Katholikus Néplap, 1855. július-december (8. évfolyam, 1-26. szám)

1855-08-08 / 6. szám

TT yx» ■­­ I Pest-KATHOLIKU­S NÉPLAP. II. Félév. & VS.. Történelmi hittan. (Folytatás.) A hitvallás l­ elk­ész. Kedves Imrém! Ma a vigasztel­jes apostoli hitvallást, illetőleg annak el­ső „Hiszek“ szavát vesszük elmélke­désünk tárgyául. Mit jelent ugyanis e szó : „hiszek ?“ Imre. Azt jelenti, hogy igaznak­­ tartjuk azt, mit Isten kinyilatkoztatott.­­ L. S mit értünk a kinyilatkoztatás alatt ? I. Azt, hogy Isten közlött velünk olly igazságokat, mellyeket véges em­beri elménkkel vagy épen nem, vagy legalább eléggé meg nem ismerhettünk magunktól. L. Mire vonatkoznak e kinyilatkoztatott igaz­ságok ? I. Istenre, meg az Ő műveire. L. Hogyan, hát az ember maga erejéből nem ismerheti meg az Istent ? I. Ha megismerhetné úgy fölösleges lett vol­na a kinyilatkoztatás. L. Úgy van, az ember korlátolt elméjével, m­ely­­lyet az eredendő bűn is mód felett elhomályosított, 4 gadat!“­0 megismerő, miszerint az ember ő­ nem képes Istenről, s mindarról, mit ez üdvére tett s v­­­éghezvitt kellő ismeretet­ szerezni, melly őt tevé­keny s szent életre vezérelné. Az egész pogányság története még pedig akár azon pogányokat tekint­sük, kik Krisztus Urunk előtt, akár azokat, kik utána éltének — nyilt bizonyságot tesz erről, mi­szerint az emberi ész önmagában sem Istent s leg­szentebb akaratját, sem műveit eléggé meg nem is­­merheté. E terjedelmes pogány történelemből csak néhány adatot hozok föl, mellyek elég világosan tanúsítják állításunkat, miszerint szűk határu s ho­mályos elménk gyönge s elégtelen arra, hogy is­meretére jussunk mindannak, mi üdvünk elnyeré­sére szükséges. Az Urunk előtti pogány bölcsek közt legelső bizonyára Socrates. S mennyire vitte ezt ön­ereje? Halljad, maga a bölcs válaszol a kérdésre: „Egyedül egy az, mit igazán és bizonyosan tudok s az egy, hogy semmit sem tudok! És csak az a kü­­lömbség köztem meg a többi világbölcs között, hogy ők, noha hasonlag nem tudnak semmit, ezt ki nem ismerik s igy azon hiszemben vannak, hogy tudnak valamit.“ Íme, ki maga idejében a világbölcsek közt első nagyságú csillagként ragyogott, csak azt tud­ja s ismeri el való igaznak, miszerint a puszta em­beri elme igen keskeny határok közé szoríttatik, s nem képes magától az igazság ismeretére eljutni. S ez szép eredménye az általa fölállított, s híven követett életelvnek : „ember ismerd meg tenma­önma

Next