Kapu, 1997. május (10. évfolyam, 5. szám)

KEDVES OLVASÓ Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Harrach Gábor Buglya Gergely Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Zalai Nyomda Rt. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X KAPU­ N mondandómat — sok minden történt velünk, ami Önöket is érdekelhe­ti. Jó is meg rossz is. Ez jó, mert így tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Tudjuk, hogy mindig van valami, vagy a tányér nem egyenes, vagy a leves görbe. De, hogy mormidabban fogalmazzak: a természet is rendkívül igazságos, hisz ha valakinek az egyik lába rövidebb, akkor a másik pontosan annyival hosszabb. Hallottunk az engelsi dialektiká­ról is eleget. Talán túl keserű humorom megelőlegezi mondanivalóm hangulatát. KAPU a világsajtóban Jó nagyképű alcím, de megéri. Pofátlanul szerény tudok lenni, ami miatt sokszor megszidtam magam. Nem tudok "nyomulni”, mint más főszerkesztők. Mintha szégyelleném magam. A tolakodásnak pedig pénzértéke van, hisz reklámozhatnám a KAPU-t, többen felfigyelnének ránk. Fogadásokra sem járok el pofavizitelni, egyrészt azért, mert utá­lok öltönyben és nyakkendőben feszengeni, és nem tudok odamenni X úrhoz, vagy volt elvtárshoz, hogy “jaj de jó, hogy látlak!" s közben ál­­mélkodva dicsérjük egymás ügybeli képességeit és üzleti sikereit. Fura is lenne, ha az azzal dicsekednék, hogy lassan már tíz éve úgy adom le a KAPU számait a nyomdába, hogy lehet, ez az utolsó. Mint például a múltkori számunk is azért jelent meg később, mert nem tudtam kifizetni a nyomdaszámlát. Vagy mondjam el, hogy milyen jó üzletet csináltam az MTV-vel, hisz ingyen adtam oda hetven perces dokumentumfilmün­­ket, egy, azaz egy darab reklámért, s azt még a mai napig sem sugá­rozta a TV-1. Pócsik Ica (de rég óta ismerem pedig!) nem is válaszolt hívásaimra (a Kereskedelmi Igazgatóságról van szó), az MTV gazda­sági igazgatója pedig le se szarta apprehendáló leveleimet és faxaimat — szóval balek módon viselkedtem. Ezeken a nyakkendős pofafürdő­kön a másik problémám, hogy sajnos (vagy hála istennek!) sok embert ismerek még az anti­világból, és nekem kényelmes a helyzetem, mert régen sem voltam párttag és most sem vagyok egy tömörülés tagja sem. „Na hallod, hogy lehetsz ilyen hazug, köpönyegforgató” mondat­tal sem lehet elkezdeni egy társalgást fekete lakkcipőben két libamájas szendvics között, mondjuk a Parlament ódon kupolái alatt. Mint ahogy az úgynevezett tévé­beszélgetéseket sem vállaltam; min­dig közöltem, hogy csak egyenes adásban vagyok hajlandó, replikázni — szókimondóan. Hát, tetszenek tudni én is vágok videofilmeket, és tudom, mit mivel és hogyan lehet összemontírozni úgy, hogy az alany csak bámul (miközben elhiszi­, hogy “milyen hülyeségeket mondtam, biztosan lámpalázam volt!”, így hát maradok hűséges olvasóimnál, 50-60 ezerre saccolom szá­mukat. Nyugodt vagyok, mert senki sem szól bele a dolgaimba, nem függünk hirdetőinktől, gazdasági csoportosulásoktól vagy pártoktól. Azért, az MTV egyik adásában, ahol főszerkesztők panaszkodtak, hogy miért nehézkes nálunk a sajtószabadság, az egyik azt vetette oda, “hát könnyű Brády Zolinak, a KAPU főszerkesztőjének, mert senki nem szól a munkájába és senki nem rúghatja ki”. Tulajdonképpen ilyen mon­datoknak örülök, bármilyen unalmas kerekasztalbeszélgetésen hang­zott is el. Hozzá­teszem még, hogy a tévé­csatornákon ezek a kerekasz­­talszerű értelmiségi holdvilág-kanalazások unalmasak. A szegény sze­replők nem is sejtik, hogy nagyon sokan habozás nélkül átkapcsolnak ilyenkor egy másik csatornára. Már a 70-es években is (de sok ilyen műsort szerkesztettem!) unalmasnak találtam ezeket az ál-értelmiségi műsorokat, csak akkor a kommunista rendszer kötelező porhintései­nek tartottam. Most is ugyanez a funkciójuk. Egyébként tényleg szar a magyar sajtó. Most is ugyanolyan pártos, mint régen, csak most több­pártos. Ha egyszer rájönnek arra, hogy a jó újságírás csak objektív lehet és az a szerencsés, ha tehetséges emberek csinálják (nem roko­nok és haverok), akkor talán jobb lesz a magyar zsurnalizmus és az illúziójukat vesztett olvasók sem a bulvár­lapok könnyes, édeskés, vé­res oldalait fogják habzsolni... Az is igaz, hogy elsősorban anyagilag kéne független legyen az újság. Pontosabban: a tulajdonostól... !

Next