Kassai Hirlap, 1921. július-december (18. évfolyam, 138-268. szám)
1921-08-05 / 166. szám
XVtil. évfolyam, 166. szám lurkHitBi*g 4a kW adóhivatali Katica« Hlavné (PG)«utca MaiAm, L «mala« 999 ValataasaáaM 1M. Péntek Košice, 1921. augusztus 5. N9fJ#lMlk mltHlMa nap délül*« 4 érakapKASSAI HÍRLAP POLITIKAI NAPILAP PalMfil izarksixtet LÁSZLÓ BÉLA. ■lönmli Arak* így ágénévra 1R karana, félévrand korona, negyedévre •4 karana, agy hé* napra 1* karana 99 ■gyaszám ára haly* kan éa vidékan 1 kar. az oroszországi magyar hadifoglyok kicserélése. Bécsből jelentik: Magyarország és Oroszország július hó 28-án szerződést kötöttek a foglyok és internáltak kicserélésére vonatkozólag. Magyarország kötelezi magát, hogy a névjegyzékben felsorolt 40 személyt szabadon bocsájtja és kívánságukra megengedi nekik, hogy Oroszországba mehessenek. A névjegyzéken vannak a volt magyar népbiztosok nevei is. Oroszország szabadon bocsátja az eddig fogva tartott magyar tiszteket és internáltakat. Azokat a személyeket, akik Magyarországban, illetve Oroszországban akarnak maradni, nem szabad kiutasítani. A kölcsönös kicserélésnek 1921. december 31-én be kell fejezve lennie. A szerződést Rigában Hanecki lettországi orosz követ és Jungert a magyar kormány képviselője kötötték meg. letartóztatják a jugoszláv kommunista képviselőket. Stajermark, augusztus 3. A Gratzer Tagespost jelenti Belgárdból: A kommunista képviselők kiadatására vonatkozó döntés után azonnal letartóztattak 12 kommunista képviselőt. A szlovén kommunista képviselők közül eddig csak Közén képviselőt tartóztatták le. További letartóztatások várhatók. i görögök Angora ellen vonulnak. Róma, augusztus 3. Athéni jelentések szerint a Kutahijában megtartott haditanácson elhatározták, hogy a görögök Angora ellen előnyomulnak. fliniTITITTIIl IITlillIiiiiiiiiiiiilliiiiiiiiiIhlliiiiii BiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiéiiiiiiiiiiiiililiiliiiiiiiiiiiÉKiiiiliiliiliiiliii Bűnbakot keres az ántant Magyarországon is. Parancsára meg kell büntetni azokat, akik bűnösök a nagy háború fölidézésében. Mintha a világnak az adná vissz a nyugalmat és békét, ha valakire ráfogják, hogy bűnös volt annak a rettenetes vérontásnak megindításában s mintha a föld százszorta jobban teremne, a nagy szárazság elmúlna, ha kitudódik, hogy kinek fejéből pattant ki a világháború eszméje ! De miért keresik a bűnösöket csak a legyőzötteknél s miért csak a régi területének egyharmadára zsugorított Magyarországon, holott az ántant ép úgy készült a háborúra, mint a másik fél . Magyarország akkor nagyobb volt, mint ma. Azután meg: kik voltak az akkori uralkodó környezetében a hangadók ? Magyarok? Soha. Azt mindenki nagyon jól tudja, hogy a monarkia népei sorsának intézésébe soha magyar embernek beleszólása nem volt, sőt még a magyar belső politikát is Bécsből irányították nem magyar emberek. Hogy kit keresnek Magyarországon, azt igazán nem értjük meg. Keressék a bűnösöket ott, ahol vannak, mert az a körülmény, hogy valakit legyőznek, még nem bizonyítja, hogy az egyúttal bűnös is. De hát: vae victis I S az ántánt, mely korlátlan világuralmát, két középeurópai erős hatalomnak tönkretételét, az úgynevezett nemzeti államoknak megnagyobbodását épen a világháborúnak, közvetetlenül tehát a legyőzött államokban találandó bűnösöknek köszönheti, sokkal helyesebben cselekednék, ha most már igazán békejobbot nyújtana régi ellenségének, mint hogy ilyen kérdésekkel zaklatja őket. No és tegyük föl, hogy tényleg sikerül megtalálni a bűnösöket, akik úrrá tették az ántantot, kinek és milyen haszna származnék ebből? Hagyják ezt a munkát a világtörténelemnek, az majd kideríti az igazságot, mert most hiába keresik a bűnöst, azt így meg nem találhatják. Három uralkodó: Ferenc József, Miklós cár, Károly román király meghalt, követte őket egy csomó diplomata, miniszter és generális, akik sokat, nagyon sokat tudnának beszélni mindenről. Akik ma élnek, azok inkább csak hallottak valamit, de tényleg nem folytak be az ügyek intézésébe. Ezektől tehát semmit, vagy a semminél csak alig valamivel többet tudnak. Rettenetes nyomor uralkodik az egész Európában. A politikai helyzetet még a legnagyobb optimizmussal sem lehet kielégítőnek mondani, aminek bizonysága a felsősziléziai kérdés megoldhatatlansága, az orosz és török viszonyok rosszabbodása, sőt most egy újabb kellemetlenségnek, a Bánát hovatartozandóságának kérdése. És mindennek dacára olyan ügyekkel babrálnak, amelyeket már rég el kellett volna felejteni. Az ántant láthatja, hogy a béke helyett itt-ott újra kirobban a háború tüze, hogy Elszász helyett új Elszászok tűnnek elő, hogy a régi kis Balkánból egy óriási nagy Balkán fejlődött és ahelyett, hogy okos intézkedésekkel és bölcs igazságosztással elejét igyekeznek venni az újabb bonyodalmaknak, a háború bűnösei után nyomoz. Erre már igazán azt mondhatjuk, hogy kicsinyeskedés az egész s azt mutatja, hogy még mindig a bosszú szelleme vezérli az embereket és nem a békülékenységé, továbbá, hogy a győzőket elhagyta az a hagyományos nagylelkűség, amelyről oly sok szép példát mutathat föl a világtörténelem. A legyőzőnek alaposan megfizettek a háborúért, ha ők voltak annak fölidézői, ha nem: mit akarnak hát még tőlük? A népek milliói jajveszékelnek, hogy nincs keresetök, a nagy szárazság tönkretette minden reménységüket s a legnagyobb rettegéssel tekintenek a jövő tél elé. A világ vezető politikusainak pedig nem akad más dolguk, mint az év előtti mozgalmak exponenseit keresni s esetleg megbüntetni, amiért kiütött a világháború, amelyre egyenlő lázas sietséggel, sőt valóságos őrülettel készülődött hosszú évtizedeken át Európának minden nagy- és kishatalma. Itt nem bűnbakok keresésére, hanem az állapotok megjavítására, munkaalkalmak teremtésére, a népek közötti jó viszony létrehozására és föntartására van szükség. Tegyen le az ántant erről a törekvésről s hatalmával és erejével csináljon már rendet, hogy ezek a lehetetlen állapotok egyszer már megszűnjenek , s legyen boldog az emberiség, a bizonyítás kiegészítése végett tegnapra napolta el. Az ítélőtábla büntető tanácsa, melynek elnöke Velesz tanácselnök, tagjai pedig Merkván és Kálniczky táblabírák voltak, mindenekelőtt a vádlottakat hallgatta ki. A vádlottak Hehelszky Ferenc kivételével, aki időközben elhagyta a csehszlovák köztársaság területét és Lengyelországba távozott, mind megjelentek a tárgyaláson, amelyre különben a sértett Kukura és felesége is be voltak idézve. A vádlottak tagadták a bűncselekmény elkövetését, de ha tényleg cselekedtek is volna olyat, amit nem lett volna szabad, arról ők nem tehetnek, mert a tömeghangulat behatása alatt állottak.Különösen érdekes volt a két fővádlott, Bozsinka Ferenc és Minarcsik Mihály vallomása, akiket összeláncolt kezekkel hoztak fel a csendőrök a főtárgyalási terembe. Mindegyikük hatalmas, erős alak, csak úgy duzzadnak rajtuk az izmok. Minden szavuk egy-egy vádirat a fennálló társadalmi rend ellen. A vádlottak után a bíróság a sértettet hallgatta ki, aki feleségével együtt — az asszony szemtanúja volt a jelenetnek — határozottan felismerte a vádlottakban a tetteseket. Boricky államügyész az ítélet súlyosbítását kéri, mert az előadottakból nyilvánvaló, hogy jelen esetben gyilkosság kísérletéről van szó-Utána dr Gábor Alfréd védügyvéd emelkedett szólásra és védencei érdekében hatalmas, német nyelvű védőbeszédet tartott, amelyben azt fejtegette megdönthetetlen logikával, hogy a vád által inkriminált bűncselekmények a valóságban nem állhatják meg helyüket. A bíróságnak nem áll rendelkezésére más bizonyíték, mint a sértett, illetve feleségének vallomása, ezeket pedig nem lehet fentartás nélkül elfogadni már azért sem, mert akkor olyan izgatott pillanatokat éltek át, hogy könnyen tévedhettek. A bíróságnak figyelembe kell vennie az akkori néphangulatot, valamint azt is, hogy Kukura ellen joggal volt feldühödve a nép, mert minden cselekedetével azt célozta, hogyan legyen ártalmára a munkásoknak. Itt legfeljebb testi sértésről lehet szó, azonban magánosok elleni erőszakról vagy pláne gyilkossági kísérletről nem. A bíróság rövid tanácskozás után kihirdette ítéletét-A lőcsei törvényszék ítéletét azon indokolással hagyták helyben, hogy úgyis a legenyhébb büntetést szabta ki. Az ítélet ellen eu. ügyész felebbezett, a védő pedig semmiségi panaszt jelentett be. A korompai tragédia első felvonása a kassai Ítélőtábla előtt. A vádlottakat meglocolva hozták a tárgyalásra. A tábla magánosok elleni erőszak bűntette miatt ítélte el őket. A félig agyonvert irodaszolga. 3—12 havi börtön. — Saját tudósítónktól. — Ez év február havában súlyos események játszódtak a Szepes megyei Korompán levő vasgyárban. A felelőtlen kommunista agitátorok által felizgatott tömeg fellázadt és megtámadta a gyár igazgatóságát. Sőt a tömeg, mint azt akkoriban meg is írtuk, a csendőrök ellen fordult, akik kénytelenek voltak fegyverüket használni, hacsak nem akarták életüket feláldozni. A tragikus eseményeknek nyolc halottja és közel harminc súlyos és kevésbbé súlyos sebesültje volt. A halottak egyike Lukács korompai főszolgabíró, másika pedig Pohradszky főmérnök volt, a többi hat halott pedig a munkásság soraiból került ki. A tömegizgalom lecsillapultával a csendőrség a lőcsei törvényszék vizsgálóbírójának vezetésével megindította a legerélyesebb nyomozást annak kiderítésére, hogy a tragikus események előkészítéséért és végrehajtásáért kit terhel a felelősség- Sikerült a csendőrségnek a tettesek nagy részét kikutatni és letartóztatni. Az elfogottak jelenleg a lőcsei ügyészség fogházában várják az igazságszolgáltatás rájuk nézve nem igen kellemes következményeit. Ugyanakkor, midőn fent a gyárban az ismert véres események játszódtak le, a felizgatott nép megjelent a községben levő főszolgabírói hivatalban és ott is megkezdte romboló munkáját. Az ide behatolt nép kertiléccel, vasbotokkal, fahasábokkal és fejszékkel volt felfegyverezve. A főszolgabírói hivatalban csupán Kukura Ferenc irodaszolga tartózkodott, akit a lakosság nem nagyon szeretett. A tömeg nekiesett a szerencsétlen embernek és ütlegelni kezdte. Megragadták, erőszakkal térdre kényszerítették és úgy verték. Közben a következő szavakat kiáltozták felé: — Főnököd Lukács megdöglött, neked is meg kell döglened kezeink által. A súlyos ütlegek alatt Kukura csaknem elvesztette eszméletét. Egy önzetlen pillanatban azonban sikerült magát támadói karjai közül kiszabadítani és az ablakon keresztül a kertbe szökött. A feldühödött tömeg utánaszaladt, a szerencse azonban Kukurának kedvezett, mert sikerült Gölnicbányára menekülnie. A nyomozás során a csendőrségnek sikerült Kukura támadóit Bozsinka Ferenc, Hehelszky Ferenc, Glovács László, Minarcsik Mihály, Kubascsák Mihály, Dolnai István és Dukics Árpád munkások személyében megtalálni. Ezeket azonnal letartóztatták és a lőcsei ügyészség fogházába szállították. Az ügyészség vádat emelt ellenük gyilkosság kísérlete, magánosok elleni erőszak és magánlaksértés büntette miatt-Az április hó 8-án megtartott főtárgyaláson az esküdtszéket helyettesítő hatos bírói tanács a vádlottakat felmentette ugyan a gyilkosság kísérletének vádja alól, azonban bűnösnek találta őket magánosok elleni erőszak és magánlaksértés bűntettében és ezért Bozsinka Ferencet egy évi, Minarcsik Mihályt tizenegy havi, a többieket pedig 3—6 havi börtönre ítélte. Az ítélet ellen úgy az ügyész, mint a vádlottak védői felebbezést jelentettek be Az ügy iratai így a kassai Ítélőtáblához kerültek, amely a pár héttel ezelőtt megtartott felebbezési tárgyalást a nemzetgyűlés bizottságaiból. Prága, aug. 3. Az ipari és kereskedelmi bizottságban tárgyalták az uzsoratörvényre vonatkozó petíciót- Ajánlják e törvények pótlását. Az élelmezési bizottság tárgyalt az idei aratásra vonatkozó kormányrendeletről. Srba képviselő kívánja a kormánytól az árak leszállítását és hogy üldözze a kereskedelmi visszaéléseket- Proházka dr. miniszter kijelentette, hogy fix árakat a kormány nem tudott megállapítani. Legfontosabb a kenyér árának leszállítása.