Kapu, 2015. augusztus (27. évfolyam, 8. szám)

Brády Zoltán főszerkesztő dr. Gazdag László olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás grafikai kivitel gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Hehis Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila Kárpátmedenceitisz: Schmidt Petra sakk­­­rejtvény: Solt Dezső / Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Nádor István Aniszi Kálmán Krausz Tivadar nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Filmkapu Kft. kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, VIll. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Központi Hírlap Iroda, Budapest 1932 Előfizetési szándékát a hirlapelofizetes@posta.hu címen jelezheti Zöldszám: 06 80 444 444 Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238 888x reggel, tíz éves lányka unokámat elkísértem öt házzal odébb lakó kis barátnőjéhez, hogy pancsoljanak és játszanak. Visszafelé jövet elterveztem, hogy végignézem a ker­temet. Az almát, a szilvát, a szőlőt, a virágjaimat. A lakásban rágyújtottam egy pipára és kifelé indultam. Idegen hangokat hallottam. Több embertől is. Arab duma-állapí­­tottam meg. Óvatosan kilestem a házam előtti járdára. A járda és az utca között két méternyi magas fagyal-bozótos sűrűsödik, hogy megszűrje a zajt és a port. És így takarja a házamat is. különleges díszfák (én ültettem) magasodnak ki a fagyar sövényből: hárs, eper, török mogyoró, kínai császárfa, japán cseresznye és galagonya. Tulajdonképpen egy zöld folyosó a járda, a kovácsoltvas kerítésem előtt. Jól takar, nem látni az utcáról, hogy mi van mögötte. Volt már, hogy elkergettem onnan embereket, mert odamentek cigizni, pisilni, sörözni. Öt, kisportolt testű arab nézetű fickó vetkőzött. Egyedül vagyok, és egyedül féltem, azt hiszem megijedtem az öt banga testű 20-30 év közötti pasastól. Nem mertem odaro­hanni, mint egy fúria, hogy takarodjatok. Az öt fickó vetkőzött, én, mint egy lelkes, voyeur lestem a jázminbokor mögül. Ledobálták a ruháikat a járdára. Még a zoknikat is lehúzták (az egyik meg is szagolta), s dobták a földre. Anyaszült meztelen ott álltak, lengő herékkel. Ketten pisiltek is, közben az egyik szellentett és ezen röhögtek. Megrázták a farkukat. A pisilésért mindig is pipa voltam, de most meg se mertem muk­kanni. A bozótos takarta őket, így nem láthatták a meztelen társaságot. Most mi lesz? -kérdeztem magamtól, de egy tapodtat se mertem mozdulni. Túl nagy kigyúrt testűek. És ekkor két tömött sportszatyrot húztak magukhoz, és vették ki a tiszta ruhákat. Gatyát, pólót, és divatos, márkás, drága sportmelegítőket öltöttek. Snájdig fiatalembe­rekké váltak. Sprézték, kenték a hajukat, kis kakastaréjt formáltak (haj híján nekem már nem lehetne ilyen frizurám!). Fölkapták az üresnek tűnő sportszatyrokat, és elmentek, elkanyarodtak a Nagysándor József útra, ott a buszmegálló. Vártam vagy két percet és a kapuhoz osontam. Kinyitottam. Ott hevertek a földön a levetett gúnyájuk. Bűzük az orromig ért. Ócska, szakadt ruhák, töredezett papucsok, szandálok, szaros gatyák. Mit volt mit tenni, elbaktattam a szomszédhoz, hogy jöjjön segíteni, hogy azok itt mit csináltak. Jött a koma, és gumikesztyűt húztunk és összeszedtük a mocskos kaca­­tokat és bele a kukába. Még a szomszédéba is tömtük őket. Hát így találkoztam a menekültekkel. Kik mik lehettek, hogy rongyos gúnyájukat levetve, negyven-ötvenezer forintos cuccokat vettek magukra? Terroristák lennének? Beilleszkednek a svéd és német társadalmakba? Egyik TEK-es ismerősömnek elmeséltem, mondá, hogy ők sem tudnak mit csinálni Brüsszel figyelő szeme előtt. Valóban, lehet, hogy jó munkások lesznek, lehet, hogy ter­roristák és egy vezényszóra fellázadva szétlövik a szájtáti Európát. Kétségtelen, hogy szörnyű dolog 20-30 éve háborúban és lefejezések között élni, de miért nem mennek, a gazdag Szaúd-Arábiába, vagy Kuvait felé, vagy az Emirátusokba? Hisz hit társaik is. Már a határon lelőnék őket. Az öngyilkosok nyugalmával befogadjuk, ellátjuk őket. A Földközi-tengeri járőr­hajók kimentik őket. De miért nem Afrika partjaihoz viszik őket és miért Olaszországba? Sok a kérdés, de erre talán az USA tudna válaszolni, mert több amerikai alapítvány pénzeli őket -legalábbis azt mondják, így akarja legyőzni az USA Európát. Nyugat pedig a népességfogyás miatt kiválasztja a jobbakat és a számukra érdekteleneket küldik vissza hozzánk. Mi Szerbiába, ők meg Macedóniába, azok meg Görögországba. Onnan haza. A visszatérők reménytelen tömege nem lesz szelíd. Vajon túléljük-e? E LAPUNK KÖLTŐI: VICZIÁN SÁNDOR, LÁSZLÓ GYÖRGY (KALOTASZEG), SÁRÁNDI JÓZSEF, ROZSNYAI LÁSZLÓ (KOLOZSVÁR), ERDEI-SZABÓ ISTVÁN E LAPSZÁMUNKBÓL TECHNIKAI OKOK MIATT KIMARAD a Magyar Múlt és a Kárpátmedenceitisz rovat ÚJJA. KAPU XVII. évfolyam 2015.08.

Next