Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1970-02-14 / 28. szám
6 oldal SCHILLER IÚZSEF■ ■■■■■■■■■ Január 26-án távozott az élők sorából Schiller József 87 éves korában, aki 45 évvel ezelőtt vándorolt Kanadába és 40 éven át volt tagja a Kossuth Betegsegélyző Egyletnek az ontarioi Windsorban. Egyike volt egyletünk alapítóinak. Mivel azonban az időben nem volt semmiféle védelem, sem a munkaadótól, sem a társadalomtól, osztálytudatos honfitársaival együtt segítette megszervezni a Kossuth Betegsegélyző Egylet windsori fiókszervezetét. Nagy és jelentékeny haladó lépés volt ez az akkori kanadai magyar társadalomban. Egyletünk segélyezése ma már csekélynek mondható, de abban az időben komoly védelmet jelentett betegség, baleset, elhalálozás esetén. Nagy segítséget jelentett abban az időben egyletünk temetkezési és életbiztosítása. Egyletünk sajnos nem tudott lépést tartani a háború utáni változásokkal, nem tudta elfoglalni helyét az úgynevezett “affluent society”-vel, a második kanadai magyar nemzedékkel, amely ha nem is teljes mértékben olvadt bele az angolul vagy franciául beszélő kanadai társadalomba, integrálódott, ami —nézetem szerint—nem baj, de baj az, hogy magunkra hagyott bennünket a magyar származású ifjúság, sokan még fiatalok vagyunk meghalni, de öregek vagyunk már dolgozni egyletünkben. Más volt a helyzet 45 évvel ezelőtt, amikor még a Schiller bácsik, a Kovács bácsik azért vándoroltak erre a kontinensre, mert a hazai nagybirtokos rend nem adott a dolgozó embernek még a legigénytelenebb megélhetés biztosítására sem, nem is beszélve azokról, akik szólás- és szervezkedési szabadsággal akartak élni a félfeudális magyar rendszerben és merészeltek felszólalni a Rothschildok és a germanizáló bécsi hatalmasságok ellen. Lehet, hogy kevés köze volt ennek a harcnak Schiller bácsihoz, mert ő tudta—tudomásom szerint—az amerikai földrészen született. Az első világháború őt azonban a Szabolcs megyei Vencsellő községben találta, s minden tiltakozás ellenére besorozták katonának 1914-ben. Végig küzdötte az első viláháborút, szabad gondolkodása, demokratikus szelleme sohasem hagyta nyugton. Egy emberibb társadalom megalapozásáról álmodozott. A felszabadulás szelleme hatotta át és fűtötte tettekre, és 1918-19-ben fegyverrel a kezében állt ki a proletárhatalomért. Ezért őt a Magyar Népköztársaság kitüntette. Érdemrendjét, s az arról szóló okmányt 1969 december 16-án vette át ünnepélyes keretek között. Az új magyar társadalom megtalálta Schiller Józsefet, hősi múltjáról 50 év után sem feledkezett meg, de a drága kitüntetést viselni—sajnos —csak rövid ideig tudta. Jelen voltam a kitüntetés átadása ünnepélyén és sohasem fogom elfelejteni Schiller bácsi arcát, amint átvette—mélyen elérzékenyültséggel—lapunk szerkesztője kezéből az érdemrendet. Egyletünk nevében mondott gyászbeszédemben vigasztaló szavakkal fordultam a köztiszteletben álló, mindenki által szeretett özvegy Schiller mamához és mindenki részéről nagyra becsült családjához és megköszöntem mindazt a sok értékes szolgálatot, melyet a Schiller tagtárs nyújtott egyletünknek, de az egész kanadai demokratikus magyarságnak is, említést tévén arról a tényről, miszerint elhunyt Schiller tagtársunk munkálkodása nem volt meddő, nem volt hiábavaló Magyarországon a dolgozó nép kezébe került a hatalom, munkás-paraszt szövetség alapján maga a nép irányítja a haza sorsát. Megemlítettem, hogy 1945 óta vége a földbirtokosok, gyárosok és bankárok uralmának. Rothschildok és germanizálók, ezek sikerehada nélkül menetel Magyarország a haladás útján, tekintélye van a Duna-medencében, a szocialista államok szövetségében és az ENSZ-ben is, híve a különböző társadalmi és gazdasági rendszerű államok békés egymás mellett élése elvének és gyakorlatának, harcol a vietnámi békéért, erős védelmezője az európai népek biztonságának. Kanadában is gyümölcsöznek a Schiller bácsi cselekedetei. Az ő harcának is köszönhető minden, amit ma Kanadában élvezünk. Az ő harcának folytatója a békéért, demokráciáért harcoló diákifjúság, a szakszervezeti és a farmszervezeti mozgalom. Ezzel a meggyőződéssel intünk búcsút e sorokban is Schiller József tagtársunknak. A Kossuth Betegsegélyző Egylet windsori 5. fiókja nevében: Dózsa János ANGI BERTALAN Sajnálattal jelentem, hogy ismét elesztettünk egy honfitársunkat és szeretett barátunkat, az Új Szó előfizetőjét és anyagi segítőjét, Angi Bertalant, aki sohasem fösvénykedett, amikor a béke és haladás ügyét kellett megsegíteni. A régi rendszer nyomorából vándorolt Kanadába ,amikor elviselhetetlennek érezte a megaláztatást. Sárköz, Szatmár megyéből vándorolt Kanadába, ami most Romániához tartozik, ahonnan 1927-ben indult el. A sors őt is hányta-vezette. Bejárta munkát keresve Kanada nyugati és keleti részeit. Próbált elhelyezkedni Wellandon és Hamiltonban, majd a dohányvidéken vett farmot, aminek az árát dohánytermesztésből törlesztgette. Magányosan dolgozott, s amikor már úgy érezte, hogy a nehéz munkát nem bírja tovább, eladta farmját és Brantfordra költözött, de itt már nem volt nyugalma. Többször kórházba szállították, ahol most, január 24-én, 65 éves korában végzett vele a halál. A Hill and Robins temetkezési vállalat kápolnájában volt felravatalozva. Ott mondott gyászbeszédet Rev. S. Mészáros, ref. lelkész. Temetésén nagy számban jelentek meg rokonai, barátai, földijei. A brantfordi Mount Hope temetőben alussza örök álmát. Kívánjuk, hogy örök álma legyen békés és legyen neki könnyű az idegen föld, amely eltakarja. Gyászolják őt két öccse, Imre és Géza; nénje, Vince Józsefné családjukkal Kanadában, az óhazában élő testvérei, Etel és Eszter családjaikkal. Angi Bertalan egyik utolsó kívánsága volt, hogy öccse az ő nevében 25 dollárt adományozzon az Új Szónak, amelyet ő nagyon szeretett és nagyra becsült. Angi Berti barátunk emlékét egész életünkben megőrizzük. Mike Nádas, Brantford, Ont. ÚJ SZÓ LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ -•- -: , . ..,■■:■■■: ! Köszönetnyilvánítás Mi, Angi Bertalan gyászoló testvérei, az Új Szón keresztül is küldjük köszönetünket mindazoknak, akik virágokat és koszorúkat helyeztek kedves testvérünk ravatalára, és azoknak is, akik kikísérték utolsó útjára a sokat szenvedett testvérünket, valamint azoknak, akik autóikat voltak szívesek a gyászmenet rendelkezésére bocsájtani. Köszönet a koporsóvivőknek, és mindenkinek, aki fájdalmunkban osztoztak. Angi Julianna, Imre és Géza STRACKY HENRY Ismét kevesebben vagyunk eggyel. Január 7-én, 73 éves korában elhunyt Stracky Henry tagtársunk, aki 1926-ban vándorolt Kanadába a jugoszláviai Pozsega községből és 1929-ben hozatta ki családját. Autóipari munkás volt a Chrysler-gyárban. Munkáját két évvel ezelőtt hagyta abba betegsége miatt. Temetése január 9-én volt. Ravatalára a család, a rokonság és a Kossuth Betegsegélyző Egylet helyezett virágokat és koszorúkat. Gyászolják özvegye és két fia, Rudolf és Ferenc, Regina, Saskóban élő nővére ,valamint kilenc unokája. Stracky tagtárs legyen örök álmod csendes. Joe Molnár, Windsor, Ont. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Üdvözli táborunkat Tisztelt Szerkesztőség! Üdvözlöm önöket, mozgalmunk kül- és belföldi támogatóit, az Új Szó olvasóit, önzetlen külmunkatársait. Kívánok mindannyiuknak hosszú életet és örök békét az emberiségnek. Itt küldök 15 dollárt, melyből kérem előfizetésem megújítását az Új Szóra és a Magyar Hírekre. Lapunk támogatására a legutóbbi kampány során két gyűjtőnek adakoztam. A kampány sikere kielégít, de tudom, hogy az infláció minden évben nagyban csökkenti az évek óta egyforma kvóta vásárlóképességét. Gyorsabban halad az infláció mint a lapunk támogatása. A tőkés átok rozsda módjára eszi meg a szegények megkeresett és megtakarított pénzét, különösen a nyugdíjakat. Nekem úgy tűnik ,hogy addig fog tartani a harcunk, amíg lesz rá pénzünk. Lapunkért is életrehalálra megy most már a harc. Munkatársi üdvözlettel: Joe Babiis, Buriord, Ont. iiiiimmmiiimimmiiiiiiiiimiiiiiimi Szakács Dezső emlékére .5 Tisztelt Szerkesztőség! Szeretettel emlékezem meg férjemről, Szakács Dezsőről, aki 1969 február 5-én, hirtelen halállal hagyott itt engem örökre. Jó férjem iránti kegyeletből 5 dollárt küldök lapunknak, amelynek szeretett férjem évtizedeken át előfizetője és anyagi megsegítője volt. (Mrs.) Rose Szakács Lethbridge, Alta. 1970 február 14 SZEMELVÉNYEK Iria: FRANK KRISTÓFF (Barrie, Ont.) LÁTTAM, OLVASTAM Nem a terjedelmes torontói napilapokban és nem az első oldalon, nagy, feltűnő fejeimmel, hanem lakhelyem “Barrie Examiner” nevű kis lapjában. Ott is csak eldugva, a vegyes hírek rovatában, a lehető legrövidebbre fogva, mindössze kétsorú jelentésben, AP-forrásból, Kinshaha, The Congoból, ami így szólt: A kongói kormány elfogadott egy új alkotmányt, amely kötelezővé teszi, hogy az elnök hűséget esküdjön Marx és Lenin eszméinek tiszteletben tartására. Ez más szóval azt jelenti, hogy az elnök a marxista - leninista tanítások szellemében fog őrködni az ország kormányzata fölött. Csodák csodája! Hát mi történhetett? Ha jól emlékszem, valami 10 évvel ezelőtt, amikor Sötét Afrika kellős közepén elterülő Congo új kormányt alakított, az imperialisták mindent elkövettek ,hogy egyik nekik engedelmeskedő bábkormányt állítsanak az ország élére és—az akkori jelek szerint—olyan sikerrel, hogy amikor a szovjet külképviselet és kereskedelmi kirendeltség megérkezett, azonnal kiutasították, az imperialista hatalmak képviselőit pedig tárt karokkal fogadták. Persze nem ment minden könnyen az újgyarmatosítóknak, mert a belga tőkések unszolására el akarták szakítani a természeti kincsekben gazdag belga Kongót, ami nélkül a felállított bábkormány nem remélhette az ország felvirágoztatását. Ezt látta a bábkormány is, és csekély haladó erők segítségével próbált is védekezni. Ennek láttán az újgyarmatosítók szövetkeztek és kirobbantottak egy polgárháborút, melynek fő célja volt először a haladó erők kiirtása, közben alkudozni kezdtek Patrice Lumumba és társaival, hogy szakadást idézzenek elő a kormányban. A belga Kongóban a tárgyalások eredménytelenül végződtek, mert nem kaptak semminemű szállító eszközt. Lumumba és társai gyalog indultak, veszélyeztetve életüket, s ellenfeleik bérencei legyilkolták őket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa is akcióba lépett. Békés elintézésre törekedett. Az ENSZ titkára kiszállt a belga Kongóban és útközben lelőtték a repülőgépjét. Valószínűleg a szakadás ellen foglalt állást, s így jobbnak látták eltenni láb alól. Közben a belga imperializmus is létesített egy bábkormányt, Amerika és Anglia látszólagos jóváhagyásával, mindenre kapható kalandorokból, összeállítottak egy hadsereget, amely jól felszerelve fajirtó hadjáratot indított a benszülöttek ellen azzal, hogy a kommunizmustól akarják megmenteni az országot. iimiiiiiiiiiimiiimimiimiiiMmimmiimiiiiimiimiimimmiimiiiiiiiiiiiiiim SEGÍTS MAGADON, AZ ISTEN IS MEGSEGÍT! “Segíts magadon, az Isten is megsegít”, tartja a magyar közmondás, és úgy látszik Kelly Bryant amerikai külügyminiszter is, aki a Little Rock, Ark.-ban keltezett hír szerint bankettet rendezett önmaga tiszteletére, ahol a vendégek 20 dollárt fizettek egy terítékért. Az újságírók megkérdezték a miniszter urat, igaz-e, hogy ő előlegezte a bankett költségét? “Nos, éppenséggel nem mondanám. Valahogy úgy vagyok vele, mint az a valaki, aki önmagának rendezett születésnapi mulatságot”, mondotta a miniszter úr. “Hova megy a bankett jövedelme?” “A zsebembe”, vágott vissza a miniszter úr. Később igyekezett így módosítani kijelentését: “Egy zsebbe.” Még később pedig: “A zsebbe”. “Talán választási kampányra megy a pénz?” — érdeklődtek tovább az újságírók. “Hát kérem szépen, többféle kiadás fedezésére megy”, felelte a miniszter úr. Amikor az újságírók tovább faggatták, felháborodott a mi- niszter úr és kijelentette: “írhatnak tetszésük szerint bármiféle átkozott jelentést.” Illllllllllllllll......Illllllllllll........ Lapunk fenntartására Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 18 dollár értékű pénzutalványt. Ebből kérem előfizetésem megújítását az Új Szóra, Magyar Hírekre és a Kincses Kalendáriumra, amit még nem kaptam meg, de remélem, hogy megjön. A maradványt az Új Szó fenntartására adományozom. John Major, Schumacher, Ontario Az Új Szóra Tisztelt Szerkesztőség! Mellékelten küldök 15 dollárt. Ebből újítom meg előfizetésemet, a többit pedig adományozom az Új Szóra. Tisztelettel: Helen Hídvégi, Toronto Utolsó adomány Kedves Szerkesztő Barátaim! Itt küldök $25-t elhunyt Angi Berti barátunk öccsétől, bátyja utolsó adományaként az Új Szó részére. Sajnos, így fogy el lapunk olvasótábora. Jó egészséget kívánok mindnyájatoknak. M. Nádas, Brantford, Ont. Az új Szóra Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 25 dollárt. Ebből kérem fivérem részére, Tatabányára megújítani az előfizetést és a Magyar Hírekre, és ebből kérem előfizetni számunkra a Nők Lapját. Ami fennmarad, menjen az Új Szóra. Nagy Béla és Mária Toronto.