Kapu, 2007. április (20. évfolyam, 4. szám)
KULTÚRA - Mészáros András: Könyvajánló
KULTÚRA! Ezért elhatároztam, hogy a magyar értelmiségi dolgozókkal szemben alkalmazott jogtiprás elleni tiltakozásom, és a dolgozókkal - köztük kollégáimmal - való szolidaritásom jeleként, készen állok visszaadni Magyarországnak a „Szabadság Hőse”emlékérmet (2006) és a Magyar Köztársaság Elnöke, Sólyom László kézjegyével ellátott oklevelet, valamint azt a Pro Cultura Hungarica kitüntetést, amelyet a magyar kultúra olaszországi terjesztése érdekében eltöltött harmincéves munkásságom elismeréseként kaptam Magyarországtól... Nem csupán mint demokrata és európai állampolgár, de még inkább mint a magyar kultúra külföldi terjesztője úgy érzem, most csalódtam Magyarországban. Ennek európai története és kultúrája nem érdemli meg azt, hogy ekkora csorbát szenvedjen az a jogi kultúra, amelyen egész Európa és az európai népek egymás mellett élése alapul. Prof. Roberto Ruspanti, az Udinei Tudományegyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének egyetemi tanára, a „Pro Cultura Hungarica" (1993) kitüntetettje; a „Szabadság Hőse” (2006) emlékérem tulajdonosa, mert kulturális tevékenységével hozzájárult az 1956-os forradalom emlékének ébrentartásához; a magyar PEN Club Ady Endredíjának kitüntetettje (1992); a Magyar Közoktatási Minisztérium és a Magyar Kulturális Minisztérium első díjának nyertese Petőfi Sándor remekművének, a János vitéznek a fordításáért és olaszországi terjesztéséért (1997). Gyermekkorunk lényege: belső világunk alakulása A finn Móra szívet melengető történetei Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt kellemes élményt kínáló elbeszéléskötetet tett karácsony előtt az olvasópolcunkra Kádár György és Kádár Zoltán. Küzdelmes gyermek- és fiatalkora hozzásegítette a finn realista írót, Teuvo Pakkalát (1862-1925), hogy mélyrehatóan megismerje a felnőtt, de különösen a gyermeki örömöketbánatokat, s a családon belüli kapcsolatok mozgatórugóit. Műveiben tehát nem kiókumlált tanmeséket kapunk. A vidéki központtá előlépett, városiasodó, de még emberközeli Ouluban és környékén száz éve élt gyermekek és szülők sorsa tárul elénk. A néha meglepő történések mellett még fontosabb, hogy betekinthetünk a családtagok lelkivilágába, követhetjük benső életük alakulását. Hiszen az emberi élet lényegét a lélek változásai alkotják: a gondolkodás, az érzelmek és az akarat működése. T. Pakkala az elesettek, kisemberek, polgárok oldalán áll, s előadásmódját és írói álláspontját rokoníthatjuk a mi Móra Ferencünkkel. A hétköznapi életből bukkannak elő a megoldásra váró helyzetek, amelyeken úrrá lehet lenni emberi tartással, megértő elnézéssel, szeretetet igenlő hozzáállással, és végkifejletként erkölcsi megtisztulással. A finn író népének öntudatából és az ottani erős, sokszor kérlelhetetlennek tűnő lutheránus vallási hagyományból meríti az erkölcsi erőt, s a külsődleges cselekménybe beleszövi a már említett lélekábrázolást. Saját gyermekkorunk eseményei köszönnek vissza a Gyermekek című füzér rövid történeteiből. A karácsonyi ajándékozásnál megszegik a titoktartást a gyerekek, a gúnyolódást és bosszút megnyugvás követi. A gyerekek által kiötlött tréfás szó csodára képes, még a család fagyos légköre is megenyhül. Két kislány, Hanna és Lyyli (ejtsd: lyli) a szülői ruhadarabok segítségével akar azonosulni a felnőttekkel („hazugság”). Egy gyermek, Mari pörkölt kávét csen („lopás”). Az akkoriban fényűzésnek számító karácsonyi rizikása a jelképe az odaveszett tengerész apukának meg a boldogságnak. A boltba küldött pici lány, Vappu eltérül, s éppen a vásárlást mulasztja el anyukájától való félelmében. A kötet címadó elbeszélésének főszereplője, a lány létére fiú módján verekedő Liisa igyekszik megváltozni, legalább rövid időre sikerül neki. Az áfonyázó kislány, Ulla meg tud szabadulni a hazugságtól. A nevelőszülőhöz kerülés - kiszakadás a családból. Nanna szinte csodával határos módon fölgyógyul a mai gyógyszerek nélkül. A második részben örökösen időszerű nevelési kérdésekben kapunk esetleírást és mintaadó választ. A Kis emberek négy hosszabb történetet tartalmaz. A Laura testvére ötrészes elbeszélésben okulhatunk az egyszem leányka babáinak kalandjaiból, a váratlanul betoppanó „fiútestvér” talpraesettségéből, és az édesapa-édesanya Laura Leena (szolgáló) alkotta négyszög lelki folyamataiból. A fiúcsapatban „Malmos” Pekka és „Kopasz” Pekka vetélkedik, igazi kamaszvilág. Megható „Paripás” Iikka (ejtsd: íkka) esete, bujdosása, ő is sikerélményt, megértést vár („fogyatékkal élés”). Végül megtudjuk, hogyan segít a jó tanuló Tiura az olvasással küszködő Aukuszinak az „olvasópálcika” föltalálásával („részképesség-zavarok”). A fordítás nyelve túlzások nélküli, szabatos mai magyar nyelv, a szemléletes leírások és lüktető párbeszédek arányos váltakozása élvezetessé teszi az olvasást. A finn nevek, fogalmak, tárgyak érzékeltetik a miénkétől kissé eltérő természeti és művelődési környezetet. A történetekből vállalkozó magyar szakos tanáraink könnyen írhatnak kisebb jeleneteket, akár diákszínpadi művet. A kötetet még teljesebbé teszi Fehérvári Győzőnek a finn szerzőt bemutató szakavatott pályaképe. Hanna Savela szemléletes, nemesen egyszerű rajzművészete és a díszítősor egészen közelre hozza Suomi hangulatát. Változzék akármennyit is a világ körülöttünk (a gépesítés fejlődjék bármekkorát), a belső emberi folyamatok lényege ugyanaz, lelki-szellemi fejlődésünk hasonló utat jár be az egyetemes európai műveltségi körben. Az egészséges belső fejlődést ma is támogatja az értékeket közvetítő irodalom, hogy az ép lelkű gyermekekből hasonló felnőttek váljanak. (Teuvo Pakkala: A fiús lány. Fordította: Kádár György és Kádár Zoltán. Kapu Könyvek. Magyar a magyarért Alapítvány, é. n. [2006]) Mészáros András TANÁR, NYELVÉSZ KAPU XX. ÉVFOLYAM