Kárpáti Igaz Szó, 2006. október-december (2. évfolyam, 152-203. szám)
2006-10-03 / 152. szám
2006. október 3., keddHágón, határon innen HÁRFÁTI IGAZ SZÓ 3 Árvaságra ítélve Tíz év alatt a duplájára nőtt Ukrajnában az árva gyerekek száma. A hivatalos adatok szerint mintegy százezren lehetnek. Ennél sokkalta magasabb a család nélkül, illetve a halmozottan hátrányos családi háttérrel élő fiatalkorúak száma. A nevelőotthonok mindenesetre tele vannak olyan gyerekekkel, akiknek él valamelyik szülője, vannak rokonaik, csak éppen mindenki eltaszította magától. Az állam ugyan nem hagyja egészen magukra ezeket a kiszolgáltatott gyerekeket, ám valójában rossz mostohaként viszonyul hozzájuk. Mert ugyan miképpen lehet minősíteni azt, hogy egy-egy állami gondozottra mindössze napi három hrivnyát áldoz. Ennyi pénzből lehetetlenség az otthonok falai között otthonias, meleg környezetet biztosítani. Márpedig a nevelőotthonokra egyre nagyobb feladat vár. A szociciológusok előrejelzése mindenesetre nem sok jót sejtet: Ukrajnában néhány éven belül több lesz az árva gyerek, mint a világháborút követő időszakban. Ezt a jóslatot tényekre alapozzák. Évente mintegy kétezer újszülöttről mondanak le. Az örökbefogadás intézménye országunkban még nagyon gyenge lábakon áll. A nevelőszülők elsősorban külföldiek, akik évente mintegy másfél ezer állami gondozott gyereket fogadnak örökbe. A nevelőotthonok kis lakói nap mint nap tapasztalják, hogy bizony nem leányálom az életük. A legtöbb internátusban pokoli viszonyok uralkodnak, bár vannak kivételek. A magas létszám miatt a nevelők képtelenek minden gyermekre kellő figyelmet fordítani. A szülői szeretet pótlásáról meg csak elvétve beszélhetünk. A valóban családias légkörű nevelőotthonok egyike a beregszentmiklósi. Pénzből itt sincs több, de a nevelők támogatók felkutatásával igyekeznek jobbítani a helyzeten. Tőlük nemcsak anyagi juttatásokat kérnek és kapnak, de nevelőszülők, új család keresésében is segítenek. Az utóbbi években egyre több idegen országbeli mecénás fordít figyelmet a kárpátaljai árvaházakra, mondja Ljudmila Volinec, az Állami Gyermekjogi és Örökbeadási Intézmény igazgatója. Szerinte a problémákat az ukrajnai árvaházrendszer elavult volta jelenti. A világban szinte már sehol nem léteznek az ukrajnaihoz hasonló rendszerű nevelőotthonok. Ezt bár mindenki jól tudja, de a változtatás várat magára. Az új kormány e téren is elkezdi a reformokat. Mindenekelőtt a nevelőotthonok rendszerének átalakítását ígérik. Egy-egy otthonban legfeljebb ötven gyerek kapna elhelyezést, a szülőhelyükhöz közel élhetnének és ugyanabba az iskolába járnának, mint a többi gyerek. Vidékünkön ennek az elvnek megfelelően egyre-másra nyílnak a családi típusú nevelőotthonok. Ezek sorából is kiemelkedik a munkácsi Zatisok. Az ott élő gyerekek semmiben nem különböznek a vér szerinti szülőkkel egy családban élő társaiktól. Bár a kicsik tudják, hogy a velük lévő felnőttek nem az édes szüleik, de ez nem bosszantja őket, hiszen azok az igazi anyunál és apunál is jobban szeretik valamennyiüket. A 12 éves Karcsi például nem ismeri a szüleit. Az állítólagos nagynénje nevelte. A kisfiú csak úgy kapott enni, ha megkereste rá a pénzt. A nagynéni reggeltől estig koldulásra kényszerítette. A fiúcska az otthonban igazi családra talált, s mint mondja, esze ágában sincs visszamenni oda, ahol verték, éheztették. Szíjjártó Erika Egyes otthonokban konditerem is van Minden héten akad olyan téma (néha több is), amelyik kiemelten érdekli, véleménynyilvánításra, vitára készteti a közvéleményt Nos, valami hasonló vitafórumot indítunk útjára mától lapunk hasábjain. Közel harminc ismert személyt kértünk fel arra, hogy alkalmanként vá /gzetT" VAZRÓLálaszoljanak arra az egy kérdésre - s ez éppúgy kapcsolódhat vidékünk eseményeihez, mint a nagyvilág történéseihez -, amely nagy valószínűséggel sokakat foglalkoztatott az elmúlt hét folyamán. Tőlük gyűjtünk be - terveink szerint keddenként - stílusosan hét feleletet. 677 ÉVE KORONAVÁROS Hosszú évek után ismét méltatták Técső napját. Az ünnepségsorozatra az elmúlt hétvégén került sor. Ez alkalomból Ivan Kovács polgármester három testvértelepülési szerződést is aláírt, a romániai Nigresti-vas, a kijevi járási Bucsa, valamint szlovákiai Bardievo polgármestereivel. Szombaton már kora reggeltől nagy volt a nyüzsgés a városközpontban, kirakodóvásárt tartottak. 12 gazdagon feldíszített lovas kocsi járta a város utcáit, s a magyar népviseletbe öltözött fiatalok szüreti mulatságra invitáltak. A helyi stadionban is programok sorozata várta az érdeklődőket. Az ünnepség keretében felvette a stadion Béres Lajos egykori tornatanár nevét. Ezzel egyidőben a kultúrház előcsarnokában népművészeti alkotásokban gyönyörködhettek a résztvevők, illetve megtekinthették Kozárják János művészfotóit is. A gazdag program keretében felléptek a Técsői Református Líceum énekkara, a művészeti iskola együttese, a Nagykállóról érkezett hagyományőrzők, romániai, ungvári, szlatinai és helyi népművészeti együttesek. A szép programot a helyi Arany Ősz Nyugdíjas Egyesület műsora zárta. Az ökumenikus istentisztelet után a stadionban folytatódtak a jobbnál jobb programok. Megválasztották Mini Miss Bécset, a fiatalok különféle vetélkedőkön vettek részt, majd birkózók, repülőgép-modellezők és táncosok mutatkoztak be. A kétnapos, programokban gazdag rendezvénysorozat ünnepi koncerttel ért véget. Hegedűs Csilla ÜNNEPI KAVALKÁD CSEPÉN Az ugocsai Csepe település neve érdekes módon összecseng a kommunizmus egyik leghírhedtebb szervezetével, a GKCSP-vel (szlávosan ejtve gekácsepe), amiből ugye a két utolsó mozaikbetű a különleges helyzetet jelölte. Az elmúlt hétvégén pedig - lévén a név predesztinál a végzetre - ezen az ugocsai településen is beállt a pozitív értelemben vett különleges állapot, hiszen első alkalommal ünnepelhettek falunapot a csepeiek, ráadásul nem is akárhogyan. Az UMDSZ és Tóth Mihály, Sápi József, Sztároszta János, valamint a helyi Szverenko fivérek támogatásával ötletes és színes rendezvényt »hozott össze« Rebrik Vladimir polgármester és csapata. A rendezvényen - melyet megtisztelt jelenlétével Oleg Ljubimov, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke, Varga János ’56-os ellenálló és Horváth Sándor, az UMDSZ OT alelnöke - elsőként a polgármester köszöntötte az ünneplőket, majd kezdetét vette a show. A falu focipályáján színpadra léptek Pataki Katalin helyi kultúrház-igazgató legtehetségesebb növendékei, valamint a gyulai, teketeardai, nevetlenfalui, nagypaládi és tiszapéterfalvai művészeti iskolák és kultúrházak előadói. A nevetésről pedig Pitkin gondoskodott, felvonultatva geggjei fegyvertárának nehéztüzérségét és vastapsot kaptak a Nagyszőlősi Sportiskola zsonglőr lányai, akik elképesztő magabiztossággal forgattak-pörgettek 5-7 kilogrammos súlyokat. Aki pedig a bográcsgulyás kalóriabombáját szerette volna hatástalanítani, részt vehetett az erőemelő versenyen, beállhatott kötelet húzni, vagy nemes egyszerűséggel benevezhetett a mini-foci bajnokságra. A hajnalig tartó falunapi ünnepséget tűzijáték és a szőlősgyulai Csetneki Band utcabálja zárta. Matúz István MI, VAGY KI ÁLLHAT A BEREGSZÁSZI SZOBORGYALÁZÁS MÖGÖTT? Baksa Tibor polgármester: Ez itt nem Szlovákia, azaz roppant mellbevágó, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhetett. Elvégre kinek zavar egy magyar városban Petőfi szobra, melynek nem is az anyagi, hanem az eszmei értéke jelentős? Véleményem szerint olyan fiatal gyerekek lehettek az elkövetők, akik nem tudják mivel eltölteni az idejüket. Egyelőre csak találgatjuk az elkövetők kilétét, de úgy vélem, Beregszászban kizárt, hogy az eset a nacionalizmusnak lenne a megnyilvánulása. Dupka György kultúrpolitikus. Beregszászban nem ez volt az első ilyen eset. Az ember akaratlanul is párhuzamot von más eseményekkel. Én három motivációban gondolkodom: a Sepa László körüli vihar, a budapesti események és persze az oktalan vandalizmus is elképzelhető. Ezek közül bármelyik lehetséges. Az bizonyosnak látszik, hogy többen követték el a szoborgyalázást és előre megfontoltan cselekedtek. Csak úgy senki nem hord magánál fáradt olajjal teli edényeket. Kincs Gábor alpolgármester: Nem látok semmilyen politikai motivációt a háttérben, bár sokan vélekednek másképpen. Meggyőződésem, hogy egy vandál fiatalember, esetleg egy fiatalkorú műve, aki így akarta megmutatni, milyen »nagy fiú«. Az elkövetés módjából az is látszik, hogy egyvalakit kell keresni. Valamennyi helyszínen ugyanazzal a mozdulattal locsolta le az emlékjeleket. Én bízom benne, hogy napok kérdése és a rendőrség megtalálja a tettest. Mészáros Györgyi pedagógus: Meggyőződésem, hogy semmiképpen sem politikai indíttatás állhat a háttérben. Véleményem szerint néhány huligán, kihasználva a Magyarországon történő zűrt, tiszta heccből kitalálta, hogy na akkor mi is csináljunk valami botrányosat. Lám csak, a budapesti zavargások kapcsán a Szabadság térre betörők sem értek el semmit az általuk elkövetett vandalizmussal: törtek, zúztak, de miért? Heccből, mert akkor jó bulinak tűnt. Ötvös Ida vállalkozó: Nagyon lesújtó és elszomorító az eset. Nem tudom, ki hogyan vélekedik a történtekről, de én nem is merek arra gondolni, hogy politikai indíttatásból történt a szoborgyalázás. Véleményem szerint a legvalószínűbb, hogy fölös energiájukat levezetni így kívánó, randalírozó fiatalok állnak a háttérben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy bele kell törődnünk, s szemet hunyhatunk az eset fölött. Egyszerűen nem értem, milyen emberek azok, akik ilyesmire vetemednek?! Szarvas Gábor építészmérnök: - Szégyen és gyalázat, hogy a mai világban még megtörténhetnek ilyen cselekedetek. Mi, lembergi magyarok megütközve és döbbenten állunk a szomorú tény előtt. Meggyalázták nagyjaink emlékjeleit. Úgy ítélem meg, hogy nem politika, de nem is nemzetiségi ok áll a háttérben, hanem közönséges vandalizmus. A hivatalos szerveknek komolyan kellene reagálniuk az ilyesmire, és mindenképp megtalálni az elkövetőt, aki csak egy őrült lehetett. Varga Ferenc edző: Felháborító! Azt hiszem, ez az egyetlen szó mindent kifejez Amennyiben rosszmájú lennék, azt mondanám, tény: volt kitől tanulni, példát venni a beregszászi »kivitelezőknek«. A rossz példa pedig igencsak ragadós. Látták a szlovákiai, a romániai és legutóbb a budapesti eseményeket. Miért csodálkozunk? Majd ezután következnek az ablakbeverések, miegymás. A rendfenntartók pedig a jelek szerint tehetetlenek. Akkor miért vannak?