Kapu, 2012. szeptember-október (25. évfolyam, 9-10. szám)
MAGYAR MÚLT - Kristóf Zoltán: Őshonosak vagyunk-e a Kárpát-medencében?
másik gyakori embertani típusa a pamíri vagy közép-ázsiai, amelynek előfordulása 20-31% közötti. A közép-ázsiai török népekre ugyanúgy a turanid és a pamíri típus jellemző, mint a magyarokra. Kiszely István szerint a turanid típus Belső-Ázsiában, Kelet-Turkesztánban, és Kirgizisztánban a legjellegzetesebb típus. A pamíri vagy közép-ázsiai típus leggyakoribb a tadzsikok, az üzbégek és a karakalpakok között. A Cser-Darai szerzőpáros Kiszely Istvánt idézve megállapítja, hogy a hunok eredete bizonytalan, csupán annyit lehet tudni, hogy részben mongoloidok voltak, és a maradék rész volt csak europid. Kiszely 1976-ban valóban leírta, hogy a hunokra a mongoloid rassz volt a jellemző, de azt is közölte, hogy kijelentése Jordanes és Ammianus Marcellinus hunokról adott jellemzésén alapult. Kiszely István 2004-ben belátta az előbbi tévedését, hogy az európai történetírók leírásait a hunokkal szembeni rosszindulat miatt nem lehet hitelesnek tekinteni. Ekkor már úgy vélekedett, hogy a hunok embertani megjelenése az avarokhoz és Árpád népéhez volt hasonló. Nemrég Fóthi Erzsébet antropológus azt nyilatkozta, hogy az ázsiai hunoknak az Ordosz vidékéről előkerült vaskori csontleletei europidok. Fóthi kijelentését megerősíti japán és kínai genetikusok kutatása, amely során a hunok ordoszi központjától keletre, a Sárga folyó mentén fekvő Linzi területén feltárt 2500 éves csontvázakat vizsgáltak. A genetikusok meglepő eredményre jutottak, mert a csontleletek genetikai jellemzői az európai populációkhoz állnak legközelebb. A genetikai vizsgálatok eredményei Cser Ferenc és Darai Lajos úgy vélik, hogy a genetika adja a legszilárdabb bizonyítékot a magyarság Kárpátmedencei eredetére és több tízezer éves folytonosságára. A Semino-féle kutatócsoportnak Európa kőkori benépesülésére vonatkozó elképzelésére úgy tekintenek, mintha az sziklaszilárd tény lenne. Holott a genetikusok tanulmányukban elismerik, hogy elméletük csupán egy hipotézis, amely a mai európai férfiak Y-kromoszóma vizsgálatának eredményén alapul. Semino és munkatársai az Ml 73-as marker európai megjelenését 35-40 ezer évesre becsülik és az aurignaci régészeti kultúrához kötik. A tanulmány genetikus szerzői úgy gondolják, hogy az újkőkori Európában a közelkeleti eredetű, földművelést elterjesztő népesség csak a Földközi-tenger térségében volt jelentős, de Közép-Európába csak kevesen jutottak el. Azonban Seminonak és társainak a mai európai népesség genetikai vizsgálatából levont őstörténeti következtetéseit az eddig végzett archeogenetikai vizsgálatok eredményei nem támasztják alá. Az elmúlt években a több ezer éves archaikus csontmaradványok vizsgálatai során kiderült, hogy az európai vonaldíszes kerámia kultúra földműveseinek és az európai őslakos vadászó-gyűjtögetőknek genetikailag semmi közük nincs egymáshoz. Nem állapítható meg genetikai folytonosság az előbb említett kőkori népcsoportok és a mai európai népesség között sem. A Haak-féle kutatócsoport vizsgálata megerősítette a régészek korábbi elméletét, hogy az első európai földművelők a mai Anatólia területéről vándoroltak Közép-Európába. A legújabb genetikai vizsgálatok pedig átértékelik Semino és munkatársai egyik lényeges megállapítását is. Myres és társai tavaly megjelent tanulmányukban az Rlb (Eul8) alcsoportjainak részletes elemzéséből és azok földrajzi elterjedéséből arra következtetnek, hogy az Ml 73- as mutációhoz köthető Rlb haplotípus nem 35-40 ezer éve van jelen Európában, mert azt a kontinensen a Közel-Keletről bevándorló újkőkori földművelők terjesztették el. Magyar genetikusok 2011-ben közölt vizsgálata szerint nem mutatható ki egyértelmű genetikai kapcsolat az alföldi vonaldíszes kerámia kultúra népessége és a mai magyarok között, sőt az újkőkorból származó kárpát-medencei csontleletek ázsiai eredetre utalnak, mert többségükben ázsiai mtDNS haplotípusokat észleltek. A kutatás eredménye cáfolja Cser Ferenc és Darai Lajos elképzelését a Kárpát-medence kőkori és mai magyar népessége közti folytonosságról. A fentiek alapján beláthatjuk, hogy kizárólag a mai népesség genetikai vizsgálatából mennyire kockázatos őstörténeti következtetéseket levonni. A Cser-Darai szerzőpáros a ma élő emberek genetikai vizsgálatának eredményeit vetíti vissza a távoli múltba, mintha azok a régi korokra is érvényesek lennének, holott őstörténeti bizonyító ereje csak az archaikus csontleletek vizsgálatának van. Az utóbbiakkal viszont műveikben egyáltalán nem foglalkoznak. Őstörténetünk szempontjából értékelhető eredmények a 10. századi őseink és a ma élő magyarok genetikai jellemzőinek egybevetéséből születhetnek. 2001 és 2008 között az MTA Genetikai Intézete a Régészeti Intézettel közösen 10-11. századi magyar temetőkből származó csontleletek anyai ági öröklődési vonalait vizsgálta, összehasonlítva az adatokat a ma élő magyarokéval és székelyekével. A kiemelkedő jelentőségű vizsgálatok ismertetését a Cser-Darai szerzőpáros néhány mondatban elintézi: "a legújabb magyarországi mtDNS vizsgáatok... nemcsak a mai lakosok, hanem a honfoglalás kori temetők csontállományára is kiterjedtek és arra a megdöbbentő eredményre vezettek, hogy a honfoglaláskor a Kárpát-medence korábbi, európai eredetű lakói alkották a lakosság zömét, az ún. ‘honfoglalók’ elenyésző kisebbséget jelentettek.” Az utóbbi kijelentés Raskó István genetikustól származik, aki a vizsgálat eredményeiről azt nyilatkozta, hogy "kevesen voltak a honfoglaló magyarok". A genetikus véleménye szerint a gazdag mellékletekkel eltemetett honfoglalók és a köznép genetikailag jelentősen eltértek egymástól, vagyis a keletről jött magyarok ázsiai génjei „felhígultak” az itt élők európai génállományával. A szerzőpárosnak eszébe sem jut az lehetőség, hogy Raskó István következtetése nem a vizsgálat adatainak elfogulatlan értékelésén alapul. 2011-ben a KAPU-ban megjelent cikkemben (Honalapító őseink genetikai öröksége) bemutattam, hogy Raskó állítása csak a hartai temető esetében igaz (ázsiai gének 26%-ban), de a többi 14 temetőből származó csontvázaknál a középréteg és a köznép genetikai jellemzőinek nagy mértékű egyezése cáfolja a genetikus kijelentését. Az ún. klasszikus honfoglalók és a köznép génállományának azonossága megdönti a Cser-Darai szerzőpárosnak az Árpád katonanépéről és az általuk leigázott őslakókról kiötlött elméletét is. Cser Ferenc és Darai Lajos szerint a Közép-Ázsiából jött hunok jellemzői az Eur-Bull (az újabb jelöléssel J és F) haplotípusok lehettek. Azt nem közlik, mire alapozzák az elképzelésüket, de a 2008-ban kiadott könyvükben megemlítik a mai közép-ázsiai népek körében végzett Wells-féle Y-kromoszóma vizsgálatot (amelyet ők tévesen archeogenetikai kutatásnak vélnek) és az eredmények értelmezéséből derül ki, hogy ebből következtetnek az előbbi feltevésre. Wells és társai kutatása szerint a kirgizekben, tadzsikokban, dél-altájiakban, üzbégekben és az ujgurokban az Rial, míg a kazakokban a mongolokra jellem-