Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1969-10-11 / 11. szám

1969 október 1 . ÚJ SZÓ 3. oldal A BÉKE HÍVEINEK TALÁLKOZÓI SZÁZADUNK első felében Berlinben székelt a német rabló imperializmus vezérkara. Itt szület­tek azok a bűnös határozatok, amelyek Európa és más földrészek népeinek sok millió áldozatba, szörnyű pusztulásba és veszteségbe kerültek.Har­­minc évvel ezelőtt ebben a városban adták ki azt a parancsot, mely kirobbantotta a második világ­háborút. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy ép­pen Bel­­liben — a Német Demokratikus Köztár­saság fővárosában — ült össze nemrégiben az im­perialista agressziók és háborúk ellen küzdők két nagy fóruma: a Béke-világtalálkozó (június 21— 21), és a Béke-világtartáls jubileumi ülésszaka (június 25—26), mely a szervezett békemozga­lom 20. évfordulóját ünnepelte. Az NDK államtanácsának és kormányának, va­lamint az első békeszerető német állam egész la­kosságának nevében Walter Ulbricht melegen üd­vözölte e találkozók résztvevőit. A Béke-világta­lálkozóhoz intézett üzenetében Ulbricht elvtárs a többi között kijelentette: “Népünk gyökeresen kiirtotta a maga területén az imperializmust. Itt, Berlinben, a mi fővárosunkban az imperialista nagyhatalmi háborús politikából nem maradt más, mint a császári palotának, Hindenburg pa­lotájának és a hitleri birodalom kancellárjának romjai. Dolgozóink eltüntették ezeket a romokat és a náci imperialista szemét egyéb maradványai­va­l együtt.” Ulbricht üzenete egész programját foglalja magában azoknak a konkrét lépéseknek, melyeket az NDK kormánya és dolgozó lakossá­ga a népek békéjének és biztonságának védel­mében megtenni szándékozik, s amelyeknek a nyugatnémet imperializmus agresszív és revan­­sista tervei miatt Európára nézve is nagy jelentő­ségük van. A találkozók résztvevői saját szemükkel lát­hatták, milyen óriási eredményeket értek el az NDK dolgozói a szocialista gazdaság, tudomány és kultúra fejlesztésében, a fennállásának 20. évét ünneplő köztársaság társadalmi rendjének igazi demokratizmusában. Az NDK kormánya és társadalmi szervezetei minden feltételt megte­remtettek a Béke-világtalálkozó és a Béke-világ­­tanács gyümölcsöző munkájához. A Béke-világtalálkozó egyik figyelemre méltó sajátossága igen széles körű és impozáns jellege volt. Erre a fórumra több mint 1100 küldött ér­kezett 56 nemzetközi és 320 nemzeti szervezet képviseletében, amelyek küzdenek a militariz­­mus, az agresszió és az imperialista háborús po­litika ellen, a kolonializmus és a neokolonializ­­mus, a fajüldözés és a fasizmus ellen. Részt vett a találkozó munkájában sok olyan tekintélyes bé­keharcos is, akiknek a hangjára a saját orszá­gukban és más országokban is tisztelettel hall­gatnak. 101 országból érkeztek Berlinbe a béke­mozgalom hívei, különféle foglalkozású, világné­zetű, vallású emberek, összeforrasztotta őket az a szenvedélyes törekvés, hogy együttesen megvi­tassák korunk legélesebb és legfontosabb kérdé­seit, s közösen megtalálják a leghatékonyabb u­­takat és módokat valamennyi nép békéjének és biztonságának megteremtésére.A találkozó részt­vevőit különféle nézeteik ellenére az egész em­beriség sorsáért érzett őszinte aggodalom töltöt­te el. A jelenlegi helyzet fontos kérdéseinek részle­tesebb megvitatására a Béke-világtalálkozó öt munkabizottságot alakított: Vietnam, a Közel- Kelet, a kolonializmus,neokolonializmus és a nemzeti függetlenség, az európai biztonság, vala­mint a leszerelés kérdéseivel foglalkozó bizottsá­got. E problémák bonyolultságára és a felszólal­ni kívánó résztvevők nagy számára való tekintet­tel a felsorolt öt bizottság közül négy ismét több albizottságra oszlott, amelyek szőkebb részlet­­kérdéseket vitattak meg. Ezenkívül a találkozó tartama alatt 9 nagy szakosított munkacsoport ülésezett. Szakszervezetek, parasztok, diákok, nők, vallási körök, parlamenti tagok, jogászok, tanítók és nevelők képviselői, valamint művészek és tudósok tevékenyen közreműködtek a saját problémakörük vitáin, s az általános beszámolók­ban értékes, építő javaslatokat terjesztettek a ta­lálkozó plénuma elé a békéért és a népek közti barátságért harcoló szakmai szervezetek tevé­kenységének fokozása és összehangolása ügyé­ben. A találkozó öt főbizottságának munkáját a résztvevők igen nagy aktivitása jellemezte, így például az európai biztonság problémájával fog­lalkozó bizottság plenáris ülésein és az idetar­tozó albizottságokban több mint 100, a közel­­keleti problémákkal foglalkozó bizottságokban mintegy 60 küldött szólalt fel. A demokratikus, szabad vita eredményeként és a harcra vonat­kozó tapasztalatok cseréje során a fő kérdések­ben a nézetek egysége kristályosodott ki, javas­latokat terjesztettek elő és hagytak jóvá a boly­gónk különböző országaiban és övezeteiben a bé­ke védelmében indítandó újabb akciókra. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy vala­mennyi bizottságban és albizottságban konkrét intézkedéseket dolgoztak ki a nemzetközi béke­­mozgalom erősítésére, így a vietnami bizottság­ban alakított albizottság, az úgynevezett akció­bizottság az alábbi halaszthatatlan nemzetközi tömegakciókra tett javaslatot: “1. Két hónapra (július—augusztus) terjedő rendkívüli nemzetközi kampány, melyet július 4- én, az amerikai függetlenség kikiáltásának nap­ján kell megindítani. Az akciók idejét és formáit mindegyik mozgalom maga állapíthatja meg. 2. Július 20-át, a genfi egyezmények aláírásá­nak napját tömegtüntetések napjává kell nyilvá­nítani az ideiglenes forradalmi kormány támoga­tása, valamint azon követelés jegyében, hogy az Amerikai Egyesült Államok és csatlósai teljesen és feltétel nélkül vonják ki csapataikat Vietnam­ból. 3. Július 4 — akciók az amerikai független­ség kikiáltásának napján. 4. Augusztus 6 — akciók Hirosima napján. 5. Kampány, melynek során a világ minden ré­széből tiltakozó leveleket és táviratokat külde­nek Nixon elnöknek nyári rezidenciájába (nyári Fehér Ház, San Clemente, Kalifornia). 6. Az amerikai áruk teljes bojkottja, lehető­ség szerint. 7. Tüntetések az amerikai követségek és kon­zulátusok előtt ott, ahol erre lehetőség van. 8. Fokozott propagandával kell leleplezni az amerikai képmutatást, amely a párizsi tárgyalá­sokat a probléma megoldásának elodázására és a vietnami háború egyidejű eszkalációjára hasz­nálja fel. 9. Széles körű kampány a Nemzeti Felszaba­­dítási Front 10 pontból álló programjának meg­világítása és népszerűsítése céljából. 10. Nemzetközi petíció a Nemzeti Felszabadí­­tási Front 10 pontból álló programjának támoga­tására. 11. Nemzetközi konferenciák azzal, hogy nyo­mást gyakoroljanak az Egyesült Államok kor­mányára és kifejezzék szolidaritásukat a béke amerikai erőivel. 12. Világméretű tiltakozás azoknak az üldö­zése ellen, akik aktívan fellépnek a vietnami há­ború ellen. 13. Tömegakciók később megállapítandó, idő­pontban annak a követelésnek a jegyében, hogy szüntessék meg az okinawai katonai támaszpon­tot, s az Egyesült Államok ne használhassa fel Okinawát a vietnami hadműveletek folytatásá­hoz.” A találkozó plénuma a vietnami bizottságnak ezeket a javaslatait és még több más javaslatát is lelkesen helyeselte. A közel-keleti bizottság egyhangúlag állást foglalt amellett, hogy az izraeli csapatok hala­déktalanul és feltétel nélkül vonuljanak ki az el­foglalt arab területekről, s hogy a palesztinai népnek joga legyen hazájába visszatérni. A bi­zottságban felszólalók többsége sürgette az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott 1967. november 22-i határozat végrehajtását, amit az izraeli kor­mánykörök szabotálnak. A bizottsági jelentés hangsúlyozta, hogy sok felszólaló javasolta tö­megakciók megindítását az imperialista hatal­mak szerepének leleplezésére az izraeli agresz­­szió szervezésében és támogatásában, valamint a hazug cionista propaganda leleplezésére. Egye­bek között javasolták, hogy ez év novemberét a világ haladó erői nyilvánítsák az arab népekkel való szolidaritás hónapjává. A bizottság megálla­pította, hogy az izraeli megszállást a különböző országokban, köztük az Egyesült Államokban élő zsidók körében is mindjobban ellenzik. A “kolonializmus, a neokolonializmus és a nemzeti függetlenség” kérdéseivel foglalkozó bi­zottság arra a következtetésre jutott, hogy az im­perializmus, bár meggyöngült, megtartotta rabló jellegét. Az imperialista államok a neokolonia­lizmus új taktikájának és módszereinek alkalma­zásával igyekeznek a népek kizsákmányolásának és elnyomásának rendszerét fenntartani. A bi­zottság megállapította, hogy a segítség, melyet a fejlődő országoknak a szocialista országok nyúj­tanak, döntő tényező a népeknek a nemzeti füg­getlenségért vívott harcában. A küldöttek élesen elítélték az Egyesült Államok, az NSZK, Portu­gália és más imperialista államok neokolonializ­­musát. A bizottság több konkrét akciót javasolt az imperializmus ellen, a többi között javasolta, hogy szervezzék meg a neokolonializmus minden jelenségének nemzetközi tanulmányozását és ké­szítsenek elő ebben a tárgykörben egy nagy nem­zetközi tanácskozást. A találkozónak a neokolo­nializmus ellen irányuló fő dokumentumát elkül­dik az ENSZ-nek és a különböző országok kormá­nyainak. Az európai béke és a világbéke biztosítása szempontjából igen nagy jelentőségük van azok­nak a javaslatoknak, melyeket az európai biz­tonság kérdéseivel foglalkozó bizottság terjesz­tett elő. A bizottság több mint 200 tagja Európa valóságos helyzetének elemzéséből kiindulva megállapította, hogy az Egyesült Államok impe­rialista politikáin és e politikának az NSZK ag­resszív erőivel fennálló mind szorosabb kapcsola­ta és kölcsönhatása fokozta egy új európai hábo­rú kitörésének és a termonukleáris fegyver alkal­mazásának veszélyét. A bizottság követelte az európai biztonság hatékony rendszerének megte­­rem­tését. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy egy ilyen rendszernek elengedhetetlen feltétele az európai területi status quo elismerése valameny­­nyi állam részéről. A bizottság a következő hat pontban konkreti­zálta ezt a követelést: “1. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésével kapcsolatos elvek szigorú tiszteletben tartása. 2. A fennálló határok, különösen az Odera— Neisse határ és a két német állam közötti határ­ elismer­ése. 3. Az NDK mint szuverén és egyenjogú állam elismerése és az NSZK kormányának a Hallstein­­doktrináról való lemondása. 4. Annak kinyilvánítása, hogy a müncheni e­­gyezmény kezdettől fogva érvénytelen. 5. Minden állam függetlenségének, szuvereni­tásának és egyenjogúságának, valamint a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása. 6. Az erőszak alkalmazásáról való lemondás az államok közötti vitás kérdések rendezésében.” Valamennyi ország küldöttei követelték az NSZK kormányától, hogy haladéktalanul írja alá az atomsorompó-egyezményt, elítélték a milita­rizmus fokozódását, a fasizmus maradványainak megtörését, az ország neonáci és revansista erői­nek térhódítását. Az európai biztonság érdekei szükségessé teszik, hogy az NSZK következete­sen végrehajtsa a potsdami egyezményt, mely a nácizmus és a militarizmus kiirtását írja alő. Az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó bizottságban a vita résztvevői állást foglaltak minden olyan javaslat és akció támogatása mel­lett, amely az európai béke szilárd rendszerének megteremtéséért folyó harc fokozását szolgálja. Üdvözölték több szervezetnek azt a kezdeménye­zését, hogy ez év októberében hívják össze Bécs­­ben az európai közélet képviselőinek konferen­ciáját az “európai biztonság és együttműködés” megtárgyalására. A militarizmus és a háborús veszély elleni harc fokozására lényeges javaslatokat dolgoztak ki a leszerelés kérdéseivel foglalkozó bizottságban. A bizottság hangsúlyozta az Egyesült Államok kor­mányköreinek felelősségét a fegyverkezési­­haj­száért, az atomfegyvernek a világ különböző ré­szein való elterjedéséért, egyszersmind konkrét intézkedéseket követelt elsősorban az atomfegy­ver betiltása, az atomfegyverkészletek és a hor­dozóeszközök csökkentése és felszámolása céljá­ból. Felhívta az összes kormányokat és a béke híveit, törekedjenek a föld alatti nukleáris kísér­letek betiltására. Követelte, hogy valamennyi ál­lam­­kivált az NSZK, Izrael és a Dél-afrikai Köz­társaság kormánya) írja alá az atomsorompó­­egyezményt, s tartsa kötelességének az egyez­mény maradéktalan és hatékony teljesítését. A bizottság nagy figyelmet fordított a vegyi és a biológiai fegyverek teljes betiltásának időszerű kérdésére. A küldöttek egyhangúlag elítélték az Egyesült Államokat azért, hogy a vietnami nép elleni háborúban vegyi fegyvereket alkalmazott. A bizottság felhívással fordult a tudósokhoz,hogy ítéljék el a vegyi és a biológiai fegyverek kidol­gozását és felhalmozását, tagadják meg a részvé­telt az ilyen munkálatokban, s figyelmeztessék a világ közvéleményét az e területen folyó titkos munkákra és tervekre. Mivel fokozódik annak a (Folytatása az 5. oldalon)

Next