Kapu, 1989. május, 2. különszám (2. évfolyam, Kulturális különszám)
Mátrai László aforizmáiból
2 Az alábbi gondolatok Mátrai László filozófus (1909—1983) hagyatékából származnak Mátrai László aforizmáiból A jó aforizma robban és felvillanyoz, a gyenge — pukkan és rossz közérzetet okoz. • Egy-egy ötletükre azok a legbüszkébbek, akiknek kevés van belőle.• Reménytelen stiliszták előszeretettel nevezik impresszionistáknak azokat, akik tudnak fogalmazni.”• Ha a stílus az ember, mit mondjunk azokról, akiknek nincs stílusuk? • Azt mondják, hogy a sakál karmait, a farkas fogait vagy a vaddisznó agyarát az embernél az ész váltotta fel. Ez szép magasztos gondolat. De mit kezdjünk akkor a géppisztollyal, a lángszóróval és az atombombával? Ami nincs az állatnak, az még korántsem emberi. Mondják, hogy az emberiség egyre inkább halad a barbárságtól, a civilizáció felé. Mégis mit jelent akkor az, hogy az elmúlt évtizedekben az oroszlánvadászat, az északi-sarki expedíció és a kardnyelés volt az a három foglalkozás, mely a legkevesebb életveszéllyel járt, miközben a kettős könyvvitel, az utcaseprés és az ebéd utáni séta a legmagasabb fokú személyes bátorságot igénylő foglalkozásokká léptek elő?• Az aforizma: a hajótörött gondolkodó végső gondolata a netán fennmaradó emberekhez. Tudva hazudni galádság, öntudatlanul hazudni butaság; öntudatlanul igazat mondani szerencse, tudatosan igazat mondani, súlyos szerencsétlenség. Akik egy ocsmány valóságot egy szép elmélet álruhájában próbálnak elfogadtatni; azok az emberi gondolkodás leggaládabb árulói és a haladás legádázabb ellenségei, különösen ha a gondolatot és a haladást írják zászlaikra. Hasszán elrabolta Fatimát s az erdő szélén erőszakot követett el rajta. A segélykiáltásokra ott termett Ali, s egy hősi mozdulattal kettészelte Hasszán koponyáját. Utána hősi egyszerűséggel bevonszolta Fatimét a sűrűbe és ő is megerőszakolta. Ám mi köze mindehhez szegény Fatimének?