Katholikus Néplap, 1854. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1854-03-22 / 12. szám
12. szám. Megjelenik e lap hetenkint egyszer. Szerdán. Előfizethetni rá Pesten, a Szent-István-társulat ügynökénél : czukor utcza 6-ik szám, földszint,s a szerkesztőségnél. Vidéken a cs. kir. postahivataloknál, a Dicsőség magasságban az Istennek, s a földön békeség a jó akaratú embereknek. Luk. 2,14. Pest, mártius 22. 1854. Előfizetési díj Budapesten kihordássá félévre 1 ft. pp. vidékre postán, boritékban félévre 1 ft. 20 kr. pp. A lap szerkesztését illető levelek egyszerűen ,,a Katholikus Néplap szerkesztőségéhez“ czimezendők. (Pesten a központi papneveldében.) Képek a közéletből. in: A terhetlen nő. „A házasság az a szentség, melly által két szabad személy, egy férfi s egy nő, Istentől kegyelmet nyernek, hogy egymást holtig híven szeressék , egymással jámborul és keresztényileg éljenek, és gyermekeiket Isten félelmében neveljék.“ Így hangzik az anyaszentegyháznak tanítása kivonatban a hetedik szentségről, a házasságról. Ezt te, mondod kedves olvasó, igen jól tudod. Jól is van igy, ámde honnét van mégis, hogy a legtöbb házasság nem e végből és nem e czélra köttetik ? — Keresztkomám uram, Csiga Pál, igen jól tudhatta egykor szinte a katekizmust gyerekkorában, mert bejárt mesteruramhoz három télen át, és most násznagy korában mégis oda irányozza lépteit keresztfia ügyében, hol, mint mondani szokás, van mit aprítani a levesbe. Ez az ő első s utósó czélja. Most hát a kérő szerepét viselvén, Dénes Pali számára a gazdag Aranyosi Juliskát kéri meg, jól tudván, hogy ott leányt is, mást is kap, mert először ők ezt már rég kicsinálták az öreg Aranyosival, és másodszor Juliska, e farsangon férjhez akar menni, megunván a párját viselni, s harmadszor Pali se megvetendő gyerek. A családos magyar ember, ha arra valók gyermekei, vagy be, vagy kiházasítja azokat minden irka, firka nélkül, azt mondja: ennyit és ennyit adok vele, ha elmegy; ha megmarad a házban, halálom után kijár becsületesen a maga része; míg élek, én maradok a gazda a háznál. Ez ősrégi szokástól nem is egy könnyen tágít az öreg ! Aranyosiéknál kivétel történt; mielőtt megköttetnék a szent házasság, Dénes Pali leendő iiával „házassági szerződést“ kötött, mellynek negyedik pontja szóról szóra így hangzik: „Átírom Dénes Pali leendősömnek és feleségének, Juliska leányomnak egész gazdaságomat 10/8-ad rész telket, egy újdon új házzal és minden egyéb gazdasági épületekkel. Továbbá nagy szőlőmet, az úgy nevezett „vörösormon“, ismét egyet a „Virágosban“ azon kikötéssel mégis, hogy én maradok a főszemély a háznál, jussal bírok a gazdaságban intézkedni.“ „Ez aztán rendjén van világos beszéd, igazi apai gondoskodás a fiatalokról“, mondá az érdekelt násznagy , Csiga Pál uram. „Helyesen van, biztosítani kell az embert. Legalább tudja, hányadán van, miért fáradozik“. Egészíté ki a másik poharat emelve a leendő boldog házaspárért: „Isten éltesse Dénes Palkót és Aranyosi Juliskát!“ — Nevezett szerződés erejénél fogva, öreg Aranyosi uram főszemély maradt a háznál és második felesége, Márta asszony, vezette a gazdaságot ; a fiatalok egy kenyéren éltek az öregekkel. Egy egész évig igy ment ez meglehetős egyetértéssel, de Dénes Palkónak valami furta az oldalát, nem szerette e dolgot, hogy ő ipától, napától függ. A szerződést nem lehetett megmásítani, mert bírói eskütt uraimék mind aláírták magukat, a helység pecsétje is rajta veresedett. Hagyján, gondolta ő magában, majd lendítek én a dolgon! 12