Kárpátalja, 2005. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)

2005-02-11 / 6. szám

Shet SSbSt vr^S ..................................................................................................................................m n 1 „Énekeljetek Istennek, dicsérjétek az Úr nevét” Ezzel az írásommal a kö­zelmúltban elhunyt Gulácsy­­né Ádám Emmának szeretnék emléket állítani, aki 60 eszten­dőn keresztül vezette őszinte lelkesedéssel, szívós munká­val és magas szakmai színvo­nalon a munkácsi református templom énekkarát Isten di­csőségére és mindannyiunk nagy örömére. Felgyorsult fogyasztói vilá­gunkban egyre kevesebb a hang­szeren játszó, illetve "énekkarban éneklő ember. A zenei műveltség megszerzésének az igénye kiszo­rulóban van ebben a technokrata és információközpontú világban. Általában - jó esetben - passzív hallgatói vagyunk a muzsikának, de mivel a „komolyzene” kincse­inek felfedezéséhez valóban szük­ségeltetik egyfajta zenei felké­szültség, ezek a csodálatos értékek egyszerűen nem jutnak el az em­berekhez. Nagyon fontos lenne változ­tatni ezen a helyzeten, mert a va­lóban szép muzsika gazdagabbá, finomabbá, mindenképpen csi­szoltabbá tehetné a lelkeket... A régi Munkács történetét ta­nulmányozva örvendetes megál­lapítani, hogy mennyire jól látták a város polgárai a zenei művelt­ség minél szélesebb körben való elterjesztésének a szükségszerű­ségét. Számos magántanár, majd a létrehozott városi zeneiskola igyekezett minél több gyermek­kel felfedeztetni a muzsika örö­mét. Az együttzenélésnek - ami egyébként a közösségépítésnek is egyik nagyszerű módja - több tonnája is élt a Latorca-parti vá­rosban. A kisebb-nagyobb kama­ra-, illetve nagyobb zenekarok mellett a város énekkarairól is találunk érdekes adatokat. Az egyházak körül kialakult kórusok komolyan emelték Munkács szel­lemi és esztétikai színvonalát. A munkácsi református egy­ház ugyancsak szép múlttal ren­delkező társulattal büszkélkedhet. 1707-ből származik az első fel­jegyzés arról, hogy Isten dicsőíté­sére énekkar alakult, de annak későbbi működéséről nincs ada­tunk. A közelmúltban sikerült rá­bukkannom egy korabeli munká­csi napilap 1937-ben megjelent számára, amelyben dr. Tárczy Károly, a református egyház ak­kori gondnoka, gimnáziumi tanár és nagyszerű publicista Száz év a magyar ének szolgálatában című cikkében megemlékezik az ének­karról, amely akkor ünnepelte százéves évfordulóját. (A köztisz­teletben álló, nagy tudású Tárczy az első bécsi döntés után a mun­kácsi Kereskedelmi Akadémia igazgatója lett, majd 1944-ben el­hurcolták a szovjet megszállók, s többé nem tért vissza.) A megsárgult lapot olvasva kibontakozik a múlt homályából a kórus története, melyet Tárczy az „Éneklő Kar” háromkötetnyi jegyzőkönyvét áttanulmányozva idézett fel, s a régi iratokból a vá­ros története is felelevenedik. A fentebb említett 1707-es dá­tum kapcsán arról lehet szó, hogy akkor alakult meg először a mun­kácsi reformátusok énekkara, amely később viszont nagy való­színűséggel felbomlott. A város reformátusainak felépült kőtemplo­ma mindenképpen inspiráló lehe­tett egy állandó, folyamatosan mű­ködő társulat létrehozására. Ez a kórus 1837-ben született meg, és él sokak örömére megszakítás nélkül a mai napig. 1837. január 15-én „Barkaszy Gábor helybéli kántor indításából” alakult meg a református kórus, amelynek akkor még nem alapsza­bálya, hanem 15 fejezetből álló sza­bályzata volt csupán „Munkács Várossában Virágzó, Reformata Nemes és Szent Ekklésiának Kivá­logatott férfiaiból össz­eszedett Éneklő Karnak közmegeggye­­zéséből határoztatott és állandóul megállapított Törvénypontjai” címmel. Nagyon érdekesek azok az „apró” műhelytitkok, amelyek ál­tal igazából magunk elé képzelhet­jük a múltat. Megtudjuk, hogy a társulat „szent vallásunk disze és Ekklésiánk betsének emelése céljá­ból” minden hónap első vasárnap­ján az esti órákban tartotta a próbá­kat, amelyekről elmaradni nem volt tanácsos, ugyanis pontosan megha­tározott büntetés járt érte: az elma­radásért 10 krajcárt, de a késésért is 5-10 krajcárt kellett fizetni. „Ha­sonlóan büntetést kell fizetni annak is, aki templomban, próbákon vagy másutt helytelenül viselkedik s 30 kft., ha „trakta” (vendéglátás - a szerző) után kocsmázni megy...” Az új tag beavatáskor egy kö­böl borral tartozott, később még egy kenyérrel és egy sódarral is, viszont a temetésen való részvétel díja 5 forint, majd később 7 forint. A kántor, vagyis „praeses” külön 2 ezüst forintot kap. Ha nem munká­csi a halott, akkor ennek a duplája volt a taxa. Emellett azonban még adni kell egy „traktát” is, amely egy sódarból vagy ezzel egyenértékű pecsenyéből, egy kenyérből és 20 irce borból állott, amit esetleg 3 fo­rint 15 krajcárral meg lehetett vál­tani. Temetésre, traktára, próbára vagy más solemnitásra (ünnepség -a szerző) a „merkuriusok”, vagyis a legfiatalabbak közül választott hírnökök hívták össze az Éneklő Kart. Aki nem akart merkurius lenni, egy fél köböl borral meg­válthatta (1839). A tagokat, továb­bá feleségeiket és felnőtt gyerme­keiket az Éneklő Kar ingyen te­mette el. A temetési taxa később 10, majd 20 forintra emelkedett a valutaváltozások szeri­nt, melyet a tagok között mindig bizonyos megállapított kulcs alapján osz­tottak fel éven­te egyszer. Át­lag 50-52 kraj­cár jutott egy­re a temetés­ből. Régebben igénybe vették a kórust a ko­porsóba tétel­kor is, ilyen­kor 5 forint volt a taxa. Akkoriban még rendes szokás volt a virrasztó is. A 15 pont­ba foglalt tör­vényekhez ké­sőbb egy 16. pontot is csa­toltak. Eszerint az, aki „a k­ó­­rust „kipl­etykálta”, első esetben egy „pengő húszast” fizetett, s ha megismétlődött, ki is zárták a tár­saságból.” A fenti szabályok kialakítá­sa és csiszolása után az Éneklő Kar eléggé erősnek érezte magát ahhoz, hogy a Csillag Szállóban „egy szépen történt” bált ren­dezzen megalakulása után rö­viddel, 1838. február 19-én. 1848-49-ben, a szabadság­­harc alatt a református kórus tagjai közül is sokan elmentek megvédeni a magyar szabadsá­got. A jegyzőkönyvi bejegyzé­sek szerint ezeknek a hónapok­nak az eseményei az éneklő tár­sulat működésében is éreztették hatásukat: „A tudvalevő szomo­rú hazai viszonyok miatt a kö­zönséges rendes gyűlések a mai napig elmaradnak, egyszer­smind az azon idő alatti fizetni szokott rendes garas is elenge­­dődött közmegegyezéssel.” Az énekkar tagjai közül a leg­többen tagjai lettek a munkácsi nemzetőrségnek, amely 1849 áp­rilisában a podheringi összecsa­pásban a honvédekkel együtt olyan nagy dicsőséget szerzett a magyar szabadságnak az osztrák túlerő megfutamításával. A nem­zetőrök névsorában a kórustagok közül Ádám János, Bolyogh Ká­roly, Bertók Lajos, Károly és Zsig­­mond, Katona Gáspár, Lehotay Ist­ván, Milesz István, Tárczy János, Zsigmond és Dániel, Kulcsár Fe­renc és még sokan mások szerepel­nek. A munkácsi nagytemetőben nyugvó Kórodi Katona Gáspár, akit a cikkíró Tárczy még szemé­lyesen is ismert, szintén részt vett a podheringi csatában. (Folytatása következik) Popovics Béla, Munkács Február 14. Február 16. védője. 1880-ban ezen a napon szü- 1899-ben ezen a napon szü- Február 19. letett Lux Kálmán építész, rés- letett Arany Sándor Kossuth-dí- 1803-ban ezen a napon szü­­taurátor,­jas talajvegyész, letett Győrött Hieronymi Ottó Február 15. Február 17. Ferenc mérnök. Ő tervezte és 1855-ben ezen a napon 1916-ban ezen a napon hunyt el építette az első magyar lóvonta­hunyt el Lilla, azaz Vajda Juli- Konkoly-Thege Miklós csillagász­­tású vasutat, anna, Csokonai Vitéz Mihály Február 18. Február 20. szerelme, Lilla-verseinek ihlető- 1703-ban ezen a napon hunyt 1911-ben ezen a napon szü­­ret­el Zrínyi Ilona, a munkácsi vár hős letett Énekes István ökölvívó. Zene, zene Alicia és a Cotton Club Alicia Keys, a bűbájos és roppant tehetséges amerikai billentyűs-énekesnő hama­rosan induló amerikai kon­­certkörútján a színpadkép a Cotton Clubot, a 20-as, 30-as évek legendás harlemi mula­tóját, a dzsessz egyik bölcső­jét idézi. A­z új divat­nak meg­­felelően a „kivá­lasztot­tak”-ez­­úttal hú­szan a nézők közül - a színpadon fog­lalhatnak helyet és a tervek sze­rint korhű ruhákban élvezhetik a koncertet. A február 23-án a dél­­karolinai Columbiában induló turné több amerikai várost érint­ve április 24-én zárul a New Jer­seyben lévő Newarkban. Santana újabb díjat kap BMI Icon-díjjal jutal­mazza Carlos Santana ki­emelkedő zenei tevékeny­ségét az amerikai zené­szek szervezete az április 21-én megrendezésre­ ke­rülő 12. BMI Latin-díjkiosz­tón Las Vegasban. BMI ikonjai közé bekerül­ni nem jelent rossz társaságot, íme a teljes csapat: Brian Wilson, Chuck Berry, James Brown, Bo Diddley, Al Green, Isaac Hayes, Little Richard, Hol­­land­ Dozier-Holland, Van Morrison, Bill Anderson, Loret­ta Lynn és Dolly Parton. (MTI) Aforizmák a tényekről Először ismerd meg a té­nyeket, aztán torzíthatod őket tetszésed szerint. Mark Twain Az értelmezések erőssége fordítottan arányos a tények is­meretével. Minél kevesebbet tudsz, annál szenvedélyeseb­ben érvelsz. Bertrand Russel Jó, ha valaki a képzelőere­jét is beveti a tények feldolgo­zásánál, ám az egészen más, ha képzeletének segítségével al­kot tényeket. John Burroughs Naptár Február 14 Hétfő Bálint Jn 11,6-16,,... két napig azon a helyen maradt, ahol volt.” (6) 15 Kedd Kolos Jn 11,17-27 „Uram, ha itt let­tél volna...” (21) 16 Szerda Julianna Jn 11,28-32 „... leborult a lába elé...” (32) 17 Csütörtök Donát Jn 11,33-44 „.. .ha hiszel, meg­látod az Isten dicsőségét.” (40) 18 Péntek Konrád Jn 11,45-57 „Mit tegyünk?” (47) 19 Szombat Zsuzsanna Jn 12,1-11 „...elment Bétá­méba...” (1) 20 Böjt 2. vasárnapja Aladár, Almos Jn 12,12-19..Tanítványai elő­ször nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.” (16) Versajánló Egyszerűség. Versformában és gondolatban. És ilyennek érezzük a végső következte­tést is, hogy „Rop­pant szakadék fut kettőnk között: ez az, ami bennünket összeköt.” Sőt akár azt is mondhat­nánk, hogy meg­szokott és elkopta­tott meglátás ez, hi­szen hányszor hal­lani, hogy a külön­bözőség az, ami összeköt, ez az, ami összetart. S mégis érdemes megfigyelni önmagunkat, amint ezen eltöprengünk, érdemes megfigyelni, hogy mégsem ez marad meg élményként, ha újra elolvassuk ezt a költeményt. S itt a költészet, a művészet egyik igen fontos érdeme: továbbgondo­lásra késztet minket, ugyanis a forma és a mód szinte mindig valami többletet is ad azon kívül, amit a szó szoros értelmében elmond. Ezért aztán a Háromszázhuszonegyedik szonetthez is hozzá­tesszük saját érzéseinket és gondolatainkat, beleolvassuk magun­kat, így működik az irodalmi műalkotás, így lesz aztán mindig más, mert mindig alakul. Olyannyira, hogy ha újra s újra elol­vassuk, kisebb-nagyobb szünetek után, ha újra elővesszük, álta­lában rádöbbenünk, szinte ki is mondjuk: hát ezt eddig nem is vettem észre. E költemény kapcsán gondolatban akár odáig is el­juthatunk, hogy megállapodunk: a különbözőség, a kétféle élet­­felfogás együtt és csakis együtt ér valamit, mert így kerek a vi­lág, így egész az Egész. Penckófer János cdH­dT Faludy György Háromszázhuszonegyedik szonett Mások vagyunk. Én imádom a fák, a könyvek, nők s az élet illatát, szeretek holdat, napfényt, csillagot és őrjöngök, hogy mindent itthagyok. Számodra kín a lét. Az emberek gyilkos történelme se kell neked, ne tudjon rólad soha senki se, szólsz majd, mikor kilépsz a semmibe. Szégyenkezem, hogy csak miattam élsz, segítesz, védesz, kímélsz és kísérsz, s amíg én élvezem az életet, te szótlanul örülsz, hogy vége lesz. Roppant szakadék fut kettőnk között: ez az, ami bennünket összeköt. Kárpátalja Megbízott főszerkesztő: Popovics Zsuzsanna Szerkesztő: Beregszászi Anikó Munkatársak: Radó Zsolt, Baráth József, Gricza Csaba, Kacsur Gusztáv, Molnár Ferenc, Szabó Zita Szerkesztőségi titkár: Fábián Eleonóra, Olasz Éva Szedés és tördelés: Riskó Éva, Turóczy Gábor LAPUNK MEGJELENÉSÉT AZ ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY TÁMOGATJA Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90200 Beregszász, Pf.: 38. Tel./fax: 2-32­ 77. E-mail: karphetlap@bereg.uzhgorod.ua Lapunk internetes változatának címe: www.karpatok.uzhgorod.ua/hetilap Lapengedély száma: 30 Na: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. Igazgató: Sepella Erzsébet Készült: Kárpátaljai Lapkiadó Vállalat Rt. Ungvár, Gagarin u. 42/1. Ofszetnyomás. Példányszám: 15680. Rendelési szám: 134. Terjeszti a Kárpátalja Kft. A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk. A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntart­uk. A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. Kapna iojimo (na gropct»Kitt mobi) 3ac>iOBiiMK i nii ianeni,: TOB “Kapnaiojih«’* TajeTa laciiOBaiia 18. 12. 2000 p. PeccTpanÍMiie cbíjiohtbo 3T JV° 209 bíji 25. 12. 2000 p. Ta3eTa Blo/ipyKOßana y BAT “Bii;iaßiiHUTßO “3aKapnaTTH” 88011 m. y>Kropofl, Byji. Tarapiiia, 42/1, 3aKapnaTCbKo'í oöji. YicpaiTiH. HoMep ja.MOBJiemiH:,134 (Oí|)c.iipyic. Ymob.apyK. apK. 4.) Tnpa>K: 15680

Next