Kapu, 2007. augusztus (20. évfolyam, 8. szám)
KULTÚRA - Varga Géza: Leltárhiány
2007. 08. KULTÚRA Olvasatlan díszletek? ,A hivatkozott, de - többnyire - nem olvasott feldolgozások nem egyszer csak díszletek" - állítja Bakay Kornél professzor. Ez az észrevétel tükörképe a fentinek, amelyben a hivatkozások elmaradása miatt lettem megróva, így van ez rendjén bizonyára, mert kétféleképpen lehet hibát elkövetni: ha hivatkozom, és ha nem hivatkozom. Amint a kritika is csak arra irányulhat, amit írtam, s amit nem írtam. Nos, az irodalomjegyzékben valóban szerepelnek olyan idegen nyelvű művek, amelyeket nem olvastam. Rövid és fontos idézetek származási helyéről van szó, amelyeket más szerzők hoszszabb érvelésének részeként vettem át, s olyanokról, amelyek a kérdésben tájékozódni kívánó olvasót érdekelhetik. Ezt a gyakorlatot helyesnek érzem, s a jövőben is így fogok eljárni. Ha csak azokat a műveket lehetne hasznosítani vagy hivatkozni, amelyeket teljes terjedelmében, eredetiben el is olvastunk, akkor nagyon kevesen számolhatnának be pl. a kínai krónikákról és a sumér agyagtáblákról. Nyilvánvaló hibáim Sajnos, vannak a könyvben megbocsáthatatlan hibák is. Ilyen Szőcs Géza nevének szerepeltetése a kitűnő apa, Szőcs István neve helyett, vagy Molnos Angéla művének kifelejtése az irodalomjegyzékből. Az általam nagyra becsült érintettektől ezúton is elnézést kérek, Bakay Kornél hiányosságaimra figyelmeztető segítségét hálásan köszönöm. (A megállapodásunk szerint a társkiadónak gondoskodnia kellett volna a lektorálásról, de az elmaradt.) Remélem, hogy lesz egy következő kiadása is a kötetnek, amelyben majd ki tudom javítani őket. Elítélő jelzők ,n nem elégséges elítélő jelzőket felsorakoztatni" - int meg Bakay Kornél professzor úr. S valóban, ezzel csak egyetérthetünk. Az őstörténeti bizonyítás lényege olyan hipotézis felállítása, amely kizárja a tárgyalt kérdés másfajta megoldását (azt kell valószínűsíteni, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem történhetett másként). A hipotézis cáfolata pedig ennek megfelelően egy másik, valamilyen szempont miatt mégiscsak jobbnak látszó megoldás kidolgozása lehet. Ebből következően az elítélő jelzőknek elvileg sem lehet sok közük a tudományos bizonyításhoz, hiszen pusztán az elítélő jelzők felsorolásával sem felépíteni, sem megcáfolni nem lehet egy hipotézist. A gyakorlat mégis az, hogy a tudományos igényű dolgozatokban is szerepelnek jelzők, mert nélkülük tudományos műveket sem lehet írni. S hogy ki mennyire tartja ezeket elítélőnek vagy enyhének, az nézőpont kérdése. Esetemben az eshet súlyosan a latba, hogy a könyvemben egy „körön kívüli” bírálja a „tudományt”. Azonban lehetnek olyan helyzetek (s ez éppen az), amikor a jelzőket egyébként bőven osztogató finnugrista „tudomány” képviseli a helytelen nézeteket nyelvészeti és írástörténeti kérdésekben egyaránt. Azaz valakinek végre jól tagoltan és mindenki számára érthetően ki kellett mondania, hogy a király meztelen. Ezt tettem a könyvemben, amelynek jó a fogadtatása (!), de nem számítok arra, hogy minden ember tetszését elnyerem vele. Persze a kötetemben nem csupán jelzők találhatók, hanem tudományos igényű érvek is, ez utóbbiakkal azonban Bakay Kornél nem foglalkozik. Eredeti források „A nyelv és nyelvészet c. fejezet lényegében Götz László kiváló könyveire épül, itt-ott színesítve más szerzők megállapításaival, például László Gyuláéval, ám ismét nem merítve az eredeti forrásokból." Bakay Kornél professzor úr itt lábjegyzetben a saját, 2004-ben megjelent kötetére hivatkozik, amely Götz László és László Gyula általam idézett írásainak kiadása és a szerzők halála után jelent meg. Nem látom be, miért kellett volna Götz László és László Gyula gondolatait Bakay Kornél művében keresnem, s miért kellene ez utóbbit eredeti forrásnak tekintenem hozzájuk képest? írástörténet „Varga Géza kiváló írástörténész - írja Bakay Kornél professzor -, az írástörténet azonban, érthetetlen okból, csak néhány sorban jelenik meg a munkájában. (...) értetlenül állunk a talány előtt: az íráskutató szakember vajon miért nem fejtette ki, mutatta be a szkíta betűk („jelkincs”) és a székely rovásírás szoros és fontos kapcsolatát?" A szkíta és a székely jeleket összehasonlító táblázatom azért nem került e kötetbe, mert már szerepelt egy másik, kiadásra kész kötetem (A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma) kéziratában. Nem lett volna szerencsés egyszerre két könyvet is kiadni ugyanazzal a táblázattal. A székely és szkíta íráskapcsolattal foglalkozó tanulmányomnak, A hurrita lineáris írásnak, egy korábbi változatát azonban évek óta be lehet szerezni CD-n, s erre hivatkozom is a most bírált kötetben. Ebben a kötetben azonban néhány írástörténeti felfedezésem is helyet kapott. A bírálóm által fentebb lényegében Götz Lászlónak tulajdonított Nyelv és nyelvészet c. fejezetben például egy írástörténeti táblázat (38. oldal) szerepel, amelyben az írástörténeti és nyelvtörténeti korszakokat vetem össze, s amely rendkívül érdekes következtetések alapját képezheti. A budapesti hun jelvényen (142. oldal) székely betűkkel írt magyar nyelvű szöveg olvasható. Ez „csak” a magyar őstörténet legfontosabb (a hun-magyar azonosságot illető) kérdését dönti el. Az anaszazi felirat (185. oldal) pedig a magyar nyelv és egyúttal az emberiség legkorábbi (másolatokban fennmaradt, kőkori eredetű) fonetikus felirata. Ezeket a feliratokat a 8 évvel ezelőtt megjelent kötetemben (Varga/1998) már átadtam Bakay Kornél professzor úrnak, de akkor sem, és azóta sem tisztelt meg az értékelésükkel. Nyelvrokonság ,A nyelvrokonság ismérvei c. fejezet ebben a formájában nem teszi világossá a magyar ősnyelv viszonyát más nyelvekhez, így mindenekelőtt a türkhöz (törökhöz) és például a sumerhoz." Bakay Kornél helyesen ismerte fel, hogy tartózkodtam az állásfoglalástól olyan kérdésekben, mint a magyar-türk vagy a magyar-sumér nyelvi kapcsolatok kérdése. Azt hiszem, hogy a magyar nyelv eredete sokkal korábbi időpontra nyúlik vissza annál, hogysem a sumér vagy a türk nyelvek leszármazottjának tekinthetnénk. Nem könnyű állást foglalni a legfontosabb nyelvtörténeti kérdésekben, s szerénytelenség is lenne, ha én akarnám ezeket eldönteni. Azonban a kötet olvasója a sok idézett szerző különböző álláspontjából szinte elkerülhetetlenül kialakít magának egy új képet, amely árnyaltabb és megalapozottabb lesz, mint a finnugrista deszkamodell. Remélem, az átlagolvasó úgy érzi majd, hogy karnyújtásnyira vagyunk a megoldástól (s talán ennek köszönhető Bakay Kornél professzor