Kassai Munkás, 1910. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-01 / 1. szám
2. oldal, KASSAI MUNKÁS 1. szám. Az értekezletet, melyen a kassai szabadszervezetek küldöttein kívül 7 vidéki város nyolc küldötte vett részt, Jócsák elvtárs üdvözölte. Ajánlatára megválasztották elnökökké Martos és Reinisch (Eperjes) elvtársak, jegyzőkké Surányi és Örmény (Eperjes) elvtársak. Martos elvtárs üdvözli a szép számban megjelent küldötteket és átadja a szót Malasits Géza elvtársnak, aki rámutatott a napirend fontosságára és arra a munkára, amelyet a közeljövőben el kell a szociáldemokrata munkásságnak végeznie. Üdvözli az értekezletre egybegyűlt munkásokat. Következett a napirend 1. pontja: „Agitáció és sajtó“. Molnár elvtárs közel egy órás előadásában kifejtette, hogy a munkásság harcában ma már a legerősebb fegyver a sajtó. Azért arra kéri a küldötteket, hogy a lekenyerezett polgári sajtóval szemben a munkássajtót terjesszék el mindenütt, ahol elnyomottak vannak. Molnár elvtárs előadása után az értekezlet elfogadta a következő határozati javaslatot: Az 1909. december 26-án Kassán tartott kerületi értekezlet kötelességévé teszi a kerülethez tartozó városok szociáldemokrata szervezeteinek, hogy minden városban alakítsanak lelkes elvtársakból agitáló bizottságot, amelynek egyedüli feladata mindenféle összejövetelt és más alkalmat fölhasználni a pártsajtó terjesztésére. A napirend második pontját „A politikai helyzet“ Malasits elvtárs fejtette ki. Széles alapon mutatta be a koalíciós kormány ország- és néprontó politikáját. Bemutatta a letűnt kormány közgazdasági politikáját, amely abban nyilvánult meg, hogy féktelen módon megnövesztette az agráriusok hatalmát a többi termelő osztályok rovására. E helyzetből egy kivezető út van csak és ez az általános, titkos választójog sürgős megvalósítása. Malasits elvtárs rendkívül tartalmas és a hallgatóság figyelmét teljesen lekötő beszéde után az értekezlet egyhangú lelkesedéssel elfogadta a következő Határozati javaslatot. Az 1909. december 26-án Kassán megtartott kerületi értekezlet teljes megelégedéssel és örömmel vesz tudomást arról, hogy az eddigi országrontó koalíciós kormány elpusztul helyéről. Kijelenti azonban, hogy ez a lépés csak akkor jelenti és csak akkor jelentheti valóban az országot évek óta pusztító válságnak megoldását, ha az új kormány az általános, egyenlő, titkos és közvetlen választójog törvénybe iktatását azonnal és föltétlenül megvalósítandó feladatnak tekinti. Ezek alapján és mint a demokrácia harcos tábora, kijelenti az értekezlet — és ebben egynek tudja magát az ország egész munkálkodó népével — hogy azt a kormányt, amely ezzel a programmal jön, ebben a kérdésben szervezettségének és tetterejének teljességével támogatja, ellenben ugyanezen erőnek egész súlyát latba fogja vetni minden olyan kormány ellen, amely továbbra is jogfosztottságban akarja tartani a népet. A munkásság harcképességének fokozására a kerületi értekezlet mindenekelőtt a Népszava és Szocializmus előfizetői számának szaporítását és a pártszervezetek szüntelen kiépítését tartja minden elvtárs elmulaszthatatlan kötelességének. A napirend harmadik pontját: „A szövetkezeti mozgalom“ Jócsák elvtárs ismertette. Az élelmiszerek drágaságát és ennek okát az agrárius rablógazdálkodásban látja. Hozzájárul még ehhez a fogyasztási adók nagymérvű emelkedése is. Meggyőző érvekkel mutatja be a szövetkezeti mozgalom eredményeit a külföldön, különösen Angolországban, Belgiumban és Németországban. Vázolja a szövetkezeti mozgalom szükségességét és hasznosságát és a szövetkezeti üzemek megalkotásának lehetőségét. Az indítványok során Martos elvtárs a munkásságnak a községi politikában való résztvétele érdekében nyújt be indítványt. Hosszasabban vázolja a kassai községtanács munkáját és a kassai tanács munkásságát, hogy törekedjék arra, hogy a jövőben a községi életben intenzívebben vegyen részt. A benyújtott határozati javaslat egyhangúlag elfogadtatott. Malasits elvtárs buzdító zárszava után Martos elnök az értekezletet berekesztette. * Az értekezletet Béni Zsigmond elvtárs Sárospatakról táviratilag üdvözölte. A kibontakozás felé. A jobblétre szenderült koalíciós rezsim mielőtti elföldelésén két irányban is serényen folyik a munka. Egyik részről őket megillető módon búcsúztatják el őket abban a röpiratban, amelyben a reájuk nézve áldásos „közgazdasági tevékenységüket“ ismerteti meg a szerző s amely több százezer példányban került forgalomba. A másik részről pedig Lukács és a Justh párt tárgyalásai jutottak annyira, hogy csütörtökre már Justh kihallgatásra lett meghíva a királyhoz. Hogy ezen a kihallgatáson végeznek-e, valamit s ha igen, mit végeznek, arról ezen számunkban még nem számolhatunk be. A tárgyalás Lukács és Justhék között — mint hírlik — Lukács László azon terve alapján indult meg, hogy az alakítandó kormány intézhesse el a felhatalmazási törvényt, azután a költségvetést, újoncmegajánlást s léptesse életbe a Szerbiával és Romániával kötött kereskedelmi szerződést és azután csinálja meg a választási reformot s végül a válság magvául odaállított önálló bank kérdésében az új választási törvény alapján egybeülő parlament határozzon. Bennünket az utolsó érdekel elsősorban, mert tudjuk azt, hogy addig, amig a választói jog kérdése dűlőre nem jut s a parlament összetétele meg nem változik, addig csak toldozás és foldozásból fog állani a parlament egész tevékenysége, amit pedig az ország közgazdasági élete sínylene meg még fokozottabb mértékben. Ezért szimpatikus előttünk Lukács tárgyalási alapja, habár a teljes programmját nem is ismerjük s ezért ajánljuk Justhék figyelmébe, hogy holmi akadékoskodásokkal ne gátolják meg a választói reform létrejöttét. Most, az előjelek szerint, egy történelmi átalakulás bábujául lettek kiszemelve. Rajtuk áll megmutatni, hogy a helyzet magaslatára tudnak-e emelkedni s tudnak-e és akarnak-e egy becsületes választói reform megcsinálásánál sikeresen közreműködni s ezzel az országnak egyelőre kiszámíthatatlan javára lenni, vagy sem. Ha nem, akkor ők is a koalíció sorsára jutnak s közutálattal beszélnek róluk az emberek. Mi mindenesetre álljuk azt az ígéretünket, hogy vagy becsületes választói reformot hoz az uj kormány s akkor segítünk neki letörni a konzervatívok elleniállását, vagy a nélkül jön s akkor általános felfordulásban lesz része rövid, dicstelen uralma alatt. A törököt isi, magyar i meri sok bajt okozott hazájának. De Torok divatkereskedőt (Fő utca 40. Dómmal szemben) mindenki szereti, mert örömet okoz a közönségnek azzal, hogy a legszebb selyem, szallag, csipke, ing gallér, nyakkendő, fűző, keztyű, menyasszonyi kelengye stb. árukat bámulatos olcsón árusítja. Szervezett munkásoknak nagy árkedvezmény!