Kárpátalja, 1991 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1991-06-15 / 11. szám

9 Itt mindig gazdagodom Interjú Katona Tamás külügyi államtitkárral - Tulajdonképpen nemcsak a szoboravatásról, hanem a kárpátaljai kötődéseidről kérdeznélek Tudtommal többször jártál Kárpátalján hivata­los és nem hivatalos minőségben.­­ Igazi kötődéseim nincsenek. Az utolsó kötő­désem az volt, hogy nem voltam itt 45 évig. Mert 44-ben voltam itt utoljára bizonyos - számomra kedves - sírokat megnézni. A nagy­paládi temető­ben nyugszik dédapám és ükapám. Utána 1989- ben Ráday Mihállyal a televízióban 48-as hon­védsírokat mutattunk be a jelenlegi országhatá­ron kívül eső területekről, így Kárpátalján is vég­re megfordulhattam. Irtózatosan szokatlan és furcsa volt nekem. Borzasztó nagy öröm volt, hogy amikor Nagy­paládra megérkeztünk, megláttam a református tanítóbácsit, Kormos tanító urat - akit még gye­rekkoromból ismertem -, volt már vagy 93 éves, de még fürgén járt-kelt a faluban. -Neked tehát családi kötődésed is van Kárpátal­jához - Igen, anyám itt született Beregszász mellett, Sárosorosziban. Nagyanyám Nagypaládon szü­letett, mert dédapám ott volt pap. Már dédanyám­nak az apja is Nagypaládon volt református pap. Tehát ténylegesen gyerekkoromban sokat voltam itt, és sokat jelentett nekem ez a vidék. Én Szat­márt, Be­reget, Ugocsát mindig gyönyörűnek ta­láltam. Soha nem tudtam megérteni azt, hogy miért van az az előítélet, hogy ez csúnya vidék. Szegény vidék volt, de hallatlanul gazdagok vol­tak az itt élők lelkiekben. Mindig az volt az em­bernek az érzése, akár a határ túlsó oldalán, Ma­gyarországon, akár a határ másik oldalán Romá­niában járt, hogy egy kicsit itthon van. Nem változott semmit Érdekes módon a lelküket az emberek nem vesztették el teljesen. Mi már Ma­gyarországon kezdjük elveszíteni, mert egysze­rűen a modern élet tempója lehetetlenné teszi, hogy szép nyugodtan beszélgessünk, végigvárjuk a másikat míg elmondja a dolgot, nem szólunk közbe, aztán gondolkodunk egy kicsit, és úgy válaszolunk. Tudnak valamit, amit mi már elfe­lejtettünk. Nincs szinte semmijük, de ami van azt mindig a legnagyobb gyönyörűséggel oszt­ják meg. Mindig úgy érzem, ha innen hazamegyek, hogy gazdagodtam. Most, hála Istennek, olyan alkalom adódott, hogy nem én gazdagodtam, vagy nemcsak én gazdagodtam, hanem Bereg­szász gazdagodott. Ez a Kossuth-szobor amit itt avattunk, azért nem semmiség! Most itt va­gyunk bent egy nagyon szépen helyrehozott épületben, amelyik előtt ott áll Petőfi Sándor szobra. 48-nak nagy, modern, európai gondo­latai gyökeret vernek megint itt, s ez nyugod­tan megdobogtathatja az európai szíveket, s külön öröm, hogy nyugodtan megdobogtathat­ja a mi kis magyar szívünket is. Hogy ez létre­jöhetett, ahhoz, azt hiszem, három dolog kel­lett. Egyrészt kellett egy olyan nagykorú szov­jet külpolitika, amelyik az utóbbi időben léte­zett, reméljük, hogy a jövőben is létezni fog, mert enélkül az előítéletek lebontása nem me­het végbe. Enélkül olyan gátakat, olyan, az országokat nyomasztó tehertételeket, mint amilyen a Varsói Szerződés volt, mint amilyen a szovjet katonák magyarországi állomásozása volt, nem lehetett volna eltüntetni. Ez most megtörtént. Nyugodtabban, könnyebb szív­vel lehet kialakítani az új kapcsolatokat. A másik dolog ami ehhez kellett, az a követke­zetes magyar külpolitika, amelyik ezeknek az akadályoknak az eltüntetésén fáradozott. Önma­gában a mi törekvéseink nem vezethettek volna sikerre, de ezúttal a magyar diplomácia szeren­csésen tudta kihasználni a nemzetközi politiká­ban rejlő lehetőségeket. Hogy mennyire, azt talán megerősíti az, hogy most Kravcsuk elnök buda­pesti látogatásakor kilenc nagyon értékes szerző­dést írtunk alá Ukrajnával. Ukrajna számára is nagyon fontos, hogy Magyarországgal szuverén államként tud megállapodásokat kötni. Itt jön a harmadik dolog, ami lehetővé tette azt, hogy ma itt találkozzunk, itt beszélgessünk egy ilyen alka­lomkor. Az, hogy itt, mint minden Magyaror­szággal szomszédos országban, a magyarság kulturális és politikai szervezete egy csodálatos, minden tiszteletet megérdemlő kiváló szervezet Nagykorú, felnőtt, hallatlan taktikai érzékkel és hallatlan helyismerettel rendelkezik, azzal a hely­ismerettel, amelyik lehetővé teszi, hogy rögtön reagáljon a legapróbb dolgokra, hogy minden lehetőséggel azonnal élni tudjon, és hogy ne té­vesszen soha mértéket. Mert a mértéktévesztés az, ami egy kisebbségi politikai szervezetnél iga­zán veszélyes lehet , én csak csodálni tudom a KMKSZ-nek ezt az egészen kiváló, nagykorú poli­tikáját, ami tökéletesen fölöslegessé teszi azt, hogy mi Budapestről bármit súgjunk, így felszabadulhat­nak a mi energiáink arra, hogy ennek a szervezet­nek, és rajta keresztül nemcsak a kárpátaljai magya­roknak, hanem a ruszinoknak is és nemcsak a kár­pátaljaiaknak, hanem Ukrajna minden nemzetének és nemeztiségének segíthessünk. Én hallatlan lehe­tőségeket látok abban, hogy rendkívül szoros gaz­dasági kapcsolatok alakuljanak ki. Most a világot az érdek, a gazdasági érdek irányítja. Ez meg fogja hozni a maga eredményeit -Az Ukrajnával kötendő gazdasági megálla­podásokra gondolsz? - Igen. - Ezek hogyan hatnak majd Kárpátaljára ? - Mindenekelőtt úgy, hogy az áruk útja errefe­lé vezet Az áruk útja elkerülhetetlenné teszi, hogy kinyíljanak a határok. Nekünk ez az érde­künk minden szempontból, politikai, kulturális és gazdasági szempontból is. Az egész biztos, hogy gazdasági szempontból ez Ukrajnának is az érdeke. Most arra törekednek, hogy az általuk termelt javak legalább egy részével rendelkezze­nek, s ezáltal könnyebben tudunk valóságos kap­csolatokat teremteni. Ezáltal elérhetjük azt, hogy egy magyarországi mezőgazdasági nagyüzem tud majd búzát szállítani és traktort kaphat érte, vagy élelmiszert adhat és építőanyagot kaphat Megnyílik újra a lehetőség ezeken a természet és a jó Isten által egymásra utalt területeken. Szerin­tem nagyon komoly alkalom és lehetőség nyila­dozik most előttünk.­­Itt Ukrajnában nem volt rendszerváltás. Ma­gyarországon volt, de mi nem szakíthatjuk meg a Szovjetunióval, azon belül Ukrajnával ezeket a kapcsolatokat, csak újjáépíthetjük és átszervez­hetjük azokat.­­ Igen, ez új típusú kapcsolat lesz. S biztos, hogy éppen a magyar tapasztalat fogja Ukrajnát is arra a felismerésre késztetni, hogy csak a poli­tikai és gazdasági reformok együtt­működőképe­sek. Azért már itt is nagyon sok lépés megtörtént. Messze nem történt annyi, mint amennyi lehetett volna, vagy amennyi kellett volna. De az első lépés mindig nehezebb, mint az utána következő. Itt is megindult valami. Nekünk ténylegesen az az érdekünk, hogy valóban lássunk egy sokszínű, nagykorú Ukrajnát, mely erős szálakkal kötődik Európához. Ezen a téren nagyon fontos szerepet játszik nemcsak Kárpátalja, nemcsak a kárpátaljai magyarság, hanem az is, hogy Magyarországot a gazdasági érdeke errefelé, Ukrajna felé kapcsol­ja, így ha ezt a gazdasági szükségszerűséget fel­ismerjük, tényleg tudunk valamilyen eredményre jutni. Ha konzulátusaink lesznek egymás orszá­gában, az hallatlanul meg fogja könnyíteni azt, hogy a nálunk erőre kapó magángazdaság ered­ményeit át lehessen ide szivattyúzni, Kárpátaljá­ra. Ez serkentő hatással fog hatni az itteni gazda­sági gondolkodásmódra is, hiszen a lehetőségek itt sem kisebbek, mint Magyarországon. Ez egy kincsesbánya, ez egy turistaparadicsom lehetne. Például, ha a világkiállításhoz eljutunk, módunk lesz rá, hogy bekapcsoljuk az egész országot, sőt a peremvidékeket is, s módunk lesz rá, hogy az autópályát elvezessük Ungvárig - akkor megtet­tük ehhez az első lépést. -Ez azt is jelenti, hogy a határok felszabadul­nak, a határátlépések könnyebbé válnak? - Nem mi zártuk le a határokat a kishatárfor­­galom elől. Mi már azt szerettük volna akkor is, hogy a kishatárforgalmat kiszélesítsük. Erre azért is szükség van, mert Záhony műszaki állapota tarthatatlan. Ott, azon a lassan életveszélyessé váló hídon nem bonyolítható le ez a forgalom, a 24 órás várakozások tragikomikusak a XX. szá­zad végének Európájában. Ezen változtatni kell. Az első lépést nehéz lesz elérni, de utána a követ­kezők már talán könnyebbek. Hadd legyünk itt ebben a dologban is óvatosan optimisták.­­ Még egy utolsó kérdés. Ott volt a magyaror­szági látogatáson Dmitro Pavlicsko, ő mint ellen­zéki képviselő szerepel az ukrán parlamentben. Nem akármilyen hangsúllyal,­­ a külügyi bizott­ság elnöke. Milyen kapcsolatot találtatok vele, milyen embernek ismerted meg őt? - Mindenekelőtt a magyar irodalom egyik ki­tűnő, ha nem a legkitűnőbb ukrán fordítója. Ha hiszünk abban, hogy a kultúra elvezet egymás megismeréséhez és a megismerés egymás meg­értéséhez, akkor nekünk Pavlicsko egyfajta ötö­dik hadoszlopunk egy olyan mozgalomban, amelyik nekünk szövetségesünk és ellenségünk is lehet egyformán. Talán az olyan embereken keresztül mint ő, el lehet érnünk azt, hogy a RUH sem a kárpátaljai, sem a magyarországi magya­rokra ne nézzen gyanakvással, ne ellenfelet, ha­nem egy értékes szövetségest lásson bennünk. Remélhetőleg ez sikerülni fog. Ezen a téren a KMKSZ igen kitűnően ismerte fel a maga moz­gásterét. -Ezek szerint a hivatalos hatalommal és az itteni ellenzékkel is megtaláltátok a normális hangot, ami a kárpátaljai magyarság érdekeit szolgálhatja - Őszintén reméljük.­ ­ Jankovits - KÁRPÁTALJA

Next