Kapu, 2005. március (18. évfolyam, 3. szám)
INTERJÚ - RIPORT - DOKUMENTUM - Gergely Attila: A titkosügynökök leleplezése nemzeti vagy pártpolitikai érdek?
INTERJÚ - RIPORT - DOKUMENTUM ■ Dr. Gergely Attila A titkosügynökök leleplezése nemzeti vagy pártpolitikai érdek? Deák Ferenc, akit a közmegegyezés a Haza bölcse címmel tüntetett ki, egyike volt legújabb kori történelmünk kiemelkedő államférfijainak. Azóta csak néhányan érték el az államférfi szerepet. 1867-ben sikeres alkufolyamat révén érte el a kiegyezést a szorongatott Habsburgházzal, és elkezdődött az önálló magyar állam szervezeteinek, intézményeinek létrehozása. Az alkut így is bírálatok érték (mint a hadseregben a német vezényleti nyelv, a Nemzeti Bank hiánya stb. miatt). Ám a kiegyezési alku folyamatában, illetve az azt követő időszakban még gondolatilag sem merült fel, hogy nyilvánosságra kell hozni a bécsi titkosrendőrség hazai elnyomásában foglalkoztatott titkosügynökök névsorát, vagy átvilágították volna az új törvényhozó és végrehajtó hatalomba került vezetőket. Pedig a megelőző Bach-korszakban igencsak erőteljes és hatékony titkosügynöki tevékenységet fejtett ki az elnyomó hatalom. A nagyúri és polgári szalonokban, a sajtó, a kultúra területén működött a gondolatrendőrség. A bécsi ügynökök - köztük sok magyar - az emigrációba is beépült. Pl. egyik Londonban működő ügynökük állapította meg, hogy Szemere miniszterelnök Orsovánál hol rejtette el a Szent Koronát. Az Isztambulban működő ügynökök az ott tartózkodó Kossuth elrablását készítették elő, hogy egy ott horgonyzó osztrák hajóra hurcolják és hazaszállítsák a kormányzót. Az USA kormányának utasítására azonban a Boszporuszban horgonyzó Mississippi hadihajó ágyútűzzel fenyegette meg az osztrák hajót, fedélzetére vette Kossuthot és elszállította. Kossuth utazó követét, gr. Andrássy Gyulát távollétében halálra ítélték. A levélellenőrzés révén megállapították, hogy az emigrációban élő Andrássy - Kossuth tudta és engedélye nélkül - mikor fog Szászországba utazni, hogy titokban találkozzon barátnőjével. Bécs kérésére Drezdában őrizetbe vették és kiszolgáltatták Andrássyt. A császár azonban úgy vélte, hogy kivégzésénél hasznosabb lesz, ha bizonyos feltételek fejében, ellenőrizhető módon bekapcsolódik a tetszhalott állapotban lévő magyar politikai életbe. Arra azonban nem számított, hogy milyen fényes karriert fut majd be, és talán az sem alaptalan vélekedés, hogy majdan érzelmi szálak fűzik az uralkodó feleségéhez. A bécsi titkosügynökök leplezték le a Pesten és az Erdélyben szervezkedő és új szabadságharcra készülő csapatokat. Ügyükben drákói ítéleteket hoztak. Egyes értékelések mintegy 20 ezer főre teszik a Bach-korszakban az országban működő titkosügynökök, spiclik összlétszámát. Tevékenységük révén 1852-ben leplezték le az újabb szabadságharcra készülő titkos szervezeteket. 1852. március 3-án Pesten kivégezték Noszlopy Gáspárt, Jubál Károlyt, Dr. Sárközy Somát és Andrásffy Károlyt. Felakasztották Piringer Mihályt is, aki futárként működött Kossuth és az összeesküvők között. Letartóztatták Kossuth nővéreit: Meszlényinét, Ruttkaynét és Zsulavszkynét, valamint édesanyjukat. Johann May egykori honvédtiszt (magyarul alig beszélt), hogy ne tehessen vallomást, cellájában a tűzhalált vállalva öngyilkos lett. A foglyok kiszabadítására vállalkozó csoport vezetőjét három társával együtt kivégezték. Ugyanígy számolták fel az erdélyi szervezetet is. A csoportok vezetője és szervezője, Makk József, valamint társai, Rózsafy Mátyás és Figyelmessy Fülöp még időben el tudtak menekülni az országból. A titkosrendőri jelentések alapján az elfogásokat, házkutatásokat, fogolykísérést, őrzést gr. Forgách csendőr alezredes parancsnoksága alatt álló zsandáralakulat végezte. Az osztrák rendőrügynökök után kutatva a régi bécsi irattári anyagokban olykor érdekes nevek is felbukkannak. Két személyt érdekes név szerint megemlíteni. Martinovics Ignác, a magyar jakobinusok későbbi vezetője, egy ideig a fizetett titkosügynökök listáján szerepel. Amikor a jakobinusokhoz csatlakozott, már nem állt kapcsolatban a titkosrendőrséggel. Elfogása alkalmával teljes részletes beismerő vallomást tett társaira, de ez sem mentette meg a lefejezéstől. Asbóth Lajos (1803-1882) hadmérnök a szabadságharc alatt ezredesként vívott ki magának elismerést. A bukás után halálra, végül 18 évi várfogságra ítélték. 1856-ban kegyelemmel szabadult. 1862-ben fizetésért ügynöknek szervezte be a titkosrendőrség. Befurakodott az Almássy-Nedeczky vezette összeesküvő csoportba, és 1864-ben lebuktatta őket. A kiegyezéssel ez az árok be lett temetve, és az ország előre nézett. A felek a sérelmeket lezárták. Az üldözés ütötte sebeket a magyar fél az országépítés sikereivel gyógyította. A kiegyezést követő bő négy évtizedben a szegény ország 3 millió koldusával bámulatos fejlődést ért el. Megszületett és lendületesen fejlődött a nagyipar, kiépült a vasúti hálózat, a városokban megkezdődött a közművesítés, falusi iskolák ezrei jöttek létre. Ma is csak azzal tudunk büszkélkedni, amit akkor építettünk: a Duna-hidak, Parlament, Operaház, földalatti, Hősök tere, Andrássy út. A császári titkosrendőrség tevékenységét, ügynökeinek személyazonosságát csak a poros, megsárgult irattári anyagok alapján e témát kutatók tudják felderíteni. Ez a téma a kiegyezés után nem osztotta meg a magyar társadalmat, noha rengeteg kárt, sérelmet, jogfosztást, üldöztetést és szenvedést okozott. A rendszerváltás óta mindig visszatérő politikai viták témája az ügynökkérdés, az átvilágítás. Ez nem minden előzmény nélküli jelenség. A kommunista diktatúra első éveiben Rákosi személyes irányításával meghirdették a Horthy-rendszer volt rendőrügynökei elleni harcot, ami elsősorban a kommunista párt soraiban a Rákosiklikknek nem tetsző ellenlábasok likvidálását szolgálta. Sok volt illegális kommunistát ítéltek el ebben a vádpontban, persze minden bizonyíték nélkül. Pl. Rajk László bűnlajstromában is szerepelt ez, fivérére való hivatkozással. A valóságban soha nem tudták kideríteni hiteles dokumentumok vagy a résztvevők személyes vallomása alapján a csendőrnyomozók a VKF/2 (ka KAPU XVIII. ÉVFOLYAM"