Katholikus Néplap, 1859. július-december (12. évfolyam, 27-51. szám)
1859-07-07 / 27. szám
230 - vagy csaláshoz folyamodnak, vagy öngyilkolás által vetnek véget nyomorteljes életöknek. A gyermek minden pillanatban, úgyszólván, változtatja szeszélyeit. Az okos szülő tehát nem fog hódolni minden szeszélyének, hanem épen azért, mert szereti gyermekét, igyekszik az így fölkorbácsolt szeszélyeskedést majd lágyabb, majd, ha szükség, keményebb fenyíték által megtörni, nehogy tán szeszélyesnek hódolván, elbizakodóvá, makacscsá, engedetlenné s igy örökre szerencsétlenné tegye őt. Úgy hiszszük, hogy ama számos elégedetlenek többnyire ily ferde nevelésnek gyümölcsei, a kikben sem az egyház, sem az állam nem számolhat hasznos polgárokra. Mert minden tekintélyes rendszabálynak ellenségeivé válván, sehol meg nem állhatnak ; végtére is a proletárkodás és socialismus zászlaihoz szilván , szerencsétlenekké lesznek. Ne is mondja egy szülő sem, hogy a gyermeket szeszélyeskedésében meggátolni nem kell, mert, mint mondani szokás, azt maga a természet hozza magával, mit aztán a gyermek, ha majd eszével élni kezd, önmagától is elhagyand. A szeszélyeskedés nem egyéb a velünk született gonosz akarat csirájánál, mely, ha el nem fojtatik, később a bűnök halmazában, valamint a gyom egész utálatosságban adandja ki magát, s gyökeret verend a fogékony ifjú kebelben, úgy hogy ha talán idővel ki akarnók is azt irtani, igen nehezen, vagy épen nem fogunk boldogulhatni az imigyen elkényeztetett gyermekkel. Azt se mondja egy szülő sem, hogy a gyöngéd szeretet, melylyel gyermekén csüng, nem engedi, hogy attól bármit is megtagadjon, vagy et daczoskodásakor keményebben megfenyítse. Hibás, és nem igazi szülői szeretet ez, mely soha nem használ, de sőt mindig árt a gyermeknek. A szülői szeretet Istennek azon drága ajándéka, melyet hasonló túlzások által elfecsérelni nem szabad. Olyképen zárta azt a szülői szívbe a legbölcsebb Alkotó, hogy az általa kijelölt korláton túl soha ne terjeszkedjék, különben, mint a medréből fáradt folyam, töméntelen kárt okozand. E korlátot Üdvözítőnknek következő mondatában találjuk kijelölve: „ A ki fiát, vagy lyányát inkább szereti, hogysem engem, nem méltó hozzám“ (Máté 10.). Itt világosan meg van mondva, hogy a szülő soha ne szeresse fiát, vagy lyányát inkább, hogysem Jézust, mi által nyilván korlátoztatik a szülői szeretet. Már a mely szülő mindent megenged gyermekének, az engedetlenségre tanítja őt, s igy Krisztus akaratjának ellenére cselekszik, ki maga engedelmes vala szüleinek. (Luk. 2 ). Ha inkább gonosz gyermeke szeszélyeire, mint Jézusra hallgat, sokkal inkább szereti gyermekét, hogysem Jézust, s e szerint már is átlépte a határt, melyet, mint láttuk, kijelölt. Azt szokták ugyan állítani, hogy mindez csak a ki nem mondható, gyermek iránti szeretetből történik. A balgatag szülő észre nem veszi, hogy ép ez által sodorja kedvencz gyermekét a bűnök s igy a szerencsétlenség örvényébe.Ki lenne képes leírni a kinos fájdalmakat, melyeket egy könnyelmű szülőnek keserű megcsalattatása idéz elő? — „A ki fiát kényezteti,beköti annak sebeit, és annak kiáltására megháborodnak belsei.“ — mondja a bölcs. Valamint a test, úgy a lélek is megsebesíthető. Az, ami által megsebesíttetik a lélek, egyedül a gonosz akarat, és ennek szülöttje — a bűn.Ezen veszélyes sebet a léleknek, szükséges, ha szelidebb szerek (a szép szó) nem használnak, más élesen ható, keményebb szerekkel, testi fenyíték által eloszlatni. A gyermekét ferdén szerető szülő félni fog ez utóbbi szert fölhasználni, s azért csak lágy kötözgetések (kérés, rimánkodás és intés) által el akarván oszlatni a sebet, ahelyett, hogy meggyógyítaná, nagyobbá, sőt, halálossá teszi azt, úgy hogy aztán gyermekének minden kétségbeesett kiáltására megháborodnak belsej — lelkismerete. Nem hiában intetnek tehát a szülök : „Ne enyelegj fiaddal, hogy későbben meg ne bánd, s úgy ne járj, mint kinek fogai megválnak. Ne adj szabadságot neki ifjúságában, és hibáit el ne nézd, hogy nyakas és engedetlen ne legyen, és szivednek bánatot ne okozzon.“ (Sirák 30.) De továbbá Krisztus Urunknak az is akaratja, hogy a ki követni kivánja őt, az tagadja meg magát“ (Mát. 16 ). — Már az oly szülő, ki nem akarja gyermeke iránti szeretetét annyira korlátozni, miszerint ne mindent, amit az megkíván, teljesítsen neki, sem magamagát meg nem tagadja, sem gyermekét az önmegtagadás erényére nem szoktatja. S így ebben Krisztus akaratát nem teljesíti, sokkal inkább szeretvén gyermekét , hogy sem Jézust, mi által mind magának, mind gyermekének sok lelki és testi bajt okoz. Hányszor nem jutnak ínségre az ily esztelen szeretet következtében a szülők? Hányszor nem követnek el e miatt olyat is, amivel mind becsületöket, mind lelkismeretüket bemocskolják? Vajmi sok Heródes találtatik napjainkban is, ki esztelen szeretete mámorában esküvéssel ígéri leányának, hogy valamit csak kérend tőle, mindent megadand neki! S az elkényeztetett gyermek vajmi sokszor hallgat egy istentelen Herodiásra, s mondja : „Add nekem itt e tálban keresztelő János fejét.“ Vagyis, mi egyre megy, miután az ily kedvenc gyermek nem az Isten, hanem a test bölcsesége szerint vezettetik : az ördög tanácsára sokszor olyasmit kiván meg szüleitől, ami lelki romlására van. De a szülők is legtöbb esetben olyast ígérnek neki, mi, földi vagyonukat illetőleg, ínségbe, lekismeretöket illetőleg pedig bűnbe sodorja őket. Vigyázzatok tehát szülök, nehogy a szeretet, mely gyermekeitek iránt szivetekben lángol, az Istentől kimért korlátokat túlhaladja. Mert jaj nektek, ha e túlságos szeretet lángja a szívből kicsap! Tudjátok meg, hogy ekkor tűzvész fenyegeti házatokat, mely elöl megmenekülni nem lehet. Oda fogtok égni gyermekeitek s összes vagyonotokkal együtt. Ellenben üdv és békeség az Urban lesz veletek, ha a Jézustól kiszabott mód szerint árasztandjátok a szülői szeretet drága malasztjait édes gyermekeitekre. Ki is fogja méltán leírhatni azon örömérvet, ha jól fölnevelt gyermeketek hálakönyvivel öntözendi majd kezeteket s ajkaitokat, ha tinmegnyugtatástokra hallandjátok majd tőle: Üdvözöllek drága kéz, mely fenyitettél; mert most látom, hogy midőn fenyitettél, simogattál, s engem boldoggá tettél! üdvözöltek drága ajak, mely megdorgáltál.