Kapu, 2018. április (30. évfolyam, 4. szám)
Brády Zoltán főszerkesztő Dénes András olvasószerkesztő és nyelvi lektor Bardon Barnabás grafikai kivitel gazdaság: Mándoki Andor biztonságpolitika: Magyar István nyugati szemmel: Hollai Heris Ottó magyar múlt: Bakay Kornél egyetemes talányok: Grandpierre Attila rejtvény: Zábó Gyula főmunkatársak: Borbély Zsolt Attila, Nádor István Aniszi Kálmán Krausz Tivadar nyomás: Korrekt Nyomda Kft. felelős vezető: Barkó Imre ügyvezető kiadó: Magyar a Magyarért Alapítvány kiadásért felel: Brády Zoltán A kiadó és szerkesztőség címe: 1084 Budapest, Vili. kerület, Víg u. 18. (bejárat a Bérkocsis utca felől) tel: 303 0710; fax: 303 0711 email: kapu@upcmail.hu Bankszámlaszámunk: 14100440-66725049-01000008 Volksbank Előfizetésben megrendelhető az ország bármely postáján, a hírlapot kézbesítőknél, www.posta.hu WEBSHOP-ban (https://eshop.posta.hu/storefront/), e-mailen a hirlapelofizetes@posta.hu címen, telefonon 06-1-767-8262 számon, levélben a MP Zrt. 1900 Budapest címen. Terjeszti a Hírker Zrt., a LAPKER Zrt. és az alternatív terjesztők Külföldön árusításos úton terjeszti a COLOR Interpress Kft. 1039 Budapest, Hatvani L. utca 14. tel: +36 1 243 9232 ISSN 0238-888 X Gyurcsány és Széll Bernadet (egy ’ts mert sajnos jelen idő) sétáltak a kertemben a virágpompás cseresznye és meggyfám környékén. A hölgy többszázezres fodrász remekművét felborzolta a macskám. Kihajoltam az ablakon, hogy jobban lássak, és hogy rájuk üvöltsék, hogy ne bántsák a tulipánjaimat és a félénk nárciszaimat. És akkor látom, hogy egy varjú és egy szarka civakodtak valami maradékon, amit a cicámnak dobtam ki. Szemészhez kell menjek, úgy látszik új szemüveg kell. Másképpen látjuk hazánkat a választások után? - Nem, mert minden maradt a régiben. Orbán is maradt, ami jót tesz a nemzetnek. Bár néhány fékező csinovnyikot reméljük, lapátra tesz... csak kik jönnek utánuk? Fontos, hogy az irány marad, ha Brüsszel nem akaszkodik még jobban belénk. Borzasztó, hogy hajdani példaképünk, Nyugat-Európa mennyire elfajzott. Ma sem hiszik el, hogy szétdúlják őket a migránsok. Szemünk láttára föléjük magasodtak és nemsokára eljön az idő, hogy diktáljanak és ezt az őslakosok hagyják, mert tetszik tudni a liberális demokrácia már csak ilyen. Kevés utódot nemzettek fehér embertársaink, széthulltak a családok. Bezzeg a migránsok famíliái egységes fegyelemben nemzik gyermekeiket, így most már a mi költségünkre. Aztán tanulnak-e és dolgoznak-e majd - vagy elég a segély? Szétzilálták a fegyelmezett társadalmú svédeket is, akik tűrik és tűrik és lassan beolvadnak a migránsokba. És mi innen ezt látjuk... mi lesz Európával? A fehér emberrel? „Ó Istenem ne hagyj el!” Szomorúságunk fokozódott, mert elhunyt Sipka Tamás kollegánk 63 éves korában. Már harminc éve, hogy minden számunkba írt, szójátékos szavakkal hímzett riportokat. Tizenhat éves volt, amikor édesapja elhozta hozzám, hogy a Tamás verseket ír, íróféle akar lenni. Szakmailag törődjek vele. Napilapoknál kezdte, majd megtanult minden olyan dolgot, ami az újságíráshoz szükségeltetik. Mostanság már brillírozott a szavakkal, és minden számunkban ott ékeskedett opusa. Most meg jött érte a halál. Fáj nekünk, hogy már nincs élete. Illusztrációinkról: lapunk képeit “Díváid Korél: Magyarország művészeti emlékei” című kötetből válogattuk ***