Kárpátalja, 2005. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
2005-02-11 / 6. szám
Shet SSbSt vr^S ..................................................................................................................................m n 1 „Énekeljetek Istennek, dicsérjétek az Úr nevét” Ezzel az írásommal a közelmúltban elhunyt Gulácsyné Ádám Emmának szeretnék emléket állítani, aki 60 esztendőn keresztül vezette őszinte lelkesedéssel, szívós munkával és magas szakmai színvonalon a munkácsi református templom énekkarát Isten dicsőségére és mindannyiunk nagy örömére. Felgyorsult fogyasztói világunkban egyre kevesebb a hangszeren játszó, illetve "énekkarban éneklő ember. A zenei műveltség megszerzésének az igénye kiszorulóban van ebben a technokrata és információközpontú világban. Általában - jó esetben - passzív hallgatói vagyunk a muzsikának, de mivel a „komolyzene” kincseinek felfedezéséhez valóban szükségeltetik egyfajta zenei felkészültség, ezek a csodálatos értékek egyszerűen nem jutnak el az emberekhez. Nagyon fontos lenne változtatni ezen a helyzeten, mert a valóban szép muzsika gazdagabbá, finomabbá, mindenképpen csiszoltabbá tehetné a lelkeket... A régi Munkács történetét tanulmányozva örvendetes megállapítani, hogy mennyire jól látták a város polgárai a zenei műveltség minél szélesebb körben való elterjesztésének a szükségszerűségét. Számos magántanár, majd a létrehozott városi zeneiskola igyekezett minél több gyermekkel felfedeztetni a muzsika örömét. Az együttzenélésnek - ami egyébként a közösségépítésnek is egyik nagyszerű módja - több tonnája is élt a Latorca-parti városban. A kisebb-nagyobb kamara-, illetve nagyobb zenekarok mellett a város énekkarairól is találunk érdekes adatokat. Az egyházak körül kialakult kórusok komolyan emelték Munkács szellemi és esztétikai színvonalát. A munkácsi református egyház ugyancsak szép múlttal rendelkező társulattal büszkélkedhet. 1707-ből származik az első feljegyzés arról, hogy Isten dicsőítésére énekkar alakult, de annak későbbi működéséről nincs adatunk. A közelmúltban sikerült rábukkannom egy korabeli munkácsi napilap 1937-ben megjelent számára, amelyben dr. Tárczy Károly, a református egyház akkori gondnoka, gimnáziumi tanár és nagyszerű publicista Száz év a magyar ének szolgálatában című cikkében megemlékezik az énekkarról, amely akkor ünnepelte százéves évfordulóját. (A köztiszteletben álló, nagy tudású Tárczy az első bécsi döntés után a munkácsi Kereskedelmi Akadémia igazgatója lett, majd 1944-ben elhurcolták a szovjet megszállók, s többé nem tért vissza.) A megsárgult lapot olvasva kibontakozik a múlt homályából a kórus története, melyet Tárczy az „Éneklő Kar” háromkötetnyi jegyzőkönyvét áttanulmányozva idézett fel, s a régi iratokból a város története is felelevenedik. A fentebb említett 1707-es dátum kapcsán arról lehet szó, hogy akkor alakult meg először a munkácsi reformátusok énekkara, amely később viszont nagy valószínűséggel felbomlott. A város reformátusainak felépült kőtemploma mindenképpen inspiráló lehetett egy állandó, folyamatosan működő társulat létrehozására. Ez a kórus 1837-ben született meg, és él sokak örömére megszakítás nélkül a mai napig. 1837. január 15-én „Barkaszy Gábor helybéli kántor indításából” alakult meg a református kórus, amelynek akkor még nem alapszabálya, hanem 15 fejezetből álló szabályzata volt csupán „Munkács Várossában Virágzó, Reformata Nemes és Szent Ekklésiának Kiválogatott férfiaiból összeszedett Éneklő Karnak közmegeggyezéséből határoztatott és állandóul megállapított Törvénypontjai” címmel. Nagyon érdekesek azok az „apró” műhelytitkok, amelyek által igazából magunk elé képzelhetjük a múltat. Megtudjuk, hogy a társulat „szent vallásunk disze és Ekklésiánk betsének emelése céljából” minden hónap első vasárnapján az esti órákban tartotta a próbákat, amelyekről elmaradni nem volt tanácsos, ugyanis pontosan meghatározott büntetés járt érte: az elmaradásért 10 krajcárt, de a késésért is 5-10 krajcárt kellett fizetni. „Hasonlóan büntetést kell fizetni annak is, aki templomban, próbákon vagy másutt helytelenül viselkedik s 30 kft., ha „trakta” (vendéglátás - a szerző) után kocsmázni megy...” Az új tag beavatáskor egy köböl borral tartozott, később még egy kenyérrel és egy sódarral is, viszont a temetésen való részvétel díja 5 forint, majd később 7 forint. A kántor, vagyis „praeses” külön 2 ezüst forintot kap. Ha nem munkácsi a halott, akkor ennek a duplája volt a taxa. Emellett azonban még adni kell egy „traktát” is, amely egy sódarból vagy ezzel egyenértékű pecsenyéből, egy kenyérből és 20 irce borból állott, amit esetleg 3 forint 15 krajcárral meg lehetett váltani. Temetésre, traktára, próbára vagy más solemnitásra (ünnepség -a szerző) a „merkuriusok”, vagyis a legfiatalabbak közül választott hírnökök hívták össze az Éneklő Kart. Aki nem akart merkurius lenni, egy fél köböl borral megválthatta (1839). A tagokat, továbbá feleségeiket és felnőtt gyermekeiket az Éneklő Kar ingyen temette el. A temetési taxa később 10, majd 20 forintra emelkedett a valutaváltozások szerint, melyet a tagok között mindig bizonyos megállapított kulcs alapján osztottak fel évente egyszer. Átlag 50-52 krajcár jutott egyre a temetésből. Régebben igénybe vették a kórust a koporsóba tételkor is, ilyenkor 5 forint volt a taxa. Akkoriban még rendes szokás volt a virrasztó is. A 15 pontba foglalt törvényekhez később egy 16. pontot is csatoltak. Eszerint az, aki „a kórust „kipletykálta”, első esetben egy „pengő húszast” fizetett, s ha megismétlődött, ki is zárták a társaságból.” A fenti szabályok kialakítása és csiszolása után az Éneklő Kar eléggé erősnek érezte magát ahhoz, hogy a Csillag Szállóban „egy szépen történt” bált rendezzen megalakulása után röviddel, 1838. február 19-én. 1848-49-ben, a szabadságharc alatt a református kórus tagjai közül is sokan elmentek megvédeni a magyar szabadságot. A jegyzőkönyvi bejegyzések szerint ezeknek a hónapoknak az eseményei az éneklő társulat működésében is éreztették hatásukat: „A tudvalevő szomorú hazai viszonyok miatt a közönséges rendes gyűlések a mai napig elmaradnak, egyszersmind az azon idő alatti fizetni szokott rendes garas is elengedődött közmegegyezéssel.” Az énekkar tagjai közül a legtöbben tagjai lettek a munkácsi nemzetőrségnek, amely 1849 áprilisában a podheringi összecsapásban a honvédekkel együtt olyan nagy dicsőséget szerzett a magyar szabadságnak az osztrák túlerő megfutamításával. A nemzetőrök névsorában a kórustagok közül Ádám János, Bolyogh Károly, Bertók Lajos, Károly és Zsigmond, Katona Gáspár, Lehotay István, Milesz István, Tárczy János, Zsigmond és Dániel, Kulcsár Ferenc és még sokan mások szerepelnek. A munkácsi nagytemetőben nyugvó Kórodi Katona Gáspár, akit a cikkíró Tárczy még személyesen is ismert, szintén részt vett a podheringi csatában. (Folytatása következik) Popovics Béla, Munkács Február 14. Február 16. védője. 1880-ban ezen a napon szü- 1899-ben ezen a napon szü- Február 19. letett Lux Kálmán építész, rés- letett Arany Sándor Kossuth-dí- 1803-ban ezen a napon szütaurátor,jas talajvegyész, letett Győrött Hieronymi Ottó Február 15. Február 17. Ferenc mérnök. Ő tervezte és 1855-ben ezen a napon 1916-ban ezen a napon hunyt el építette az első magyar lóvontahunyt el Lilla, azaz Vajda Juli- Konkoly-Thege Miklós csillagásztású vasutat, anna, Csokonai Vitéz Mihály Február 18. Február 20. szerelme, Lilla-verseinek ihlető- 1703-ban ezen a napon hunyt 1911-ben ezen a napon szüretel Zrínyi Ilona, a munkácsi vár hős letett Énekes István ökölvívó. Zene, zene Alicia és a Cotton Club Alicia Keys, a bűbájos és roppant tehetséges amerikai billentyűs-énekesnő hamarosan induló amerikai koncertkörútján a színpadkép a Cotton Clubot, a 20-as, 30-as évek legendás harlemi mulatóját, a dzsessz egyik bölcsőjét idézi. Az új divatnak megfelelően a „kiválasztottak”-ezúttal húszan a nézők közül - a színpadon foglalhatnak helyet és a tervek szerint korhű ruhákban élvezhetik a koncertet. A február 23-án a délkarolinai Columbiában induló turné több amerikai várost érintve április 24-én zárul a New Jerseyben lévő Newarkban. Santana újabb díjat kap BMI Icon-díjjal jutalmazza Carlos Santana kiemelkedő zenei tevékenységét az amerikai zenészek szervezete az április 21-én megrendezésre kerülő 12. BMI Latin-díjkiosztón Las Vegasban. BMI ikonjai közé bekerülni nem jelent rossz társaságot, íme a teljes csapat: Brian Wilson, Chuck Berry, James Brown, Bo Diddley, Al Green, Isaac Hayes, Little Richard, Holland Dozier-Holland, Van Morrison, Bill Anderson, Loretta Lynn és Dolly Parton. (MTI) Aforizmák a tényekről Először ismerd meg a tényeket, aztán torzíthatod őket tetszésed szerint. Mark Twain Az értelmezések erőssége fordítottan arányos a tények ismeretével. Minél kevesebbet tudsz, annál szenvedélyesebben érvelsz. Bertrand Russel Jó, ha valaki a képzelőerejét is beveti a tények feldolgozásánál, ám az egészen más, ha képzeletének segítségével alkot tényeket. John Burroughs Naptár Február 14 Hétfő Bálint Jn 11,6-16,,... két napig azon a helyen maradt, ahol volt.” (6) 15 Kedd Kolos Jn 11,17-27 „Uram, ha itt lettél volna...” (21) 16 Szerda Julianna Jn 11,28-32 „... leborult a lába elé...” (32) 17 Csütörtök Donát Jn 11,33-44 „.. .ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét.” (40) 18 Péntek Konrád Jn 11,45-57 „Mit tegyünk?” (47) 19 Szombat Zsuzsanna Jn 12,1-11 „...elment Bétáméba...” (1) 20 Böjt 2. vasárnapja Aladár, Almos Jn 12,12-19..Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla.” (16) Versajánló Egyszerűség. Versformában és gondolatban. És ilyennek érezzük a végső következtetést is, hogy „Roppant szakadék fut kettőnk között: ez az, ami bennünket összeköt.” Sőt akár azt is mondhatnánk, hogy megszokott és elkoptatott meglátás ez, hiszen hányszor hallani, hogy a különbözőség az, ami összeköt, ez az, ami összetart. S mégis érdemes megfigyelni önmagunkat, amint ezen eltöprengünk, érdemes megfigyelni, hogy mégsem ez marad meg élményként, ha újra elolvassuk ezt a költeményt. S itt a költészet, a művészet egyik igen fontos érdeme: továbbgondolásra késztet minket, ugyanis a forma és a mód szinte mindig valami többletet is ad azon kívül, amit a szó szoros értelmében elmond. Ezért aztán a Háromszázhuszonegyedik szonetthez is hozzátesszük saját érzéseinket és gondolatainkat, beleolvassuk magunkat, így működik az irodalmi műalkotás, így lesz aztán mindig más, mert mindig alakul. Olyannyira, hogy ha újra s újra elolvassuk, kisebb-nagyobb szünetek után, ha újra elővesszük, általában rádöbbenünk, szinte ki is mondjuk: hát ezt eddig nem is vettem észre. E költemény kapcsán gondolatban akár odáig is eljuthatunk, hogy megállapodunk: a különbözőség, a kétféle életfelfogás együtt és csakis együtt ér valamit, mert így kerek a világ, így egész az Egész. Penckófer János cdHdT Faludy György Háromszázhuszonegyedik szonett Mások vagyunk. Én imádom a fák, a könyvek, nők s az élet illatát, szeretek holdat, napfényt, csillagot és őrjöngök, hogy mindent itthagyok. Számodra kín a lét. Az emberek gyilkos történelme se kell neked, ne tudjon rólad soha senki se, szólsz majd, mikor kilépsz a semmibe. Szégyenkezem, hogy csak miattam élsz, segítesz, védesz, kímélsz és kísérsz, s amíg én élvezem az életet, te szótlanul örülsz, hogy vége lesz. Roppant szakadék fut kettőnk között: ez az, ami bennünket összeköt. Kárpátalja Megbízott főszerkesztő: Popovics Zsuzsanna Szerkesztő: Beregszászi Anikó Munkatársak: Radó Zsolt, Baráth József, Gricza Csaba, Kacsur Gusztáv, Molnár Ferenc, Szabó Zita Szerkesztőségi titkár: Fábián Eleonóra, Olasz Éva Szedés és tördelés: Riskó Éva, Turóczy Gábor LAPUNK MEGJELENÉSÉT AZ ILLYÉS KÖZALAPÍTVÁNY TÁMOGATJA Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90200 Beregszász, Pf.: 38. Tel./fax: 2-32 77. E-mail: karphetlap@bereg.uzhgorod.ua Lapunk internetes változatának címe: www.karpatok.uzhgorod.ua/hetilap Lapengedély száma: 30 Na: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. Igazgató: Sepella Erzsébet Készült: Kárpátaljai Lapkiadó Vállalat Rt. Ungvár, Gagarin u. 42/1. Ofszetnyomás. Példányszám: 15680. Rendelési szám: 134. Terjeszti a Kárpátalja Kft. A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk. A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartuk. A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. Kapna iojimo (na gropct»Kitt mobi) 3ac>iOBiiMK i nii ianeni,: TOB “Kapnaiojih«’* TajeTa laciiOBaiia 18. 12. 2000 p. PeccTpanÍMiie cbíjiohtbo 3T JV° 209 bíji 25. 12. 2000 p. Ta3eTa Blo/ipyKOßana y BAT “Bii;iaßiiHUTßO “3aKapnaTTH” 88011 m. y>Kropofl, Byji. Tarapiiia, 42/1, 3aKapnaTCbKo'í oöji. YicpaiTiH. HoMep ja.MOBJiemiH:,134 (Oí|)c.iipyic. Ymob.apyK. apK. 4.) Tnpa>K: 15680