Katholikus Hetilap, 1881 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-13 / 2. szám

Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent­ István­ Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. Budapest, 1881. 2. szám. Január 13. Arany alma — arany szív. * Diszesíti zöld karácsonyfáját Irgalomnak szende lánya, S hogy reá menny s föld aranyos báját Nem teheti, szánja­ bánja! Alma, dió, rajta tiz köténynyel.. S szallagos száz gyertya lángja fényei. — »Nem elég szép! hej, mi hát a híja?!« Rázza fejét, bús a kedve... Titkos érzet jászol elé híjjá, Oda térdel töprenkedve: »Drága Gyermek! mondd, mi még a vágyad? S tele hintem véle jászol-ágyad!« S rámosolyog a Gyerekese szépen, Mintha súgná, mintha mondná: »Nékem egy kell, — ifjú zsönge népem... Jó sziveket fámra fond rá! Függjön itt az égi remény-ágon, Nincs dúsabb kincs az egész világon !« »Gyertyafényül bennök a hit égjen Szent szeretet aranyával.. . Hej utánok úgy epedünk régen József is a Szűz Anyával; Kösd a hűség bíbor szallagára Hisz enyémek ... vérem volt az ára!!« »Gyöngy felettök szemetek könyűje, A mit értök tűrve sirtok... Ez karácsony legdicsőbb fényűje, Földön, égen legszebb birtok, Beülteti bő szivem malasztja. .. Bűn viharja itt le nem szakasztja!« S jő a kis nép, oda térdel sorba... S a gyönyörű Jézuskának Angyaloktól fonva szent csokorba Tiszta szivet áldozának. * Az esztergomi vízivárosi növelde karácsonyi ünnepére. Nőjt az égig szép karácsony fája S légy e földön Jézus koronája!!« S kik e szív-fát sírva ápolátok Irgalom kertész-leányi: Gallyairól szálljon üdv reátok.. ! Nagy sudár lesz, — most parányi. S ha e hont majd anyaként takarja, Sírotokra árnyat hint le karja. ........ Soc. 1. A felejthetlenek. — Beszély. — (Folyt.) III. A legközelebbi »fertálynál« Sebestyén ur rendes szokása szerint letette a megjelent házmester kezeibe a lakbért s némi borravalót, a mely részéről ily alkal­makkor soha sem hiányzott. A házmester elfogadta a borravalót, hanem a házbérre vonatkozólag oda nyilat­kozott, hogy azt maga akarja elfogadni a háziasszony. Sebestyén ur egészen feketébe öltözött s úgy jelent meg Almaváryné asszonyságnál. Midőn belépett, a háziasszony a pamlagon ült s ott fogadta. Almaváryné élemedett asszonyság volt s vala­mikor, midőn még a bécsi kongressus nem volt a törté­nelem lapjaira jegyezve, szép is lehetett. Jelenben azon­ban csak tisztes romokat mutatott ábrázatán. Szemei­ből jóság, szelídség tükrözött elő, a­mi Sebestyén urat első pillanatban elvarázsolta. Nem is állt meg a küszö­bön, hanem rohant egyenesen a pamlag felé. Sikerült neki Almaváryné kezét megragadni s arra egy tisztelet­­teljes csókot nyomni. Nagy buzgóságában szinte sokáig tartotta kezében Almaváryné kezét, úgy hogy az csak pillanatok múlva tért magához s a mennyire előre­haladt kora megengedte, piruló tartózkodással húzta vissza kezét s nógatta Sebestyén urat, hogy üljön le.

Next