Kapu, 1989. május, 2. különszám (2. évfolyam, Kulturális különszám)

Mátrai László aforizmáiból

2 Az alábbi gondolatok Mátrai László filozófus (1909—1983) hagyatékából származnak Mátrai László aforizmáiból A jó aforizma robban és felvil­lanyoz, a gyenge — pukkan és rossz közérzetet okoz. • Egy-egy ötletükre azok a leg­büszkébbek, akiknek kevés van belőle.• Reménytelen stiliszták előszere­tettel nevezik impresszionisták­nak azokat, akik tudnak fogal­mazni.”• Ha a stílus az ember, mit mondjunk azokról, akiknek nincs stílusuk? • Azt mondják, hogy a sakál kar­mait, a farkas fogait vagy a vaddisznó agyarát az embernél az ész váltotta fel. Ez szép ma­gasztos gondolat. De mit kezd­jünk akkor a géppisztollyal, a lángszóróval és az atombombá­val? Ami nincs az állatnak, az még korántsem emberi. Mondják, hogy az emberiség egyre inkább halad a barbár­ságtól, a civilizáció felé. Mégis mit jelent akkor az, hogy az el­múlt évtizedekben az oroszlán­vadászat, az északi-sarki expedí­ció és a kardnyelés volt az a három foglalkozás, mely a leg­kevesebb életveszéllyel járt, mi­közben a kettős könyvvitel, az utcaseprés és az ebéd utáni séta a legmagasabb fokú személyes bátorságot igénylő foglalkozások­ká léptek elő?• Az aforizma: a hajótörött gon­dolkodó végső gondolata a netán fennmaradó emberekhez. Tudva hazudni galádság, öntu­datlanul hazudni butaság; öntu­datlanul igazat mondani szeren­cse, tudatosan igazat mondani, súlyos szerencsétlenség. Akik egy ocsmány valóságot egy szép elmélet álruhájában pró­bálnak elfogadtatni; azok az em­beri gondolkodás leggaládabb árulói és a haladás legádázabb ellenségei, különösen ha a gon­dolatot és a haladást írják zász­­laikra. Hasszán elrabolta Fatimát s az erdő szélén erőszakot követett el rajta. A segélykiáltásokra ott termett Ali, s egy hősi mozdu­lattal kettészelte Hasszán kopo­nyáját. Utána hősi egyszerűség­gel bevonszolta Fatimét a sűrű­be és ő is megerőszakolta. Ám mi köze mindehhez szegény Fa­­timének?

Next