Kárpátalja, 1991 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1991-06-15 / 11. szám
9 Itt mindig gazdagodom Interjú Katona Tamás külügyi államtitkárral - Tulajdonképpen nemcsak a szoboravatásról, hanem a kárpátaljai kötődéseidről kérdeznélek Tudtommal többször jártál Kárpátalján hivatalos és nem hivatalos minőségben. Igazi kötődéseim nincsenek. Az utolsó kötődésem az volt, hogy nem voltam itt 45 évig. Mert 44-ben voltam itt utoljára bizonyos - számomra kedves - sírokat megnézni. A nagypaládi temetőben nyugszik dédapám és ükapám. Utána 1989- ben Ráday Mihállyal a televízióban 48-as honvédsírokat mutattunk be a jelenlegi országhatáron kívül eső területekről, így Kárpátalján is végre megfordulhattam. Irtózatosan szokatlan és furcsa volt nekem. Borzasztó nagy öröm volt, hogy amikor Nagypaládra megérkeztünk, megláttam a református tanítóbácsit, Kormos tanító urat - akit még gyerekkoromból ismertem -, volt már vagy 93 éves, de még fürgén járt-kelt a faluban. -Neked tehát családi kötődésed is van Kárpátaljához - Igen, anyám itt született Beregszász mellett, Sárosorosziban. Nagyanyám Nagypaládon született, mert dédapám ott volt pap. Már dédanyámnak az apja is Nagypaládon volt református pap. Tehát ténylegesen gyerekkoromban sokat voltam itt, és sokat jelentett nekem ez a vidék. Én Szatmárt, Bereget, Ugocsát mindig gyönyörűnek találtam. Soha nem tudtam megérteni azt, hogy miért van az az előítélet, hogy ez csúnya vidék. Szegény vidék volt, de hallatlanul gazdagok voltak az itt élők lelkiekben. Mindig az volt az embernek az érzése, akár a határ túlsó oldalán, Magyarországon, akár a határ másik oldalán Romániában járt, hogy egy kicsit itthon van. Nem változott semmit Érdekes módon a lelküket az emberek nem vesztették el teljesen. Mi már Magyarországon kezdjük elveszíteni, mert egyszerűen a modern élet tempója lehetetlenné teszi, hogy szép nyugodtan beszélgessünk, végigvárjuk a másikat míg elmondja a dolgot, nem szólunk közbe, aztán gondolkodunk egy kicsit, és úgy válaszolunk. Tudnak valamit, amit mi már elfelejtettünk. Nincs szinte semmijük, de ami van azt mindig a legnagyobb gyönyörűséggel osztják meg. Mindig úgy érzem, ha innen hazamegyek, hogy gazdagodtam. Most, hála Istennek, olyan alkalom adódott, hogy nem én gazdagodtam, vagy nemcsak én gazdagodtam, hanem Beregszász gazdagodott. Ez a Kossuth-szobor amit itt avattunk, azért nem semmiség! Most itt vagyunk bent egy nagyon szépen helyrehozott épületben, amelyik előtt ott áll Petőfi Sándor szobra. 48-nak nagy, modern, európai gondolatai gyökeret vernek megint itt, s ez nyugodtan megdobogtathatja az európai szíveket, s külön öröm, hogy nyugodtan megdobogtathatja a mi kis magyar szívünket is. Hogy ez létrejöhetett, ahhoz, azt hiszem, három dolog kellett. Egyrészt kellett egy olyan nagykorú szovjet külpolitika, amelyik az utóbbi időben létezett, reméljük, hogy a jövőben is létezni fog, mert enélkül az előítéletek lebontása nem mehet végbe. Enélkül olyan gátakat, olyan, az országokat nyomasztó tehertételeket, mint amilyen a Varsói Szerződés volt, mint amilyen a szovjet katonák magyarországi állomásozása volt, nem lehetett volna eltüntetni. Ez most megtörtént. Nyugodtabban, könnyebb szívvel lehet kialakítani az új kapcsolatokat. A másik dolog ami ehhez kellett, az a következetes magyar külpolitika, amelyik ezeknek az akadályoknak az eltüntetésén fáradozott. Önmagában a mi törekvéseink nem vezethettek volna sikerre, de ezúttal a magyar diplomácia szerencsésen tudta kihasználni a nemzetközi politikában rejlő lehetőségeket. Hogy mennyire, azt talán megerősíti az, hogy most Kravcsuk elnök budapesti látogatásakor kilenc nagyon értékes szerződést írtunk alá Ukrajnával. Ukrajna számára is nagyon fontos, hogy Magyarországgal szuverén államként tud megállapodásokat kötni. Itt jön a harmadik dolog, ami lehetővé tette azt, hogy ma itt találkozzunk, itt beszélgessünk egy ilyen alkalomkor. Az, hogy itt, mint minden Magyarországgal szomszédos országban, a magyarság kulturális és politikai szervezete egy csodálatos, minden tiszteletet megérdemlő kiváló szervezet Nagykorú, felnőtt, hallatlan taktikai érzékkel és hallatlan helyismerettel rendelkezik, azzal a helyismerettel, amelyik lehetővé teszi, hogy rögtön reagáljon a legapróbb dolgokra, hogy minden lehetőséggel azonnal élni tudjon, és hogy ne tévesszen soha mértéket. Mert a mértéktévesztés az, ami egy kisebbségi politikai szervezetnél igazán veszélyes lehet , én csak csodálni tudom a KMKSZ-nek ezt az egészen kiváló, nagykorú politikáját, ami tökéletesen fölöslegessé teszi azt, hogy mi Budapestről bármit súgjunk, így felszabadulhatnak a mi energiáink arra, hogy ennek a szervezetnek, és rajta keresztül nemcsak a kárpátaljai magyaroknak, hanem a ruszinoknak is és nemcsak a kárpátaljaiaknak, hanem Ukrajna minden nemzetének és nemeztiségének segíthessünk. Én hallatlan lehetőségeket látok abban, hogy rendkívül szoros gazdasági kapcsolatok alakuljanak ki. Most a világot az érdek, a gazdasági érdek irányítja. Ez meg fogja hozni a maga eredményeit -Az Ukrajnával kötendő gazdasági megállapodásokra gondolsz? - Igen. - Ezek hogyan hatnak majd Kárpátaljára ? - Mindenekelőtt úgy, hogy az áruk útja errefelé vezet Az áruk útja elkerülhetetlenné teszi, hogy kinyíljanak a határok. Nekünk ez az érdekünk minden szempontból, politikai, kulturális és gazdasági szempontból is. Az egész biztos, hogy gazdasági szempontból ez Ukrajnának is az érdeke. Most arra törekednek, hogy az általuk termelt javak legalább egy részével rendelkezzenek, s ezáltal könnyebben tudunk valóságos kapcsolatokat teremteni. Ezáltal elérhetjük azt, hogy egy magyarországi mezőgazdasági nagyüzem tud majd búzát szállítani és traktort kaphat érte, vagy élelmiszert adhat és építőanyagot kaphat Megnyílik újra a lehetőség ezeken a természet és a jó Isten által egymásra utalt területeken. Szerintem nagyon komoly alkalom és lehetőség nyiladozik most előttünk.Itt Ukrajnában nem volt rendszerváltás. Magyarországon volt, de mi nem szakíthatjuk meg a Szovjetunióval, azon belül Ukrajnával ezeket a kapcsolatokat, csak újjáépíthetjük és átszervezhetjük azokat. Igen, ez új típusú kapcsolat lesz. S biztos, hogy éppen a magyar tapasztalat fogja Ukrajnát is arra a felismerésre késztetni, hogy csak a politikai és gazdasági reformok együttműködőképesek. Azért már itt is nagyon sok lépés megtörtént. Messze nem történt annyi, mint amennyi lehetett volna, vagy amennyi kellett volna. De az első lépés mindig nehezebb, mint az utána következő. Itt is megindult valami. Nekünk ténylegesen az az érdekünk, hogy valóban lássunk egy sokszínű, nagykorú Ukrajnát, mely erős szálakkal kötődik Európához. Ezen a téren nagyon fontos szerepet játszik nemcsak Kárpátalja, nemcsak a kárpátaljai magyarság, hanem az is, hogy Magyarországot a gazdasági érdeke errefelé, Ukrajna felé kapcsolja, így ha ezt a gazdasági szükségszerűséget felismerjük, tényleg tudunk valamilyen eredményre jutni. Ha konzulátusaink lesznek egymás országában, az hallatlanul meg fogja könnyíteni azt, hogy a nálunk erőre kapó magángazdaság eredményeit át lehessen ide szivattyúzni, Kárpátaljára. Ez serkentő hatással fog hatni az itteni gazdasági gondolkodásmódra is, hiszen a lehetőségek itt sem kisebbek, mint Magyarországon. Ez egy kincsesbánya, ez egy turistaparadicsom lehetne. Például, ha a világkiállításhoz eljutunk, módunk lesz rá, hogy bekapcsoljuk az egész országot, sőt a peremvidékeket is, s módunk lesz rá, hogy az autópályát elvezessük Ungvárig - akkor megtettük ehhez az első lépést. -Ez azt is jelenti, hogy a határok felszabadulnak, a határátlépések könnyebbé válnak? - Nem mi zártuk le a határokat a kishatárforgalom elől. Mi már azt szerettük volna akkor is, hogy a kishatárforgalmat kiszélesítsük. Erre azért is szükség van, mert Záhony műszaki állapota tarthatatlan. Ott, azon a lassan életveszélyessé váló hídon nem bonyolítható le ez a forgalom, a 24 órás várakozások tragikomikusak a XX. század végének Európájában. Ezen változtatni kell. Az első lépést nehéz lesz elérni, de utána a következők már talán könnyebbek. Hadd legyünk itt ebben a dologban is óvatosan optimisták. Még egy utolsó kérdés. Ott volt a magyarországi látogatáson Dmitro Pavlicsko, ő mint ellenzéki képviselő szerepel az ukrán parlamentben. Nem akármilyen hangsúllyal, a külügyi bizottság elnöke. Milyen kapcsolatot találtatok vele, milyen embernek ismerted meg őt? - Mindenekelőtt a magyar irodalom egyik kitűnő, ha nem a legkitűnőbb ukrán fordítója. Ha hiszünk abban, hogy a kultúra elvezet egymás megismeréséhez és a megismerés egymás megértéséhez, akkor nekünk Pavlicsko egyfajta ötödik hadoszlopunk egy olyan mozgalomban, amelyik nekünk szövetségesünk és ellenségünk is lehet egyformán. Talán az olyan embereken keresztül mint ő, el lehet érnünk azt, hogy a RUH sem a kárpátaljai, sem a magyarországi magyarokra ne nézzen gyanakvással, ne ellenfelet, hanem egy értékes szövetségest lásson bennünk. Remélhetőleg ez sikerülni fog. Ezen a téren a KMKSZ igen kitűnően ismerte fel a maga mozgásterét. -Ezek szerint a hivatalos hatalommal és az itteni ellenzékkel is megtaláltátok a normális hangot, ami a kárpátaljai magyarság érdekeit szolgálhatja - Őszintén reméljük. Jankovits - KÁRPÁTALJA