Kárpáti Igaz Szó, 2005. január-március (86. évfolyam, 1-46. szám)
2005-02-05 / 17-18. szám
2005. február 5., szombatKultúra • OktatásKÁRPÁTI . IGAZ SZÓ 5 Hat osztályban folyik a tanítás Földházi Mária, a Szürtei Középiskola alsó osztályos tanítónője három éve oktatja a helyi gyerekeket. Azelőtt Szintében folyt a tanítás, két váltásban, mondja. Tégláson most három magyar és három ukrán osztály működik, plusz egy vegyes napközis csoport. Az elmúlt nyáron nagyszabású tatarozást végeztek az iskolában, akárcsak az ugyanebben az épületben levő óvodában is. ... Amikor az iskolában betértünk a 2. A osztályba, népismeret órán a táblán a »Család, rokonság, nemzetség« szavakat olvashattuk. Földházi Mária igyekezett oldottan, közérthetően előadni a gyerekek számára elég nehéznek tűnő témát. Élénk érdeklődéssel hallgatták szavait... (barát) Földházi Mária és tanítványai Magyar tantárgyi vetélkedő A tét: felvételi vizsga nélkül Immár 37. alkalommal került sor a megyei magyar nyelv és irodalom tantárgyi vetélkedő megrendezésére, amelynek a hagyományokhoz híven a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet adott otthont. A 8- 11(12). osztályosok között zajló versenyre 70 tanuló érkezett, valamennyi járás magyar tannyelvű oktatási intézményeinek képviseletében. Az egyetemi és főiskolai tanárokból, valamint gyakorló magyartanárokból álló zsűrielnöke Lizanec Péter professzor, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének vezetője) végül a következő eredményt hirdette ki: a 8. osztályosok között az első helyet Kádái Diana, a Nagypaládi Középiskola tanulója szerezte meg (felkészítő tanára Seres Magdolna). A 9. osztályosok versenyében Tóth Bettina, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákja végzett az élen (Riskó Márta tanítványa). A tízedikeseknél Nagy Katalin, a Nagyberegi Református Líceum tanulója léphetett fel a képzeletbeli dobogó legfelső fokára (felkészítő tanára Barta Viktória). A legélénkebb érdeklődés a tizenegyedikesek vetélkedését kísérte, melynek igen nagy volt a tétje, hiszen az első két helyezett felvételi vizsga nélkül juthat be az egyetem filológiai karának magyar nyelv és irodalom szakára. Nos, a zsűri pontszámai alapján Нота Katalin beregszászi gimnazistát hirdette ki győztesként. A második helyen Kovács Klára személyében szintén egy bethlenes végzett. Mindkét gimnazista Riskó Márta tanítványa. Ők ketten már biztosak lehetnek abban, hogy felvételi vizsga nélkül bejutnak az egyetemre. A csapatversenyben a beregszásziak végeztek az élen, őket az ungvári és a nagyszőlősi járás együttese követte. Imre Éva, a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet nemzetiségi oktatási kabinetjének szaktanácsadója, a vetélkedő szervezője a diákok felkészültségéről nyilatkozva többek között kiemelte: - A megmérettetésen a nyelvtani feladatok sok diáknak nem okoztak különösebb gondot, ami önmagában véve is örvendetes. Szeretném külön megdicsérni a huszti magyar iskola diákjait, akik nagyon szépen szerepeltek, valamint két tanulót, akik mindössze néhány ponttal maradtak le a dobogóról: egyikük Balla Csönge, az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Középiskola tanulója, a másik Csordás László, az Eszenyi Középiskola diákja. Kiemelném a fiatalok fogalmazáskészségét, ami sokat javult a korábbi évekhez képest, és nem utolsósorban az irodalomban való jártasságot, ami arra utal, hogy a középiskolások egyre többet olvasnak. (redők) -----------------------------jqy інтим ні...--------------------------Tiltás felsőfokon! Nem kis derűiséget váltott ki a diákok körében az oktatási és tudományos miniszter egyik legutóbbi rendelete, mely szerint a jövőben tilos a főiskolásoknak és egyetemistáknak vizsgák előtt vagy után megajándékozni a tanárokat virággal vagy csokoládéval. Vaszil Kremeny múlt heti sajtótájékoztatóján külön foglalkozott a kérdéssel, kiemelve, hogy a vesztegetésen kapott diákra (!) szigorú adminisztratív felelősségre vonás jár. Ez igen, így kell fellépni a felsőoktatásban igencsak burjánzott korrupció ellen! Hogy, hogy nem, belémbújt a kisördög, s elkezdtem játszadozni a gondolattal: az oktatási tárca vezetője ezt kizárólag a tanárok és a tudományok művelésében megőszült professzorok érdekében teszi. Ad egy: valószínűleg aggódik a vizsgáztatók egészségéért, hiszen mint tudjuk, a sok csokoládé és egyéb édesség fogyasztása fogszuvasodáshoz is vezethet. Ad kettő: ha harminc diákot kell egy nap vizsgáztatnia a szegény egyetemi oktatónak, hogyan tud 30 virágcsokorral a nem éppen rózsás tömegközlekedési viszonyok között hazazötykölődni. Ad három: mint ismeretes, mindkét »kellék« - a virág és a csoki - a csábítás eszköztárának része. Ugyan mit szólna - ez természetesen csak példa - a szigorít latintanárnő, ha tűzpiros rózsacsokorral állítana be egyik gyengébb előmenetelű diákja? Mert ha történetesen én lennék a helyében, szinte biztos, hogy nem tudnék ellenállni a rózsáknak, így már természetes a miniszter úr aggodalma, hogy a fenti dolgokra prohibiciót, azaz tilalmat rendelt el. Büntetni kell az ilyenért a diákokat!(?) Fiam egyetemista barátjával beszélgetve rá kell döbbennem, hogy maga a téma bizony nem tréfa. Néhány oktató valóban visszaél a helyzetével. A most zajló téli vizsgaidőszak történéseiből említ példát, mikor a harminctagú csoportjuk fejenként 10 dollárt - figyelem: nem rózsát, nem csokit, mert azt ugyan nehéz lenne a lapok közé csúsztatni - tett a leckekönyvbe, mert a professzor úrnak »ez a megszokott tarifája« - mondja. Miért nem tett feljelentést a dékánnál a harminc emberből valaki? - kérdezem. Semmi értelme, kapom a választ. Mindenki a diplomára hajt, ki akar itt komolyan tanulni? - válaszolja cinikus hangon. Hát ez a szomorú az egészben! Hogy a diákoknak ez »így jó!«. Kedves Miniszter Úr! A rendelet megfogalmazásakor nem lett volna jobb a tilalmat a borítékokra elrendelni? És a végére odabiggyeszteni, hogy »csak« virágot és csokoládét szabad... Ha már az a megátalkodott ifjú ember annyira odavan a latintanárnőért?... Netán a tanulásért?... Fedők Anita (2004. január 24.) Derűvel a túlélésért A Munkácsi Magyar Egylet már számos érdekes előadást szervezett az elmúlt évek során. Többek között olyan híres személyiségek látogattak el a Latorca-parti városba, mint Balczó András többszörös világ- és olimpiai bajnok öttusázó, Erőss Zsolt, a Himalája legmagasabb csúcsának első magyar meghódítója, Katona Tamás történész és mások. Török Dénes, az egylet képviselője arról értesítette szerkesztőségünket, hogy legközelebb dr. Olofsson Placid bencés szerzetes Derűvel a túlélésért (GULAG-tapasztalatok egykori és mai szemmel) címmel tart előadást február 12-én 15 órakor (k.e.i.) a Munkácsi Tanulók Házában (Budinok Skoljariv). A belépés díjmentes. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Megtudtuk továbbá, hogy a magyar egylet tervei között szerepel Dévai Nagy Kamilla előadói estjének megszervezése is. B.M. Műkedvelők seregszemléje A nagy honvédő háborúban aratott győzelem közelgő 60. évfordulója jegyében kulturális rendezvénysorozatot tartanak Kárpátalja-szerte - tájékoztatta lapunk tudósítóját Vaszil Szmozsanik, a megyei népművészeti központ igazgatóhelyettese. Mint elmondta, január-februárban lebonyolítják a műkedvelő együttesek és szólisták helyi hangversenyeit, március-április folyamán az e hangversenyeken legjobb teljesítményt nyújtó amatőrök városi és járási szemléi következnek, a megyei zárórendezvényekre pedig előreláthatólag május végén-június elején kerül sor. (k. m.) Olvasólámpa A máramarosikoronavárosok Ennek az érdekfeszítő monográfiának a szerzője, Igyártó Gyöngyi Kárpátalján, Máramarosban, az egykori koronavárosban, Técsőn született és a Viski Magyar Középiskolában érettségizett. A hely szelleme ösztönözte arra, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem joghallgatójaként évfolyamdolgozatának témájául szülőföldje múltjának feltárását válassza, hogy megpróbálja bemutatni annak fejlett jogrendjét, polgári szellemiségét. Nemcsak az áttanulmányozott bőséges szakirodalom rendszerbe foglalása dicséretes teljesítmény, hanem ezáltal az egyetemes magyar történelem egyes lapjai is kibontakoznak az olvasó előtt. Az Intermix Kiadónál megjelent könyvben olvashatunk a koronavárosok rövid történetéről, lakosságuk nemzetiségi összetételéről, gazdasági életükről. Külön is bemutatásra kerül Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Máramarossziget. íme egy-két érdekesség, amire felfigyel az ember a kiadványt lapozgatva. Huszt: egy 1408 szeptemberében kelt oklevélből az derül ki, hogy a Huszton átfolyó patakot szintén Husztnak nevezték (ruszinul Husztka, jelenleg Husztec) és van egy vízimalma. Técső: egyes feltevések szerint a helybeli református templom alapjai egyidősek magával a várossal, s az is elképzelhető, hogy annak a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére emelt kolostornak a köveire épült, amelyet Nagy Lajos király parancsára építettek a XIV. században. A templom fakazettás mennyezete erdélyi hatást sugall. Viskaz elnevezését a monda szerint az 1046-os pogánylázadással hozzák összefüggésbe, az országot uraló zsarnok Orseolo Pétert kívánták mielőbb eltávolítani Viskát Buda, Budna és más főurak, viszont Buda és Devecser nevű főurak felfedték a szándékukat, ezért a király a cselszövőket felakasztatta vagy megvakíttatta, így Viska birtoka a király tulajdonába került és a főúr nevét mindmáig őrzi... Mint ismeretes, a koronavárosok különleges kiváltságokat, privilégiumokat kaptak. Vajon miben is nyilvánult ez meg? Többek között abban, hogy polgáraik szabadon be- és elköltözhettek; tisztviselőiket és papjukat maguk választhatták; vásárt tarthattak és mentesültek bizonyos vámok alól stb. Olvashatunk a könyvben a szóban forgó városok népszokásairól, babonáiról, címereiről és pecsétjeiről, az aknaszlatinai sóbányászat hőskoráról, a Visk-Várhegyi fürdőről és más érdekességekről is. Az új kiadványt számos fotóillusztráció, térkép gazdagítja. Barát Mihály A Kölcsey által méhénekelt huszti vár bejárata még ma is jól kivehető HÉTVÉGI VERS Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon (Részlet) Csak a magyar tánc az, mely sohasem jára A jó egészségnek semmi ártalmára, Mivel mérsékelve mozgatván bennünket, Frissíti elménket, testünket, vérünket. Csak a magyar tánc az, mely díszesbbé teszi Az embert, és soha szivságra nem veszi, Mert ha csak vitézi módra nem öltözött, S ha nincs sarkantyúja, csúf a többi között. Csak a magyar tánc az, mely bír oly érdemmel, Hogy legjobban egyez a szűz szeméremmel, Mikor sok külföldi táncban a módosság S a legúribb fogás, legnagyobb pajkosság. Nemes magyar táncom! ki ősi nyelvünkkel S ruhánkkal jöttél ki dicső nemzetünkkel, Ki európai finnyás lakhelyeden Máig sem szenvedtél mocskot szépségeden, Ázsiai színben fénylik nemességed, S még a módi sem tett alacsonnyá téged: Im a külső népek bámulják díszedet, S tulajdon nemzeted nem becsül tégedet!Kedvenc versét ajánlja: Baksa Sándor nyugdíjas vasutas (Barkaszó). Fiatal koromban magam is gyakori résztvevője voltam a báloknak, vigadalmaknak. Még emlékszem azokra a régi szép időkre, amikor szülőfalumban gyakran csendült fel a vidám muzsika, ropták a párok a táncot, beszélgettek, kellemesen múlatták az időt. Sajnos, azóta valahogy csaknem teljesen »kikoptak« az életből az ilyen társas összejövetelek. Nagy kár. Mert valóban mély igazság van abban, hogy igen fontos őriznünk szokásainkat, kultúránkat, s amint a költő írja, például a magyar tánc »díszesbbé teszi az embert«. Felfrissíti, megmozgatja, örömmel tölti el szívét. Különben pedig a vigasságok témája már csak azért is időszerű, hiszen ne feledkezzünk meg róla: a javában tart a farsang..._______________________________________