Kataszteri Közlöny 1907 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1907-01 / 1. szám
— 2 — Az invar drótokkal való szabatos hosszmérések. Irta : Dr. Fasching Antal. Nagyobb földi hosszaknak fémrudakkal való mérését rendkívüli mértékben károsan befolyásolta az a körülmény, hogy a hőmérsék okozta rúdhosszváltozást — különösen ha nagy és gyors temperaturaváltozásról volt szó — nem lehetett teljes biztonsággal oly pontosan ismerni (kiszámítani), amily pontosságot engednek egyébiránt elérni — egyéb hibaforrások hatásait tekintve — a fémrudakkal való hosszmérések. Hogy a hőokozta tágulás számszerű figyelembevétele a leggondosabb hőfokmeghatározás és a leggondosabb előzetes komparálási kísérletek dacára is mennyivel nagyobb hibahatárok közt volt csak lehetséges, mint amily hibahatárok között mozognak e hosszmérések összes többi hibasorozatból eredő hibasorozatának szélső értékei, azt mutatják ezen tapasztalati adatok. A Bessel-féle bimetalikus hosszmérési berendezéssel (cink és acélrúd) 1'5 milliomod; az Ibanger-Brunner-félével (rézrúd és platinarúd) 0'6 milliomod; az angol kompenzálttal (sárgaréz és vasrúd) 1*4 milliomod; az amerikai 100 méteres acélszalagos berendezéssel pedig 0,8 milliomod középhibával lehet 6—10 km. hosszú országos háromszögelési alapvonalakat mérni — ha eltekintünk a hőmérsék hatásának bizonytalan figyelembevételétől. E számok azonban sor szerint 2'1 , illetve 1'6 , illetve 4, illetve 2 milliomodra növekednek, hacsak +1,20 °] átlagos hőmérsékleti bizonytalanságra számítunk, ami — mint a tapasztalat igazolta — nagyon reális feltevés. E két tizednyi bizonytalanság úgy a mono-, mint a bimetallikus bázismérő készülékeknél tényleg bekövetkezhetik. Az első esetben azáltal, hogy a fémrúd nem veszi fel egyidejűleg azt a hőmérsékletet, — melyet a termométer higanykészlete, — vagyis, melyet a termométer mutat; a másik esetben pedig, amikor nem higanyhőmérővel, hanem két különböző anyagból készült rúd viszonylagos hosszváltozásából következtetnek a hőmérsékletre, a bizonytalanság ugyancsak abból ered, hogy a két különböző fém nem veszi fel egyidejűleg ugyanazt a hőmérsékletet és nem változtatja méreteit egyenlő gyorsasággal. Igyekeztek és igyekeznek ezen elősietést számszerűleg meghatározni és figyelembe venni, de a tapasztalat mutatta, hogy +0"2°i? bizonytalanság úgy sem kerülhető el nagy és gyors hőmérsékletváltozások alkalmával. Az amerikaiak úgy igyekeztek e bajon segíteni, hogy kizárólag csak éjjel, — amikor sokkal enyhébb hullámzású a hőváltozás görbéje, — végezték méréseiket, de így is— miként a közölt számok mutatják, — még mindig négyszerte akkora a hőmérséklet okozta hiba, mint az összes többi hibaforrások eredő hatása. A legnagyobb baj ugyanis az volt, hogy az alkalmazott fémek hő okozta tágulása igen nagy volt és így még kicsiny hő-