Katholikus Néplap, 1850. július-december (3. évfolyam, 1-26. szám)

1850-08-08 / 6. szám

42 Ugyan az Isten szerelmére, micsoda lélekismer­t rettel lehet illyesmit elkövetni? Istenes ember ezt nem teheti. Bizony nem teheti ám, de nem is teszi. A’ jóravaló lelkű ember örül azon, ha látja, hogy felebarátja földjén Isten’ áldása van; esze­­ágában sincs neki kárt tenni. Szándékos kárt csak a’ megromlott ember tehet. De úgyis van ám. Mert ha megvizsgáljuk, kik ezek a’ kárbahajtó derék emberek? hát úgy találjuk, hogy azok a’ jó ma­darak, a’ kik jobb szeretik a korcsmát, mint a’ templomot; a kik többet vannak a’ pincze szeren, mint otthon; a’ kik jobban ismerik a’ czimbalom hangját, mint az orgonáét; a’ kik jobb szeretnek káromkodni, mint imádkozni; kiknek több gondjuk van a’ roszra, mint a’ jóra; a’ kik kerülik a’ gyónó széket, félnek a’ paptól. Ezek szoktak azok a’ jó madarak, drágalátos szép virágok lenni, a’ kik a’ más jószágában szándékosan, sokszor merő paja­kosságból is, tetemes károkat tesznek. És honnan van az, hogy ezt a’ rész szokást, ezt az istentelen visszaélést mindeddig ki nem le­hetett irtani ? Egy részt onnan van, hogy a’ szü­lök annak idején gyermekeiket se az iskolai, se a’ templomi tanításokra szorgalmatosan el nem küldik; se arra nem vigyáznak, hogy gyermekeik rész em­berek társaságába ne keveredjenek. Sokszor nap­hosszat se tudják a’ szülök, merre van gyermekük. A’ gyerek azt jól tudja, hogy nem vigyáznak rá, azért aztán nyakába veszi a’ falut és mezőt, ’s rendesen ott van, a’ hol legpajkosabb beszédeket hall. Az oktalan gyerek ezt akkor nem érti; mire pedig megértené, maga is a’ többihez romlik. Másik oka e’ rosznak abban van, hogy az apák rendesen, nagyon korán fölszabadítják fiaikat. Mielőtt megérnék az eszék, már parancsolnak, rendet szabnak a’ háznál, még az öregeknek is. És épen az által szabadítják föl őket, hogy a’ mar­hát egészen rájok bízzák. A’ fiú aztán, noha még a’gatyáját is alig tudja becsületesen ránczba szedni, azt gondolja, hogy mivel a lovat megüli, vagy az ökröt megterelni tudja, már kész legény a’ gáton, elbizza magát; ’s hogy ötét se tartsák hitványabb legénynek a’ többinél, ő is kárba hajt. Tanítani, vagy tanitatni kell a’ gyereket, máskép elromlik. A’ gyermeknek természetében van a’ tanulás. Ha jóra nem tanítják, hát roszat tanul. Ezt a’ tapasztalás megbizonyitja. Aztán nem kell a’ gyereket ideje korán fölszabadítani! Hiszen ennek a’ kora fölszabadításnak úgy is, elöbb-utóbb, a’ szülök adják meg az árát. Mindennek meg van a’ maga ideje. A’ mi idő előtt történik, soha se jó. Minél tovább van a’ gyermek a’ szorosabb fenyíték alatt, annál rendszeretebb, derekabb ember válik belőle. Nézzük csak m­illy szép rend, és becsület van ollyan házaknál, a’ hol az öreg parancsol. Ha egyet szól, hát a’ bajszos feleséges fia sem mer piszszenni, a’ világért se! De van e’ rosznak még egy oka; meglehet, harag lesz belőle, ha kimondom; de biz én kimon­dom, mert igaz; és az igazságot kimondani, még akkor is, mikor némellyeknek nem tetszik, köte­lessége a’ becsületes embernek. Ezen ok pedig nem más, mint az, hogy a’ helységek’ elöljárói nem veszik a’ kártételeket ollyan szorosan, mint kellene. Már ne nehezteljenek ránk azon derék elöl­járók, kik nem érzik magokat bűnösöknek. Igen jól tudjuk mi, hogy vannak, a’ kikre szavaink nem illenek, azok ne is vegyék magokra, de vannak bezzeg ollyanok is a’ kikre rájok illenek. Azért tisztelet becsület minden embernek, de igazság is! Mi megadjuk mindenkinek, a’ mi illeti; de az igaz­ságnak is megadjuk a’ magáét. Úgy van hiz a’ sok helységben, hogy biró uramnak, eskütt uraiméknak a’ fiai, vagy szolgái is csak úgy belehajtanak a’ kárba, mint akárki más; ezt pedig az apa vagy gazda urak jól tudják; ’s azért aztán az egész etetési históriát az ujjaikon keresztül nézik; sokszor a’ szemeiket is behunyják. Tudok rá példát mikor biró uram a’ csőszre or­szágosan megharagudott, hogy az ö ökreit behaj-

Next