Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)
1855-08-08 / 6. szám
TT yx» ■ I Pest-KATHOLIKUS NÉPLAP. II. Félév. & VS.. Történelmi hittan. (Folytatás.) A hitvallás l elkész. Kedves Imrém! Ma a vigaszteljes apostoli hitvallást, illetőleg annak első „Hiszek“ szavát vesszük elmélkedésünk tárgyául. Mit jelent ugyanis e szó : „hiszek ?“ Imre. Azt jelenti, hogy igaznak tartjuk azt, mit Isten kinyilatkoztatott. L. S mit értünk a kinyilatkoztatás alatt ? I. Azt, hogy Isten közlött velünk olly igazságokat, mellyeket véges emberi elménkkel vagy épen nem, vagy legalább eléggé meg nem ismerhettünk magunktól. L. Mire vonatkoznak e kinyilatkoztatott igazságok ? I. Istenre, meg az Ő műveire. L. Hogyan, hát az ember maga erejéből nem ismerheti meg az Istent ? I. Ha megismerhetné úgy fölösleges lett volna a kinyilatkoztatás. L. Úgy van, az ember korlátolt elméjével, melylyet az eredendő bűn is mód felett elhomályosított, 4 gadat!“0 megismerő, miszerint az ember ő nem képes Istenről, s mindarról, mit ez üdvére tett s véghezvitt kellő ismeretet szerezni, melly őt tevékeny s szent életre vezérelné. Az egész pogányság története még pedig akár azon pogányokat tekintsük, kik Krisztus Urunk előtt, akár azokat, kik utána éltének — nyilt bizonyságot tesz erről, miszerint az emberi ész önmagában sem Istent s legszentebb akaratját, sem műveit eléggé meg nem ismerheté. E terjedelmes pogány történelemből csak néhány adatot hozok föl, mellyek elég világosan tanúsítják állításunkat, miszerint szűk határu s homályos elménk gyönge s elégtelen arra, hogy ismeretére jussunk mindannak, mi üdvünk elnyerésére szükséges. Az Urunk előtti pogány bölcsek közt legelső bizonyára Socrates. S mennyire vitte ezt önereje? Halljad, maga a bölcs válaszol a kérdésre: „Egyedül egy az, mit igazán és bizonyosan tudok s az egy, hogy semmit sem tudok! És csak az a külömbség köztem meg a többi világbölcs között, hogy ők, noha hasonlag nem tudnak semmit, ezt ki nem ismerik s igy azon hiszemben vannak, hogy tudnak valamit.“ Íme, ki maga idejében a világbölcsek közt első nagyságú csillagként ragyogott, csak azt tudja s ismeri el való igaznak, miszerint a puszta emberi elme igen keskeny határok közé szoríttatik, s nem képes magától az igazság ismeretére eljutni. S ez szép eredménye az általa fölállított, s híven követett életelvnek : „ember ismerd meg tenmaönma