Kárpáti Igaz Szó, 1996. január-március (77. évfolyam, 3-37. szám)
1996-03-14 / 30. szám
A szabadság virágai (Befejezés) Magyarország amióta megfosztották középhatalmi státusától, sőt önálló államiságától is szüntelenül küzdött elveszített szabadsága visszaszerzéséért. És e szabadságharcok már a Bocskai István vezette küzdelemtől kezdve is többet akartak, mintkülönböző formákban megnyilvánuló) nemzeti önrendelkezést. Bocskai, Bethlen, I. Rákóczi György, Thököly Imre — a Habsburg-hatalom ellen harcolva — magasba emelte egyúttal a lelkiismereti szabadság zászlaját is. (..''Rákóczi Ferenc szabadságharcában pedig elsőként született meg a közteherviselés elve, amikor az 1707-es ónodi országgyűlés törvényben rögzítette: adót köteles fizetni nemcsak (mint addig) a polgárság meg a jobbágy, hanem a nemesség, az egyház, sőt maga a fejedelem is. Az egyébként a francia névrokonaiktól jóval szelídebb magyar jakobinusok már egy szabad és polgári berendezkedésű Magyarország megteremtéséért esküdtek össze a XVIII. század végén Az 1820-as években kibontakozódó reformkor pedig irodalmi törekvéseivel, közlekedés- és iparfejlesztésével, politikai küzdelmeivel szintén a szabad hazáért és a modern államiság alapját képező demokratikus, polgári fejlődésért szállt síkra. Jogegyenlőségben élő szabad emberek szabad országa — ez volt az a cél, melynek eléréséért Petőfiék forradalmat robbantottak ki Pesten 1848. március 15-én. Ezért vitte keresztül a Batthyány-kormány a bécsi udvarnál az új Magyarország alapjait lerakó ún. áprilisi törvények szentesítését. Ezért indult toborzó útra Kossuth Lajos 1848 szeptemberében, hogy feltartóztassák azt a Jellasicsot, aki a kamarilla támogatásával el akarta tiporni a függetlenséget és az alkotmányos rendet. Ezért állított fel a Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmány — szinte a semmiből — egy hadsereget. Haza és haladás ez volt a cél, amelyért tízezrével álltak be a honvédsereg sorai közé a szabadságot megízlelt és arról lemondani nem akaró nemzet tömegei. Hiábavaló volt? — kérdezhetjük, ahogy keserű emberek valószínűleg kérdezték is 1849 véres őszén, majd a császári önkényuralom éveiben, amikor úgy tűnt, Magyarország még azt az igencsak korlátozott önrendelkezését is elveszíti, amivel 1848 előtt rendelkezett... Nem volt hiábavaló - válaszolhatjuk. Mert éppen a szabadságharcban megmutatott erő kényszerítette arra a Habsburgokat, hogy a külső vereségek, valamint a kibontakozódó belső ellenállás láttán belemenjenek az 1867-es kiegyezésbe, mely sokat megvalósított 1848—1849 célkitűzései közül, és ellentmondásai ellenére is biztosította Magyarország számára a belügyekben való nagyfokú önállóságot, illetve a fejlettebb európai országokhoz való felzárkózás lehetőségét. Az 1867-ben megkezdődött rövid történelmi korszakot tudjuk az első világháborús összeomlás, a teljes függetlenséget kimondó, teljesebb demokráciát ígérő, de a győztesek mohósága és a belső gyengeség folytán ellehetetlenülő 1918-as forradalom, a semmibe vezető 1919-es proletárdiktatúra és az országot feldaraboló trianoni rablóbéke zárta le. Az elszakított területeken kezdetét vette a kisebbségben élő magyarság jogvédő politikai küzdelme, melyet évtizedekre befagyasztott a sokáig mozdíthatatlan falnak látszó kommunista hatalom. Hogy azután 1989 zsarnoki rendszereket szétverő esztendeje remélhetőleg végleg meghozza az anyaország számára a függetlenséget és a demokratikus fejlődés lehetőségét. A magyar kisebbségek pedig újrakezdhették a kisebbségi jogokért folytatott harcukat. Nehéz küzdelmek árán nyílnak ki a magyar szabadság virágai is. Lajos Mihály Petőfi utolsó huszonnégy órája Tizenegy hónapon át volt a legnagyobb magyar költő, a szabadság dalnoka testi valójában is jelen Erdély területén. A tanúvallomások alapján Barabás Endre 1904. július 4-én a Vasárnapi Újságban, Orbán János 1944- ben a »Székelykeresztúr története«monográfiájában, Dienes András: utolsó év c. könyvében számoltak be Petőfi utolsó huszonnégy órájáról. Áttanulmányozva a fent említett írásokat, próbáljuk meg részletesen ismertetni nagy költőnk városunkban eltöltött utolsó óráit. Petőfi ezen az utolsó hadiútján nem határozott tilalma ellenére Marosvásárhelyről a Gagykeresztjén, a vad szépségű vízválasztón Gyalókai Lajos táborkari százados, Bem katonai irodája vezetőjének kocsiján érkezett a városba 1849. július 30-án délután, a Csekefalvi utca felől. Amikor kocsijuk kirobogott a főtérre torkolló utcából, a szemben levő emeletes házak előtt álldogáló honvédtisztek már messziről felismerték a költőt, és hangos üdvözléssel köszöntötték. »Megható volt a szeretet, amellyel Petőfit a bajtársak körülvették« — mondja egy szemtanú. A költő bajtársai között időzött s éppen a Novák boltjából jött ki, amikor rohanva jött a keresztúri származású Simon Sándor nevű honvéd azzal a küldetéssel, hogy az őrnagy urat ebédre hívja a »Matskási« udvarba. (Sipos elbeszélése.) Itt volt Bem főhadiszállása. Úgy látszik, az altábornagy megtudta, hogy kedvence akarata ellenére követi, utasította Zeyk Domokos huszárkapitányt, hogy kerítse elő Petőfit. A költő nyomban elindult a legény kíséretében, hogy együtt ebédeljen Bemmel, aki alig engedte magától távol a magyar Triteust. Ebéd után pár órára eltűnt barátai szeme elől. Fővezérségi ebéd után Petőfi Zeyk Domokos huszárszázadossal, Bem »nyargalócával« a Gyárfás kúriába ment. A Gyárfás kúria a Gagy patak partján, az úgynevezett Karastava sík területén fekszik, 12 holdas gyümölcsöskert szélében. A Gyárfás család nem tartózkodott otthon. A családfő nemzetőrként, mint őrnagy, teljesített szolgálatot valahol, a felesége pedig a gyermekekkel távolabb élő rokonok védelme alá húzódott. A birtokot Varga Zsigmond fiatfalvi lakos bérelte, s a kúriában is ő lakott. A háziasszony szerepét Varga Róza, a bérlő leánya töltötte be. Varga Domokos, Varga Zsigmond fia vallomásából tudjuk, hogy a költő ismerősként került Varga bérlő otthonába, amennyiben ezt megelőzőleg már két ízben vendége volt ezeknek az egyszerű és rokonszenves embereknek. Először minden valószínűség szerint akkor, amikor Petőfi és Egressy Tordáról jövet Marosvásárhelyen át Bem után szekereztek, és Székelyudvarhely felé haladva átmentek Székelykeresztúron is, másodszor pedig, amikor a berecki találkozó után Székelyudvarhelyen átjőve Marosvásárhely felé siettek. A bérlő fia ekkor 13 éves volt, és mindenre jól emlékezett, mint »saját fülemmel hallottam, szemeimmel láttam«-az írja a történteket. Bizonyos, hogy ebben a házban költötte el utolsó vacsoráját. Vacsora után, mely igen jó hangulatban folyt le, kimentek a ház mögé 25 méterre álló körtefa alá s itt a kerti asztal mellett szórakoztak a gyönyörű éjszakában. Csakhamar énekre gyújtottak. A Virágnak megtiltani nem lehet című dallal kezdték. Bolyai Gergelyné és Varga Róza nagyon szépen énekeltek. A szépséges leány figyelme és gyönyörű hangja tetszett a költőnek is. Ilyen kedves hangulatban szórakozott a társaság éjfélig. Akkor mindenki távozott szállására. Petőfit felajzott lelke nem engedte pihenni. A Gyárfás kúriából a vendéglőbe ment, hol tiszttársai már várták. A vendéglőt kíváncsi népség vette körül. Az itt lévő tisztek és Petőfi is — Vass József keresztúri lakos, honvédhadnagy visszaemlékezése szerint — keveset ittak és beszélgettek. Úgy emlékezik, hogy a költő katonaköpenyben jött be a vendéglőbe, azt levetette, civil ruha volt alatta. Rászó Jánosnak hívták azt a híres cigányprímást, aki e vendéglőben muzsikált. Jó kedvük volt, de csak fület hajtottak a nótának. Bizonyára úgy gondolták, hogy reggelig még alhatnak egy jót. Tévedtek, mert még sötétben kezdték verni a dobokat, s a kürtök is megszólaltak. Megmozdult az egész város. A költő a riadó hallatára visszasietett a szállására, elbúcsúzott a vendéglátó családtól, akik nem engedték el reggeli nélkül. A ház leánya, Varga Róza, azt a csészét, melyből Petőfi reggelijét itta, nemzetiszín szalaggal kötötte át, és ereklyeként őrizte egész életében. A költő gyalog menít a Matskási udvarig. Ott ismét Gyalókai Lajossal találkozott, hozzászegődött, és az ő szekerén jutott el a város nyugati végén kijelölt gyülekező helyre. Innen is Gyalókai szekerén ment a segesvári csatatérre. A költő öltözete ezen a szerencsétlen napon, egy vitorlavászonból készült blúz, mellény és nadrág, egy szürke köpeny, fejen egyszerű katonatiszti sapka, válláról pedig egy szíjon függő sárga bőrtáska lógott. Petőfi utolsó vacsorájának hosszú ideig már csak az öreg körtefa volt egyetlen élő tafiúja. Vaspántokkal volt összefogva акког, mikor egyegy ága kihajtott. Ma már az sem él, de többszöri próbálkozás után egy csemete szépen megfogant és kifejlődött. A fa körül kerítés, rajta Kányádi Sándor alábbi verse: »Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik ő látta volt Verset írni utoljára.« Minden elmúlik, csak Petőfi lelkének hajtásai fognak gyümölcsöt teremni a magyar szívekben időtlen időkig. László Miklós »Csillagról csillagra száll...« »A köszönet és az öröm járja át lelkünket e kiállítás megtekintése után. Jó tudni, hogy itt, Kárpátalján méltó örökösök ápolják a magyar nép lánglelkű költőjének emlékét. Hisszük, hogy Petőfi gondolatai nemcsak a magyar népnek, hanem minden szabadságot szerető embernek szólnak. Hit, haza, szeretet — ez volt Petőfi mottója, mely az embereknek szól. Köszönjük emlékének méltó ápolását.« Az idézett sorok, mint azt az olvasó már kitalálhatta, az ungvári Petőfi Irodalmi Múzeum emlékkönyvéből valók. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal távoztak az anyaországi, a szlovák, az erdélyi és persze a kárpátaljai látogatók a tárlatról, mely immár fennállásának hatodik évébe lépett... A költő először az 1847-es nagy országjárása során kereste föl városunkat, s az egykori Fekete Sas Vendégfogadóban szállt meg. Nem sok jót mondott Ungvárról. »Szörnyen« komisznak, piszkosnak, rendetlennek látta, ezenkívül olyan részeghez hasonlította a helységet, »ki pocsétába bukott, s most sárosan tántorog haza felé«. Persze ezek a szavak az akkori állapotokra vonatkoztak, s nem az itt lakókra. Hogy öt évvel ezelőtt, most már huzamosabb időre »újból« megtisztelt bennünket a szabadságharc költője, ahhoz a múzeum gazdájának, Anatolij Donyecnek a kitartó munkájára volt szükség. Bár az ötlet támogatóinak tábora nem volt kicsi, a cselekvő szándékon, az elhatározáson kívül anyagi támogatásra is szükség volt. Így lett a múzeum-ügy szponzora az Ungvári Patent Nyomdaipari Vállalat, több kolhoz, s erkölcsi istápolója a KMKSZ. A megvalósításban jelentős szerepe volt az időközben elhunyt Váradi-Sternberg János történész professzornak, a neves Petőfi-kutatónak, aki az anyaggyűjtésben és a szervezőmunkában is nagy részt vállalt. Sokat segített Dupka György szerkesztő, valamint a budapesti Széchenyi Könyvtár és Petőfi Irodalmi Múzeum, a szentendrei Petőfi Hagyományőrző Társaság. Anatolij Donyec ma is hálával emlegeti a Magyar Köztársaság akkori kijevi főkonzulját, Páldi Andrást, akinek a segítségével Magyarországon végigjárhatta mindazokat a helyeket, melyek Petőfi nevéhez kapcsolódnak. Ott szerzett élményei segítségére voltak múzeumszervező munkájában. Ötéves várakozás után 1990 decemberében az egykori Fekete Sas helyén álló művészeti iskolában végre megnyitotta kapuit a múzeum. S hogy mit is nyújt az idelátogatóknak? A múzeum anyagai a költő születésétől napjainkig elevenítik fel életét, tevékenységét, utóéletét, a személye köré épített legendákat sem hallgatva el. A vitrinekben egyegy életszakaszt sűrítve helyezkednek el az anyagok: a költő szüleinek portréi, iskolai bizonyítványa, nyomtatásban megjelent első verse, első kötetének borítója, s annak a saját kezűleg megírt szerződésnek a fotókópiája, melynek alapján 1848-ban verseinek gyűjteményes kötetét kiadták... De helyet kaptak itt a költő barátainak, Arany Jánosnak, Jókai Mórnak, Vörösmarty Mihálynak a portréi is. Az egyéni felajánlók révén került ide az a vállszalag, melyet az ajándékozó, az ungvári Dankó Izabella szép nagyapja viselt Kossuth seregében. Egy Kossuth-portré is helyet kapott is, amely a néhai Ruttkayné Kossuth Lujza tulajdona volt, s az ungvári Lipót Zoltán ajándékozta a múzeumnak. Könyvek, könyvek, könyvek a polcokon. Köztük a híres Petőfiszótár, Hatvany Lajos és Illyés Gyula kötetei. Az egyik vitrinben láthatók az utóbbi években újraélesztett szibériai legendával kapcsolatos írások. A többi között Szabó Géza régész »Ásatások Barguzinban«, Kéri Edit amatőr történész »Petőfi Szibériában?!«, Fekete Sándor »A szibériai métely« című kötete. Mint megtudtam, nemsokára 14 darab felbecsülhetetlen eszmei értékű Petőfi vonatkozású ezüst- és bronzérem is gyarapítja majd a tárlat anyagait, amelyeket a Magyar Éremtani Társaság adományozott a múzeumnak. Nos, valószínűleg mindenki számára más és más mondanivalója van, mindenkit más és más ragad meg a tárlók anyagaiból. Remélem, aki még nem tette meg, minél hamarább ellátogat a múzeumba, hogy üdvözölje a hazájához, nemzetéhez megingathatatlanul hű költő szellemét: »Én nem hiszem, hogy meghalt Amit ő mondott, az máig a legfontosabb a Földgolyó embereinek, s ha jönne valami világpusztulás, akkor a csillagról csillagra száll — hirdeti az emberiség legfontosabb szükségletét, a szabadságot« — írta egy látogató a múzeum emlékkönyvébe. Magyar Tímea Fotó: Markovics Mátyás Nyilatkozat Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség tagszervezetei egy részének Lembergben (Lvovban) megtartott összejövetelével kapcsolatban a KMKSZ elnöksége kijelenti, hogy azt az UMDSZ Alapszabályának durva megsértésével hívták össze, így azt nem tartja legitimnek. Az ott elfogadott határozatokat érvénytelennek tekinti és az ügyben bírósághoz fordul. A szervezet körüli kérdés tisztázódásáig a KMKSZ az UMDSZ- beli tagságát felfüggeszti. A KMKSZ elnöksége Magyarországi parlamenti küldöttség érkezik Kárpátaljára A MEKK meghívására ma magyarországi parlamenti küldöttség érkezik Ungvárra Géczy József képviselő, a mentelmi bizottság elnökének vezetésével. A küldöttség tagjai, köztük Sipos József, az MSZP országos központjának titkára, dr. Tóth Péter, a Bábolna Farma RT igazgatója kerekasztal-beszélgetésen vesznek részt a MEKK tanácskozó termében, ahová vállalkozókat, társadalmi szervezetek vezetőit, önkormányzati képviselőket is meghívtak. A küldöttség látogatást tesz a megyei tanács és a megyei közigazgatás vezetőinél. Holnap a magyar delegáció Munkácsra utazik, ahol találkozik az önkormányzat vezetőivel. Hasonló találkozásra Beregszászon is sor kerül. A nemzeti ünnepünk tiszteletére sorra kerülő ungvári megemlékezésen beszédet mond Géczy József képviselő. — d ) Európai színvonalú építőanyagok Ungváron A Kárpátaljai Kereskedelmi-Ipari Kamara a Budapesti G ész Kft-vel együtt március 11-én, 12-én 18 nemzetközi hírű, korszerű építőanyagokat gyártó cég részvételével nagyszabású bemutatót tartott Ungváron az ágazatban érdekelt ukrán szakemberek és vezetők részére. A felkínált több száz fajta építőanyagot a hazai érdeklődők karbovanecért is megvásárolhatják. i. e.