Kárpáti Igaz Szó, 2001. október-december (82. évfolyam, 143-190. szám)
2001-10-25 / 155. szám
Kárpáti Igaz Szó Pénzmosás Azt már az egész világon rebesgetik, hogy Ukrajna a világ egyik legkorrumpáltabb állama. Most viszont az is kiderült, hogy országunkban iparággá fejlődött a pénzmosás. A tisztaságnak ez a válfaja leginkább az árnyékgazdaság berkeiben, a szervezett alvilágban közkedvelt. Itt természetesen nem a mosópor-világmárkák szerepelnek, hanem a bűnözői körökben forgó pénzek banki úton történő tisztára mosása a cél. Miként a korrupció ellen, a törvénytelen pénzek legalizálása ellen is megpróbál harcolni a bűnüldözés. Az adómilícia által például az idén már 40 esetben kezdeményeztek bűnvádi eljárást bűnös úton szerzett pénzek tisztára mosásának alapos gyanúja miatt. Erről az Ukrán Állami Adóadminisztráció elnökének első helyettese, Viktor Zsvaljuk beszélt újságírók előtt. Az első helyettes elmondta, hogy az új Btk. egy egész cikkelyt szentel ennek a bűncselekményfajtának. A 209. cikkely részletesen foglalkozik a bűnös úton szerzett pénzek felhasználásával, a legalizálásukra alakított bűnszövetkezetekkel, a pénzek itthon vagy külföldön történő tisztára mosásával. A törvénykönyv kimondja, hogy a pénzmosás bűntettében bűnösnek talált egyének ötszáztól háromezer minimálbérig terjedő pénzbírsággal, vagy háromtól öt évig terjedő szabadságkorlátozással büntethetők; de kiszabható az elkövetőre három évig terjedő szabadságvesztés is, amihez még teljes vagyonelkobzás is társul. Súlyosbító körülmény, ha az elkövető többrendbeli, avagy csoportosan elkövetett bűncselekményben találtatik bűnösnek. Akkor a kiróható büntetés már sokkal keményebb: öttől tizenkét évig terjedő szabadságvesztés és teljes vagyonelkobzás lehet. Meglehet, hogy súlyosnak tűnik a kiszabható büntetés, de a jogalkotó Ukrajnában úgy véli, egy ennyire veszélyes, az állam érdekeit alapjaiban aláásó bűncselekmény esetében ez nagyon is indokolt. Sokan el sem bírják képzelni, mekkora összegeket mosnak tisztára a világban az ukrán maffia számára. Ha hinni lehet a hivatalos adatoknak, akkor évente legalább négymilliárd dollárnyi árnyékgazdaságbeli pénzt mosat tisztára az ukrán alvilág. Csak összehasonlítási alapként említenénk, hogy az egész világon a legszerényebb becslések szerint évente 1,3 trillió bűnös úton szerzett pénz mosódik tisztára. Tehát az ukrán szelet a képzeletbeli tortából már így is tekintélyes. Elképzelni is nehéz, mondta Viktor Zsvaljuk, hogy mi történne akkor, ha nem sikerülne útját állni országunkban az árnyékgazdaság gátlástalan terjeszkedésének. Elmondása szerint Ukrajnában komoly intézkedéseket foganatosítottak már eddig is az árnyékgazdaság, a piszkos pénzek átmosása ellen. Sajnos, a harcot nagyban nehezíti, hogy egy világméretű rendszerről van szó. Azaz ez messze nem csak Ukrajna problémája. S ha nemzetközi méretekben sem igazán sikerült mindeddig útját állni a pénzmosásnak, talán az sem igazán megdöbbentő, hogy ez egyelőre az ország határain belül sem sikeredik. Pedig próbálkozások vannak nálunk is. Ukrajna elnöke például ez év július 19-én aláírt egy rendeletet, mely épp a pénzmosás elleni fellépéssel foglalkozik. E rendelkezés pótlólagos intézkedéseket tesz lehetővé a pénzmosás elleni harc résztvevői számára. A rendelet nyomán például az országos állami adóadminisztráció berkein belül létrejött a pénzmosás ellenes állami igazgatóság. Igaz, a hivatal törvényes működése még nem kidolgozott mechanizmus. Működését egyelőre az ide vonatkozó törvények hiánya teszi lehetetlenné. (b. cs.) Hass, alkoss, gyarapíts — írta Kölcsey, nemzeti imánk szerzője Huszt című versében. Bizony e szavakat most sem ártana megszívlelni, mert a megyei jogú város negyvenezres lakossága (melynek a becslések szerint 8—10 százaléka magyar) még vajmi keveset érez a ranggal járó előnyökből. Ivan Szpicskej polgármestertől is afelől érdeklődtem, mi változott azóta, hogy az egykori magyar koronavárost közigazgatásilag magasabb szintre emelték. — A pozitívumok közül az első helyen kell megemlítenem — kezdte válaszát a polgármester — azt a tényt, hogy bővült az önkormányzat jogköre. Viszont ebből az előnyökkel egyidejűleg problémák is adódnak. A törvényi szabályozás hiányosságai miatt nehezen választható szét a járás és a város hatásköre. Ez a közigazgatási dilemmák mellett gazdasági, pénzügyi szempontból is nehézségeket okoz. — Miből ered a legtöbb gond? — Alapjában abból, hogy a megyei jogkört ugyan megkaptuk, viszont ez még nem tükröződik a költségvetésünkben. Tehát: a jogosítványok, a lehetőségek ugyan adottak, a megvalósításukhoz szükséges pénz viszont nem. Abban reménykedünk, hogy ez a következő évben gyökeresen megváltozik, s akkor valóban hozzákezdhetünk a városrendezéshez, a településfejlesztéshez. Addig be kell fejeznünk a kommunális és egyéb tulajdon elosztását, pontosan meg kell határozni a jogokat és feladatokat, mert csak ezek ismeretében készíthetünk működőképes, megvalósítható távlati tervet. — A településfejleszés terén melyek a legfontosabb feladatok? — E téren semmiben nem különbözünk a megye többi településétől. Az infrastruktúra fejlesztése nélkül mi sem léphetünk előbbre. Útjavítás, a kommunikációs rendszer, a közműhálózat jobbítása nálunk is égetően fontos. Mindemellett nagy feladat vár ránk a foglalkoztatás terén is. Városunkban: a munkanélküliség megközelíti a 20 százalékot. Tehát, önkormányzati jogköreink megnövekedését elsősorban e probléma megoldására kívánjuk használni. Tihor Zoltán, a huszti református gyülekezet gondnoka, Józan Lajosné hitoktató, Sárga Árpádné és mások amellett, hogy pozitívan nyilatkoztak az önkormányzat igyekezetéről, és a nemzetiségek együttélését példásnak minősítették, azt is elmondták, hogy nagy reményeket fűznek a megyei jog kínálta lehetőségekhez a magyar nyelvoktatás fejlesztése, a társadalmi élet megélénkülése szempontjából is. Petro Sznitar, a városi önkormányzat titkára erre reagálva megerősítette: a város vezetése a tolerancia térhódítására, a polgárok teljes körű védelme szavatolására törekszik. Horváth Sándor Huszt — még csak rang a megyei besorolás A polgármester az új költségvetésben bízik Közelkép 2001. október 25., csütörtök »A falusi turizmus kifizetődő vállalkozás« Szomszédaink már csinálják . Lapunkban már hírt adtunk róla, hogy a múlt hét végén Kárpátalján tartózkodott Mihajlo Hlagyij, a Lviv Megyei Állami Közigazgatás elnöke, aki megbeszélést folytatott Hennagyij Moszkallal, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatás elnökével. A megbeszélést követő sajtótájékoztatón az újságírók számos kérdést tettek fel. A Kárpáti Igaz Szó tudósítóját, lévén szó a szomszédaink által a falusi turizmus fejlesztése terén elért szembetűnő eredményekről, no meg a természeti körülmények rendkívüli hasonlóságáról, elsősorban az érdekelte, hogy Lviv megyében kik és milyen segítséget nyújtottak a falusi turizmus fejlesztéséhez? Hogyan sikerült rövid idő alatt ilyen szembetűnő előrehaladást elérni az új vállalkozás fejlesztése terén? Ezekre és más kérdésekre válaszolt Mihajlo Hlagyij. — A realitások figyelembevételével láttunk hozzá a zöldturizmus, az európai, sőt a velük közvetlenül szomszédos országokban is egyre jobban terjedő falusi turizmus fejlesztéséhez. Amikor megismerkedtünk az osztrákok és a svájciak tapasztalatával, megtekintettük az ottani takaros, virágözönben fürdő kis településeket, meglátogattuk a moteleket, magánszállodákat, -házakat, körülnéztünk a hegyvidéken és összegeztük a tapasztaltakat, rájöttünk: nincs az ottani dolgokban semmi rendkívüli. Ha akarjuk, ugyanolyan eredményeket érhetünk el. Hiszen nálunk, mint ahogyan Önöknél, Kárpátalján is, bőven van mit megcsodálni, van hol pihenni, erdeink, hegyeink, kristálytiszta patakocskáink gyönyörűek. Vannak kényelmes házak, kiadó szobák is. Az ügy sikeréhez elsősorban a falusi emberek szakmai felkészültsége hiányzott. De ez, ha megvan a kellő szorgalom, no meg az akarat, könnyen pótolható. A külföldi tapasztalatszerzés után közösen láttunk hozzá megyénk megfelelő feltételekkel rendelkező járásainak kiválasztásához, a szóba jöhető objektumok kijelöléséhez, a kisvállalkozók, a szoba- és lakáskiadók felkészítéséhez. Kellemes meglepetés volt számunkra, hogy az emberek viszonylag hamar felismerték a falusi turizmusban rejlő lehetőségeket, hiszen a svájci tájak, az alpesi rétek, a tiszta levegő, a gazdag zöldség- és gyümölcsválaszték, a helyi konyha finomabbnál finomabb ételkülönlegességei a mi vidékeinken is adottak. Ami pedig a továbbiakat illeti, azt a megyei szervezők, a Szkolei, a Turki és a Szambori Járási Állami Közigazgatások elnökei, e járások községeinek, hegyi falvainak polgármesterei, a vállalkozók menet közben rövid idő alatt megszerezték. Mára ott tartunk, hogy Lengyelországból és más európai országokból, illetve Belaruszból, Oroszországból és Ukrajna keleti megyéiből egész évben nagy számban látogatnak el hozzánk a fizetővendégek. Első lépésként arra törekedtünk, hogy megfelelő komfortfokozatú szobákat, fürdési, pihenési lehetőségeket, telefonösszeköttetést, változatos étkezést biztosítsunk viszonylag olcsón. Menet közben a falusi programokról, sétákról, lovastúrákról is gondoskodtunk. Az infrastruktúra kiépítését — a közutak, hegyi ösvények, pihenőhelyek, szalonnasütők rendbe szedését — a járási állami közigazgatások és a községi tanácsok közösen végzik. A házak, magánszállók rendben tartását a számításaikat megtaláló tulajdonosok egyelőre önerőből oldják meg, így elmondhatom: megyénkben mára több ezren tartják el magukat a falusi turizmusból. De a költségvetés is gyarapszik. Előzetes számításaink szerint már a közeljövőben a megyei költségvetés 40 százalékát a turizmus és a vele kapcsolatos ágazatok adhatják. Élve a lehetőséggel, fontosnak tartom kihangsúlyozni: a falusi turizmus fejlesztésébe bekapcsolódhatnak a kárpátaljaiak és az ivano-frankivszkiak is, ahol a mieinknél is szembetűnőbbek az utóbbi esztendők változásai. Egy biztos: mi sem vagyunk roszszabbak az osztrákoknál, svájciaknál, ahol már rég bebizonyították: a falusi turizmus fejlesztése a XXI. században is kifizetődő vállalkozás. Fazekas Elemér A hegyekben mindig van látnivaló. Fotó: Markovics Mátyás