Kapu, 2012. november-december (25. évfolyam, 11-12. szám)
KULTÚRA - Szabó Lilla: Erény-mese
szeretet/szerelem, melyen át az Ég felé nézhetünk. Az Égen pedig rengeteg CSiLLaG SejLik fel, melyek mind egyegy Égben köttetett szerelem fényes hírmondói. Köztük a magyarok fényes csillagával, amely nem csak a mi népünknek, de a világ minden népének, minden egyes emberének a szerelem ígérete, vezérlője. A hitünk állhatatos őrzésének eredményeként mindannyiunkban megszületik e csillag, és irányít bennünket az igaz szerelem útján, ami pedig a Teremtő Istennel való szent egyesülés lehetősége. Életünk legnagyobb, legcsodásabb ajándéka a hit. A HIT HÍD az ember és teremtője között. Égből kapott erő, melynek segítségével bármilyen akadály elé kerülünk, nem tör le talmi nehézsége. A hit a látás adománya. Láthatjuk általa azt is, aminek bekövetkeztére gyakorlati szemmel nézve, akár semmi esély nincsen. Hitünk által mégis látjuk, hogy lesz, ezért úgy éljük meg, mintha már karnyújtásnyira lenne, sőt mintha már meg is történne, így nem ingat meg bennünket türelmetlenség, kétségbeesés vagy egyéb hárító, gyengítő erő. A hit időkapu. Minden, amit a sci-fi filmekben látunk vagy tudományos fantasztikus regényekben olvashatunk, oly világos és egyszerű a valóságban, ha engedjük magunkat az Isten által vezetni. Az Istennel való tiszta, alázatos kapcsolatban megtapasztalhatjuk a gépek és egyéb bonyolult, kockázatokat rejtő szerkezetektől mentes időutazást, a lombikok, vegyszerek és műszerek nélküli alkímiát, valamint találkozhatunk a földi léten túli lényekkel, akik ráadásul nem is „azonosíthatatlanok”. Nincs szükségünk semmilyen időutazó készségre, mert az ezekkel történő utazás lényegesen kevesebbet ad, mint a hit ereje. Nem a pár századdal előre vagy visszarepítés teszi az embert boldoggá - amennyiben a boldogságot valódi, tehát az örökkévalóra szólóan értelmezzük -, hanem az, ha a jelen nehézségeit felcseréli a jövőbe vetett bizalommal, melyhez az Istentől kapott hite vezeti. Ezért a valódi időkapu a hit, hisz a jelen reménytelenségéből átrepít a jövő biztonságába, s azt a jövőt teszi jelenné, bennünket pedig boldog magabiztossá. A hit mindezért a szabadság adománya. A szabadságé, amely felülemel ármányos cselszövésen, boszorkányos gonoszságon, ördögi furfangon. A szabadság az Istennel való állandó kapcsolat, a szellemi és lelki szárnyalás ajándéka, malaszttal teljes erő, mely könnyedséget ad. A HIt MEGJELENÉSE NÉPMESE! KÉPEKBEN Meggyőződésem, hogy az itt részletezett képeken kívül, a hit mivoltának következtében, jóval többet lehet találni. E két kép azonban annyira sarkalatosan és egyértelműen fejezi ki a hit lényegét, irányát és eredményét, hogy remek kiindulópontként szolgálhat a további képi megjelenítések megleléséhez, megértéséhez. A két kép a híd és a fa. Mindkettőre jellemző, azon jellegzetessége a meséinknek, miszerint egy mondanivalót számos módon megjelenítenek, valamint egy megjelenítő elem többféleképpen is értelmezhető. A szövegkörnyezet ,illetve a helyzetek teszik egyértelművé, melyik magyarázat érvényes az adott esetben. Tehát hangsúlyozom, a kiemelt két kifejezésmód, a fa és a híd, nem kizárólagos jelentésűek, viszont kétségtelen és egyértelmű, hogy tökéletes útmutatást adnak a hit megértéséhez, fontosságának belátásához. A vizsgálódás érdekes eredményt hozott. Két sarkalatos módon jelentkezik az életünkben a hit, s a megjelölt két kép ezeket fejezi ki a következőképpen: - Megpróbálva bennünk élő hit, mint Isten Lelke megpróbál minket, időközönként vizsga alá vetve, megfelelően élünk-e vele, mennyire vagyunk méltók kapott kincsünkre, építjük, szépítjük-e mások és magunk üdvösségére. Ennek bemutatója meséinkben a híd. - Adományozó ingyen kegyelemben részesít bennünket a boldogság és szabadság fényszemcséivel, s bár megmérettetés lehet előtte, akár megfeleltünk ebben, akár nem, felülmúlhatatlan ajándékokat kapunk a hit révén, már ott a helyszínen. A hitnek e tulajdonsága mutatkozik meg népmesénkben a fa által. Most következzen mindez részletesebben. HÍD A HIT-HÍD hangalaki pár gyönyörű igazolása a szópörgetés megalapozottságának, hasznosságának. Összegyűjtöttem, mit is tesz a híd, mint szerkezet az életünkben, s rendkívül könnyen belátható, gyakorlatilag ugyanezt teszi a hit a lelki és szellemi életünken vagyis: összeköttetést biztosít, áthidal, a dolgok fölé kerít, legyőz (távolságot, magasságot, akadályt), gyorsítja az utat, könnyíti az utat, biztonságossá tesz. Tapasztalatom szerint a népmeséinkben az igazán hangsúlyos dolgok viszonylag ritkán fordulnak elő, ellenben a szerepük, hatásuk annál erőteljesebb. Így például a sárkányok a mesék összességét tekintve csupán néhányban jelennek meg, mégis a tudatunkban a népmese gyakorlatilag egyenlő a „sárkányok elrabolják a királykisasszonyokat” képével. A fontos és erőteljes dolgokról szükségtelen sokat beszélnünk, mert azzal leértékeljük, így van ez a híd hasonlatával is, amelyet a többihez képest kevesebbszer találunk népmeséinkben, azonban annál lényegesebb dolgok színhelyévé válik. A hidakat általános értelemben véve is megkülönböztetjük egymástól aszerint, hogy kisebbek, melyek patakokon keresztül épültek, avagy nagyobbak, amelyek folyók fölött emelkednek. Ezeken kívül a valós életben létezik nem vizet, hanem egyéb akadályokat, például szakadékot átívelő híd is, valamint tudtommal egyetlen - tengeren átvivő. A mesékben a két utóbbi a számosság tekintetében helyet cserél, hiszen több a tengeri híd a szárazföldinél. A nem vizet átívelő hidat, szinte kizárólag a „megrabolt” tündérleány használja, hogy azon keresztül hívja magához a szerelmét. Lényegesnek tartom, amint a megtestesült hidaknál, azonképpen a népmeséi hidaknál is, hogy mi felett vezet át bennünket. A folyóvíz egész más természetű, mint az álló, emellett nem mindegy mekkora erejűek ezen természeti elemek. A haladó vízben rejlő veszély az elsodródás. A patak esetében, kisebb eséllyel következhet ez be, de nem egyszer kapunk figyelmeztetést a hirtelen megáradó, pusztító erejű patakról. Hiába mennek jelen esetben, kézben tarthatóan az események, mondják meséink, óvatosnak kell lennünk, nehogy bármilyen elő törekvő gyengeségünk következtében elsodródjunk, és ki tudja, merre kerülünk partra, ha ugyan partra vetődünk ez életünkben. Az álló vizek képlete ugyanez. Itt a veszély az elmerülésben, fulladásban rejlik. Ha az ember megáll, nem engedi vezettetni magát az élet rendje által irányított helyzeteknek, elkezd saját levében fürdeni, ami restség és vakság következtében hamar tengernyi méretűvé dagad. Mindkét víz esetében az egyetlen mentőöv a híd, azaz a hit. A következő felsorolásban a gyűjtés eredményeként mutatkozó színhelyek