Katholikus Néplap, 1857. július-december (10. évfolyam, 26-51. szám)
1857-07-01 / 26. szám
Atyai üdvös tanácsok II. Életed teljes napjaiban elmédben legyen az Isten, és évd magad, hogy valaha a bűnnek ne engedj, és el ne hagyjad a mi Urunk Istenünk parancsolatait. (Tob. 4, 6.) Idén a mindenható Isten a pusztákban vándorló Izrael fiainak a tíz parancsolatot kihirdettette, két kőtáblára följegyezve adta azokat át a nép vezérének Mózsesnek a Sinai hegyen azon meghagyással, hogy azok hiv megőrzését s teljesítését hathatós szavakkal kösse a nép szivére. Azon két kötáblán pedig úgy valónak e pa- 'k rancsolatok elosztva, hogy az első három parancsolatok, melyek az Isten iránti kötelességeket tartalmazzák, az egyiken, a többi hét parancsolatok pedig, melyekben a szülők, maguk és egyéb embertársaik irántiak foglaltatnak, a másikon valónak följegyezve; és így az Isten iránti kötelességekre utaló parancsolatok különös táblán, és az első helyeket foglalók el, nyilvános jeléül annak, hogy minden kötelességek közt azok legyenek a legelsők. — Úgy tetszik tehát, hogy az öreg Tóbiásnak ezen sorozatot kellett volna megtartania, midőn betegágyában oly szép intéseket és üdvös tanácsokat adott szeretett egyetlen fiának. Először t. i. az Isten, és azután a szülök iránti tartozó kötelességeket kellett volna szívére kötni, s teljesítésökre hathatósan ösztönözni. — Ő azonban megfordítva tette tanácsadásait. És miért váljon? Talán a szülök tiszteletét nagyobb kötelességnek tartotta, mint az egy igaz Isten iránti hódoló tiszteletet és imádást? Nem, hanem hihetőleg azért, mivel az Istenre, az ő tiszta imádására és hiv szolgálatára naponta, s minden alkalommal fölszólította, s ösztönözte fiát; a szülök iránti köteles tiszteletre pedig őt emlékeztetni, és azt szivére kötni betegsége idejét, midőn halálát már közel lenni vélte,legalkalmasabbnak találta, tudván , hogy a halálához közelgő édes atyának szavai, intései, tanácsadásai legnyomatékosabbak szoktak lenni a jó és hálás magzatok szivében, és belátván, hogy ekkor édes fiát a szülői tiszteletre emlékeztetni, és ennek minden időben leendő teljesítésére fölhívni nem lesz felesleges, vagy épen hasztalan dolog. Befejezvén tehát igy első atyai üdvös intését és tanácsadását az öreg Tóbiás, igy folytatta tovább szózatát szeretett fiához : „Élted teljes napjaiban elmédben legyen az Isten.u — Legüdvösebb emlékeztetés volt ez, mert a ki állandóan elméjében hordozza az Istent, 26 PEST, ISST. -®8£—IS„ 26. szám. II. Félév. ■H----------------------------S8S-------------------------$*