Kassai Ujság, 1933. január (95. évfolyam, 1-25. szám)
1933-01-20 / 16. szám
19SS. Tanger 20. — 16. Szá m K is«*» TTT «! H tl 9. oldal J a pénz fogyókúrája Hová lett, merre futott a pénz? Ezt kérdezi a termelő, a fogyasztó, a kereskedő, a vevő. Ezt a közönség, amely immár számos esztendeje küzd a pénztelenség, a pénzszűke, a hitelmegvonások, a bizalmi válság emésztő gazdasági jelenségeive. Természetes, hogy az a pénz, ami hiányzik, megvan. Valahol van, csak éppen hogy itt nincs, ahol lennie kellene, a termelés és a fogyasztás piacán, És most azt kérdezzük: váljon jó-e azoknak, vájjon jó-e ott a túlsó parton, ahol a pénz megrekedt és megzsúfolódott (gazdasági nyelven tezaurálódott) úgy, hogy eredeti rendeltetését megtagadva nem tud a piacra jutni. A kérdés nem elméleti A valóságban föltettük valakinek, aki ott rezideál a túlsó paron. Megkérdeztük az illetékeseket, milyennek látják a helyzetet, hogyan ítéli meg a szituációt A felelet kétségbeesett volt Nem szó szerint jegyezzük, csak több pontjaiban rezumáljuk a választ, amit kaptunk. Ezek: 1. A bankok éppen úgy el vannak keseredve, mint a közönség, amelynek körébe a pénzt nem tudják kihelyezni. 2. A maguk számára üresnek látják a kesérebbi jövőt, mert... 3. ... az általános európai pénzolcsóság és alacsony kamatláb mellett az idehaza felgyülemlett tőkéket nem tudják külföldön előnyösen elhelyezni. 4. Az európai és az amerikai tendencia további pénzolcsóbbodást és kamatlábesést jeent úgyhogy ezeknek a tőkéknek külföldi kihelyezése a jövőben még sterilebbnek, még reménytelenebbnek látszik. 5. Maguk is látják, hogy az itteni fogyasztási piac hogyan romlik és gyengül, klienseik hogyan mennek tönkre, úgyhogy azt a pénzt, amit nem tudnak kihelyezni külföldön, itthon sem fogják tudni fruktifikálni. Ezzel szemben... Ezzel szemben a helyzet változatlan. A pénz tovább is a trezorokban reked. A termelés, ha lecsökkentett méretek között is, de folytatódik. Vállalatok önmagukat emésztik, üzemek önmagukat eszik meg és ha a bank nem mer tőkéket, az iparvállalat viszont nem tud árukat kihelyezni. Nem tudja kihelyezni azt az árut, amit gyárt, aminthogy a bank nem meri kihelyezni azt a tőkét, amit gyűjtött, felhalmozott, akkumulált és amely saját élettörvényeinek engedelmeskedve dolgozni akarna, kamatozni, szaporodni és folytatódni A termelés és a fogyasztás válságának tetejébe így kerül egy tőkeválság, egy bankválság. Mentői több terméketlen tőkét akkumuláltak a bankok és mentői nehezebben juttatják ki azt a pénzt a piacra, annál rosszabbá válik helyzetük. A bank ma saját rendeltetése, tulajdon hivatása ellen él. Nem mer és nem akar üzleteket kötni, a bizalmi válság egyes stádiumaiban maga építette le klienseit. Nincs kivel dolgozni, tehát nincs, akin keresni lehetne. Így válik lassanként maga a bank is rossz üzletté, hiszen egy bank bármilyen hatalmas is, mégsem zárkózhatik el hermetikusan az élet törvényei elől. Nem lehet örökké esernyő alatt élni Az időt megérzik a legvastagabb falak, a legtapétásabb ajtók mögött is. Ha a kereskedő elvérzik a fogyasztók, a gyáripar és a termelés a kereskedők válságán, a bank elvérzik, a fogyasztók, a kereskedők, gyáriparosok, termelők egyetemleges válságán. Ha „rossz“ a piac, „rossz“ kell, hogy legyen a bank is, amely (akárcsak a tőzsde) a modern gazdasági életben az egész piacnak egy szintetikus jelensége. Tehát: fogyasztási és termelési válság után bankválság is. Hogyan lehet ezt megoldani? Beszéljünk előbb inkább arról, hogy hogyan akarják megoldani? Rosszul. Mert házilag akarják megoldani. Az elgondolás nem terjed túl az igazgatói szoba zárt horizontján. Leépíteni a költségeket, olcsóbbítani az üzemet Magyarul több bankot fuzionáltatni. Ennek azonban szerencsére személyi akadályai vannak a magasabb régiókban. Hiúsági és anyagi akadályai. És szerencse, hogy ez így van. Szerencse a sokezer banktisztviselő számára, akiknek egy részét, ha a fúzió sikerülne, nyomban elbocsátanák. De — kérdezzük — hát valóban ez a helyes módja a szanálásnak? Leépítés, összezsugorodás, emberek elbocsátása, üzemi öncsonkolás? Nem sokkal egyszerűbb vakra életet prov fcálni, a pénz volgoztatni, hiteleket nyújtani, váPakbckat felvirágoztatni, a piacot remibe hozni? Nem sokkal egyszerűb vona megmaradni a mesterségnél? És a bankmesterség: pénzt forgatni. De azt mondják cm (odaát a túlsó parton), hogy ma nem leh^t hitelt nyújtani, mert a hitelfcérők legnagyobb része „nem jó."* Engedelmet, de mi ?z, hogy az az ügyfél nem jó? t!rj'-ít!az a? * aki még jó volt régebben, ros?z Wii-ban. Miért? Talán az a Kiss vagy az a Nagy ma kevésbé szorgalmas, kevésbé intelligens, kevésbé becsületes, mint akkor volt? Szó se róla. Kiss és Nagy egyszerűen azért voltak jók, mert akkor jónak nyilvánították és azért rosszak 1933-ban, mert ma rosszaknak nyilvánítják őket. Ez egyszerűen kinevezés dolga. Cenzúra dolga. Elhatározás dolga. Ez egyszerűen: fikció. És mert akkor a bank a kereskedő mellé állt, az a kereskedő jó volt. Mert ma szemben áll vele, az a kereskedő rossz. Miért volt akkor hitelképes a kereskedő? Mert hitelt nyújtottak neki. Miért hitelképtelen ma? Mert megvonták tőle a hitelt. Ez a helyzet Ne az üzemeket tessék tehát leépíteni, hanem a bizalmi válságot Ne folytassák azt a takarékosságot addig a vonalig, amelyen túl az már nem takarékosság, hanem zsugoriság. És ne túlozzák a tezaurálást a paroxizmusig és a paródiáig. Mert mit érnek a trezorban élére állított bankók seregével, ha azok a bankók nem indulnak el a csere, forgalom és hitel természetes útján, ha nem lesz belőle termelő és vásárló erő, produktív befektetés és produktív fogyasztás? Hiszen az a pénz, amely nem lát napvilágot, az a tőke, amely nem oxidálódik az életben, végül is ott fog megavasodni a trezorban. A gazdasági élet törvényei szerint, ami nem gyarapodik, annak szükségszerűen el kell fogyni. Nincs megállás. Valamiből vagy több lesz, vagy kevesebb, de holtpont a gazdasági életben nem exisztál. És minden száz koronának egészséges bankszámítás szerint tulajdonképpen százkilenc koronát kellene jelenteni egy éven belül Száz korona tőkét, plusz hat korona kamatot És amelyik száz korona nem kamatozik, az év végén tulajdonképpen már csak kilencvennégy koronát ér. Az elmaradt kamat önmagát írja le. A tőke kevesebb lesz, elfogy. Lassanként valóban megeszi az üzemi költség, lerombolja a ráfizetés, a megállt forgalomból, a pénztelenségből eredő ráfizetés. Amit a bankok ma produkálnak, tulajdonképpen nem más, mint a pénz fogyókúrája. Megölte gyermekeit az idegbeteg asszony utána saját torkát metszette el Budapestről jelentik: Borzalmas családirtás történt Budapesten, az Üllői úti Mária Valéria-telepen. Bálint Mihályné, idegbeteg asszony — Bálint fahordómunkás felesége — 12 éves kislányát átküldte a szomszédba, kérjen kölcsön fejszét Amikor a kislány visszaérkezett, az asszony lezárta a lakást, felkapta az éles fejszét, rásujtott a lányka fejére, majd két 8 éves ikerfiát ütötte le a fejszével. Azután elővette férje borotváját és azzal elmetszette mindhárom gyerek torkát. A hármas gyilkosság után az asszony saját torkát vágta el A gyerekek halálsikolyát a szomszédok nem hallották meg és így senki nem tudott róla, mi történt Bálinték lakásában. A késő esti órákban tért haza Bálint Mihály. Lakását csukva találta. Hasztalan dörömbölt, senki nem nyitott ajtót, mire a férfi erőszakkal feltörte lakását A szobában rettenetes látvány fogadta. Hatalmas vértócsában feküdt halva felesége és három gyermeke. A holttestek közelében kósza betűkkel irt búcsúlevél feküdt, melyben az asszony bejelenti, hogy anyagi bajai miatt követi el tettét. — Férjem oly kevés pénzt ad haza, hogy abból kijönni nem tudok, — írja búcsúlevelében. A rendőri nyomozás során kihallgatták a szomszédokat Elmondták, hogy Bálintné exaltált, idegbeteg asszony volt akit sohasem tartottak beszámithatónak. Évek óta hangoztatta, hogy öngyilkosságot követ el és kiirtja családját Legutóbb is férje barátai előtt kijelentette, hogy rémtettet fog elkövetni. — Egyszer majd hazajön, véres lesz a lakás. — Annyi vér lesz, hogy vért ihat, mi pedig halottak leszünk. — mondta az asszony. Kijelentéseit természetesen senki nem vette komolyan. Nem hitték, hogy a zavart elméjű asszony ilyen szörnyű tettre készül . Most várjuk a helyzet jobbrafordulását Már öt hónapja, hogy az uj elnök elfoglalta a helyét de még semmit sem tett a munkanélküliek érdekében. Új elnökválasztásra készülnek. Ennek tulajdonítható, hogy még mindig nincs felelős kormány. A helyzet bizonytalansága miatt a gyárak és a nagyvállalatok egyáltalán nem dolgoztatnak. — A bevándorlást most akarják beszüntetni, amit már ezelőtt három évvel kellett volna megtenniük. — Csak legalább én ne jöttem volna ide. Pedig ez az ország nagyon gazdag. Kitűnő termőföldjei vannak, amiket sohasem kell trágyázni. — Harminc-negyvenezer holdas birtokok vannak itt. Gyönyörű földek, amelyek után alig fizet valami adót gazdájuk. — De ezek a birtokok mind idegen tőke tulajdonai. Idegen tőke parancsol Ezek szipolyozzák az országot és ami kevés jövedelmi forrása van az államnak, azt mind az idegen tőke harácsolja el Talán főkép ez is. az oka, hogy a munkásnép ezreivel senki sem törődik. ... Búcsúzóul boldog uj évet kíván Karbunár József a családjának. — Kívánok nektek boldog új évet. Itt most van az aratás, de nekünk mindegy, mert mi úgysem dolgozunk ... Karbuár József levele, intő példaként állhat azok előtt, akiknek még ezek után is kedvük van Dél-Amerikába kivándorolni. Rendben folyt le a nagyidai adóhátralékok behajtása Megírtuk, hogy Nagyida községben csendőrasszisztencia mellett folytatták le a végrehajtásokat, mert a tömeg fenyegetőleg lépett fel a végrehajtókkal szemben. Azt is közöltük, hogy az ellenszegülő gazdák ellen megindult a büntető eljárás. Most Nagyida község elöljárósága megcáfolja, hogy az adóhátralékosok a végrehajtóknak ellenszegültek volna. Az elöljáróság szerint nem áll az, hogy a végrehajtók a csendőröktől kértek volna segítséget. A végrehajtások a legnagyobb rendben folytak le, a végrehajtókat hivatalos működésükben senki nem akadályozta és nem is volt szükség tehát arra, hogy a végrehajtási eljárásoknál tíz csendőr asszisztáljon. A végrehajtók ellen nem is merültek fel panaszok, mert még a nagy adóhátralékosoknál is megelégedtek a legcsekélyebb résztörlesztéssel és eltekintettek a további eljárástól Egyetlen gazda ellen sem indult hatóság elleni erőszak címén végrehajtási ügyből kifolyólag eljárás. Kivándorlók borzalmas nyomora Délamerikában, Idehaza birtoka volt odakint kólóul Amióta az Egyesült Államok törvénnyel szabályozták a kivándorlást, azóta a kivándorlók tömege Dél-Amerika felé orientálódott Egyre-másra alakultak a kivándorlási ügynökségek, amelyek csábos képet festettek a kivándorolni óhajtóknak a brazíliai és argentínai viszonyokról Különösen az utódállamok magyarsága közül ültek fel sokan ezeknek az ügynököknek. Annak ellenére, hogy a kivándorolt emberektől sűrűen érkeztek a levelek, amelyek a legszörnyűbb helyzetről számoltak be, mégis nagyon sokan akadtak, akik itthagyva családjaikat, nekivágtak a bizonytalanságnak- Karbunár József kisbirtokos is ezek között volt Három évvel ezelőtt vándorolt ki. Eladta birtokát, pénzzé tett mindent, hogy megszerezze az útiköltséghez szükséges összeget. Arra számított, hogy Argentiniában munkához jut és onnan segíteni tudja majd családját. Eleinte kapott is munkát, de amióta a gazdasági krízis Amerikára is átterjedt, azóta számos társával együtt a legszörnyűbb helyzetben van. Olvastunk egy levelet, amelyet Karbunár Buenos-Airesből írt egy ismerősének. Pár részletet kiragadunk a levélből, hogy okuljanak belőle azok, akiknek még most is kedvük van kivándorolni Délamerikába. Buenos-Aires, 1932. XII. 9. ... Az itteni helyzet rettenetes. Több mint százezer ember áll munka és hajlék nélkül. Tíz hónapja már, hogy nem dolgozom. Amikor a munkából kiestem, volt 300 pezc megtakarított pénzem, a kis pénzt feléltem. Amire sohasem gondoltam volna, társaimmal együtt már hónapok óta kéregetésből élünk. A nagyobb városokban vannak ugyan a munkanélküliek részére konyhák felállítva, de ezek a konyhák a munkanélkülieknek csak kevés százalékát tudják ellátni Egyszer napjában adnak enni ezeken a konyhákon, de a romlott hús és a pacal, amit adnak, élvezhetetlen. — Jelenleg Buenos Airesben vagyok. Több mint hatezer társammal együtt a kikötő raktáraiban vagyunk elhelyezve. Le sem lehet írni, hogy milyen állapotok vannak itt. A bűzös, szennyes deszkákon, ahol alszunk, nyüzsög a féreg, de mit csináljunk? Aki itt egyszer elvesztette a munkáját, szinte lehetetlenség, hogy újból elhelyezkedjék. Vannak, akik gyalog indulnak el, hogy más városokban munkát kapjanak. Csalánzsákkal hátukon, amibe szegényes kis holmijaikat rakják, útközben felkapaszkodnak egy-egy tehervonatra, az ütközőkön és a lépcsőkön húzódnak meg, amíg le nem kergetik őket Nagyon sokan sohasem kerülnek vissza ezekről az utakról. 867* millió állami utak és hidak karbantartására (Saját tudósítónktól). Az állami utak és hidak karbantartására 86.597.500 koronát irányoz elő az idei költségvetés. Ez az összeg 20 millióval kevesebb a múltt évinél. Nagyobbrészt a szlovenszkói utak karbantartására fordítják. Az előirányzott összegben mutatkozó hiányt részben az állami jövedelmekből, a többit pedig az útépítési alap folyó jövedelméből pótolják. A községeknek folyósítandó állami út és hídkarbantartási járulékokat 40.500 koronával csökkentik. Az utak karbantartására előirányzott összeget 16 millióval, a hidakét 00 000 koronával csökkentik. A fasorok kitöltésére, útmutató táblák és jelek készítésére előirányzott összeget 230.000 koronával szállítják le. Csupán az útjavítási célokra szolgáló gépek és járművek részére irányoz elő a költségvetés 90.000 koronánál többet, mint az elmúlt éven. Az állami utak és hidak építésére és átépítésére 23 milliót irányoztak elő. Csehország 700.000, Morva és Szilézia 806 ezer, Szolvenszkó 10.000.000, Podk.-Rus pedig 2,200.000 koronával részesedik az útépítési és javítási alapból. Hídépítési és javítási célokra a költségvetés Csehországnak 3,200.000, Morvának 1,800.000, Szlovenszkónak 2,500.000, Podk.Rusnak pedig 1 millió koronát irányoz elő. A nem állami utak és hidak építési hozzájárulás költségei meghaladják a 14 millió 300.000 koronát Ebből Csehország részére 3,300.000, Morvának 1,900.000, Szlovenszkónak 2,300.000 koronát. Podkarpatska-Rus részére pedig 1 millió