Új Szó, 1969-1970 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1969-10-18 / 12. szám
Hazádnak rendületlenül mis W' ***^^8^^ ]Bg|| Légy híve óh magyar! Jgf MW Jk MM m JMHr MM New Word Second class mail registration number 1821 Volume 41. évfolyam — No. 12. szám v/AV.8 Toronto, Ont. 1969 október 18 Ára 10 cent -----------------------------------------------------------------------------------1 . -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Négy USA-tábornok akar vietnami békét LEGALÁBB négy amerikai tábornok foglalt állást a nyilvánosság előtt a vietnami háború ellen. Ezek közül James M. Gavin tábornok már 1967 februárjában követelte a csapatmegerősítések megszüntetését. Gavin tábornok egy ideig az Egyesült Államok nagykövete volt Franciaországban. A szenátus külügyi bizottságán a vietnami háború felszámolását javasolta. David M. Shoup tábornagy, a tengerészgyalogság (Marine Corps) volt főparancsnoka megismételte békekövetelését a következő kijelentésével: “Nem hiszem, hogy az egész Délkelet-Ázsia felér egy amerikai katona életével vagy végtagjával. Azt hiszem, hogy ha kivennénk piszkos, véres, dollárlopó ujjúnkat ennek a nemzetnek az életéből, a vietnamiak életéből, az a megsanyargatott, kizsákmányolt nép megoldaná saját hazája problémáit.” John G. Bouker brigádtábornok lemondási búcsúbeszédében többek között a következő szavakkal lépett ki az amerikai hadsereg kötelékéből : “Mint lelkiismeretes ember, nem támogathatom többé az amerikai kormányt. Politikája fajirtás Vietnamban, otthon a polgárainak elnyomása engem teljesen elidegenített magától.” Hugh B. Hester brigádtábornok így nyilatkozott a vietnami háborúról: “Ez egy brutális, kegyetlen és szégyenteljes háború. Ilyen háborút folytat az Egyesült Államok végrehajtó részlege a földkerekség felén.” NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁST SÜRGET AMERIKAI ELURALÁS ELLEN A KONZERVATÍV POLITIKA Megkockáztatná az új konzervatív program Washington haragját KÜLÖNLEGES — az NDP politikájától is radikálisabb —• honmentő programot vett fontolóra a konzervatív párt a múlt héten Niagara Fallson megtartott országos konferenciája, miszerint Kanadának össze kell fognia más hatalmakkal, hogy megmentse gazdaságát, függetlenségét, felségjogát az Egyesült Államok datálásától. Ilyen programmal akarja a konzervatív párt meszsze túllicitálni nemcsak az amerikai eluralás ellen közömbösséget tanúsító liberális párt és kormány mai politikáját, hanem az Újdemokrata Pártét is. Úgy látszik utat nyitott a konzervatív konferencia a reform embereinek, akiknek sohasem volt könnyű dolguk a konzervatív pártban. A felső konzervatív vezetés őszinteségében kételkedni azonban lehet okuk a többi pártoknak, hiszen a konzervatív párt az Egyesült Államokkal szövetkezett monopóliumok vezető pártja. Az amerikai eluralás felismerése a konzervatív párt országos konferenciája részéről persze gyönyörű dolog, mert Kanada számára nyugodt, békés fejlődést biztosítani nem lehet harmadik világháborúra készülő amerikai eluralás alatt. A konzervatív párt új honmentő programját, melyet két egyetemi tanár dolgozott ki, szentesítette az országos konferencia. A Hamilton, Ont.-i McMaster Egyetem két nemzetgazdász profeszszora, Dr. Christopher Maule és Dr. Isiah Litvak szerint itt az ideje, hogy Kanada gazdaságát függetlenítsük, de mivel Kanada erre úgy látszik nem képes a saját erejéből, szövetkezni kell az amerikai gyarmatosítás ellen más országokkal. Érdekes új konzervatív, új burzsoá gondolkodás ez, hiszen ha kommunisták nyilatkoztak hasonlóképp, visszariadnak a konzervatívok és a liberáliok egyaránt. A két konzervatív professzor által előterjesztett és elfogadott honmentő programban azonban nem lát a konzervatív vezetés tőkés értékeket pusztító forradalmi viharjelet, pedig a forradalmi változást mindenképpen ki akarja kerülni a konzervatív párt. Az új konzervatív gazdasági tervrajz szerint szövetkezni kell Kanadának azokkal a tőkés államokkal, amelyek védekezni akarnak az amerikai eluralás ellen. A két professzor szerint az amerikai kormány nem tetszésének megkockáztatásával is meg kell most már kísérelni Kanada felségjogának viszszaállítását és biztosak abban, hogy Kanada ebbeli törekvését támogatná Nyugat- Németország, Franciaország, Japán és Olaszország, mert ezekben az országokban is népszerűtlen az amerikai tőke eluraló tülekedése. Dr. Christopher Maule professzor megállapította, amit előtte mások már évekkel ezelőtt megállapítottak, a Kanadai Kommunista Párt már 1946-ban megállapított, hogy az óriási amerikai monopóliumok gyarmatosítása elleni védekezésről van szó és arról, hogy az amerikai monopóliumok nincsenek megelégedve azzal, hogy nagy hasznot hajtó befektetésekkel rendelkezzenek Kanadában, eluralják Kanada parlamentjét, megfosztják Kanadát politikai függetlenségétől, bábjukká változtatják a kanadai kormányt. A honmentéshez nem kéri a konzervatív program a szocialista államok segítségét, de akar kereskedelmet a szocialista államokkal.Hisz az új konzervatív honmentő program abban, hogy polgári, burzsoá összefogással is lehet biztosítani a békés kanadai gazdasági fejlődés kibontakozását, az utolsó remény nem a forradalmi fellépés az Egyesült Államok ellen Kuba mintájára. A kanadai felségjogot figyelmen kívül hagyó amerikai gyarmatosítók kanadai befektetéseinek államosítását szükségtelennek tartja az új konzervatív gazdaságpolitika. Hogy aztán egy konzervatív kormány mennyire vinné új honmentő politikájával a dolgot az amerikai eluralás ellen, azt nem nehéz elképzelni. Szelíd, jámbor, erobertes expediensekre bizonyára sohasem fog hederíteni az amerikai külpolitika, új konzervatív rendezéssel keveset fog törődni az amerikai imperializmus. Kanada keserű napjait az új konzervatív program nem fogja megédesíteni. Akinek van realitásérzéke az tudja, hogy Kanada nem maradhat a NATO- ban és a NORAD-ban, nem támogathatja az amerikaiak vietnami háborúját ugyanakkor, amikor függetlenségének visszaszerzését hangoztatja. Az új konzervatív programban nincs remény, vágyálomba, illúziókba gubózott program, de tükrözi a népakaratot, amelyet a konzervatívok sem hagyhatnak figyelmen kívül, ha kormányt akarnak alakítani. A két konzervatív egyetemi tanár mindenesetre dicséretet érdemel bátorságáért, az amerikai eluraalással szemben tanúsított türelmetlenségéért. A MILITARIZMUS ELLEN DR. SZENT-GYÖRGYI DR. SZENT-Györgyi Albert, az Egyesült Államokban élő Nobel-díjas tudós, a vitamin C feltalálója, erélyes támadást intézett a militarizmus ellen, vádolván azt azzal, hogy okozója az egészségvédelemre és tudományos kutató munkára szükséges szövetségi államkincstári összegek megnyirbálásának. Dr. Szent-Györgyi szerint a tudományos kutató munka egyes területein megszűnt a tevékenység, megszűnt közöttük az ő munkája is a rákbetegségek okait kutató tevékenysége is. A New Yorki Tudományos Akadémia konferenciáján mondott beszédében rámutatott a tudományos kutatómunka válságára, egyben a közoktatás válságára, mert a szövetségi kormány megrövidítette az anyagi segítséget. A hadsereg, minden hadsereg — mondotta a világhírű magyar tudós — csak egy dologtól fél: békétől, mely létezését feleslegessé teszi. A hadsereg ettől való félélényben bizalmatlanságot hint, az ellenségeskedés szellemét terjeszti. Hadseregünk ugyanakkor óriási méretű fegyverkereskedelmet folytat, belekényszerítik a fegyverkezési versenybe a legelmaradottabb országokat is, majd így folytatta: “A hadseregek az egész világot fegyveres táborrá változtatják. A hadseregek az emberiség átkai, kitörlik életünkből az emberi kultúrát, természetüknél fogva a béke fenyegetői.” BÉKÉT KÖVETEL AZ AMERIKAI NÉP MIVEL lapunk a szerdai nagy amerikai és kanadai béketüntetések előtt kerül nyomás alá, az előzményekről írhatunk csak. A vietnami háború ellen tornyosuló tiltakozás hatása alatt magához hivatta Nixon elnök Párizsból delegációjának két vezetőjét, Henry Cabot Lodge és Philip Habib lírákat. Melvin Laird amerikai honvédelmi miniszter fia apja engedelmével csatlakozhatott a vietnami háború ellen tüntető honfitársaihoz. Amerika-szerte csatlakoztak közéleti vezető személyiségek a tiltakozó megmozduláshoz, melyet a Vietnam Moratorium Committee szervezett meg. Különböző amerikai államok kormányzói, országgyűlési képviselők (congressmen), szenátorok, polgármesterek, városi tanácstagok, különböző amerikai államok parlamenti tagjai, volt kormányzók, államtisztviselők, üzletemberek, tanárok, tanítók, diákok kiállása tette lehetővé az Egyesült Államok legnagyobb háborúellenes tüntetését. Az amerikai parlament háborúellenes tagjai kijelentették, hogy elegendő támogatást kaptak ahhoz, hogy a képviselőházat (House of Representatives) egész kedd éjjel ízléseztessék, a parlament fölött pedig lengessék az amerikai zászlót jeléül annak, hogy a képviselőház támogatja a vietnami háború befejezését követelő tüntetést. Tizenkilenc szenátor és ötven országgyűlési képviselő nyíltan állt ki a tüntetés mellett. Richard Cushing kardinális kérte Detroitban a katolikus híveket jelenjenek meg a szerdai rendkívüli istentiszteleten és imádkozzanak békéért. Az amerikai rabbik országos tanácsa (Central Council of American Rabbis) támogatta a békekövetelést és felszólította Nixon elnököt, ne hagyja figyelmen kívül a nép békekívánságát. HANOI KÖVETELÉSE XUAN TIIUY, a Vietnami Demokratikus Köztársaság delegációjának vezetője a párizsi tárgyalásokon megújította a vietnami nép azon követelését, hogy az Egyesült Államok minden feltétel nélkül és maradéktalanul vezényelje ki agresszív csapatait Vietnam területéről néhány hónapon belül. Thuy szerint ha az Egyesült Államok tudott embereket küldeni a Holdra, miért akarja csapatait csigalassúsággal kivonni Vietnamból. Thuy öthetes észak-vietnami tartózkodása után a múlt hét végén tért vissza Párizsba, hogy folytassa tárgyalásait az amerikai delegáció(Folytatása a 2. oldalon)