Kassai Munkás, 1909. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-02 / 1. szám

1. szám KASSAI MUNKÁS­ táriátusé. A politikai tömegsztrájk annak az elkeseredett küzdelemnek az eredménye, amelyet a magyarországi pro­­letáriátus eddig végig harcolt. E sztrájkot meg kell csi­nálni. Ha hozzálátunk a fáradságot nem ismerő agitáció­hoz, akkor nem elpusztulva, hanem győztesen kerülünk ki a politikai tömegsztrájkból. Óriási taps és éljenzés követte Buchinger elvtárs szép referátumát. Ezután a pártértekezlet nagy lelkesedés­sel magáévá tette a rendkívüli pártgyűlés határozatát. Következett a jelölő bizottság jelentése s ezután megválasztották a végrehajtó bizottságot, amelybe a kö­vetkező elvtársakat választották: Surányi Lajos, Martos Manó, Keresztes Béla, Pintér János, Horváth Fülöp, Mol­nár Miklós, Konecsni Pál, Stier Béla és Rubin Ferencz. Az ellenőrző bizottságba: Pajtás Ferenc, Jakab András, Grósz Ignác, Kovács András, Brunyánszky János. Martos elnök még a megválasztott végrehajtó bi­zottság támogatására hívta föl az elvtársakat és este fél hét órakor a pártértekezletet berekesztette. A pártgyűlésre a következő táviratok érkeztek: „Védjétek meg az elnyomottak jogait, lélekben veletek Ehrlich Izidor, Varannó.“ „Üdvözöljük Önöket, határozataikat elfogadjuk. Szervezett építőmunkások, Munkács.“A­ z Általános sztrájk Budapesten. A koalíciós szélhámosok 2 és fél éves uralma szakadatlan láncolata a munkásság szervezetei ellen in­tézett merényletnek. A kozák uralmat betetőzte az, hogy kedden délután felfüggesztették a vas és fémmunkás szövetség központ­ját, összes szakosztályait és az asztalosok szakosztályát. A szakszervezetek képviselői és a szociáldemokrata párt szerdán erre a merényletre kimondták, hogy rokonszenvüknek és harci készségük beigazolására a csütörtöki nap folyamán az egész fővárosban beszün­tetik a munkát. Ezen határozatnak Budapest munkássága, körül­belül 80.000 ember engedelmeskedett és a politikai tömeg­sztrájkot, a legteljesebb mértékben alkalmazta. Andrássy merényletére ez volt a legjobb válasz- A koalíciós uralom apránként akarja tönkre tenni szer­vezeteinket. Télvíz idején ezer és ezer embert megfosztani a hajléktól, a szabályszerű segélytől — csak úri­ember, csak mágnás képes. Budapest munkássága erre a durva támadásra visszaütött. Felelt a koalíciónak. Azt felelte: Jussunk van az élethez; emberek vagyunk és nem szolgák; le­rázzuk azokat a láncokat, amelyekkel az urak megva­saltak és ha kell, ütésre készen tartjuk ökleinket. Nem tudjuk még, váljon az urak megértették-e a választ. De egyet tudunk: ha a politikai tömegsztrájk nem téríti észre az urakat és folytatják bilincsverő aknamunkájukat, akkor arra kényszerítik a magyar proletariátust, hogy orosz módra harcoljon. Ez veszé­lyesebb. De csak az urakra Mert a proletár nem ve­szíthet, csak nyomorúságot, szenvedést, szolgaságot, de nyerhet, nyerhet egy egész világot. HÍREK. A kutyaszövetség közgyűlése. Most is, miként a múlt évben, karácsonykor tartot­ták meg a munkásság koldussá tételére szövetkezet kas­sai építőiparosok közgyűlésüket. Egy év előtt viszhangzott a város az uszitók lármájától; most már csendesebbek. Sőt akad a felszólalók közt olyan is, aki a közgyűlést követő banketten munkásaira ürítette poharát. Sokat ta­nultak ezek az urak egy esztendő alatt. Megtanulták, hogy nem eszik olyan forrón a kását, ahogy főzik. Megtanul­ták, hogy a harcban nemcsak a minden oldalról táma­dott munkásságnak, hanem a támadó munkáltatóknak is van, sőt mint a kizárási harc megmutatta, csak nekik van mit veszíteni. Az építőipari munkásságnak nem volt mit, tehát nem is veszített semmit. Annál többet veszítettek azok a munkáltatók, akik elég ostobák voltak az érdekelt uszi­­tóknak felülni. A közgyűlés különben elég érdekes képet nyújtott. Balogh János szereplése nagyon viszketett s ezt ösztönszerüleg megvakargatta. Mint a szövetség „tisztes“ alelnöke kérdést intézett egy 400 koronás kiadási tétel hovafordításáról az elnökséghez, vagyis önmagához. Erre önmagától és elnök­társától azt a feleletet kapta, hogy ezzel az összeggel fizették ki a katonai hatóságtól kiköl­csönözött pokrócok és egyéb holmik árát, amit a tisztes­séges józan sztrájktörők elkezeltek és valószínűleg beittak. A nem várt kérdés és a még kevésbé elfogadható felvilágosítások harci zajában Balogh úr elpárolgott a köz­gyűlésről. A közgyűlés kimagasló pontját képezte továbbá a munkáltatók Demosthenesének, Balló kályhagyárosnak díszszónoklata, amit Répászky díszelnök élettörténetéről mondott. Hatvan esztendővel ezelőtt — úgymond — egy szegény özvegy asszony vándorolt Kassára két gyerme­kével. Az egyik gyermek szeretett elnökünk volt, aki szalona és kenyér mellett tanult, tanult és megint tanult. Csak Balló úr nem tanult és úgy belegabalyodott a szó­noklat refrénjébe, hogy ezen kitűnően mulattak hallgatói. A közgyűlésen a városi tanácsot Varga, dr. Ékes és Kos­suth tanácsos képviselte. Hogy ezek az urak mit keres­tek itt, nem tudjuk. Avagy talán már a városi tanács is beállott a kutyaszövetségbe pártoló tagnak ? A közgyűlés­ méltó befejezése volt a rendezetlen val­­lású végrehajtó bizottsági tagok egy részének kidobálása a vezetőségből, amit este a Schalkházban bankett követett. 3. oldal A kassai munkásság midőn hírül vette Andrássy vakmerő brutalitását, megdöbbent és kész volt csatla­kozni az általános sztrájkhoz, sőt mást is akartak el­követni ... A vezetőségnek azonban sikerült visszatar­tani őket, mert egyelőre nincs szükség a vidéki mun­kásság akciójára. Ha eljön az ideje , ott leszünk és elől leszünk és hogy az általános sztrájknál meg nem állunk, azt tudjuk, mert ha kényszerítenek, még más­képen is meg tudjuk védeni a proletárok érdekét, jogát és kenyerét.

Next