Kárpáti Igaz Szó, 1995. január-március (76. évfolyam, 1-35. szám)
1995-01-05 / 1. szám
4. »Zárszámadó« a farmereknél Partner kerestetik Mintegy félszáz résztvevője volt annak a tisztújító tanácskozásnak, melyen a beregszászi járás farmerei értékelték az 1994. év teljesítményét. A járási szövetségnél immár 150 bejegyzett tagról tudnak. A farmerek 1020 hektárnyi szántón gazdálkodnak és idén 769 tonna gabonát, 15 tonna zöldséget, 3 tonna burgonyát adtak el az állami felvásárló szervezeteknek (a dohány eladásáról még nincsenek megbízható adatok). Az idei aszályos időjárás ellenére a farmergazdák ősziekből hektáronként 35—40 mázsa termést takarítottak be, s ez az ellentétes híresztelésekkel szemben nem rosszabb teljesítmény, mint a kollektív gazdaságok által elért idei mutatók. Ám a gazdálkodók maguk mutattak rá egy igen veszélyes tendenciára: mivel az állam voltaképpen csak a kenyérgabonáért fizet normális árat, s ami még legalább ilyen fontos, erre ad előleget gázolajból, benzinből — a farmerek többsége, vállalva a vetésforgó megsértésével járó kockázatot — mind nagyobb területet vet be őszi kalászosokkal. Holott jól tudják, hogy a »monokultúraként« termesztett búza esetében a hozamok 25—30 százalékos csökkenésével kell számolni. — Az államnak mindinkább partnerként kell viselkedni a farmerekkel szemben — hangsúlyozta a beszámolót tartó Bogdán Fedenko. — Nem normális állapot az, amikor a felvásárló, illetve a feldolgozó szervezet nem azonnal és nem készpénzzel fizet. Hanem a farmer által leadott terméket adja vissza feldolgozott formában. (A gabonáért liszttel, a dohányért cigarettával, a gyapjúért szövettel stb. számol el.) Még ha tisztességes is a cserearány — bár ez általában nem így van —, a termelőt akkor is tetemes kár éri, hisz míg túlad ezeken a portékákon, addig az infláció elviszi a várt hasznot. — Az előttünk álló évben teljesen új alapokra kell helyezni a kapcsolatokat — hangsúlyozta Nagy Gyula beregi farmer. — Ha nem előlegezik meg a központi erőforrásokból a gabona mellett a zöldség, a dohány, a burgonya termesztéséhez szükséges pénzeszközöknek legalább egy részét, akkor továbbra is óriási hiány mutatkozik majd az alapvető élelmiszerekől. (A tanácskozáson hangzott el például az is, hogy az egy hektárra szánt burgonya szaporítóanyaga közel 1 milliárd karbovanecbe kerül.) A teljes káoszt és zűrzavart jelzi az a tény, hogy a piacon háromszor annyit adnak egy törzskönyvezett fajkutyáért, mint amennyiért egy ilszó elkelne. Hogyan lehet akkor az állattenyésztés fejlesztéséről beszélni?! A farmerek — ezt bizonyította a megalakulás óta eltelt két esztendő — elsősorban önmagukra számíthatnak. Az már az indulásnál is úgy volt, hogy a szomszéd táblán gazdálkodók, a jó ismerősök segítették egymást. (Mezőgazdasági gépekkel, ármunkával.) Most ezt az alkalmi segélyzó formát kell rendszeresíteni. A legsürgősebb feladat az, hogy a járási Mezőkémia bázisán 2—3 javítóműhelyt kell szervezni. Ehhez a járási tanács jelen levő képviselői is segítséget ígértek. Mivel a gépek és a mezőgazdasági eszközök ára az utóbbi időben igencsak megemelkedett, néhány géptípus (például kombájn) közös megvásárlását nem lehet tovább halogatni. Az infláció kivédésére a beregvidéki farmerek valutaszámlát kívánnak nyitni. Ugyancsak a kiszolgáltatott helyzet ellen kívánnak védekezni azzal, hogy a piacon hamarosan üzletet nyitnak, ahol a farmerek által megtermelt árut forgalmazzák majd. Cseh József jánosi farmer a megyei farmerszövetség munkájában tapasztalható hiányosságokra hívta fel a figyelmet. Idén a szeregszászi járás gazdálkodói a megyének adott milliárdokból alig részesültek. A kedvezményes kölcsön formájában folyósított összegből csak oly hosszú, bürokratikus úton lehetett hozzájutni, hogy az igénylés pillanatában megrendelt vontató ára például a pénz kézhezvételekor már megháromszorozódott. Nem tekinti igazi partnernek a farmert a helyi feldolgozóipar mellett az agrárellátó sem, így Tihor László beregújfalusi farmer hiába kilincselt, káposztáját jutányos áron sem vették át tőle. Ugyancsak ő sérelmezte, hogy vetőmaghoz, műtrágyához, netán üzemanyaghoz vagy alkatrészhez jutni — állami cégeken keresztül — a farmernek ma szinte lehetetlen. A közeljövő feladata éppen ezért a saját javítóműhely mellett egy önálló feldolgozó hálózat — hús- és tejfeldolgozás — kiépítése kell hogy legyen. Akkor talán már igazi farmereknek tekinthetik magukat a Beregszász környéki gazdálkodók. (Különben a járásban bejegyzett 150 farmer közül csak 15 százalékuk rendelkezik 5—22 hektárnyi földterülettel, a többiek csupán 2 hektáron gazdálkodnak.) Vaszil Stefanyuk, a beregszászi járási farmerszövetség újonnan megválasztott elnöke a problémák ellenére optimista a jövőt illetően. Székfoglalójának lényege: azokra az önállóan gazdálkodó földművesekre, akik az eddig eltelt időszak mostoha áldatlan körülményei között talpon tudtak maradni, a jövőben is lehet építeni. Kovács Elemér Nem egyszer történt meg már velem, hogy napi munkától fáradtan, a megoldatlan problémáktól felzaklatva térek haza, ahol magamba roskadva emberi és nevelői töprengéssel az emberiség jövőjébe igyekszem betekintést nyerni. Nem is olyan könnyű egy szebb s boldogabb jövőbe vetett hitbe meginogva, értékvilágunknak romjai közül megpróbálni a jövőbe tekinteni, az emberség jelentésén gondolkodni és azon, hogyan lehetne megszabadulni a nemzedékünk életére nehezedő gonosztól, kiemelni a sárból az odataposott emberi értékeket. Nem könnyű, de mégis megpróbálkozom vele. Újravizsgálom emberi hivatásunk alapjait tudomány és lélek szerint. Miért oly kevés olykor bennünk a jó, s hogyan erősödik bennünk a gonosz? Hogyan jutott az emberiség, az egyes emberek és népek abba a nyomorult állapotba , gazdasági nyomorúságba és embertelen kiszolgáltatottságban, amelyben élnek, amelyben élünk. Hogyan került egy haladó eszméket magának valló és az emberiség ragyogó jövőjének megalapozásán fáradozó állam a példátlan anyagi és szellemi elnyomorodás állapotába? Miért erőtlenedett el jogérzékünk, és sorvadt el az igazságba, a becsületességbe vetett hitünk is? Miért oly tehetetlenek az emberek és a népek, hogy ezen nem tudtak változtatni? Áldás vagy átok? Tallózom gondolataimban, keresem a választ a sok »raiért«-re. Szelektálom tapasztalataimat, meggyőződéseimet. Egyesek az átértékelés sorsára jutnak. Segítségül hívom gondolatban Magyarország nemrég vidékünkön járt kimagasló egyéniségét, dr. Rókusfalvy Pál pszichológust, még egyszer átolvasom beszélgetésünk során készült feljegyzéseimet, újra és újra meghallgatom a vele készített interjút. Belelapozom a közismert magyar pedagógus-pszichológus, dr. Kozéki Béla tudományos munkáiba. Itt az új esztendő. De lesz-e új, hoz-e számunkra valami jót, vagy tovább éljük zaklatott, emberpróbáló napjainkat? Vajon tűzhetünke az új esztendőben magunk elé nemes, tiszta, szép célokat? Olvasom feljegyzéseimet. Nem valami kellemes kép tárul elém. Az 1994-es esztendő egyike a legnehezebb esztendőnek. Ezt a következtetést nem az anyagiak hiányából, a nincstelenségből, a csillagászati árakból, a sztrájkok sokaságából vontam le. Valami másból... Olvasom: a Földön az élet minősége az ember minőségétől függ. Mintha ez a megállapítás rádöbbentett volna az igazságra. Legalább is közelebb vitt hozzá. De figyeljünk csak jól! Az ember számára a legnagyobb áldás és a legnagyobb átok: a másik ember. A minket körülvevő, még ma is szép természeti világban boldogságunk egyik legfőbb forrása a másik ember, az édesanya, a család, a jó barát, a hűséges szerelmes, a megbízható munkatárs szeretete. Ugyanakkor minden szenvedésünk forrása is embertársaink — a hivatásához éretlen édesanya, a széteső család, a hűtlenné vált barát és szerető, a megbízhatatlan munkatárs, az emberségében elsivárosodott ember — szeretethiánya, esetleg kifejezett gyűlölete. A kapcsolat kölcsönös, mivel egyidejűleg a többi ember számára mi vagyunk »a másik ember«. Egyéni sorsalakulásunk rengetegében boldogságra vágyva értelmünkkel faggatjuk az életet: valóban tőlünk függ, hogy életünk égboltján emelkedik-e még valaha egyre magasabbra az emberi értékek csillaga? Bekövetkezik-e érzelmi, értelmi és morális megújulásunk? Lesz-e nemes tetteinknek valaha is méltósága? Várhatunk-e valamely intézménytől erkölcsi értékeket sugárzó üzenetet? És egymástól? De hát most miért csalódunk oly sokat egymásban: testvérben, gyermekben, barátban, munkatársban? Lehet, hogy azért, mert megfeledkezünk arról, hogy erkölcsi magatartásunk mindig olyan, amilyen az emberképünk, az emberről, benne önmagunkról alkotott képünk? Tehát magatartásunk feltételezi emberismeretünket, önismeretünket — azért, hogy tudjunk hatni másokra, tudjunk változtatni önmagunkon. A legfőbb ének Emberismeret, önismeret, embernevelés. Mindezt az alapoknál kell kezdeni: a családban és az iskolában. Nem véletlenül nevezik a családot, az iskolát a gyermeknevelés két legalapvetőbb intézményének. Első kívánságunk az új esztendőben az, hogy a két intézménynek sikerüljön megbirkóznia alapvető feladatával. Az egészséges társadalom alapja és biztosítéka az erős és rendezett életű teljes család, s benne legfőbb érték a szeretettel várt és felnevelt gyermek. Sikerüljön kialakítani gyermekeinkben az együttérzés örömét, hogy tudjon igazán örülni akkor, ha segített, ha másoknak adott, s szégyenkezni, ha kellemetlenséget, fájdalmat okozott másnak; felkelteni bennük a más érzelmei iránti érdeklődést. Tóth Árpádnak a fiatalokhoz intézett szavai jutnak eszembe: »Fény vagy te is, lobogj hát, Melegíts és égess, Hinned kell, hogy a világ neveled is ékes!« De hogy minden gyermek melegíthessen, loboghasson, ékesíthesse a világot, kívánjuk elérni azt, hogy minden gyermek vágyjék erre, kívánja és akarja ezt. Legyen a családi nevelési hagyomány a gyermek jellemfejlesztésének csodálatos kincsestára. Kapja meg minden gyermek a hagyományos családi élet keretein belül azt a három alapvető dolgot, amire a legnagyobb szüksége van: a feltétel nélküli szeretetet, a szülőkkel való sok együttes tevékenységet és a következetes ellenőrzést. Ezek hiányában elfogadhatatlan az okokat a nehéz körülményekben, a szülők túlhajszoltságában, a pénztelenségben keresni. A gyermeket megölelni, megsimogatni, igazán szeretni fáradtan is lehet. Vacsora egy tálból Kívánjuk, hogy legyen a család lényege az összetartozás. Tudjanak kialakítani a családban olyan helyzeteket, amikor mindannyian együtt vannak bizonyos megszokott módon. Tudjuk, hogy nem minden családbanldható meg, hogy a nap nyugodt, együttes reggelivel kezdődjön, de akkor legalább este legyen nyugodtan együttes vacsora vagy hétvégeken. Összetartó, összekovácsoló ereje az ilyen, szinte »egy tálból való« vacsoráknak, hétvégi együttétkezéseknek, ünnepi ebédeknek felmérhetetlen. Ilyenkor a család tagjai tekintetbe veszik egymást, örülnek, hogy összetartoznak és hogy egymáshoz figyelmesek lehetnek. Borzasztó tapasztalni egyes családtagok értékromboló magatartását, életvitelét. Az egyik fiatal azzal dicsekszik, hogy élete nagyobb részét »még kereken« tölti, ugyanis munkahelye a magyarországi »M 4-es út«. Egy másik fiatal pedig szinte dicsőségnek veszi, hogy a múlt hónapban csak kétszer aludt együtt családjával, hogy szülei és testvérei ritka találkozásuk miatt már szinte idegenek számára. De az együtt eltöltött idő, együttes vacsoraidő ne arra legyen felhasználva, hogy ki-ki saját mérgét kitöltse, vagy a munkahelyi bajokat az asztalhoz hozza, vagy a szülők ideges számonkéréssé alakítsák át. Legyen időnk vacsora után még egy kicsit együttmaradni, elbeszélgetni vagy játszani gyermeeinkkel. Legyen türelmünk érdeklődő arccal, értékelő közbevágások nélkül végighallgatni gyermekünket, aki nyugodtan megoszthatja velünk és testvéreivel problémáit, elmondhatja, ami a szívét nyomja. Ne csattanjon fel az édesanya, hogy még mosogatni is kell, ne keverje fel lelki harmóniáját azzal, hogy még oly sok ma este a tennivalója. Itt csak perceket veszít az ember, de évekkel felére hasznot hoz, hogy gyermekének oly sokat adott! Maradjon meg a család az emberi kapcsolatok, az erkölcsi értékek alapvető letéteményesének és alakítójának, pótolhatatlan egyénisége a társadalomnak, műhelye a nevelésnek! Boldogság és szeretet Zaklatott, nehéz időnkben nem könnyű boldog családi életet teremteni, de ne felejtsük el, ez a gyermek boldogságának és értékes jellemének alapja. Egyik szép versében így ír a mi Adynk: »Boldogok a gyerekek, mert tudják, mi a szeretet.« Csodálatos felfedezése ez a költőnek, hogy összefüggést talált a boldogság és a szeretet között. Tudnunk kell tehát, hogy a szeretet a boldogság ígérete. Charlotte Brontë kitágítja a gyermekvilágot a felnőttek világára: »Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek bennünket embertársaink, és úgy találjuk: jelenlétünk hozzájárul ahhoz, hogy jól érezzék magukat.« EGYMÁST MEGBECSÜLVE. KÁRPÁTI ~~ 1 íjJV/ ^/6 1995. január 5., csütörtök Kiváló minőségű áruk, színvonalas szolgáltatások Egyre több magánüzlet nyílik, nő azoknak a vállalkozóknak a száma, akik mernek kockáztatni, kis tőkéjüket kereskedelmi tevékenységbe fektetni. Sajnos azonban ezekben az üzletekben túlnyomó részt Kaiser meg Rasputyin vodkát, külföldről, főleg Magyarországról és Szlovákiából beszerzett méregdrága italokat, édességeket, kozmetikai cikkeket, illatszereket árulnak, de áruválasztékkal nem rendelkeznek. Ezért az ilyen üzletek megnyitásáról nem nagyon szoktunk írni lapunk hasábjain. Úgy érzem azonban, hogy ezúttal el kell tekintenem ettől a szokástól. A Beregszászon a karácsonyi ünnepek előestéjén megnyílt JUEK Kereskedelmi Szolgáltató Központ ugyanis úgy áruválasztékával, mint szolgáltatásai magas színvonalával kimagaslik az eddig megnyílt magánüzletek közül. Olyasmivel kereskedik, olyan szolgáltatásokat kínál, amilyeneket eddig senki a városban! A JUNEK Kereskedelmi Szolgáltató Központ az ukrán—magyar—holland VIZHIBU vállalat, a JUNEK KFT, a Szinevirbank és a szeregszászi virágkertészet összefogásából született. De megnyitásának ötlete kétségtelenül Jurij Heckótól, a VIZHIBA Vállalat megalapítójától ered, az ő tervei, javaslatai alapján rendezték be az üzletet, mégpedig gyönyörűen és nagyon ízlésesen. Öt elárusítója Juhász Anikó üzletvezető irányításával egyforma szép sárga pulóverben, ugyanilyen színű sapkában, szolgálják ki a vevőket, megrendelőket, előzékenyen, szívélyesen. Mi kapható az üzletben, milyen szolgáltatásokat kínál? Beregszászon és vidékén sok tehetséges, közismert művész él. Festményeiket, szobraikat, kisplasztikáikat, akárcsak a messze földön híres beregi szőtteseket eddig csak azok tudták megvenni, akik ismerték alkotóikat vagy ismerőseiken keresztül jutottak el hozzájuk. A JUEK Kereskedelmi Szolgáltató Központban bárki megtekintheti és megveheti Horváth Anna kisplasztikáit, Kádas Katalin festményeit, Prófusz Marianna bercei szőtteseit, Ortutay Zsuzsanna vázáit, György Árpád intarziás faliképeknek más neves művészünk alkotásait. Az üzlet kapcsolatot teremtett Bogdán Halajko jaremcsai népművésszel, fafaragványai, bőrdíszművei nagy érdeklődést keltettek a vásárlók között. A beregszászi virágkertészet csodálatosan szép, ízléses ikebanákat kínál a vevőknek, a hozzájuk szükséges kerámiaedényeket a Beregszászi Majolikagyár szállítja. Az első napokban talán ezek az ikebanák voltak a legkeresettebbek, bizonyára sok szilveszteri asztalt díszítettek az új évet váró éjszakán. Eddig gond volt a névjegykártyák elkészítésével, a beregszászi nyomda vállalta ugyan azokat, de természetesen nem éppen a legelegánsabb kivitelben. Az üzlet a legigényesebb követelményeknek is eleget tud tenni ezen a téren, több színben is vállalja névjegykártyák elkészítését, a megrendelő katalógust, váloghatja ki a neki legjobban megflelő formát és kivitelt. A névjegykártyák az üzlet számítógépes központjában készülnek, mégpedig azonnal és kiváló minőségben. Ugyanitt színes fénymásolatok, reklám szórólapok, cégjelzéses borítékok készítését is vállalják. Ha a megrendelő igényli, ezeket átlátszó fóliával szorítják. Brossúrák elkészítését is vállalják.