. Egyszerű dolgozó családok önkéntesen jelentkeztek a Bank of America kísérletére, melynek célja és lényege egy új életforma, a pénz és a csekk-könyv nélküli társadalom tanulmányozása. A tanulmány eddig sikeres. A jelentkezők nagy része eleinte idegenkedett a gondolattól, hogy fizetésük láthatatlanul bevándoroljon az üzemből a bankba. Volt aki attól félt, hogy elveszti egyéniségét s csak egy adat lesz a pénzintézet kartotékján. Ma már élvezik a gond nélküli életet. A bank vigyáz, nehogy tovább nyújtózzanak, mint a takarójuk ér. A hír elolvasása után visszaemlékeztem egy régi tanáromra. Valamikor az 50-es évek elején beszélt az ideális kommunizmusról, ahol szintén t nem ismerik a pénzt. Mindenki képessége és szükséglete szerint részesül a javakból. A San Francisco-i kísérlet szép, jövőre utaló, csak van egy rossz mellékíze. Ha elterjedne, úgy továbbra is a bank részvényesei gazdagodnának és munka nélkül. ★ ★ ★ A MINAP lapozgattam az egyik helyi jobboldali újságot. Mind jobban erősödik a meggyőződésem, hogy egy vicclapot olvastam. Cikkein többet lehet nevetni mint mérgelődni. Az egyik “belmunkatárs” a “Tiszamenti tájért” hullat emigráns könnyeket. Fáj neki, hogy nincs elég foglalkozásszerű halász, kubikos és hal. ( Van viszont bőven sertés baromfi.) Érvelését 1800-as adatokra alapozza. Ez az évszám már el is árulta az illető úriember politikai és gazdasági látkörét. Zokon veszi, hogy már rizst is termelnek a Tisza vidékén. Idéz egy rizsőrt: “Az idén sok , bajunk volt a rákkal.” Nekünk is volt, s még néha ma is van bajunk a rákokkal. Mint például az itt említett jobboldali belmunkatárssal és kollégáival. A legnagyobb áldás számunkra s talán az övékére is, hogy csoportos utazással ellátogatnának Magyarországra, s meggyőződnének végre, hogy már egy évtizede hazudnak. (tek.) A gyalogoló háziasszonyokról Nemrégiben azt olvastam, hogy jó háziasszonyaink rengeteget gyalogolnak. (Újabb statisztika megint.) Angliában mérőeszközt szereltek fel a lábukra, s ki is számították nyomban, hogy egy dolgos háziasszony, kerek perec egy év alatt gyaloglással hová jutna. Kiderült, hogy év alatt körül járhatnák a földet, habár működési helyük nem valami tágas körlet. Hasznos ez a statisztika s látja, kinek szeme vagyon, hogy egy szegény háziasszony mintstrapálja magát agyon. Ámbár azt is lemérhetnék, (nem bánnám,ha akár holnap) hogy az izmos asszonylábak férjeiken egy év alatt vajon mennyit "gyalogolnak?” Dénes György 5. oldal