Kassai Ujság, 1921. július-szeptember (83. évfolyam, 146-218. szám)
1921-08-05 / 175. szám
Nyolcvanharmadik évfolyam, 175. szám sopiénmiWi 3» é*kúdílmtai: Koike, FS-utca 6-«■>■>!— TeWoaan»: MJ. ■ ' ~~ uuala reggel. o • • ICLELÖS SZERKESZTŐ: D14- KÖVES ILLÉS EiflfixcMai «Újak kriybea 4» riAéhea: Lip «J» Uf ksro«, tfléne 109 korom. nptJiwi 49 ejy tringn 14 korosa. — Ego a4n 4ra 1 Az ölés társadalma írta: BARTA LAJOS. Az éhező Oroszországon át a haldoklók tízmilliói menekülnek a halál elöl: — a halálba. Mögöttük a halál, rohannak, elérik a halált A haldoklók és halottak százezer négyzet- werstekre kiterjedő katfalkjának mementója eszébe juttatja Európának és Amerikának, hogy a bolseviki, azonkívül, hogy bolseviki, ember is. Vannak ilyen legegyszerűbb, legtermészetesebb igazságok, melyekre az Emberiség csak borzasztó áldozatok árán jut el, holott csak egy lépésnyire feküsznek tőle. Arra az igazságra, hogy világháborúval nem oldhatók meg azok a kérdések, melyeket ilyen tömegmészárlással akartak eltüntetni a Glóbuszról, csak akkor eszméltek az operatőrök, mikor tízmillió ember már megölte egymást. Milliókat lelegelő éhhalál és kolera bebizonyítólag tudnak hatni amellett, hogy az ember akár Oroszországban, akár másutt, nem pusztán ideológiai alany, hanem vér, bél és időember is és hogy azon kívül, ami benne időszerűen és esetlegesen elválasztó, a legfőbb, a leglényegesebb, mégis csak közös, mindannyinkban. Kérdés: miért nem önmagától, miért csak a kolerabacilustól hajlandó ezeket az elemi igazságokat megtanulni az Emberiség? Most Európa és Amerika nagy altruista lázzal hozzáfognak ahhoz, hogy az emberi dögvészt megállítsák vagy csökkentsék Oroszországban. Bocsánatot kérek, hogy megkísérlem szkepszissel mételyezni meg az Emberiség egy kis részének — akik e sorokat olvasni fogják — humanista szenvergése fölötti örömét Mondhatnám azt: ha nem rendeztek volna évekig tartó éhség és különösen szállítási eszközbeli blokádot Oroszország ellen, akkor most nem a kolera bacillus uralkodnék O oszszágban. De a kérdés velejében így volt föltéve: Ha se Miklós cár, se Mihály nagyherceg, se Kerenszki, Lenin semmiesetre ! Akkor — és ez volt az, amit nyíltan nem lehetett bevallani — inkább a kolera ! Pedig a kolerában nemcsak bolseviki pusztul el, de menseviki is, sőt a burzsoa is. Háromezer mozdony idejében Oroszországnak és most nem lenne ez a bér dögvész Oroszországban. Európa és Amerika humanizmusát tehát csak azok tudják osztatlan érzéssel kisérni, akik kétely nélkül tudnak lelkesedni pl. az alkoholellenes társadalmi mozgalmakért az olyan államokban, melyek az alkoholtömegmérgezést az állami költségvetések javára rendszeresen űzik. És, hogy az Emberiség azon részének, mely elvi fentartással most segítségére siet, nem Lenin Oroszországénak, hanem az orosz embernek, az önteltséget még jobban elrontsuk, beszélni kell az ülésről is. E cikknek nem lehet célja, hogy akár a leninizmus mellett, akkár a leninizmus ellen akarjon dönteni. Emberiségi pereket, melyen nemzedékek pusztulnak el, csak nemzedékek tisztázhatnak. De annak a szép érzésnek: Én, Európa, aki tiszta vagyok, aki nem űzök terrort és nem ölök és nem öletek politikából, most mégis megsegítem azt az orosz uralmi rendszert, mely terrorra és politikai ölésre van építve! — ennek a szentimentális elringatózásnak nincs jogalapja. Könnyen bebizonyítható, hogy egész támdalmunk — az ölés társadalma. Miért beszéljünk arról, hogy gyarmatosítás jelszava alatt lelkifurdalás nélkül mészárolták le embertestvéreinket az idegen világrészekben, nyilván azon erkölcsi fölmentés mellett, hogy azoknak másszínű bőrük van, mint nekünk. Sőt még azt is megengedhetjük magunknak, hogy a legnagyobb politikai öléstől, a világháborúban egymás által kölcsönösen meggyilkoltatott millióktól eltekintünk. Nincs szükségünk erre a hatalmas érvre, mely pedig olyan ellensúlyozhatatlanul nagy, mint a Gaurizankar, ha háromszor is egymás tetejére raknánk. Micsoda erkölcsi jogalapjai lehetnek akkor egy társadalomnak, és még ezenkívül is annyira öl, hogy még az Úr, aki pedig már már hajlandó lett volna megkegyelmezni Szodomának, sem találna rá okot, hogy megkegyelmezzen neki ? . . . Hagyjuk a metafórák ékes erejét és beszéljünk a közigazgatás legszürkébb nyelvén ! Üssük föl az országok, a vármegyék, a városok évi jelentéseit és írjuk ki onnan ezeket a kifejezéseket: tömegalkoholizmus, csecsemőhalandóság, járványok, tuberkulózis, szifilisz, analfabetizmus. Nem mi mondjuk, tudományos munkák évtizedek óta hirdetik, az államok rég akceptálták, a társadalmak annyira magukévá tették ezeket az igazságokat, hogy egyesületeket létesítettek ezen igazságok tengelye mentén való haladásra. Nyilvánosságra nem hozható, meg nem engedett titokközlés talán, hogy az állam financiális érdekből alkoholizálja a tömegeket ? Itt tehát alkohollal való olyan ölés történik, mely nem is szorítkozik csak az egyénre, de a következő nemzedékekre is kihat. Nem tudja- e már mindenki, hogy a csecsemő halandóság a tömegek rossz életviszonyaiknak következményei? És talán természeti törvények teszik elkerülhetetlenné ezeket a rossz életviszonyokat ? Minden járványorvos minden jelentésében benne van, hogy a társadalom mai viszonyai mellett a tömeg higyenia lehetetlen. Mi a tuberkolózis ? Rossz táplálék és rossz lakás ! Mi a szifilisz? Prostitúció! És a prostitúció állami és társadalmi intézmény, És mi az analfabetizmus? Tömeges agyvelő gyilkolás. Forradalom ezt kimondani ? Benne van a szociológia minden legelemibb tankönyvében, melyeket már valósággal a piacokon árulnak ! Hit akkor ? Mi lenne, ha egy nagy csomó ember fölkerekednék és azt mondaná pl. a mammut bankoknak: — Nincs semmi értelme annak, hogy nyílt és titkos tartalékjaitokban száz milliárdok heverjenek, mikor az emberek nem tudnak enni és nem tudnak lakni és ezért elpusztulnak. Vagy ha az adózók egy tömege azt mondaná: — Nem fizetünk adót, ha kaszárnyákra és fegyverekre fordítjátok és nem iskolákra és a tanítók fizetésére! Ez és ilyesmi a forradalom volna és az embereket bezárnák. Mert a társadalom is tisztában van tulajdonképen önmagával, de nem mer szembenézni önmagával. Mert érzi, hogy a gondolatok végiggondolása nagyon messzire vezetne. Minthogy alaposabb igazságokhoz nincs bátorsága: — marad minden a régiben és a társadalom marad az ölés társadalma. Péntek, 1921 augusztus 5 A Nemzeti Újság vádat konstruált Persián és Rejőd ellen Kísérlet az összes liberális körök kompromittálására. Budapest, aug. 4. (Saját tud. tiv.) A Nemzeti Újság jelentése szerint Persián Ádám és Rejőd Alpár ügyében a nyomozás újabb adatokat vetett felszínre. Megállapították, hogy Persián és Rejed futárral küldték Prágába Benes külügyminiszterhez platíror rajukat, melyben a kisantánt részére megteszik írásbeli előterjesztéseiket. Az előterjesztésben kifejtik, hogy a kisantántnak nincs vesztett ügye Magyarországon, ha belső erők segítségével felborítja a mai rendet. Ezen belső erő a liberális blokk volna. Azt is küzlik a kisantánttal, hogy a blokkban részt vesznek Rassay Károly, a független polgárok és földművesek pártja Giesswein Sándorral, a keresztény szociális gazdasági párt, a Gyosz (Gyáriparosok Országos Szövetsége), az Omke (Országos Magyar Kereskedők Egyesülete) Sándor Pállal, a magyarországi szabadkőműves piholyok Purjesz Lajos szerkesztővel, Nagy Ferenc a Károlyi kormány közélelmezési minisztere, a radikális párt és közgazdasági párt. Persián és Rejőd azt is tudatták a kis ánfánttal, hogy ezen politikai alakulatokkal és politikai vezérférfiakkal olyan koalíciót lehetne létrehozni, mely mindenben megvalósítaná az októberi forradalom vívmányait és életre lehetne hívni a népköztársaságot, amely kifelé pacifista politikát folytatna. Rámutatnak továbbá arra, hogy az általuk alakítandó kormány szintén a területi integritás jelszavával operálna, de ennek semmi komoly jelentősége nem volna. Az időt is elérkezettnek tartják a terv megvalósítására, mert a nemzetgyűlést hamarosan feloszlatják. Az új választásokhoz azonban Persiánéknak milliókra volna szükségük, aminek előteremtésére a kisántánttól behozatali engedélyeket kérnek. A terv keresztülvitelére Kisgazdák Beszerző és Értékesítő Szövetkezete címen a Rákóczy után irodát szerveztek, melynek vezetője lett Szemző- Sirger Ernő, aki a Károlyi éra alatt földmivelésügyi államtitkár volt. A cél volt behozatali engedélyeket adni ezen beszerzési szövetkezetnek és Szemző beszá gíltatta volna a pénzt a liberális választási kasszának. Megállapították, hogy Szemző már jugoszláv területre szökött Persián ellen ezek alapján az állami és társadalmi rendről szóló törvény 7 ik szakaszában meghatározott bűncselekmény miatt folyik az eljárás. A büntetés maximuma életfogytiglani fegyház. Rejőd Alpárt ezenkívül még fontos akták ellopásával, kémkedéssel és hűtlenséggel vádolják. Az ügyészség ilyen értelmű indítványáról a törvényszék legközelebb dönt. Budapest, aug. 4. (Saját tud. távirata). Szász Zoltán védője Vámbéry Rusztem megjelent az igazságügyminiszternél és kérte, hogy vizsgálja meg a per aktáit. Hivatkozott arra, hogy a tanácskormány idején Szász Zoltán nyíltan és leplezetlenül talán egymaga szerepelt, mint ellenforradalmár. Az igazságügy miniszter kijelentette, hogy sürgős jelentést kér az ügyben. Prónayék bocsánatot kérnek A mentelmi bizottság példás elégtételt ad. Budapest, augusztus 4. (Saját tud. táv) A magyar nemzetgyűlés mentelmi bizottsága tegnap tartott ülést Rakovszky István és Beniczky Ödön mentelmi jogának megsértése tárgyában. A bizottságban megjelent Prónay Pál ezredes is, aki kijelentette, hogy a levelet nem Rikovszky Istvánhoz, a nemzetgyűlés elnökéhez írta, hanem a képviselőhöz, így Rikovszky személyében nem a nemzetgyűlést támadta meg. Rakovszky ezzel szemben kimutatja, hogy akkor, amikor Prónay Pál a levelet hozzá intézte, akkor még a nemzetgyűlésnek elnöke volt. A mentelmi bizottság erre visszavonult és a következő javaslatot hozta: A mentelmi bizottság úgy találja, hogy Prónay Pál tényleg megsértette Rakovszky mentelmi jogát és súlyosan megbántotta a nemzetgyűlés méltóságát is. Ezért felhívja a honvédelmi minisztert, hogy indítsa meg Prónay ellen a szigorú megtorló eljárást. Erről tartozik a honvédelmi miniszter a nemzetgyűlésnek nyolc napon belül jelentést tenni. Egyben igazolja a bizottság, hogy Prónay alezredes tartozik a nemzetgyűlés színe előtt megjelenni és úgy a nemzetgyűléstől, mint Rakovszkytól bocsánatot kérni a rajtuk esett sérelmen. Csukás Endre képviselő a kisebbség nevében különvéleményt jelentett be. A bizottság ezután Beniczky Ödön képviselő mentelmi ügyét vette tárgyalás alá. Matay Imre százados, Ranzenberger Ferenc százados és Molnár András főhadnagy kijelentik, hogy együtt írták a levelet. A mentelmi bizottság ebben az esetben is bűnösnek találta a három katonatisztet és javasolja, hogy a honvédelmi miniszter ezekkel szemben is a legszigorúbb megtorló eljárást indítsa meg és eljárásáról 8 napon belül a háznak jelentést tegyen. A pártok szerdán este bizalmas tanácskozásokat tartottak, amelyen a többi között megvitatták a mentelmi bizottság javaslatait Rakovszky és Beniczky ügyében. A keresztény nemzeti párt egyhangúan hozzájárult a javaslathoz. A kisgazdapártban ellenben nézeteltérések voltak, amelyeket azonban sikerült eloszlatni. Az általános felfogás az, hogy a nemzetgyűlés szuverenitását és a képviselők szólásszabadságát okvetlenül meg kell védeni és biztosítani. A magyar kormány megbízható értesülés szerint legerélyesebben végrehajtja a nemzetgyűlésnek ez ügyben hozandó határozatát. Budapest, augusztus 4. (Saját tud. táv) Somogyi István a mentelmi bizottság előadója a nemzetgyűlés mai ülésén előterjesztette a mentelmi bizottság jelentését Rakovszky és Beniczky mentelmi jogsérelme tárgyában. Rassay Károly a javaslat napirendre érésére nézve a segősség kimondását kérte, ezt a javaslatot azonban a többség