Kapu, 2012. november-december (25. évfolyam, 11-12. szám)

KULTÚRA - Szabó Lilla: Erény-mese

szeretet/szerelem, melyen át az Ég felé nézhetünk. Az Égen pedig rengeteg CSiLLaG SejLik fel, melyek mind egy­­egy Égben köttetett szerelem fényes hír­mondói. Köztük a magyarok fényes csil­lagával, amely nem csak a mi népünk­nek, de a világ minden népének, min­den egyes emberének a szerelem ígérete, vezérlője. A hitünk állhatatos őrzésének eredményeként mindannyiunkban megszületik e csillag, és irányít bennün­ket az igaz szerelem útján, ami pedig a Teremtő Istennel való szent egyesülés lehetősége. Életünk legnagyobb, legcsodásabb ajándéka a hit. A HIT HÍD az ember és teremtője között. Égből kapott erő, melynek segít­ségével bármilyen akadály elé kerülünk, nem tör le talmi nehézsége. A hit a látás adománya. Láthatjuk általa azt is, aminek bekövetkeztére gya­korlati szemmel nézve, akár semmi esély nincsen. Hitünk által mégis látjuk, hogy lesz, ezért úgy éljük meg, mintha már karnyújtásnyira lenne, sőt mintha már meg is történne, így nem ingat meg ben­nünket türelmetlenség, kétségbeesés vagy egyéb hárító, gyengítő erő. A hit időkapu. Minden, amit a sci-fi filmekben látunk vagy tudományos fan­tasztikus regényekben olvashatunk, oly világos és egyszerű a valóságban, ha engedjük magunkat az Isten által vezet­ni. Az Istennel való tiszta, alázatos kap­csolatban megtapasztalhatjuk a gépek és egyéb bonyolult, kockázatokat rejtő szerkezetektől mentes időutazást, a lom­bikok, vegyszerek és műszerek nélküli alkímiát, valamint találkozhatunk a földi léten túli lényekkel, akik ráadásul nem is „azonosíthatatlanok”. Nincs szükségünk semmilyen időutazó készség­re, mert az ezekkel történő utazás lénye­gesen kevesebbet ad, mint a hit ereje. Nem a pár századdal előre vagy vissza­repítés teszi az embert boldoggá - amennyiben a boldogságot valódi, tehát az örökkévalóra szólóan értelmezzük -, hanem az, ha a jelen nehézségeit felcse­réli a jövőbe vetett bizalommal, mely­hez az Istentől kapott hite vezeti. Ezért a valódi időkapu a hit, hisz a jelen reménytelenségéből átrepít a jövő biz­tonságába, s azt a jövőt teszi jelenné, bennünket pedig boldog magabiztossá. A hit mindezért a szabadság adomá­nya. A szabadságé, amely felülemel ármá­­nyos cselszövésen, boszorkányos gonosz­ságon, ördögi furfangon. A szabadság az Istennel való állandó kapcsolat, a szelle­mi és lelki szárnyalás ajándéka, malaszt­­tal teljes erő, mely könnyedséget ad. A HIt MEGJELENÉSE NÉPMESE! KÉPEKBEN Meggyőződésem, hogy az itt részlete­zett képeken kívül, a hit mivoltának következtében, jóval többet lehet talál­ni. E két kép azonban annyira sarkalato­san és egyértelműen fejezi ki a hit lénye­gét, irányát és eredményét, hogy remek kiindulópontként szolgálhat a további képi megjelenítések megleléséhez, meg­értéséhez. A két kép a híd és a fa. Mindkettőre jellemző, azon jellegzetes­sége a meséinknek, miszerint egy mon­danivalót számos módon megjeleníte­nek, valamint egy megjelenítő elem többféleképpen is értelmezhető. A szö­vegkörnyezet ,illetve a helyzetek teszik egyértelművé, melyik magyarázat érvé­nyes az adott esetben. Tehát hangsúlyo­zom, a kiemelt két kifejezésmód, a fa és a híd, nem kizárólagos jelentésűek, viszont kétségtelen és egyértelmű, hogy tökéletes útmutatást adnak a hit megér­téséhez, fontosságának belátásához. A vizsgálódás érdekes eredményt hozott. Két sarkalatos módon jelentke­zik az életünkben a hit, s a megjelölt két kép ezeket fejezi ki a következőképpen: - Megpróbál­v­a bennünk élő hit, mint Isten Lelke megpróbál minket, időközönként vizsga alá vetve, megfele­lően élünk-e vele, mennyire vagyunk méltók kapott kincsünkre, építjük, szé­pítjük-e mások és magunk üdvösségére. Ennek bemutatója meséinkben a híd. - Adományoz­ó ingyen kegyelemben részesít bennünket a boldogság és sza­badság fényszemcséivel, s bár megméret­tetés lehet előtte, akár megfeleltünk ebben, akár nem, felülmúlhatatlan aján­dékokat kapunk a hit révén, már ott a helyszínen. A hitnek e tulajdonsága mutatkozik meg népmesénkben a fa által. Most következzen mindez részleteseb­ben. HÍD A HIT-HÍD hangalaki pár gyönyörű igazolása a szópörgetés megalapozottsá­gának, hasznosságának. Összegyűjtöt­tem, mit is tesz a híd, mint szerkezet az életünkben, s rendkívül könnyen belát­ható, gyakorlatilag ugyanezt teszi a hit a lelki és szellemi életünken vagyis: össze­köttetést biztosít, áthidal, a dolgok fölé kerít, legyőz (távolságot, magasságot, akadályt), gyorsítja az utat, könnyíti az utat, biztonságossá tesz. Tapasztalatom szerint a népmeséink­ben az igazán hangsúlyos dolgok viszonylag ritkán fordulnak elő, ellen­ben a szerepük, hatásuk annál erőtelje­sebb. Így például a sárkányok a mesék összességét tekintve csupán néhányban jelennek meg, mégis a tudatunkban a népmese gyakorlatilag egyenlő a „sárká­nyok elrabolják a királykisasszonyokat” képével. A fontos és erőteljes dolgokról szükségtelen sokat beszélnünk, mert azzal leértékeljük, így van ez a híd hasonlatával is, ame­lyet a többihez képest kevesebbszer talá­lunk népmeséinkben, azonban annál lényegesebb dolgok színhelyévé válik. A hidakat általános értelemben véve is megkülönböztetjük egymástól asze­rint, hogy kisebbek, melyek patakokon keresztül épültek, avagy nagyobbak, amelyek folyók fölött emelkednek. Ezeken kívül a valós életben létezik nem vizet, hanem egyéb akadályokat, példá­ul szakadékot átívelő híd is, valamint­­ tudtommal egyetlen - tengeren átvivő. A mesékben a két utóbbi a számosság tekintetében helyet cserél, hiszen több a tengeri híd a szárazföldinél. A nem vizet átívelő hidat, szinte kizárólag a „megra­­bolt” tündérleány használja, hogy azon keresztül hívja magához a szerelmét. Lényegesnek tartom, amint a megtes­tesült hidaknál, azonképpen a népmeséi hidaknál is, hogy mi felett vezet át ben­nünket. A folyóvíz egész más természe­tű, mint az álló, emellett nem mindegy mekkora erejűek ezen természeti ele­mek. A haladó vízben rejlő veszély az elsodródás. A patak esetében, kisebb eséllyel következhet ez be, de nem egy­szer kapunk figyelmeztetést a hirtelen megáradó, pusztító erejű patakról. Hiába mennek jelen esetben, kézben tarthatóan az események, mondják meséink, óvatosnak kell lennünk, nehogy bármilyen elő törekvő gyengesé­günk következtében elsodródjunk, és ki tudja, merre kerülünk partra, ha ugyan partra vetődünk ez életünkben. Az álló vizek képlete ugyanez. Itt a veszély az elmerülésben, fulladásban rej­lik. Ha az ember megáll, nem engedi vezettetni magát az élet rendje által irá­nyított helyzeteknek, elkezd saját levé­ben fürdeni, ami restség és vakság következtében hamar tengernyi méretű­vé dagad. Mindkét víz esetében az egyetlen mentőöv a híd, azaz a hit. A következő felsorolásban a gyűjtés eredményeként mutatkozó színhelyek

Next