Kassai Ujság, 1924. április (86. évfolyam, 76-100. szám)
1924-04-29 / 99. szám
LXXXVI. évfolyam, 99. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSice-Kassa, Fő utca 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben.) Telefonszám : 185. oooooooo Megjelenik naponta: oooooooo (Raschauer Zeitung) FELELŐS SZERKESZTŐ: D*- KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre. 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes számára 1 korona mmwm Humbug a pittsburgi szerződés? — Az utóbbi idők legnagyobb vasúti katasztrófájának részletei. — Apponyi-Széchenyi grófok párbajának következményei. — Carpentier boxvilágbajnok bevonulása Bécsbe. Teljesen elfajult a budapesti nyomdászsztrájk. Nemzetközi akció az idegen állampolgárok szabad tartózkodása ügyében (Saját tudósítónktól.) A népszövetségi ligák nemzetközi uniója június végén tartja idei kongresszusát Lyonban. Az unió osztrák osztálya a kongresszusra a következő tervezetet dolgozta ki az útlevél és vízum eltörlése érdekében. 1. A szerződő államok egymás polgárai számára biztosítják az útlevélnélkül való be- és kiutazást. Az útlevélkényszer visszaállítása csakis gazdasági krízis vagy háborús veszély eseteiben lehetséges. 2. A szerződő államok az idegen állampolgárok tartózkodását sem külön engedélytől, sem pedig adóktól nem teszik függővé. A honi ipar és kereskedelem védelme csakis a rendes adózási törvényekben biztosítható. 3. A szerződő államok fenntartják maguknak a nem kívánatos idegen elemek kiutasításának jogát. Retorzióktól eltekintve azonban nem alkalmazhatják ezt a rendszabályt bizonyos államok polgáraival szemben. 4. A szerződéshez való csatlakozás minden állam számára nyitva áll. 5. A szerződő államok ezeket a határozatokat nemcsak egymással szemben alkalmazzák, hanem az első három esztendőben a többi államok polgáraira is kiterjesztik. Fenntartják maguknak azonban azt a jogot, hogy a három év letelte után az egyezményben részt nem vevő államok polgáraival szemben visszaállítsák az útlevél- és vízumkényszert. Ezt az indítványt fogja beterjeszteni az osztrák liga a júniusi lyoni kongresszuson és egyúttal javasolni fogja, hogy a konferencia a tervezetet tegye át a Népszövetséghez, amelynek kötelessége lenne azonnal külön bizottságot kiküldeni az egyezmény megvalósítására. Benesék demokráciája Alig lett valami ,az újabb időkben elkopottabb, valódi értelméből kiforgatottabb, mint a demokrácia jelszava. A jelszavak mindig jók voltak arra, hogy cégérük alatt tetszés szerint valósítsák meg az igazi tartalmuktól egészen eltérő dolgokat. Ezt pedig alig láttuk valaha is nagyobb mértékben, mint a háború utáni eseményekben és alakulatokban. Nem is szólva a demokrácia olyan megcsúfolásáról, aminő az orosz szovjetben áll előttünk, nagyon jól tudjuk, hogy az utódállamok egész jövőbeli politikájának legfőbb vezérelvéül demokráciát harangozták be. Az utódállamok feladatául tűzték, hogy a.korábbi oligarchikus és feudalisztikus rendszer helyett, mi mellett természetesen a nemzeti szabadságoknak nem jutott semmi tér, a mindenek boldogulását hozó demokráciát valósítsák meg. Hogyan váltották be az ígéretet, ebben a tekintetben ugyan nagyon tanulságos, de vajmi szomorú tapasztalatok állanak előttünk. A „demokratikus“ Csehszlovákia külügyminisztere, Benes, a napokban felolvasást tartott Prágában a demokrácia nehézségeiről. Fennen hangoztatta, hogy csakis a demokráciáé lehet a jövő és az meg fog győzelmesen birkózni mindazokkal a nehézségekkel és akadályokkal, amelyek teljes megvalósulásának ma még itt-ott útjában állanak. A kisantánt keresztvízre tartója nagyon jól látja azt, hogy a túlzó nacionalizmus össze nem egyeztethető demokráciával. Nagyon szépen hangasúlyozta azt, hogy demokráciát egyedül intézményekkel nem lehet teremteni sehol, mert a demokrácia tulajdonképpen az a demokratikus szellem, amelynek bent kell lakoznia az emberek lelke mélyén. Kenetes prédikációt tartott arról, hogy a demokrácia csak mindenkinek egyenlő szabadságát jelentheti. De az aztán eszébe se jut a csehszlovák külügyek intézőjének, hogy az alatt a mindenki alatt nemcsak az egyes embereket, hanem a nemzeteket is kell ám érteni. Eszébe se jut, hogy ha már a demokráciára való törekvéssel akarjuk igazolni az új rendet, akkor nem lehet megfeledkezni a kisebbségi nemzetek szabadságáról sem. Mert mégis furcsa általános szabadság az, amelynél a kisebbségeket egyszerűen eltüntetik. Meg nem dönthető igazság, hogy a demokrácia maguk az emberek. Ha a demokratikus szellem nincs meg az emberekben, elsősorban a vezetőkben, a hatalmon levőkben, akkor bármiféle kisebbségi szabadság-megadások, ha vannak is ilyenek, csak az általános, mindenki életfejlődését és munkáját biztosító szabadság nagy asztaláról leejtett morzsalékok, melyeknek a megajándékozott hasznát nem veszi. De a demokrácia szellemét legfőképpen az a túlzó nacionalizmus teszi lehetetlenné, |rácia hiánya állta útját. Mindezt azonamely azt állítja, hogy természetes jorban nem látják a gyakorlatban sehol a gaiba való helyezkedésének a demok- I hatalmon levők. Kedd, 1924. április 29 Száz csszl. korona Zürichben 16.55 (esett) Száz magyar kor. Zürichben 0.00723/* (esett) 10.000 magyar kor. Csszl.-ban 4.05 (esett) Egy dollár Prágában 34.45—34.19 (ugyanaz, mint tegnap) Egy csszl. korona Bpesten 2385—2460 (emelkedett) Egy a búza a bratislavai terménytőzsdén 159—162 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 340.009 Végig a panamák hullámain írta: LUIO BRENTANO, egyetemi tanár. A megvesztegetés minden időben nagy szerepet játszott a politikában. Nem egyszer magának az államnak létét támadta meg. Gimnazista korunkból emlékezünk arra a kegyetlen gúnyra, amellyel a nagyhírű római szenátus megvásárolhatóságát pellengérre állították. Akkor azonban még volt néhány becsületes római, akinek tisztessége az államot megmentette. S amint Rómában a megvesztegetés előkelő szerepet töltött be, akként vonul végig a megvesztegetés az egész középkoron, sőt az újkoron is keresztül. Ebből a szempontból Anglia sem képez kivételt. Sir Walpole Róbert, Anglia miniszterelnöke, nagyon fontos parlamenti tárgyalásokon, ha valamelyik törvényjavaslatnak sorsát biztosítani akarta, közvetlen a szavazás előtt mindazon képviselőknek pénzt nyomott a markába, akikről tudta, hogy szavazatukat értékesíteni akarják. Sőt az egész keletindiai uralom rosszul fizetett hivatalnokokra épült, akiket azután meg lehetett vesztegetni és akik ezen az uton roppant gazdagságra tettek szert. Angliában később a puritanizmus nagy tisztító munkát végzett és Anglia lett Európának egyik állama, amely a szigorú erkölcsösség alapjára helyezkedett. A másik állam: Németország, ahol a természettől kissé zordon poroszok szelleme jutott a XVIII. században érvényre. I. Frigyes Vilmos és Nagy Frigyes ebben a tekintetben mint fényes példák jártak elől és megingathatatlanul abban a meggyőződésben éltek, hogy alattvalóik, de hivatalnokok, az ő puritán különösen a életfelfogásukat követik. Jaj volt annak a hivatalnoknak, aki a gazdag élet fényességétől elcsábítani engedte magát és a megvesztegetés kísértésének nem tudott ellenállni. Ebből a hivatalnok-erkölcsnek olyan szigorú becsületbeli kódexe támadt, amely minden hivatalnokra nézve kötelező volt, aki németül beszélt. Azután nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a közéleti tisztulásban nem szerepelt a filozófiai gondolkodás előtérbe tolódása. Különösen a stoikusok tanítása hatott eleven erővel az erkölcsösség kifejlődésében. Ezt a szellemet a francia forradalom utáni idő teljesen megváltoztatta. A keleti államokról, a balkáni országokról nem beszélünk, a világnak különösen két állama volt az, amelyik a világháború előtt a megvesztegethetőség mérhetetlen arányaival kitüntv az egyik Oroszország, a másik az Amerikai Egyesült Államok. Oroszországban a korrupciónak okát részben az ázsiai műveletlenségben, részben abban a körülményben találhatjuk, hogy a rosszul fizetett hivatalnokok finomabb élet után vágyódásukban onnét vették a pénzt, ahonnan meg tudták szerezni. Ez a jogtalan pénzszerzés őrülete olyan nagy lett, hogy I. Miklós cár egyszer így, szólt fiához, a későbbi II. Sándorhoz, hogy Oroszországban csak két ember nem lop: ő maga és a cárevics! És igaza volt. Mert a legkisebb vasúti hivatalnokoktól fel egészen a nagyhercegig mindenki megvásárolható volt. Természetesen a hivataloknak előkelőségétől függött a megvesztegetésre szánt összeg nagysága, de pénz nélkül senki semmit sem tudott keresztülvinni. Hogy ma milyenek az állapotok Oroszországban, azt biztosan senki sem tudja. De ha Wiedenfeld professzornak, a volt moszkvai német követnek 1923-ban megjelent cikkeit olvassuk, akkor biztosra vehetjük, hogy ebben a tekintetben Oroszországban egyáltalában nem változtak meg a viszonyok. Most néhány ezer ember uralkodik milliók felett. Csak az a különbség, hogy a hivatalnokok, akik lopnak, nem a nagybirtokosok és főhercegek megbízásából lopnak, hanem a proletár-uralom nevében és akik lopnak, azok is proletárok. Ennél sokkal érdekesebb az Unióban uralkodó korrupció. A szakemberek azt mondják, hogy ennek oka a legszélsőbb pontig végrehajtott demokrácia. A korrupció leghatalmasabban működik a községi életben, ennél kisebb mértékben jut érvényre az egyes államok életében, legkevésbbé a köztársaságban, illetőleg a minisztériumokban. De még itt is jóval nagyobb, mint Európa bármelyik civilizált államában. A községi életben azért olyan hihetetlenül nagy a korrupció, mert a demokrácia mindenütt megköveteli, hogy a hivatalokba általános választás alapján kerüljenek be a hivatalnokok, így nem kiválasztás után a legméltóbbak kerülnek a hivatalokba, hanem azok, akik legtöbbet tudnak ígérni a községek lakóinak. A nagyszájúaké lett az érvényesülés területe, nem pedig a legméltóbbaké. De mert a nép mindig irányításra szorul, úgy a választókat is egy kisebbség irányítja, mely üzletszerűen foglalkozik a választással és annak juttatja a megüresedett hivatalokat, aki a legtöbbet fizet, aki legtöbbet áldoz megveszegetésre. Legnagyobb a korrupció Newyork- vá- SZŐNYEGEK Függönyök. Storok. Agy- és asztalterítők. Mo- Váry Gyula énete és bútorszövetek nagy választékban. Kassa, Fő u. 76. Storok 65 K-ról, függönyök 70 K-ról, fufószőnyegek 9 K-ról feljebb. Szentháromság szoborral szemben