Katholikus Néplap, 1850. július-december (3. évfolyam, 1-26. szám)
1850-11-21 / 21. szám
172 tudományos ember, kik, hogy magokat híresekké tegyék, több könyveket írtak össze, s azokban a’jó erkölcsöket kigunyolták, az anyaszentegyházat ’s lelkipásztorokat legyalázták,a’ felsöségi hatalmat, mellyel Isten az égből tetszése szerint osztogat , magoknak tulajdonították, Jézusnak tanítását megvetették, s elbizakodva dicsekedtek vele, hogy ők semmit sem hisznek ; mig ellenben a’ fajtalan életet szép szavakkal ajánlották, a’ pogány tévelygő tanításokat kellemetesekké tették, ’s a’ nép’ szivében olly kívánságokat gerjesztettek, mellyek nemcsak vétkesek, hanem veszedelmesek is. A’ balga népnek, melly nem tudta, mire vezeti ez ötét, tetszettek az illy tanítások; mert azok szerint szorgalom helyett tékozlásnak, mértékletes józan élet helyett fajtalanságnak s dobzódásnak adta magát. Semmibe sem vette már a’ törvényeket, az elöjárók szavait megvetette, a’ hűséget csalárdsággal, az igazságot erőszakoskodással váltotta fel; mígnem végre azon borzasztó dolgok elkövetésétől sem iszonyodott vissza, medvékről feljebb emlékeztem. Lásd keresztény barátom! nehány nyughatatlan elméjű é s megromlott szívű ámító miilyen ínségbe döntötte gonosz könyveivel Francziaországot, sőt egész Európát; mert ki ne emlékeznék arra, hogy szegény magyar testvéreink közül is hányan hullottak el a’ hosszas franczia háborúban? .... Ez elölt egy pár esztendővel, midőn forrongásban volt édes magyar hazánk, e’ lelki mérget keverő emberek leginkább a’ világi elöjáróság ellen irkáltak, hogy meggyűlöltessék a törvényt, és annak kiszolgáltatóit. Most, midőn a’ rend és béke helyreállott, a’ világi hatóság körmeikre üt, ha ötét gyalázni merik: azért neki estek anyaszentegyházunknak, ezt tépik, ennek rendeleteit, szent szokásait, szertartásait bestelenitik. És nem kell-e fájdalommal eltelni a jólelkű embernek, midőn látja, hogy a’ kath. anyaszentegyházat szabad szóval és írással kigúnyolni, üldözni, káromolni. Bár ne volna okunk panaszra fakadni, hogy ezen ámitók újra feltámadtak. De miután a sajtó felszabadult , vagyis 1848-dik esztendőtől fogva mindenkinek azt szabad kinyomatni, a mi neki tetszik, mint a‘ nép lelkének megmérgező lidérczei ismét megjelennek e jó madarak közöttünk veszedelmes könyvecskéikkel, újságaikkal. — A vigyázatlan ember először nem ismeri ki őket, mert hasonlók a’ báránybőrbe bujt farkasokhoz. Ők édes beszédüek, magasztalva tudják árulni mérges tanításaikat, mint a házaló zsidók ringy-rongy portékáikat. Hozzá simulnak a szegény emberhez; dicsérik neki még gyarlóságait , hibáit is, hogy mint a’ kígyók annál közelebb juthassanak hozzá, ’s igy körülfonva, szivébe fújják mérgüket. Különösen emlegetik e’három szót: felvilágosodás, szabadság, elöhaladás. Ők — úgymond — fel fognak téged világosítani, mivel szerintük eddig sötétségben voltál; szabaddá kívánnak tenni, mint ha láncz csörögne most is kezeden; és azt akarják, hogy emberi rendeltetésed szerint folytonosan előbbre haladj. E’ szép szavakat használják ők mindenütt írásaikban, hogy te azokba bele szeretvén, tanításaikat szivedbe fogadd, ’s mint a’ csalétek után kapkodó hal, horgukra kerülj. Azért, ha meg nem untad olvasni soraimat, megismertetem veled azon világosságot, szabadságot és elöhaladást, mellyben ezen ámitók részesíteni akarnak, mi jó van a szép édes szavak alatt, ’s mit várhatsz tőlük, ha tanítványaikká szegődök Mester István, Boldogaszszony’ bemutatása. A’ katholika anyaszentegyház nov. 21-dikén ünnepli Boldogasszony’ bemutatását, mivel Joákim és Anna, a’ Boldogságos szűz’ szent szülei, a’ sz. szüzet, Máriát, e napon a’ templomban Istennek fölajánlják, azaz, mivel Mária szent szülői által a’ mai nap a’ templomban Istennek szolgálatába