Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-11 / 11. szám
1969 október 1 . ÚJ SZÓ 3. oldal A BÉKE HÍVEINEK TALÁLKOZÓI SZÁZADUNK első felében Berlinben székelt a német rabló imperializmus vezérkara. Itt születtek azok a bűnös határozatok, amelyek Európa és más földrészek népeinek sok millió áldozatba, szörnyű pusztulásba és veszteségbe kerültek.Harminc évvel ezelőtt ebben a városban adták ki azt a parancsot, mely kirobbantotta a második világháborút. Szimbolikus jelentősége van annak, hogy éppen Belliben — a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában — ült össze nemrégiben az imperialista agressziók és háborúk ellen küzdők két nagy fóruma: a Béke-világtalálkozó (június 21— 21), és a Béke-világtartáls jubileumi ülésszaka (június 25—26), mely a szervezett békemozgalom 20. évfordulóját ünnepelte. Az NDK államtanácsának és kormányának, valamint az első békeszerető német állam egész lakosságának nevében Walter Ulbricht melegen üdvözölte e találkozók résztvevőit. A Béke-világtalálkozóhoz intézett üzenetében Ulbricht elvtárs a többi között kijelentette: “Népünk gyökeresen kiirtotta a maga területén az imperializmust. Itt, Berlinben, a mi fővárosunkban az imperialista nagyhatalmi háborús politikából nem maradt más, mint a császári palotának, Hindenburg palotájának és a hitleri birodalom kancellárjának romjai. Dolgozóink eltüntették ezeket a romokat és a náci imperialista szemét egyéb maradványaival együtt.” Ulbricht üzenete egész programját foglalja magában azoknak a konkrét lépéseknek, melyeket az NDK kormánya és dolgozó lakossága a népek békéjének és biztonságának védelmében megtenni szándékozik, s amelyeknek a nyugatnémet imperializmus agresszív és revansista tervei miatt Európára nézve is nagy jelentőségük van. A találkozók résztvevői saját szemükkel láthatták, milyen óriási eredményeket értek el az NDK dolgozói a szocialista gazdaság, tudomány és kultúra fejlesztésében, a fennállásának 20. évét ünneplő köztársaság társadalmi rendjének igazi demokratizmusában. Az NDK kormánya és társadalmi szervezetei minden feltételt megteremtettek a Béke-világtalálkozó és a Béke-világtanács gyümölcsöző munkájához. A Béke-világtalálkozó egyik figyelemre méltó sajátossága igen széles körű és impozáns jellege volt. Erre a fórumra több mint 1100 küldött érkezett 56 nemzetközi és 320 nemzeti szervezet képviseletében, amelyek küzdenek a militarizmus, az agresszió és az imperialista háborús politika ellen, a kolonializmus és a neokolonializmus, a fajüldözés és a fasizmus ellen. Részt vett a találkozó munkájában sok olyan tekintélyes békeharcos is, akiknek a hangjára a saját országukban és más országokban is tisztelettel hallgatnak. 101 országból érkeztek Berlinbe a békemozgalom hívei, különféle foglalkozású, világnézetű, vallású emberek, összeforrasztotta őket az a szenvedélyes törekvés, hogy együttesen megvitassák korunk legélesebb és legfontosabb kérdéseit, s közösen megtalálják a leghatékonyabb utakat és módokat valamennyi nép békéjének és biztonságának megteremtésére.A találkozó résztvevőit különféle nézeteik ellenére az egész emberiség sorsáért érzett őszinte aggodalom töltötte el. A jelenlegi helyzet fontos kérdéseinek részletesebb megvitatására a Béke-világtalálkozó öt munkabizottságot alakított: Vietnam, a Közel- Kelet, a kolonializmus,neokolonializmus és a nemzeti függetlenség, az európai biztonság, valamint a leszerelés kérdéseivel foglalkozó bizottságot. E problémák bonyolultságára és a felszólalni kívánó résztvevők nagy számára való tekintettel a felsorolt öt bizottság közül négy ismét több albizottságra oszlott, amelyek szőkebb részletkérdéseket vitattak meg. Ezenkívül a találkozó tartama alatt 9 nagy szakosított munkacsoport ülésezett. Szakszervezetek, parasztok, diákok, nők, vallási körök, parlamenti tagok, jogászok, tanítók és nevelők képviselői, valamint művészek és tudósok tevékenyen közreműködtek a saját problémakörük vitáin, s az általános beszámolókban értékes, építő javaslatokat terjesztettek a találkozó plénuma elé a békéért és a népek közti barátságért harcoló szakmai szervezetek tevékenységének fokozása és összehangolása ügyében. A találkozó öt főbizottságának munkáját a résztvevők igen nagy aktivitása jellemezte, így például az európai biztonság problémájával foglalkozó bizottság plenáris ülésein és az idetartozó albizottságokban több mint 100, a közelkeleti problémákkal foglalkozó bizottságokban mintegy 60 küldött szólalt fel. A demokratikus, szabad vita eredményeként és a harcra vonatkozó tapasztalatok cseréje során a fő kérdésekben a nézetek egysége kristályosodott ki, javaslatokat terjesztettek elő és hagytak jóvá a bolygónk különböző országaiban és övezeteiben a béke védelmében indítandó újabb akciókra. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy valamennyi bizottságban és albizottságban konkrét intézkedéseket dolgoztak ki a nemzetközi békemozgalom erősítésére, így a vietnami bizottságban alakított albizottság, az úgynevezett akcióbizottság az alábbi halaszthatatlan nemzetközi tömegakciókra tett javaslatot: “1. Két hónapra (július—augusztus) terjedő rendkívüli nemzetközi kampány, melyet július 4- én, az amerikai függetlenség kikiáltásának napján kell megindítani. Az akciók idejét és formáit mindegyik mozgalom maga állapíthatja meg. 2. Július 20-át, a genfi egyezmények aláírásának napját tömegtüntetések napjává kell nyilvánítani az ideiglenes forradalmi kormány támogatása, valamint azon követelés jegyében, hogy az Amerikai Egyesült Államok és csatlósai teljesen és feltétel nélkül vonják ki csapataikat Vietnamból. 3. Július 4 — akciók az amerikai függetlenség kikiáltásának napján. 4. Augusztus 6 — akciók Hirosima napján. 5. Kampány, melynek során a világ minden részéből tiltakozó leveleket és táviratokat küldenek Nixon elnöknek nyári rezidenciájába (nyári Fehér Ház, San Clemente, Kalifornia). 6. Az amerikai áruk teljes bojkottja, lehetőség szerint. 7. Tüntetések az amerikai követségek és konzulátusok előtt ott, ahol erre lehetőség van. 8. Fokozott propagandával kell leleplezni az amerikai képmutatást, amely a párizsi tárgyalásokat a probléma megoldásának elodázására és a vietnami háború egyidejű eszkalációjára használja fel. 9. Széles körű kampány a Nemzeti Felszabadítási Front 10 pontból álló programjának megvilágítása és népszerűsítése céljából. 10. Nemzetközi petíció a Nemzeti Felszabadítási Front 10 pontból álló programjának támogatására. 11. Nemzetközi konferenciák azzal, hogy nyomást gyakoroljanak az Egyesült Államok kormányára és kifejezzék szolidaritásukat a béke amerikai erőivel. 12. Világméretű tiltakozás azoknak az üldözése ellen, akik aktívan fellépnek a vietnami háború ellen. 13. Tömegakciók később megállapítandó, időpontban annak a követelésnek a jegyében, hogy szüntessék meg az okinawai katonai támaszpontot, s az Egyesült Államok ne használhassa fel Okinawát a vietnami hadműveletek folytatásához.” A találkozó plénuma a vietnami bizottságnak ezeket a javaslatait és még több más javaslatát is lelkesen helyeselte. A közel-keleti bizottság egyhangúlag állást foglalt amellett, hogy az izraeli csapatok haladéktalanul és feltétel nélkül vonuljanak ki az elfoglalt arab területekről, s hogy a palesztinai népnek joga legyen hazájába visszatérni. A bizottságban felszólalók többsége sürgette az ENSZ Biztonsági Tanácsa által hozott 1967. november 22-i határozat végrehajtását, amit az izraeli kormánykörök szabotálnak. A bizottsági jelentés hangsúlyozta, hogy sok felszólaló javasolta tömegakciók megindítását az imperialista hatalmak szerepének leleplezésére az izraeli agreszszió szervezésében és támogatásában, valamint a hazug cionista propaganda leleplezésére. Egyebek között javasolták, hogy ez év novemberét a világ haladó erői nyilvánítsák az arab népekkel való szolidaritás hónapjává. A bizottság megállapította, hogy az izraeli megszállást a különböző országokban, köztük az Egyesült Államokban élő zsidók körében is mindjobban ellenzik. A “kolonializmus, a neokolonializmus és a nemzeti függetlenség” kérdéseivel foglalkozó bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az imperializmus, bár meggyöngült, megtartotta rabló jellegét. Az imperialista államok a neokolonializmus új taktikájának és módszereinek alkalmazásával igyekeznek a népek kizsákmányolásának és elnyomásának rendszerét fenntartani. A bizottság megállapította, hogy a segítség, melyet a fejlődő országoknak a szocialista országok nyújtanak, döntő tényező a népeknek a nemzeti függetlenségért vívott harcában. A küldöttek élesen elítélték az Egyesült Államok, az NSZK, Portugália és más imperialista államok neokolonializmusát. A bizottság több konkrét akciót javasolt az imperializmus ellen, a többi között javasolta, hogy szervezzék meg a neokolonializmus minden jelenségének nemzetközi tanulmányozását és készítsenek elő ebben a tárgykörben egy nagy nemzetközi tanácskozást. A találkozónak a neokolonializmus ellen irányuló fő dokumentumát elküldik az ENSZ-nek és a különböző országok kormányainak. Az európai béke és a világbéke biztosítása szempontjából igen nagy jelentőségük van azoknak a javaslatoknak, melyeket az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó bizottság terjesztett elő. A bizottság több mint 200 tagja Európa valóságos helyzetének elemzéséből kiindulva megállapította, hogy az Egyesült Államok imperialista politikáin és e politikának az NSZK agresszív erőivel fennálló mind szorosabb kapcsolata és kölcsönhatása fokozta egy új európai háború kitörésének és a termonukleáris fegyver alkalmazásának veszélyét. A bizottság követelte az európai biztonság hatékony rendszerének megteremtését. Mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy egy ilyen rendszernek elengedhetetlen feltétele az európai területi status quo elismerése valamenynyi állam részéről. A bizottság a következő hat pontban konkretizálta ezt a követelést: “1. A különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésével kapcsolatos elvek szigorú tiszteletben tartása. 2. A fennálló határok, különösen az Odera— Neisse határ és a két német állam közötti határ elismerése. 3. Az NDK mint szuverén és egyenjogú állam elismerése és az NSZK kormányának a Hallsteindoktrináról való lemondása. 4. Annak kinyilvánítása, hogy a müncheni egyezmény kezdettől fogva érvénytelen. 5. Minden állam függetlenségének, szuverenitásának és egyenjogúságának, valamint a be nem avatkozás elvének tiszteletben tartása. 6. Az erőszak alkalmazásáról való lemondás az államok közötti vitás kérdések rendezésében.” Valamennyi ország küldöttei követelték az NSZK kormányától, hogy haladéktalanul írja alá az atomsorompó-egyezményt, elítélték a militarizmus fokozódását, a fasizmus maradványainak megtörését, az ország neonáci és revansista erőinek térhódítását. Az európai biztonság érdekei szükségessé teszik, hogy az NSZK következetesen végrehajtsa a potsdami egyezményt, mely a nácizmus és a militarizmus kiirtását írja alő. Az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó bizottságban a vita résztvevői állást foglaltak minden olyan javaslat és akció támogatása mellett, amely az európai béke szilárd rendszerének megteremtéséért folyó harc fokozását szolgálja. Üdvözölték több szervezetnek azt a kezdeményezését, hogy ez év októberében hívják össze Bécsben az európai közélet képviselőinek konferenciáját az “európai biztonság és együttműködés” megtárgyalására. A militarizmus és a háborús veszély elleni harc fokozására lényeges javaslatokat dolgoztak ki a leszerelés kérdéseivel foglalkozó bizottságban. A bizottság hangsúlyozta az Egyesült Államok kormányköreinek felelősségét a fegyverkezésihajszáért, az atomfegyvernek a világ különböző részein való elterjedéséért, egyszersmind konkrét intézkedéseket követelt elsősorban az atomfegyver betiltása, az atomfegyverkészletek és a hordozóeszközök csökkentése és felszámolása céljából. Felhívta az összes kormányokat és a béke híveit, törekedjenek a föld alatti nukleáris kísérletek betiltására. Követelte, hogy valamennyi államkivált az NSZK, Izrael és a Dél-afrikai Köztársaság kormánya) írja alá az atomsorompóegyezményt, s tartsa kötelességének az egyezmény maradéktalan és hatékony teljesítését. A bizottság nagy figyelmet fordított a vegyi és a biológiai fegyverek teljes betiltásának időszerű kérdésére. A küldöttek egyhangúlag elítélték az Egyesült Államokat azért, hogy a vietnami nép elleni háborúban vegyi fegyvereket alkalmazott. A bizottság felhívással fordult a tudósokhoz,hogy ítéljék el a vegyi és a biológiai fegyverek kidolgozását és felhalmozását, tagadják meg a részvételt az ilyen munkálatokban, s figyelmeztessék a világ közvéleményét az e területen folyó titkos munkákra és tervekre. Mivel fokozódik annak a (Folytatása az 5. oldalon)