Katholikus Néplap, 1852. július-december (5. évfolyam, 28-52. szám)
1852-08-04 / 32. szám
mivel az angol kormány az elnyomott izlandiak ezreitől még folytonosan remegett, rakásra fogdostatta a kath. földnépet, hogy a tengereken túl, számkivetésbe küldje; s volt eset, midőn egyszerre ezer kath. izlandi leány vitetett Amerikába a rabszolga-vásárra, hol pénzen adattak el örökös rabságra. Azonban, noha a zendülés alatt s után minden, mit csak emberi kegyetlenség kigondolhat, bő mértékben követtetett el, az üldözők kívánságához képest épen úgy nem akart mégis szaporodni Izlandban a protestánsok száma, mint nem a katholikusoké fogyni. Hasztalan űzettek el áldozó papjaik, s vitettek be hozzájok gazdagon ellátott protestáns hitszónokok; hasztalan vettetett ki a misemondásra 1200, s a misehallgatásra 500 p. forint büntetés : az irlandus napi utakat tett, hogy feltalálhasson egy rejtező papot, s jelen lehessen annak miseáldozatán; hasztalan foglalták le a katonák templomaikat, döntötték le kereszteiket: ők éjnek idején erdős, rejtett helyeken jöttek össze, hol pár száraz galyból összeszegzett keresztet térdeltek körül, s imádák Jézust,ki azon érettünk kiszenvedett.Igy szíttak hitünknek ezen vértanúi uj erői hallatlan szenvedéseik eltűrésére. S mit gondolsz, szeretett hitrokonom! vége szakadt tán már itt Izland szenvedéseinek? Épen nem. Mint a gyilkos, hogy bűntettét palástolhassa, uj s undokabb tetteket követ el : úgy cselekvék Anglia a hath, izlandiak irányában. Izlandnak a protestáns vallásra való eltérítése érdekében állott mindig; annak eltérítéséről kellett tehát gondoskodnia, eltérítéséről minden áron. S mivel másfél száz esztendeig eléggé tapasztalta, miként vérengzés a kath. hit ellen nem bir hatalommal , egy véretlen, de annál sorvasztóbb kegyellenségbe vetette bizodalmát ; reménylvén, hogy a katholikusok, kik a vérpadon nem lankadtak Intőkben, ha körülvétetnek ezerféle bántalmaktól, megfosztanak az élet minden javaitól, sértetni, eltapodtatni fognak mindenkitől, s igy végre hódolni s Intőktől elpártolni. — A katholikusok nem üldöztetnek tehát többé vérengzően, hitök gyakorlása legalább hallgatva eltüretik; de olly törvények hozatnak, mellyek vagy egyenesen a kath. hit megszüntetésére szolgálnak , vagy a katholikusok elnyomása s a hitektől elpártolok jutalmazása által a protestáns vallás elterjesztése czéloztatik. E törvényeket elősorolni sok volna, mivel több mint száz parlamenti határozatból állanak. Én csak néhányat fogok megemlíteni. A kath. pap, ki már Izlandban van, ha magát a kormányi jegyzékbe íratja, a hivatalos, hitével ellenkező esküt leteszi, s ezer p. forint biztosítékot fizet, miszerint lakhelyéről nem távozik, s idegen plébániában misét szolgálni, vagy valakinek bármi lelki vigasztalást nyújtani nem fog, ott maradhat; de hogy a hit szolgái lassankint kihaljanak, a törvény elűzi a püspököt, hogy ne legyen, ki az országban uj papot szentelhessen fel, s ha talán a külföldről jöne be, azt halállal fenyili. A ki illy bejövő papnak segédkezet nyújt, vagy azt magánál elrejti, először 200, azután 400 p. forint büntetéssel, végre jószágvesztéssel fenyittetik; s a ki őket a törvényszéknek feladja, jutalmul egy érsekért 500, egy felszentelt papért 200, egy tanítóért 100 p. forintot kap. E czélból szabad volt a békebiráknak — kik mindnyájan protestánsok voltak — akármelly katholikust magok elébe idézni, sőt hit alatt annak megváltására kényszeríteni , hogy hol és mikor hallgatott misét, kik voltak azon jelen, mi a neve s hol van lakása bármelly előtte ismeretes papnak vagy tanítónak. Ki ezen embertelen kívánságot nem akarta volna teljesíteni, a békebiráknak hatalmában állott őt a gonosztevők tömlöczében kitöltendő egy évi fogságra, vagy 2000. forint büntetésre ítélni. Mint ebből láthatjuk, a törvény tűri ugyan már a kath. hitnek vallását, de csak az élő papok korára szorítja annak fenállási idejét; mihelyt valamelly egyházban a pap meghal, a törvény a protestáns valláshoz tartozónak tekinti azonnal a községet, s nem engedi többé, hogy hívei más kath. paptól vigasztalhassanak. — Tiltatik azon felül minden, mi a vallás külső gyakorlatához tartozik, harangok, tornyok, papi öltözet, minden processio s szokásos tisztességes temetés; keresztek s más szent képek, mellyeket a kath. nép tiszteletben tartott, ledöntetnek, a búcsúra menők korbácscsal szétüzetnek. Eltiltatnak minden kath. iskolák, elüzetnek a tanítók és más neveléssel foglalkozó katholikusok; s ha tanítani merészlenének, először számkivettetnek, visszatérés esetében halállal fenyíttetnek. Eltiltatik a szülőknek gyermekeik más országban való neveltetése is, hogy egyéb választások ne lehessen a szülőknek, mint vagy tudatlanságban hagyni, vagy protestáns tanító által oktattatni gyermekeiket. Ha így látjuk elnyomva a katholikusokat vallási tekintetben, nem kevésbbé voltak sealázva polgári állásukban. A katholikus egész Anglia s Izland területén ki volt zárva minden hivatalból, mert hogy hivatalt vállalhasson, arra szükséges volt, egy hitével ellenkező esküt letenni. Ezt természetesen a lelkismeretes katholikus le nem tette, s igy hivatalt sem viselhetett. Birtoki tekintetben eltiltatott a katholikus minden ingatlan jószág megvételétől; még az árenda is csak úgy engedtetett meg neki, miszerint a haszonbérbe kivett jószág jövedelmének szaporodásával aránylag nőjön az érte fizetendő bér is, nehogy a katholikus haszonbérlő némi vagyonra s független állásra tehessen szert. E mellett ha valamelly protestáns jövedelmezőnek tapasztalt volna kath. kézben levő haszonbérletet, szabad volt neki abból a katholikust kivenni, s azt saját részére átvenni. — Még a kézi mesterségekre nézve sem engedtetik szabadság a katholikusnak. Ha mesterember, ő a városi szabad községnek