Községi Polgári Fiú és Leányiskola, Kassa, 1888
I. Valami a játékról. Az ember testből és lejekből áll. A test lakóhelye a szellemnek s támogatója a lélek működésének. Az ember teste és szellemi nevelése a legbensőbb kapcsolatban áll egymással; függetlenül a testtől a szellem nem nevelhető, mert éppen az izmos, erős testalkat az, mely a szellem műveleteinek biztonságot s könnyűséget kölcsönöz. A testi és szellemi élet összhangzatos működése, erőiknek kiegészítése s támogatása teszi az embert alkalmassá arra, hogy rendeltetését és hivatását betöltse. Neveljük hát növendékünket egész emberré, egészségesnek, erősnek, hogy értelmes és okos lehessen. Az emberi test szabályos és erőteljes kifejlődésének legkiválóbb tényezője a mozgás. „Az élet mozgás, a mozgás erő, az erő egészség.“ Ahol mozgás van, ott van élet, erő és egészség. A testmozgás idézi elő a szervek gyorsabb működését, melyeknek véghezvitelére újabb és újabb pótló anyagok szükségesek s igy előmozdítja az anyagcserét, izmossá, hajlékonynyá fejleszti a testet; a sápadt vér- és színtelen arcának szint, életet; a test idomainak tetszetős alakot ad; a mozdulatoknak kellemet, könnyedséget kölcsönöz. E jótékony hatása a testmozdulatoknak csak neveltetik az által, ha nemcsak ösztönszerűség, hanem tudatosság, rendszer is van a mozgásokban. E tudatos, rendszeres mozgás, a testi nevelés legeredményesebb eszköze: a tornászás, melynek feladata nemcsak a testi erőt fejleszteni, hanem az állandó egészséget fentartani, a testi fogyatkozásokat szabályozni, közvetve a lélek épségét, az akarat erélyét, a szellem frisseségét és ruganyosságát is biztosítani. Jelen alkalommal a testi nevelésnek nem ezen hatalmas eszközéről — a tornászásról, — akarok megemlékezni, hanem egy másik a tornászásnak szolgálatában s azzal kapcsolatban álló mozgásgyakorlatról, a játékról, mert a tanulókkal való érintkezéseim alkalmából azon elszomorító tapasztalatra jutottam, hogy nem tudnak játszani, nem !*