Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)

1921-08-05 / 166. szám

XVtil. évfolyam, 166. szám lurkHitBi*g 4a kW adóhivatali Katica« Hlavné (PG)«utca M­­aiAm, L «mala« 999 ValataasaáaM 1M. Péntek Košice, 1921. augusztus 5. N9fJ#lMlk mltHlMa nap délül*« 4 érakapKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP PalMfil izarksixte­t LÁSZLÓ BÉLA. ■lönml­i Arak* így ágén­évra 1R karana, félévra­nd korona, negyedévre •4 karana, agy hé* napra 1* karana 99 ■gyas­zám ára haly* kan éa vidékan 1 kar. az oroszországi magyar hadifoglyok kicserélése. Bécsből jelentik: Magyarország és Oroszország július hó 28-án szerződést kötöttek a foglyok és internáltak kicse­rélésére vonatkozólag. Magyarország kötelezi magát, hogy a névjegyzékben felsorolt 40 személyt sza­badon bocsájtja és kívánságukra meg­engedi nekik, hogy Oroszországba me­hessenek. A névjegyzéken vannak a volt magyar népbiztosok nevei is. Oroszország szabadon bocsátja az eddig fogva tartott magyar tiszteket és internáltakat. Azokat a személyeket, akik Magyarországban, illetve Oroszor­szágban akarnak maradni, nem szabad kiutasítani. A kölcsönös kicserélésnek 1921. de­cember 31-én be kell fejezve lennie. A szerződést Rigában Hanecki lettor­szági orosz követ és Jungert a magyar kormány képviselője kötötték meg. letartóztatják a jugoszláv kommunista képviselőket. Stajermark, augusztus 3. A Gratzer Tagespost jelenti Belgárdból: A kommunista képviselők kiadatására vonatkozó döntés után azonnal letartóztat­tak 12 kommunista képviselőt. A szlovén kommunista képviselők közül eddig csak Közén képviselőt tartóztatták le. További letartóztatások várhatók. i görögök Angora ellen vonulnak. Róma, augusztus 3. Athéni jelentések szerint a Kutahijában megtartott hadita­nácson elhatározták, hogy a görögök Angora ellen előnyomulnak. fliniTITITTIIl IITlillIiiiiiiiiiiiilliiiiiiiiiIhlliiiiii BiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiéiiiiiiiiiiiiililiiliiiiiiiiiiiÉKiiiiliiliiliiiliii Bűnbakot keres az ántant Magyarországon is. Parancsára meg kell büntetni azokat, akik bűnösök a nagy háború fölidézésében. Mintha a világnak az adná viss­z a nyugalmat és békét, ha valakire ráfogják, hogy bűnös volt annak a rettenetes vérontásnak meg­indításában s mintha a föld százszorta jobban teremne, a nagy szárazság elmúlna, ha kitudódik, hogy kinek fejéből pattant ki a világháború eszméje ! De miért keresik a bűnösöket csak a legyőzötteknél s miért csak a régi terüle­tének egyharmadára zsugorított Magyar­­országon, holott az ántant ép úgy készült a háborúra, mint a másik fél . Magyar­­ország akkor nagyobb volt, mint ma. Azután meg: kik voltak az akkori ural­kodó környezetében a hangadók ? Magya­rok? Soha. Azt mindenki nagyon jól tudja, hogy a monarkia népei sorsának intézésébe soha magyar embernek bele­szólása nem volt, sőt még a magyar belső politikát is Bécsből irányították nem magyar emberek. Hogy kit keresnek Ma­gyarországon, azt igazán nem értjük meg. Keressék a bűnösöket ott, ahol vannak, mert az a körülmény, hogy valakit legyőz­nek, még nem bizonyítja, hogy az egyút­tal bűnös is. De hát: vae victis I S az ántánt, mely korlátlan világuralmát, két középeurópai erős hatalomnak tönkretéte­lét, az úgynevezett nemzeti államoknak megnagyobbodását épen a világháború­nak, közvetetlenül tehát a legyőzött álla­mokban találandó bűnösöknek köszönheti, sokkal helyesebben cselekednék, ha most már igazán békejobbot nyújtana régi ellenségének, mint hogy ilyen kérdések­kel zaklatja őket. No és tegyük föl, hogy tényleg sikerül megtalálni a bűnösöket, akik úrrá tették az ántantot, kinek és milyen haszna szár­maznék ebből? Hagyják ezt a munkát a világtörténelemnek, az majd kideríti az igazságot, mert most hiába keresik a bű­nöst, azt így meg nem találhatják. Három uralkodó: Ferenc József, Miklós cár, Ká­roly román király meghalt, követte őket egy csomó diplomata, miniszter és gene­rális, akik sokat, nagyon sokat tudnának beszélni mindenről. Akik ma élnek, azok inkább csak hallottak valamit, de tényleg nem folytak be az ügyek intézésébe. Ezektől tehát semmit, vagy a semminél csak alig valamivel többet tudnak. Rettenetes nyomor uralkodik az egész Európában. A politikai helyzetet még a legnagyobb optimizmussal sem lehet ki­elégítőnek mondani, aminek bizonysága a felsősziléziai kérdés megoldhatatlansága, az orosz és török viszonyok rosszabbo­dása, sőt most egy újabb kellemetlenség­nek, a Bánát hovatartozandóságának kér­dése. És mind­ennek dacára olyan ügyek­kel babrálnak, amelyeket már rég el kel­lett volna felejteni. Az ántant láthatja, hogy a béke helyett itt-ott újra kirobban a háború tüze, hogy Elszász helyett új Elszászok tűnnek elő, hogy a régi kis Balkánból egy óriási nagy Balkán fejlő­dött és ahelyett, hogy okos intézkedések­kel és bölcs igazságosztással elejét igye­keznek venni az újabb bonyodalmaknak, a háború bűnösei után nyomoz. Erre már igazán azt mondhatjuk, hogy kicsinyeske­dés az egész s azt mutatja, hogy még mindig a bosszú szelleme vezérli az em­bereket és nem a békülékenységé, to­vábbá, hogy a győzőket elhagyta az a hagyományos nagylelkűség, amelyről oly sok szép példát mutathat föl a világtörté­nelem. A legyőzőn­ek alaposan megfizet­tek a háborúért, ha ők voltak annak föl­­idézői, ha nem: mit akarnak hát még tőlük? A népek milliói jajveszékelnek, hogy nincs keresetök, a nagy szárazság tönkre­tette minden reménységüket s a legnagyobb rettegéssel tekintenek a jövő tél elé. A világ vezető politikusainak pedig nem akad más dolguk, mint a­z év előtti mozgalmak exponenseit keresni s esetleg megbün­tetni, amiért kiütött a világháború, amelyre egyenlő lázas sietséggel, sőt valóságos őrülettel készülődött hosszú évtizedeken át Európának minden nagy- és kisha­­talma. Itt nem bűnbakok keresésére, ha­nem az állapotok megjavítására, munka­alkalmak teremtésére, a népek közötti jó viszony létrehozására és föntartására van szükség. Tegyen le az ántant erről a törekvésről s hatalmával és erejével csi­náljon már rendet, hogy ezek a lehetet­­­­len állapotok egyszer már megszűnjenek , s legyen boldog az emberiség, a bizonyítás kiegészítése végett tegnapra napolta el. Az ítélőtábla büntető tanácsa, melynek elnöke Velesz tanácselnök, tagjai pedig Merkván és Kálniczky táblabírák voltak, mindenekelőtt a vád­lottakat hallgatta ki. A vádlottak He­helszky Ferenc kivételével, aki időköz­ben elhagyta a csehszlovák köztársaság területét és Lengyelországba távozott, mind megjelentek a tárgyaláson, amelyre különben a sértett Kukura és felesége is be voltak idézve. A vádlottak tagad­ták a bűncselekmény elkövetését, de ha tényleg cselekedtek is volna olyat, amit nem lett volna szabad, arról ők nem tehetnek, mert a tömeghangulat behatása alatt állottak.Különösen érdekes volt a két fővádlott, Bozsinka Ferenc és Minarcsik Mihály vallomása, akiket összeláncolt kezekkel hoztak fel a csendőrök a főtárgyalási terembe. Mindegyikük hatalmas, erős alak, csak úgy duzzadnak rajtuk az izmok. Min­den szavuk egy-egy vádirat a fennálló társadalmi rend ellen. A vádlottak után a bíróság a sértet­tet hallgatta ki, aki feleségével együtt — az asszony szemtanúja volt a jele­netnek — határozottan felismerte a vád­lottakban a tetteseket. Boricky államügyész az ítélet súlyos­bítását kéri, mert az előadottakból nyilvánvaló, hogy jelen esetben gyilkosság kísérletéről van szó-Utána dr Gábor Alfréd védügyvéd emelkedett szólásra és védencei érde­kében hatalmas, német nyelvű védő­beszédet tartott, amelyben azt fejtegette megdönthetetlen logikával, hogy a vád által inkriminált bűncselek­mények a valóságban nem állhatják meg helyüket. A bíróságnak nem áll rendelkezésére más bizonyíték, mint a sértett, illetve feleségének vallomása, ezeket pedig nem lehet fentartás nélkül elfogadni már azért sem, mert akkor olyan izga­tott pillanatokat éltek át, hogy könnyen tévedhettek. A bíróságnak figyelembe kell vennie az akkori néphangulatot, valamint azt is, hogy Kukura ellen jog­gal volt feldühödve a nép, mert min­den cselekedetével azt célozta, hogyan legyen ártalmára a munkásoknak. Itt legfeljebb testi sértésről lehet szó, azonban magánosok elleni erőszakról vagy pláne gyilkossági kísérletről nem. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette ítéletét-A lőcsei törvényszék ítéletét azon indokolással hagyták helyben, hogy úgyis a legenyhébb büntetést szabta ki. Az ítélet ellen eu. ügyész felebbezett, a védő pedig semmiségi panaszt jelen­tett be. A korompai tragédia első felvonása a kassai Ítélőtábla előtt. A vádlottakat megl­ocolva hozták a tárgyalásra. A tábla magánosok elleni erőszak bűntette miatt ítélte el őket. A félig agyonvert irodaszolga. 3—12 havi börtön. — Saját tudósítónktól. — Ez év február havában súlyos ese­mények játszódtak a Szepes­ megyei Korompán levő vasgyárban. A felelőt­len kommunista agitátorok által felizga­tott tömeg fellázadt és megtámadta a gyár igazgatóságát. Sőt a tömeg, mint azt akkoriban meg is írtuk, a csendőrök ellen fordult, akik kénytelenek voltak fegyverüket használni, hacsak nem akarták életüket feláldozni. A tragikus eseményeknek nyolc ha­lottja és közel harminc súlyos és ke­­vésbbé súlyos sebesültje volt. A halot­tak egyike Lukács korompai főszolga­bíró, másika pedig Pohradszky főmér­nök volt, a többi hat halott pedig a munkásság soraiból került ki. A tömegizgalom lecsillapultával a csendőrség a lőcsei törvényszék vizs­gálóbírójának vezetésével megindította a legerélyesebb nyomozást annak kide­rítésére, hogy a tragikus események előkészítéséért és végrehajtásáért kit terhel a felelősség- Sikerült a csendőr­ségnek a tettesek nagy részét kikutatni és letartóztatni. Az elfogottak jelenleg a lőcsei ügyészség fogházában várják az igazságszolgáltatás rájuk nézve nem igen kellemes következményeit. Ugyanakkor, midőn fent a gyárban az ismert véres események játszódtak le, a felizgatott nép megjelent a köz­ségben levő főszolgabírói hivatal­ban és ott is megkezdte romboló munkáját. Az ide behatolt nép kertiléccel, vasbo­tokkal, fahasábokkal és fejszékkel volt felfegyverezve. A főszolgabírói hivatal­ban csupán Kukura Ferenc irodaszolga tartózkodott, akit a lakosság nem na­gyon szeretett. A tömeg nekiesett a szerencsétlen embernek és ütlegelni kezdte. Megragadták, erőszakkal térdre kény­­szerítették és úgy verték. Közben a kö­vetkező szavakat kiáltozták felé: — Főnököd Lukács megdöglött, neked is meg kell döglened kezeink által. A súlyos ütlegek alatt Kukura csak­nem elvesztette eszméletét. Egy önzetlen pillanatban azonban sikerült magát támadói karjai közül kiszabadítani és az ablakon keresz­tül a kertbe szökött. A feldühödött tömeg utánaszaladt, a szerencse azonban Kukurának kedve­zett, mert sikerült Gölnicbányára me­nekülnie. A nyomozás során a csendőrségnek sikerült Kukura támadóit Bozsinka Fe­renc, Hehelszky Ferenc, Glovács László, Minarcsik Mihály, Kubascsák Mihály, Dolnai István és Dukics Árpád mun­kások személyében megtalálni. Ezeket azonnal letartóztatták és a lőcsei ügyész­ség fogházába szállították. Az ügyészség vádat emelt ellenük gyilkosság kísérlete, magánosok elleni erőszak és magánlaksértés büntette miatt-Az április hó 8-án megtartott főtárgya­láson az esküdtszéket helyettesítő hatos bírói tanács a vádlottakat felmentette ugyan a gyilkosság kísérletének vádja alól, azonban bűnösnek találta őket magánosok elleni erőszak és magánlak­sértés bűntettében és ezért Bozsinka Ferencet egy évi, Minarcsik Mihályt tizenegy havi,­­ a többieket pedig 3—6 havi bör­tönre ítélte. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a vádlottak védői felebbezést jelentettek be­ Az ügy iratai így a kassai Ítélőtáb­lához kerültek, amely a pár héttel ez­előtt megtartott felebbezési tárgyalást a nemzetgyűlés bizottságaiból. Prága, aug. 3. Az ipari és kereskedelmi bizottság­ban tárgyalták az uzsoratörvényre vo­natkozó petíciót- Ajánlják e törvények pótlását. Az élelmezési bizottság tárgyalt az idei aratásra vonatkozó kormányrende­letről. Srba képviselő kívánja a kor­mánytól az árak leszállítását és hogy üldözze a­ kereskedelmi visszaéléseket- Proházka dr. miniszter kijelentette, hogy fix árakat a kormány nem tudott meg­állapítani. Legfontosabb a kenyér árá­nak leszállítása.

Next