Kapu, 2001. május (14. évfolyam, 5. szám)
■ gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István magyar múlt: Henkey Gyula jelentés: Erdélyi István egyetemes talányok: Grandpierre Attila adydas: Krausz Tivadar tőlünk délre: Rózsa-Flores Eduardo főmunkatársak: Nádor István Siposhegyi Péter könyvszerkesztő: Erki Edit kiadványmenedzser: Cserhalmi János nyomás: Folpress Nyomdaipari Kft. felelős vezető: Várlaki Imre ügyvezető igazgató Kiadó: A Magyar a magyarért Alapítvány kiadásért felel Brády Zoltán a kiadó és szerkesztőség címe: 1086 Budapest, Karácsony Sándor u. 24. tel: 30 30 710, 30 30 711 fax: 30 30 712 csekkszámlaszám:AÉB Rt. 10560000-74274101 -01010107 terjeszti a Levél- és Hírlapüzletági Igazgatóság, a Hírker Rt., a LAPKER Rt. és az alternatív terjesztők ISSN 0238 888x e-mail Kapuszer@mail.datanet.hu internet http://w3.datanet.hu/--mkapu edves Olvasó ismét egy tavasz nélküli nyár hömpölyög a kertem fölött, pompába menekültek a bokrok. Már reggel párás bőrrel küzdve írom e sorokat a szaletlimben, azaz a kerti lakomban. Az öregedés szimptómái: egyre több időt töltök a kertben és az orvosaimnál. A növényeket szeretem, gyógyászokhoz muszáj járnom, mert így hatvanévesen a fájdalom új és új testrészeimet fedezi fel. Nem vagyok Voltaire regényéből Panglos mester, hogy műveljem kertemet, nem menekülök oda a világ elől - mint javasolta a Candide-ban. Viszont egyre többet gondolkodom a világunk dolgairól, hisz új és új kihívások (no ezt a szót sem így használtuk húsz évvel ezelőtt) döbbentenek rá, hogy vagy megváltozott, vagy változik a világ rendje és nehezen tudok alkalmazkodni hozzá. Tiltakozom az embertelenség és az erkölcstelenség ellen - vagy csak tényleg öregszem, meszes vércsatornák szűkítik felfogásomat. Már régóta izgat és nehezen élem át, amiről alább elkezdek egy értekezést. A Magyar Sajtó Becstelen Voltáról A magyar sajtónak két változással kell megküzdenie. Az első, hogy tizenkét éve megszűnt a cenzúra, ami felrobbantotta a lefagyasztott gondolatokat, és fék nélkül már mindent meg lehet írni. A másik, a világszerte burjánzó globalizáció, s a médiának (miközben politikai nagyhatalommá vált) fő célja, a nyereség növelése lett. Úgy érzem, eme oltáron hamvadt el az erkölcs, a becsület és a csúsztatás nélküli igazság. S nem a többpártrendszeren. Ezt nagyon fájlalom. Hála Istennek ismerem belülről ezt a moldkot hisz négy évig rádiós, négy évig televíziós, majd négy évig ifjúság lapos voltam, aztán négy éven át az Új Tükör hetilapot boldogítottam, és 1988-ban csináltam meg a KAPU-t, mint első független lapot. Ugyanakkor az elmúlt három évtizedben, legalább 250 újságírót "képeztem" ki műhelyemben akik szétszóródtak a nyilvánosság fórumaiban, s már néhány főszerkesztőt is tisztelhetek közöttük. Tehát ma is megvannak az információs csatornáim, a régieket megőriztem. Persze abból sem csináltam titkot, és ezt muszáj elővezetnem (mert sajnos divat, hogy mások vezetik elő) hogy magánéletem is eltért a polgári megszokásoktól, házasságaim száma sem az a megszokott mennyiség. Átéltem a hatvanas, hetvenes évek erkölcsi változásait, és nem csak a rendőrségen (politikai motiváció) hanem kommunában is éltem, nem titokban hanem diszkréten. Ezt muszáj volt az alábbiak miatt megemlítenem. Manapság a magyar sajtó és személyiségei a múlt és jelen alsónadrágjaiban és bugyijaiban kotorásznak. Egyébként két dolog volt amit komolyan vettem: a munkámat és a fiaimat. Sőt a kisebbiket 13 éves korában magamhoz vettem és nappal kispolgári viselkedést, miliőt erőltettem magamra, hogy megfelelő környezetben éljen a gyermekem. Munkámat mindig vehemensen, magányosan, klikkeken kívül műveltem, és csatangoltam, az országban, a fővárosban, nappalokban, az éjszakákban. Miniszterekkel, káderekkel, papokkal, bűnözőkkel és svihákokkal tartottam a kapcsolatot... és ezek még ma is működnek, sőt újakat szereztem be. Új rendszer, új emberek, új funkciók. Ezeket az ismeretségeket sohasem a "partikon" lehet megszerezni. Megkönnyítette helyzetemet, hogy régen sem voltam párttag és most sem vagyok az. Elég sokszor előfordult szerkesztőségemben, hogy volt elitélt találkozott fogvatartójával. Például egyszer Farkas Vladimír volt ÁVH-s vezetőt (kinek meakulpázó sorozatait közöltem) összehoztam a Londonból hazalátogató Gorka Pállal, akit az ötvenes években kémkedésért ítéltek el, és azt állította, hogy valóban kémkedett. Sajnos már rég rájöttem hogy egy messziről jött ember azt mond amit akar. Sokszor becsaptak. Tehát úgy rendeztem, hogy véletlenül találkozzanak a szerkesztőségben. Gorka Pál, aki visszaköltözött Sopronba valóban kémkedett a britek javára. És egyik kihallgatója Farkas Vladimír volt.