Kassai Ujság, 1933. január (95. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-20 / 16. szám

19SS. Tanger 20. — 16. Szá m K is«*» TT­T «! H tl 9. oldal J a pénz fogyókúrája Hová lett, merre futott a pénz? Ezt kérdezi a termelő, a fogyasztó, a kereskedő, a vevő. Ezt a közönség, amely immár számos esz­tendeje küzd a pénztelenség, a pénzszűke, a hitelmegvonások, a bizalmi válság emésztő gazdasági jelenségeive. Természetes, hogy az a pénz, ami hiányzik, megvan. Valahol van, csak éppen hogy itt nincs, ahol lennie kellene, a termelés és a fogyasztás piacán, És most azt kérdezzük: váljon jó-e azoknak, vájjon jó-e ott a túlsó parton, ahol a pénz megrekedt és megzsúfolódott (gazdasági nyelven tezaurálódott) úgy, hogy eredeti rendeltetését megtagadva nem tud a piacra jutni. A kérdés nem elméleti A valóságban föl­tettük valakinek, aki ott rezideál a túlsó par­­­on. Megkérdeztük az illetékeseket, milyen­nek látják a helyzetet, hogyan ítéli meg a szituációt A felelet kétségbeesett volt Nem szó szerint jegyezzük, csak több pontjaiban rezumáljuk a választ, amit kap­tunk. Ezek: 1. A bankok éppen úgy el vannak kesered­ve, mint a közönség, amelynek körébe a pénzt nem tudják kihelyezni. 2. A maguk számára üresnek látják a ke­sérebbi jövőt, mert... 3. ... az általános európai pénzolcsóság és alacsony kamatláb mellett az idehaza fel­gyülemlett tőkéket nem tudják külföldön elő­nyösen elhelyezni. 4. Az európai és az amerikai tendencia to­vábbi pénzolcsóbbodást és kamatlábesést je­­ent úgyhogy ezeknek a tőkéknek külföldi kihelyezése a jövőben még sterilebbnek, még reménytelenebbnek látszik. 5. Maguk is látják, hogy az itteni fogyasz­tási piac hogyan romlik és gyengül, klienseik­­ hogyan mennek tönkre, úgyhogy azt a pénzt, amit nem tudnak kihelyezni külföldön, itthon sem fogják tudni fruktifikálni. Ezzel szemben... Ezzel szemben a hely­zet változatlan. A pénz tovább is a trezorok­ban reked. A termelés, ha lecsökkentett mé­retek között is, de folytatódik. Vállalatok ön­magukat emésztik, üzemek önmagukat eszik meg és ha a bank nem mer tőkéket, az ipar­­vállalat viszont nem tud árukat kihelyezni. Nem tudja kihelyezni azt az árut, amit gyárt, aminthogy a bank nem meri kihelyezni azt a tőkét, amit gyűjtött, felhalmozott, akkumu­lált és amely saját élettörvényeinek engedel­meskedve dolgozni akarna, kamatozni, sza­porodni és folytatódni A termelés és a fo­gyasztás válságának tetejébe így kerül egy tőkeválság, egy bankválság. Mentői több ter­méketlen tőkét akkumuláltak a bankok és mentői nehezebben juttatják ki azt a pénzt a piacra, annál rosszabbá válik helyzetük. A bank ma saját rendeltetése, tulajdon hi­vatása ellen él. Nem mer és nem akar üzleteket kötni, a bizalmi válság egyes stádiumaiban maga építette le klienseit. Nincs kivel dolgozni, tehát nincs, akin ke­resni lehetne. Így válik lassanként maga a ban­k is rossz üzletté, hiszen egy bank bármi­lyen hatalmas is, mégsem zárkózhatik el hermetikusan az élet törvényei elől. Nem le­het örökké esernyő alatt élni Az időt meg­érzik a legvastagabb falak, a legtapétásabb ajtók mögött is. Ha a kereskedő elvérzik a fogyasztók, a gyáripar és a termelés a keres­kedők válságán, a bank elvérzik, a fogyasz­tók, a kereskedők, gyáriparosok, termelők egyetemleges válságán. Ha „rossz“ a piac, „rossz“ kell, hogy legyen a bank is, amely (akárcsak a tőzsde) a modern gazdasági élet­ben az egész piacnak egy szintetikus jelen­sége. Tehát: fogyasztási és termelési válság után bankválság is. Hogyan lehet ezt meg­oldani? Beszéljünk előbb inkább arról, hogy hogyan akarják megoldani? Rosszul. Mert házilag akarják megoldani. Az elgondolás nem terjed tú­l az igazgatói szoba zárt horizontján. Leépíteni a költsége­ket, olcsóbbítani az üzemet Magyarul több bankot fuzionáltatni. Ennek azonban szeren­csére személyi akadályai vannak a magasabb régiókban. Hiúsági és anyagi akadályai. És szerencse, hogy ez így van. Szerencse a sok­ezer banktisztviselő számára, akiknek egy részét, ha a fúzió sikerülne, nyomban elbo­csátanák. De — kérdezzük — hát valóban ez a he­lyes módja a szanálásnak? Leépítés, össze­zsugorodás, emberek elbocsátása, üzemi ön­­csonkolás? Nem sokkal egyszerűbb vakra életet pro­­v­­ fcálni, a pén­z v­ol­goztatni, hiteleket nyújtani, váPakbckat felvirágoztatni, a piacot remibe hozni? Nem sokkal egyszerűb vo­­na megmaradni a mesterségnél? És a bankmesterség: pénzt forgatni. De azt mondják cm (odaát a túlsó par­ton), hogy ma nem l­eh^t hitelt nyújtani, mert a hitelfcérők legnagyobb része „nem jó."* E­n­­gedelmet, de mi ?z, hogy az az ügyfél nem jó? t!rj'-ít!az a? * aki még jó volt ré­gebben, ros?z Wii-ban. Miért? Talán az a Kiss vagy az a Nagy ma kevésbé szorgal­mas, kevésbé intelligens, kevésbé becsületes, mint akkor volt? Szó se róla. Kiss és Nagy egyszerűen azért voltak jók, mert akkor jónak nyilvánították és azért rosszak 1933-ban, mert ma rosszaknak nyilvánítják őket. Ez egyszerűen kinevezés dolga. Cenzúra dolga. Elhatározás dolga. Ez egyszerűen: fikció. És mert akkor a bank a kereskedő mellé állt, az a kereskedő jó volt. Mert ma szemben áll vele, az a kereskedő rossz. Miért volt akkor hitelképes a kereskedő? Mert hi­telt nyújtottak neki. Miért hitelképtelen ma? Mert megvonták tőle a hitelt. Ez a helyzet Ne az üzemeket tessék tehát leépíteni, ha­nem a bizalmi válságot Ne folytassák azt a takarékosságot addig a vonalig, amelyen túl az már nem takarékosság, hanem zsugoriság. És ne túlozzák a tezaurálást a paroxizmusig és a­­ paródiáig. Mert mit érnek a trezor­ban élére állított bankók seregével, ha azok a bankók nem indulnak el a csere, forgalom és hitel természetes útján, ha nem lesz belőle termelő és vásárló erő, produktív befektetés és produktív fogyasztás? Hiszen az a pénz, amely nem lát napvilágot, az a tőke, amely nem oxidálódik az életben, végül is ott fog megavasodni a trezorban. A gazdasági élet törvényei szerint, ami nem gyarapodik, annak szükségszerűen el kell fogyni. Nincs megállás. Valamiből vagy több lesz, vagy keve­sebb, de holtpont a gazdasági életben nem exisztál. És minden száz koronának egészséges bank­­számítás szerint tulajdonképpen százkilenc koronát kellene jelenteni egy éven belül Száz korona tőkét, plusz hat korona kama­tot És amelyik száz korona nem kamatozik, az év végén tulajdonképpen már csak kilenc­vennégy koronát ér. Az elmaradt kamat ön­magát írja le. A tőke kevesebb lesz, elfogy. Lassanként valóban megeszi az üzemi költ­ség, lerombolja a ráfizetés, a megállt forga­lomból, a pénztelenségből eredő ráfizetés. Amit a bankok ma produkálnak, tulajdon­képpen nem más, mint a pénz fogyókúrája. Megölte gyermekeit az idegbeteg asszony utána saját torkát metszette el Budapestről jelentik: Borzalmas család­irtás történt Budapesten, az Üllői­ úti Mária Valéria-telepen. Bálint Mihályné, idegbeteg asszony — Bá­lint fahordómunkás felesége — 12 éves kis­lányát átküldte a szomszédba, kérjen köl­csön fejszét Amikor a kislány visszaérke­zett, az asszony lezárta a lakást, felkapta az éles fejszét, rásujtott a lány­ka fejére, majd két 8 éves ikerfiát ütötte le a fejszével. Azután elővette férje borotváját és azzal elmetszette mindhárom gyerek tor­kát. A hármas gyilkosság után az asszony saját torkát vágta el A gyerekek halálsiko­lyát a szomszédok nem hallották meg és így senki nem tudott róla, mi történt Bálinték lakásában. A késő esti órákban tért haza Bálint Mi­hály. Lakását csukva találta. Hasztalan dö­römbölt, senki nem nyitott ajtót, mire a férfi erőszakkal feltörte lakását A szobában ret­tenetes látvány fogadta. Hatalmas vértócsá­ban feküdt halva felesége és három gyer­meke. A holttestek közelében kósza betűkkel irt búcsúlevél feküdt, melyben az asszony be­jelenti, hogy anyagi bajai miatt követi el tettét. — Férjem oly kevés pénzt ad haza, hogy abból kijönni nem tudok, — írja búcsúlevelé­ben. A rendőri nyomozás során kihallgatták a szomszédokat Elmondták, hogy Bálintné exaltált, idegbeteg asszony volt akit soha­sem tartottak beszámithatónak. Évek óta hangoztatta, hogy öngyilkosságot követ el és kiirtja családját Legutóbb is férje barátai előtt kijelentette, hogy rémtettet fog elkö­vetni. — Egyszer majd hazajön, véres lesz a la­kás. — Annyi vér lesz, hogy vért ihat, mi pe­dig halottak leszünk. — mondta az asszony. Kijelentéseit természetesen senki nem vet­te komolyan. Nem hitték, hogy a zavart el­méjű asszony ilyen szörnyű tettre készül . Most várjuk a helyzet jobbrafordulását Már öt hónapja, hogy az uj elnök elfoglalta a helyét de még semmit sem tett a munka­­nélküliek érdekében. Új elnökválasztásra ké­szülnek. Ennek tulajdonítható, hogy még min­dig nincs felelős kormány. A helyzet bizony­talansága miatt a gyárak és a nagyvállala­tok egyáltalán nem dolgoztatnak. — A bevándorlást most akarják beszün­tetni, amit már ezelőtt három évvel kellett volna megtenniük. — Csak legalább én ne jöttem volna ide. Pedig ez az ország nagyon gazdag. Kitűnő termőföldjei vannak, amiket sohasem kell trágyázni. — Harm­inc-negyvenezer holdas birto­kok vannak itt. Gyönyörű földek, ame­lyek után alig fizet valami adót gazdá­juk. — De ezek a birtokok mind idegen tőke tulajdonai. Idegen tőke parancsol Ezek szi­­polyozzák az országot és ami kevés jöve­delmi forrása van az államnak, azt mind az idegen tőke harácsolja el Talán főkép ez is. az oka, hogy a munkásnép ezreivel senki sem törődik. ... Búcsúzóul boldog uj évet kíván Kar­bunár József a családjának. — Kívánok nektek boldog új évet. Itt most van az aratás, de nekünk mindegy, mert mi úgysem dol­gozunk ... Karbu­ár József levele, intő példaként áll­hat azok előtt, akiknek még ezek után is ked­vük van Dél-Amerikába kivándorolni. Rendben folyt le a nagyidai adóhátralékok behajtása Megírtuk, hogy Nagyida községben csend­őr­­asszisztencia mellett folytatták le a vég­rehajtásokat, mert a tömeg fenyegetőleg lé­pett fel a végrehajtókkal szemben. Azt is közöltük, hogy az ellenszegülő gazdák ellen megindult a büntető eljárás. Most Nagyida község elöljárósága meg­cáfolja, hogy az adóhátralékosok a végre­hajtóknak ellenszegültek volna. Az elöljáró­ság szerint nem áll az, hogy a végrehajtók a csendőröktől kértek volna segítséget. A végrehajtások a legnagyobb rendben folytak le, a végrehajtókat hivatalos műkö­désükben senki nem akadályozta és nem is volt szükség tehát arra, hogy a végrehajtási eljárásoknál tíz csendőr asszisztáljon. A végrehajtók ellen nem is merültek fel panaszok, mert még a nagy adóhátralékosoknál is meg­elégedtek a legcsekélyebb résztörlesztéssel és eltekintettek a további eljárástól Egyet­len gazda ellen sem indult hatóság elleni erő­szak címén végrehajtási ügyből kifolyólag eljárás. Kivándorlók borzalmas nyomora Délamerikában, Idehaza birtoka volt­ odakint kólóul Amióta az Egyesült Államok tör­vénnyel szabályozták a kivándorlást, azóta a kivándorlók tömege Dél-Ame­­rika felé orientálódott Egyre-másra alakultak a kivándorlási ügynökségek, amelyek csábos képet festettek a ki­vándorolni óhajtóknak a brazíliai és argentínai viszonyokról Különösen az utódállamok magyarsága közül ültek fel sokan ezeknek az ügynököknek. Annak ellenére, hogy a kivándorolt emberektől sűrűen érkeztek a levelek, amelyek a legszörnyűbb helyzetről számoltak be, mégis nagyon sokan akadtak, akik itthagyva családjaikat, nekivágtak a bizonytalanságnak- Karbunár József kisbirtokos is ezek között volt Három évvel ezelőtt vándorolt ki. Eladta birtokát, pénzzé tett mindent, hogy megszerezze az útiköltséghez szükséges ös­­­szeget. Arra számított, hogy Argentiniában mun­kához jut és onnan segíteni tudja majd csa­ládját. Eleinte kapott is munkát, de amióta a gaz­dasági krízis Amerikára is átterjedt, azóta számos társával együtt a legszörnyűbb hely­zetben van. Olvastunk egy levelet, amelyet Karbunár Buenos-Airesből írt egy ismerősének. Pár részletet kiragadunk a levélből, hogy okulja­nak belőle azok, akiknek még most is ked­­vük van kivándorolni Délam­erikába. Buenos-Aires, 1932. XII. 9. ... Az itteni helyzet rettenetes. Több mint százezer ember áll munka és hajlék nélkül. Tíz hónapja már, hogy nem dolgozom. Ami­kor a munkából kiestem, volt 300 pezc meg­takarított pénzem, a kis pénzt feléltem. Amire sohasem gondoltam volna, társaim­mal együtt már hónapok óta kéregetésből élünk. A nagyobb városokban vannak ugyan a munkanélküliek részére konyhák felállítva, de ezek a konyhák a munkanélkülieknek csak kevés százalékát tudják ellátni Egyszer napjában adnak enni ezeken a konyhákon, de a romlott hús és a pacal, amit adnak, élvezhetetlen. — Jelenleg Buenos­ Airesben vagyok. Több mint hatezer társammal együtt a kikötő rak­táraiban vagyunk elhelyezve. Le sem lehet írni, hogy milyen állapotok vannak itt­­. A bűzös, szennyes deszkákon, ahol al­szunk, nyüzsög a féreg, de mit csináljunk? Aki itt egyszer elvesztette a munkáját, szin­te lehetetlenség, hogy újból elhelyezkedjék. Vannak, akik gyalog indulnak el, hogy más városokban munkát kapjanak. Csalán­zsákkal hátukon, amibe szegényes kis holmi­jaikat rakják, útközben felkapaszkodnak egy-egy tehervonatra, az ütközőkön és a lépcsőkön húzódnak meg, amíg le nem kergetik őket Nagyon sokan sohasem kerülnek vissza ezekről az utakról. 867* millió állami utak és hidak karbantartására (Saját tudósítónktól). Az állami utak és hidak karbantartására 86.597.500 koronát irányoz elő az idei költségvetés. Ez az ös­­­szeg 20 millióval kevesebb a múltt évinél. Nagyobbrészt a szlovenszkói utak karban­tartására fordítják. Az előirányzott összeg­ben mutatkozó hiányt részben az állami jövedelmekből, a többit pedig az útépítési alap folyó jövedelméből pótolják. A községeknek folyósítandó állami út és hídkarbantartási járulékokat 40.500 koro­nával csökkentik. Az utak karbantartására előirányzott összeget 16 millióval, a hidakét 00 000 koronával csökkentik. A fasorok ki­töltésére, útmutató táblák és jelek készíté­sére előirányzott összeget 230.000 koronával szállítják le. Csupán az útjavítási célokra szolgáló gépek és járművek részére irányoz elő a költségvetés 90.000 koronánál többet, mint az elmúlt éven. Az állami utak és hidak építésére és átépítésére 23 milliót irányoztak elő. Csehország 700.000, Morva és Szilézia 806 ezer, Szolvenszkó 10.000.000, Podk.-Rus pe­dig 2,200.000 koronával részesedik az útépí­tési és javítási alapból. Hídépítési és javí­tási célokra a költségvetés Csehországnak 3,200.000, Morvának 1,800.000, Szlovenszkó­­nak 2,500.000, Podk.­Rusnak pedig 1 millió koronát irányoz elő. A nem állami utak és hidak építési hoz­zájárulás költségei meghaladják a 14 mil­lió 300.000 koronát Ebből Csehország részé­re 3,300.000, Morvának 1,900.000, Szlovenszkónak 2,300.000 koronát. Podkarpatska-Rus részére pedig 1 millió

Next