Kapu, 1997. május (10. évfolyam, 5. szám)
KEDVES OLVASÓ Főszerkesztő: Brády Zoltán Olvasószerkesztő: Erki Edit Gazdaság: Mándoki Andor Biztonságpolitika: Szentesi György Magyar Múlt: Henkey Gyula Munkatárs: Harrach Gábor Buglya Gergely Főmunkatárs: Nádor István Fotó: Száraz Attila Képszerkesztő, tördelő, borítóterv: Fehér Zoltán Szerkesztőségi titkár Borbély Róbert Korrektor: Jankó Bálint Kiadó: Magyar Kapu Alapítvány A kiadásért felel: Brády Zoltán A Kiadó és a szerkesztősége új címe: 1082 Budapest, Nap u. 13. Tel.: 303-0710, 303-0711 Fax: 303-0712 Csekkszámlaszám: Mezőbank Rt.: 11644006-04470500-44000004 Deviza: Általános Értékforgalmi Bank Bp. IX. Ráday u. 42-44. Szja.sz.: 2503700104010104 Terjeszti a Magyar Posta, a Hírker Rt., a Nemzeti Hírlapkereskedelmi Rt., az alternatív terjesztők és a Kiadói Lapterjesztő Kft. Zalai Nyomda Rt. Felelős vezető: Somogyi Tibor ügyvezető igazgató ISSN 0238 888 X KAPU N mondandómat — sok minden történt velünk, ami Önöket is érdekelheti. Jó is meg rossz is. Ez jó, mert így tudjuk megkülönböztetni a jót a rossztól. Tudjuk, hogy mindig van valami, vagy a tányér nem egyenes, vagy a leves görbe. De, hogy mormidabban fogalmazzak: a természet is rendkívül igazságos, hisz ha valakinek az egyik lába rövidebb, akkor a másik pontosan annyival hosszabb. Hallottunk az engelsi dialektikáról is eleget. Talán túl keserű humorom megelőlegezi mondanivalóm hangulatát. KAPU a világsajtóban Jó nagyképű alcím, de megéri. Pofátlanul szerény tudok lenni, ami miatt sokszor megszidtam magam. Nem tudok "nyomulni”, mint más főszerkesztők. Mintha szégyelleném magam. A tolakodásnak pedig pénzértéke van, hisz reklámozhatnám a KAPU-t, többen felfigyelnének ránk. Fogadásokra sem járok el pofavizitelni, egyrészt azért, mert utálok öltönyben és nyakkendőben feszengeni, és nem tudok odamenni X úrhoz, vagy volt elvtárshoz, hogy “jaj de jó, hogy látlak!" s közben álmélkodva dicsérjük egymás ügybeli képességeit és üzleti sikereit. Fura is lenne, ha az azzal dicsekednék, hogy lassan már tíz éve úgy adom le a KAPU számait a nyomdába, hogy lehet, ez az utolsó. Mint például a múltkori számunk is azért jelent meg később, mert nem tudtam kifizetni a nyomdaszámlát. Vagy mondjam el, hogy milyen jó üzletet csináltam az MTV-vel, hisz ingyen adtam oda hetven perces dokumentumfilmünket, egy, azaz egy darab reklámért, s azt még a mai napig sem sugározta a TV-1. Pócsik Ica (de rég óta ismerem pedig!) nem is válaszolt hívásaimra (a Kereskedelmi Igazgatóságról van szó), az MTV gazdasági igazgatója pedig le se szarta apprehendáló leveleimet és faxaimat — szóval balek módon viselkedtem. Ezeken a nyakkendős pofafürdőkön a másik problémám, hogy sajnos (vagy hála istennek!) sok embert ismerek még az antivilágból, és nekem kényelmes a helyzetem, mert régen sem voltam párttag és most sem vagyok egy tömörülés tagja sem. „Na hallod, hogy lehetsz ilyen hazug, köpönyegforgató” mondattal sem lehet elkezdeni egy társalgást fekete lakkcipőben két libamájas szendvics között, mondjuk a Parlament ódon kupolái alatt. Mint ahogy az úgynevezett tévébeszélgetéseket sem vállaltam; mindig közöltem, hogy csak egyenes adásban vagyok hajlandó, replikázni — szókimondóan. Hát, tetszenek tudni én is vágok videofilmeket, és tudom, mit mivel és hogyan lehet összemontírozni úgy, hogy az alany csak bámul (miközben elhiszi, hogy “milyen hülyeségeket mondtam, biztosan lámpalázam volt!”, így hát maradok hűséges olvasóimnál, 50-60 ezerre saccolom számukat. Nyugodt vagyok, mert senki sem szól bele a dolgaimba, nem függünk hirdetőinktől, gazdasági csoportosulásoktól vagy pártoktól. Azért, az MTV egyik adásában, ahol főszerkesztők panaszkodtak, hogy miért nehézkes nálunk a sajtószabadság, az egyik azt vetette oda, “hát könnyű Brády Zolinak, a KAPU főszerkesztőjének, mert senki nem szól a munkájába és senki nem rúghatja ki”. Tulajdonképpen ilyen mondatoknak örülök, bármilyen unalmas kerekasztalbeszélgetésen hangzott is el. Hozzáteszem még, hogy a tévécsatornákon ezek a kerekasztalszerű értelmiségi holdvilág-kanalazások unalmasak. A szegény szereplők nem is sejtik, hogy nagyon sokan habozás nélkül átkapcsolnak ilyenkor egy másik csatornára. Már a 70-es években is (de sok ilyen műsort szerkesztettem!) unalmasnak találtam ezeket az ál-értelmiségi műsorokat, csak akkor a kommunista rendszer kötelező porhintéseinek tartottam. Most is ugyanez a funkciójuk. Egyébként tényleg szar a magyar sajtó. Most is ugyanolyan pártos, mint régen, csak most többpártos. Ha egyszer rájönnek arra, hogy a jó újságírás csak objektív lehet és az a szerencsés, ha tehetséges emberek csinálják (nem rokonok és haverok), akkor talán jobb lesz a magyar zsurnalizmus és az illúziójukat vesztett olvasók sem a bulvárlapok könnyes, édeskés, véres oldalait fogják habzsolni... Az is igaz, hogy elsősorban anyagilag kéne független legyen az újság. Pontosabban: a tulajdonostól... !