Kárpáti Igaz Szó, 2005. január-március (86. évfolyam, 1-46. szám)

2005-02-05 / 17-18. szám

2005. február 5., szombatKultúra • OktatásKÁRPÁTI . IGAZ SZÓ 5 Hat osztályban folyik a tanítás Földházi Mária, a Szürtei Közép­iskola alsó osztályos tanítónője három éve oktatja a helyi gyerekeket. Azelőtt Szintében folyt a tanítás, két vál­tásban, mondja. Tégláson most három magyar és há­rom ukrán osztály működik, plusz egy vegyes napközis csoport. Az elmúlt nyáron nagyszabású tata­rozást végeztek az iskolában, akár­csak az ugyanebben az épületben levő óvodában is. ... Amikor az iskolában betértünk a 2. A osztályba, népismeret órán a táblán a »Család, rokonság, nemzet­ség« szavakat olvashattuk. Földházi Mária igyekezett oldottan, közérthe­tően előadni a gyerekek számára elég nehéznek tűnő témát. Élénk érdeklő­déssel hallgatták szavait... (barát) Földházi Mária és tanítványai Magyar tantárgyi vetélkedő A tét: felvételi vizsga nélkül Immár 37. alkalommal került sor a megyei magyar nyelv és irodalom tantárgyi vetélkedő megrendezésére, amelynek a hagyományokhoz híven a Kárpátaljai Megyei Pedagógus-to­vábbképző Intézet adott otthont. A 8- 11(12). osztályosok között zaj­ló ver­senyre 70 tanuló érkezett, valamennyi járás magyar tannyelvű oktatási intéz­ményeinek képviseletében. Az egyetemi és főiskolai tanárokból, valamint gyakorló magyartanárokból álló zsűri­­elnöke Lizanec Péter pro­fesszor, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar nyelv és irodalom tanszékének vezetője) végül a következő ered­ményt hirdette ki: a 8. osztályosok kö­zött az első helyet Kádái Diana, a Nagypaládi Középiskola tanulója szerezte meg (felkészítő tanára Seres Magdolna). A 9. osztályosok verse­nyében Tóth Bettina, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákja végzett az élen (Riskó Márta tanítványa). A tízedikeseknél Nagy Katalin, a Nagyberegi Református Lí­ceum tanulója léphetett fel a képze­letbeli dobogó legfelső fokára (felké­szítő tanára Barta Viktória). A legélénkebb érdeklődés a tizen­­egyedikesek vetélkedését kísérte, melynek igen nagy volt a tétje, hiszen az első két helyezett felvételi vizsga nélkül juthat be az egyetem filológiai karának magyar nyelv és irodalom szakára. Nos, a zsűri pontszámai alap­ján Нота Katalin beregszászi gimna­zistát hirdette ki győztesként. A máso­dik helyen Kovács Klára személyében szintén egy bethlenes végzett. Mindkét gimnazista Riskó Márta tanítványa. Ők ketten már biztosak lehetnek abban, hogy felvételi vizsga nélkül be­­j­utnak az egyetemre. A csapatver­senyben a beregszásziak végeztek az élen, őket az ungvári és a nagyszőlősi járás együttese követte. Imre Éva, a Kárpátaljai Megyei Pe­dagógus-továbbképző Intézet nem­zetiségi oktatási kabinetjének szakta­nácsadója, a vetélkedő szervezője a diákok felkészültségéről nyilatkozva többek között kiemelte: - A megmérettetésen a nyelvtani feladatok sok diáknak nem okoztak különösebb gondot, ami önmagában véve is örvendetes. Szeretném külön megdicsérni a huszti magyar iskola diákjait, akik nagyon szépen szerepel­tek, valamint két tanulót, akik mind­össze néhány ponttal maradtak le a dobogóról: egyikük Balla Csönge, az Ungvári 10. Sz. Dayka Gábor Kö­zépiskola tanulója, a másik Csordás László, az Eszenyi Középiskola diákja. Kiemelném a fiatalok fogalmazás­készségét, ami sokat javult a korábbi évekhez képest, és nem utolsósorban az irodalomban való jártasságot, ami arra utal, hogy a középiskolások egyre többet olvasnak. (redők) -----------------------------jqy інтим ні...--------------------------­Tiltás felsőfokon! Nem kis derű­­is­éget váltott ki a diákok körében az oktatási és tudományos miniszter egyik legutóbbi rendelete, mely szerint a jövőben tilos a főiskolásoknak és egyetemistáknak vizsgák előtt vagy után megajándékozni a tanárokat virággal vagy csokoládéval. Vaszil Kremeny múlt heti sajtótájékoztatóján külön foglalkozott a kérdéssel, kiemelve, hogy a vesztegetésen kapott diákra (!) szigorú adminisztratív felelősségre vonás jár. Ez igen, így kell fellépni a felsőoktatásban igencsak burjánzott kor­rupció ellen! Hogy, hogy nem, belémbújt a kisördög, s elkezdtem játszadozni a gondolattal: az oktatási tárca vezetője ezt kizárólag a tanárok és a tudományok művelésében megőszült professzorok érdekében teszi. Ad egy: valószínűleg aggódik a vizsgáztatók egészségéért, hiszen mint tudjuk, a sok csokoládé és egyéb édesség fogyasztása fogszuva­sodáshoz is vezethet. Ad kettő: ha harminc diákot kell egy nap vizsgáztatnia a szegény egyetemi oktatónak, hogyan tud 30 virágcsokorral a nem éppen rózsás tömegközlekedési viszonyok között hazazötykölődni. Ad három: mint ismeretes, mindkét »kellék« - a virág és a csoki - a csábítás eszköztárának része. Ugyan mit szólna - ez természetesen csak példa - a szigorít latintanárnő, ha tűzpiros rózsacsokorral állítana be egyik gyengébb előmenetelű diákja? Mert ha történetesen én lennék a helyében, szinte biztos, hogy nem tudnék ellenállni a rózsáknak, így már természetes a miniszter úr aggodalma, hogy a fenti dolgokra prohibiciót, azaz tilalmat rendelt el. Büntetni kell az ilyenért a diákokat!(?) Fiam egyetemista barátjával beszélgetve rá kell döbbennem, hogy maga a téma bizony nem tréfa. Néhány oktató valóban visszaél a helyzetével. A most zajló téli vizsgaidőszak történéseiből említ példát, mikor a harminctagú csoportjuk fejenként 10 dollárt - figyelem: nem rózsát, nem csokit, mert azt ugyan nehéz lenne a lapok közé csúsztatni - tett a leckekönyvbe, mert a professzor úrnak »ez a megszokott tarifája« - mondja. Miért nem tett feljelentést a dékánnál a harminc emberből valaki? - kérdezem. Semmi értelme, kapom a választ. Mindenki a diplomára hajt, ki akar itt komolyan tanulni? - válaszolja cinikus hangon. Hát ez a szomorú az egészben! Hogy a diákoknak ez »így jó!«. Kedves Miniszter Úr! A rendelet megfogalmazásakor nem lett volna jobb a tilalmat a borítékokra elrendelni? És a végére odabiggyeszteni, hogy »csak« virágot és csokoládét szabad... Ha már az a megátal­kodott ifjú ember annyira odavan a latintanárnőért?... Netán a tanu­lásért?... Fedők Anita (2004. január 24.) Derűvel a túlélésért A Munkácsi Magyar Egylet már számos érdekes előadást szervezett az elmúlt évek során. Többek között olyan híres személyiségek látogattak el a Latorca-parti városba, mint Balczó András többszörös világ- és olimpiai bajnok öttusázó, Erőss Zsolt, a Himalája legmagasabb csúcsának első magyar meghódítója, Katona Tamás történész és mások. Török Dénes, az egylet képviselője arról értesítette szerkesztőségünket, hogy legközelebb dr. Olofsson Placid ben­cés szerzetes Derűvel a túlélésért (GULAG-tapasztalatok egykori és mai szemmel) címmel tart előadást február 12-én 15 órakor (k.e.i.) a Munkácsi Tanulók Házában (Bu­­dinok Skoljariv). A belépés díjmentes. Minden ér­deklődőt szeretettel várnak. Megtud­tuk továbbá, hogy a magyar egylet tervei között szerepel Dévai Nagy Kamilla előadói estjének megszerve­zése is. B.M. Műkedvelők seregszemléje A nagy honvédő háborúban aratott győzelem közelgő 60. évfordulója je­gyében kulturális rendezvénysorozatot tartanak Kárpátalja-szerte - tájékoz­tatta lapunk tudósítóját Vaszil Szmo­­zsanik, a megyei népművészeti központ igazgatóhelyettese. Mint elmondta, ja­nuár-februárban lebonyolítják a mű­kedvelő együttesek és szólisták helyi hangversenyeit, március-április folya­mán az e hangversenyeken legjobb tel­jesítményt nyújtó amatőrök városi és járási szemléi következnek, a megyei zárórendezvényekre pedig előrelátható­lag május végén-j­únius elején kerül sor. (k. m.) Olvasólámpa A máramarosi­­koronavárosok Ennek az érdekfeszítő monográ­fiának a szerzője, Igyártó Gyöngyi Kárpátalján, Máramarosban, az egy­kori koronavárosban, Técsőn született és a Viski Magyar Középiskolában érettségizett. A hely szelleme ösztö­nözte arra, hogy a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem joghallgató­jaként évfolyamdolgozatának témájául szülőföldje múltjának feltárását válassza, hogy megpróbálja bemutatni annak fejlett jogrendjét, polgári szel­­lemiségét. Nemcsak az áttanulmá­nyozott bősé­ges szakiroda­­lom rendszer­be foglalása di­cséretes telje­sítmény, hanem ezáltal az egye­temes magyar történelem egyes lapjai is kibontakoznak az olvasó előtt. Az Intermix Kiadónál meg­­jelent könyv­ben olvashatunk a koronavárosok rövid történetéről, lakosságuk nemze­tiségi összetételéről, gazdasági életük­ről. Külön is bemutatásra kerül Huszt, Visk, Técső, Hosszúmező és Mára­­marossziget. íme egy-két érdekesség, amire felfigyel az ember a kiadványt lapozgatva. Huszt: egy 1408 szeptem­berében kelt oklevélből az derül ki, hogy a Huszton átfolyó patakot szintén Husztnak nevezték (ruszinul Husztka, jelenleg Husztec) és van egy vízimal­ma. Técső: egyes feltevések szerint a helybeli református templom alapjai egyidősek magával a várossal, s az is elképzelhető, hogy annak a Boldog­­ságos Szűz Mária tiszteletére emelt ko­lostornak a köveire épült, amelyet Nagy Lajos király parancsára építettek a XIV. században. A templom faka­zettás mennyezete erdélyi hatást sugall. Visk­­az elnevezését a monda szerint az 1046-os pogánylázadással hozzák összefüggésbe, az országot uraló zsar­nok Orseolo Pétert kívánták mielőbb eltávolítani Viskát Buda, Budna és más főurak, viszont Buda és Devecser nevű főurak felfed­ték a szándé­kukat, ezért a király a csel­szövőket fela­kasztatta vagy megvakíttatta, így Viska bir­toka a király tu­lajdonába ke­rült­ és a főúr nevét mindmá­ig őrzi... Mint ismere­tes, a korona­városok külön­leges kiváltsá­gokat, privilé­giumokat kaptak. Vajon miben is nyil­vánult ez meg? Többek között abban, hogy polgáraik szabadon be- és elköl­tözhettek; tisztviselőiket és papjukat maguk választhatták; vásárt tarthattak és mentesültek bizonyos vámok alól stb. Olvashatunk a könyvben a szóban forgó városok népszokásairól, babo­náiról, címereiről és pecsétjeiről, az aknaszlatinai sóbányászat hőskoráról, a Visk-Várhegyi fürdőről és más ér­dekességekről is. Az új kiadványt számos fotóillusztráció, térkép gaz­dagítja. Barát Mihály A Kölcsey által méhénekelt huszti vár bejárata még ma is jól kivehető HÉTVÉGI VERS Csokonai Vitéz Mihály Dorottya, vagyis a dámák diadalma a fársángon (Részlet) Csak a magyar tánc az, mely sohasem jára A jó egészségnek semmi ártalmára, Mivel mérsékelve mozgatván bennünket, Frissíti elménket, testünket, vérünket. Csak a magyar tánc az, mely díszesbbé teszi Az embert, és soha szivságra nem veszi, Mert ha csak vitézi módra nem öltözött, S ha nincs sarkantyúja, csúf a többi között. Csak a magyar tánc az, mely bír oly érdemmel, Hogy legjobban egyez a szűz szeméremmel, Mikor sok külföldi táncban a módosság S a legúribb fogás, legnagyobb pajkosság.­­ Nemes magyar táncom! ki ősi nyelvünkkel S ruhánkkal jöttél ki dicső nemzetünkkel, Ki európai finnyás lakhelyeden Máig sem szenvedtél mocskot szépségeden, Ázsiai színben fénylik nemességed, S még a módi sem tett alacsonnyá téged: Im a külső népek bámulják díszedet, S tulajdon nemzeted nem becsül tégedet!­­Kedvenc versét ajánlja: Baksa Sándor nyugdíjas vasutas (Barkaszó). Fiatal koromban magam is gyakori résztvevője voltam a báloknak, vigadalmaknak. Még emlékszem azokra a régi szép időkre, amikor szülőfalumban gyakran csendült fel a vidám muzsika, ropták a párok a táncot, beszélgettek, kellemesen múlatták az időt. Sajnos, azóta valahogy csaknem teljesen »kikoptak« az életből az ilyen társas összejövetelek. Nagy kár. Mert valóban mély igazság van abban, hogy igen fontos őriznünk szokásainkat, kultúránkat, s amint a költő írja, például a magyar tánc »díszesbbé teszi az embert«. Felfrissíti, megmozgatja, örömmel tölti el szívét. Különben pedig a vigasságok témája már csak azért is időszerű, hiszen ne feledkezzünk meg róla: a javában tart a farsang..._______________________________________

Next