Kassai Ujság, 1920. július-szeptember (82. évfolyam, 148-223. szám)
1920-08-07 / 179. szám
Myolcvankettedik évfolyam, 179. sz. FB.ELÖ« HElKnaTÓ: Dr. KÖVES ILLÉS Szombat 1920 Augusztus 7 i4«k fa.ljk.n A* vtiékAai Bfiia Avva ••• *•••> fAlíraa SO karaoa, nanaAAm SO korona^ ogr koaayn 14 korona Kyyas si Am Ara SO flllAr. (A TESCHENI KÉRDÉSBEN) végre megtörtént a döntés. A hatalmon lévő ártánt úgy a cseheket, mint a lengyeleket ki akarta elégíteni. Ezért egyik részét a cseheknek, a másik részét a lengyeleknek juttatta. Ezzel elérte azt, hogy a csehek nincsenek megelégedve az eredménnyel, a lengyelek zúgolódnak a döntés ellen. A tescheni nép pedig, amely évszázadok óta összetartozandónak érezte magát, a legboldogtalanabb, mert megkérdezése nélkül döntöttek sorsáról, holott a wilsoni elvek hangoztatásából kifolyólag ezen terület népe joggal hihette magáról, hogy népszavazás útján kifejezett akaratát figyelembe veszik. Nem így történt. Hogy ennek az elkeseredésnek a politikában nyoma lesz, azt mindenki tudja, aki a nemzeti érzelem tartalmával tisztában van. Márpedig a tescheni kerület csak 22 százalékban volt cseh, 30 százalékban lengyel és 48 százalékban német. A csehek tehát újabb nemzetiségeket kaptak, amelyek az amúgy is nehéz kormányzási problémát még nehezebbekké teszik Mert nem szabad felednünk, hogy — amint erre Eötvös József rámutatott — minden nemzeti törekvésnek alapja, felsőbbségének érzete, s célja: az uralkodás. Nincs nemzet a világon, amely szellemi vagy erkölcsi tuajdonságainál fogva ne érezné azt, hogy ő magasabban áll a többinél, s ezen magasabbrendűségének érvényt is akarna szerezni azáltal, hogy más népet uralma alá hajtani törekszik. A zsidó nép egyiptomi kínszenvedésétől kezdve az indiánusig, akit a szívtelen fehér még azon szűk téren sem hagy bántatlanul, melyet őseinek országából neki még meghagyod, s akit kutyákkal kerget tova, hogy nagyobb tért nyerjen ültetvényeinek, hol a boldogtalan afrikait korbáccsal kényszeríti munkára, a legrégibb kortól kezdve a legújabbig nincsen egy percnyi időkhöz, amelyben az egyik nép által a másikon elkövetett, legembertelenebb zsarnoksággal ne találkoznánk. Ettől a boldogtalan zsarnokságtól csak úgy szabadulhatna meg az egész emberiség és köztük Csehszlovákia és Russzia, ha az éppen hatalmon levő nép elismerné és annak belátására jutna, hogy az egyes nemzetiségeket egyedek, individiumok, tehet emberek alkotják. Ember és ember között pedig emberi méltóság, emberi lét tekintetében nincsen és nem is lehet különbség, ezért semminemű gátat sem szabad emelni az embernek azon legelemibb emberi joga ellen, hogy azon nyelven szerezze meg és fejlessze a maga szellemi kincsét, amely nyelvet anyanyelvének vall. Ezt a primitív kormányzási tételt azonban egy hatalmon lévő nép sem fogadta el magára nézve kötelezőnek és hatalmi gőgjében, felsőbbségének tudatában a többi alárendelt népnek nyakára teszi lábát. Vagy nem ezt teszi még a nagyon hatalmas, gazdag, az alkotmányosság mintaképének mondott Anglia is a szegény írekkel ? S mert így tesz, a hatalmas Anglia nem bír az írekkel békéélni . Ugyanezen eset van itt. A csehek uralkodni akarnak a szlovákon, németen, magyaron, lengyelen, ruténen, mert uralkodásra termettnek és jogosítottnak hiszi magát. Eredmény: szemben találja magával a szlovákot, magyart, németet, lengyelt és rutént, amely nem engedi magát uralom alá hajtani. Az idecsatolt tescheni vidék nemzetiségi lakosai tehát erősítik a küzdelemben álló nemzetiségeket és ezzel szaporítják az országbomlasztó elemeket, ami a csehek erejét gyöngíti és a meddő küzdelemben elsorvasztja. Talán a nemzetiségi kérdés megoldatlanságából fakadó, előrelátható kárt helyre fogja majd hozni az a gazdasági előny, ami Teschennek Csehországhoz való csatolásával az országra háramlik. Ez a gazdasági haszon is csak a levegőben lóg. Mert a spai konferencia Németország vállára hihetetlen terhet rakott akkor, amikor arra kötelezte, hogy havonkint két millió tonna szenet tartozik Franciaországnak szállítani. Tudjuk, hogy ezt a megállapodást hosszú harc előzte meg és a végén Németország elfogadta ezt a kötelességet azzal a kikötéssel, hogy sem Lengyelországnak, sem Ausztriának és Itáliának ezentúl nem fog szenet szállítani De ezen országoknak szükségük van szénre, nehogy az iparuk megálljon és az országuk tönkre menjen. Közel áll tehát az az dőresejdítés, hogy az ántant egyszerűen ráparancsol a csehekre, hogy Ausztriát és Lengyelországot (ez már benne is van a szerződésben) el kell látni szénnel. És meg fog történni az a hihetetlen eset, hogy amíg Ausztriában és Lengyelországban vígan fogják a gyárkémények a fekete füstöt magukból kiokádni, addig nálunk redukált üzemmel fog dolgozni minden gyár, mert nem lesz szén . . . A cseh lapok a tescheni döntés hírére fekete gyászkeretben jelentek meg. Igazuk van. A tescheni döntés sok gyászt fog még Csehországra hozni politikai és gazdasági tekintetben egyaránt. (A LIPTÓSZENTMIKLÓSI evangélikus egyháztanács ülését nem lehet és nem szabad megjegyzés nélkül hagynunk. Az egész gyűlés tenorja: a magyarság és németség ellen való kirohtanás. Határozataikat nem a bölcseség, a megértésre való törekvés, a belátás, az együttmunkálkodásnak akarása, hanem a gyűlölet, az eszeveszett, gonosz gyűlölet sugalmazta, amely gyűlölet még az önbecsülést is lerontotta önmagukban. Mert a liptószentmiklósi ev. egyháztanács tagjai — tudomásunk szerint — legnagyobb részt szlovákok, akiknek ma már fokozotabb mértékben kell érezniök, hogy a hatalmas cseh kultúra, tőke és politikai ügyesség a szlovákokat tőlük függő és alárendelt állapotba helyezte annyira, hogy a csehekkel szemben a legerélyesebben kell védeniük a maguk nyelvét, függetlenségét, önállóságát s gazdasági megélhetését. Ilyen körülmények között a jogegyenlőség és méltányosság fogalmának legalább azok között kellene elterjedni, akik a hódítók irányában egyenlő elnyomatás és jogtalanság állapotára jutottak. Legalább magunk között, szlovákok, németek és magyarok között ismerjük el végre a valóságos jogállapotot, amely kell, hogy egyenlőségi törekvéseinknek kiindulási pontját képezze Márpedig ott nem lehet egyenlőség, ahol a magyaroknak megtiltják, hogy nyelvüknek megfelelő iskolát nyithassanak, az nem lehet jogállapot, hogy valaki ellen fegyelmi vizsgálatot rendeljenek el, pusztán azért, mert nem tud szlovák nyelven. Hiszen az egyháztanács tagjai önmagukon tapasztalhatták, hogy az állam nyelvét, a csehet, nem bírják, s lám a hatóságok nincsenek erre tekintetel, s hivatalos írásaikat cseh nyelven küldik hozzájuk is. Tehát élhetnek itt olyan szlovák állampolgárok, akik nem tudnak csehül. Miért ne lehetnének ezeken a területeken nagy számban olyan magyarok és németek is, akik nem értenek szlovákul ? Végül ez nem lehet akkora bűn, hogy ezért valaki kenyerét, állását veszítse. Hiszen elismerjük, hogy a Szlovenszkóban számbelileg felülmúlják a magyarságot és németséget. Ez a számviszony határozottan nagy erőt biztosít a szlovákoknak. De azt meg nekik kell elismerniük, hogy a magyarságnak és németségnek magas képességében és műveltségében van minden ereje. Tényeknek ez az ismerete kell, s hogy arra vigye a szlovák vezetőket, hogy ezt a kétféle erőkülönbséget kiegyenlítsék. Ez a kiegyenlítés hozza magával a valóságos egyenlőséget. De ha a szlovákok számbeli nagy erejüknél fogva ráfekszenek és elnyomják a kisebbségnek szellemében és műveltségében rejlő erejét, akkor lehetetlenné teszik a magyarságra és a németségre nézve is, hogy segítségére siessenek a szlovákoknak ott, ahol is a csehek számbeli és politikai ereje őket is védekezésre kényszeríti. Kár pedig ezt a segítséget lebecsülni, mert eljöhet még az idő, amikor éppen a magyarok és németek támogatása fog hiányozni ahhoz, hogy a szlovák nép kedélye minden irányban nyugodt, boldog és megelégedett legyen! Megszüntették a Magyarország ellen elrendelt bojkottot (CTK) A bécsi Arbeiter Zeitung közli: Az osztrák szakszervezetek konferenciája ezt a táviratot kapta: Bár Magyarországon a helyzet még nem kielégítő, mégis a nemzetközi szakszervezetek szövetsége — az általános helyzetre való tekintettel — e hó 8-ikától a bojkottot megszünteti. Kérjük a szükséges intézkedések megtételét. Fimmen s. k. Már megint a Z. 0. U. A vidéki ellátás — Abaujszinai küldöttség panasza A városi nép a háborús esztendők alatt a legnagyobb nélkülözéseknek volt< ■: éves valósággal irigyelte a falusiakat, kik közhiedelem szerint tejben-vajban fürödtek, míg a városi lakosság koplalt. Ez az állapot közfelfogás szerint a háború után sem változott, mert a falusi gazdálkodás csaknem minden ember részére biztosította a legfontosabb élelmi cikkeket. Kenyér, liszt, burgonya, zsír, tojás, egyj-egy jó oldalas, füstölt szalonna, sódar csaknem minden egyes falusi gazda kamrájában található volt. A falusi gyerek pillanatig sem nélkülözte a tejet s az árpakenyér helyébe még a jó búzakenyér tetejére is akadt egy kis vaj- SffglSSSSSBaSHai Tőzsde Prágai neve: ,* a öxpont Bankjegyek -Deviza. ZüsfSein valutapiac, Budapesti valutapiac Augusztus 6 Arcaiírdas 1798 50 Milano . . . 271— Berlin . . 113 75 Párie < . . . 375‘Bukarest ■ • 12875 London . , . , 19725 Szófia . . • « 10150 Bécs . , , , . 2575 Zürich ... 89850 Pétervár . 4950 Belgrád . 259— New Yorks 54-50 Stockholm »1958 60 Brüsszel » > , 409— Augusztus 6. Román . .. 124 75 Márk* .... 116 50 Norvég .... 824-50 Bolgár .... 97— Svéd . . . . . 1054-60 Svájc............. 79150 Pranaía . . . . 884— Dán ..... 724 50 Amerikai 53 50 62 50 Olass .... 270 — Angol 195*25 • szírit bélyegzett ?475 Magyar bélyegzett 28 — Augusztus 5. Berlin . , A ■ 1330 Newyork . . . 605‘— Bécs . . . ; 1 325 London . . , ■ 2185 Prága , 1050 Péris . . 4370 Milsne i c < 3060 Bnd*e«*í . , , 8"28 Varsó . . . . 250 Augusztus 5. Lei 435 — Dollár............ 175'— M&xks , . , , 450'-= Lira . . . , , 990’— Fost. , , s , 740'— Rubel ■ ■ , , ■ 300"— Frank , i , j i 1343*— Sokai , , ■ s ? 355'— Bécs 94— A városi nép eéggé zokon verte s ma se neheztel ért, hogy aránylag keveset juttatott be a falu, azt is drága pénzén. A kereskedőosztálynak a módjában állott a falusi népnek ezen jó hajlandóságát meghálálni, mert vért kellett izzadni ,a parasztnak, mig egy pár csizmát kifizetett, vagy egy szoknyát vásárolhatott élete párjának. Azonban az elhangzott panaszokból azt kell konstatálnunk, hogy ma már a falun sem minden tejfel.. Aboldszinai emberektől hallottuk, hogy a múlt év folyamán sokan nélkü űztek liszt hiányában. A hatósági ellátás nagyon gyenge volt s ezért alig tudták már kivárni az idei termést. De mi történt? Alig végezték el a csíplést, a mindenható Z. O. U. máris rátette a kezét és elszállította a termést, anélkül, hogy a község ellátását biztosította volna. Ezt az intézkedést a sainaiak sérelmesnek találták s ezért tegnap küldöttségileg fordultak a zsupán távollétében dr Benkó István főjegyzőhöz sérelmeik orvoslása végett. Értesülésünk szerint azonban a deputációzás nem járt a várt eredménnyel. Dr. Benkó István vm. főjegyző közöte a küldöttséggel, hogy a prágai Z. 0. U. úgy rendelkezett, miszerint a termelők Ifi—20 kg. terményt kapnak fejenként egy hónapra, míg a többi lakosság 7—8 kg. lisztet kap. Ezt az intézkedést a küldöttség több szempontból sérelmesnek találja. Először is a falusi nép nincs szokva az élvezhetetlen árpaliszthez, ősidők óta a saját őrleményévé, él s a nehéz mezei munkát végző falusi nép, képtelen a kiszabott fejkvótával kijönni. A termény helybeli megőrlése egyszerűbb, mint ha onnan előbb a városiól szállítják s őrlés után fuvarozzák ismét vissza a faluba. Ez az eljárás tetemesen emeli a költségeket, megdrágítja a lisztet, amellett egyéb nehézségeket is okoz, amennyiben esetleg hónapok múlhatnak el, míg a beszálltott terményt felőrölve, az egész megyéről gondoskodás történhetik. Ezek a panaszok már több ízben elhangzottak a gazdagyűléseken, mi városi emberek, ha korgó gyomorral is, feltétlen elismerjük, hogy az aTusi gazdálkodó nép, melynek fő tápláléa a kenyér és gyúrt tészta, nem nyugodhatik bele a kötött fejkvótába és gondol a Hatósági lisztellátásra, irtózattal mellynek mizériáit mi már hetek óta nyögjük. Román napiparancs a magyarságot kínzó tisztekről A nagyszebeni »Siebenbürgisch-Deutsches Tagblatt« július 10-iki száma a következő parancsot közli a lap élén: Miután a legutóbbi időben a tisztikar részéről súlyos hatalmi visszaélések fordultak elő, amelyek az emberiesség kereteit messze túlhaladták s amelyek keretében a katonák és civilek verése és kínzása is előfordult, a sajtó ez ellen a legerősebb jogos hadjáratot folytatta le. Naponta jelentek meg cikkek, amelyek egy-egy esetet vázoltak teljes részletességgel, a hadüegyminisztérium ezt természetesen tétlenül nem nézheti és a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el azokra az esetekre vonatkozólag, amelyeket kiderült és nála bejelentettek. Eddigelé szerfölött biztos, hogy itt nem lehet szó a sajtó által önkényesen kezdeményezett hadjáratról. Kiderült a«