Katholikus Néplap, 1864. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1864-06-30 / 26. szám
PEST, JUNIUS 30. 26. szám. I. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szerj JuliuS. 1. Teodorik. 2. Sarlós B.-Assz. 3. VilL. Kornél (Evang. Előfizetés : helyben félévre írt 31 krkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 32. Óvjátok magatokat a hamis prófétáktól. Máté 7. 15 — 21.) 4. Ulrik, egész évre 2 frt 62 kr , vidékre félévre 1 sz.) Ügynöki hivatal: (Lipótutcza 8. sz.) : Berta. 5. Domitian. 6. Izaias. 7. Vilibald. frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. Mik voltak az indokok, melyek hazánkban a kereszténység elleni lázadásokat előidézték,és mit eszközöltek a pogányság e lázadásai ? (Vége.)\Az uj hit felületes ismerete a hittérítők nyelvgyarlóságából származott, kik külföldről egy apostoli szent szózattól hivatva jöttek be az országba, hogy megkezdjék a nagyszerű vallási s ép ez által az álladalmi átalakulásokat a külföld mintájára. Voltak ugyan közöttök, kik a nemzeti nyelv ismeretével birtak, hanem ezek száma fölötte csekély volt; ellenkezőleg sokkal nagyobb volt azok száma, kik vagy sehogy sem beszélték nemzeti nyelvünket, vagy csak úgy, hogy azon csekély és tökéletlen német nyelvbeni ismeretek segítségével, melyeket sokan a magyarok közül a német földön tett kalandozási idő alatt maguknak megszereztek, érthetőkké lőnek. Hogy ily körülmények között gyökeres tanításról és valódian alapos szilárd meggyőződésről szó sem lehetett, az természetes és nem szorul bizonyításra. Mindenki saját tévelyében maradt, mert az eszközök nem csak föloszlatni és tisztába hozni ezeket, hanem még felfedezni sem voltak a missionariusok kezeiben. Innen következett, hogy a későbbi időkben a lázadások gyérültek s jelentéktelenebbekké lőnek, minthogy a mily fokban a hitszónokok nyelvismeretei növekedtek, és oly sokban kezdék az igazság tanának érthető és rendszeres előadásával az elmék zavarát, a kételyeket és a tévelyeket szétoszlatni és az ismereteket az új vallás tanai körül szilárd és biztos alapokra fektetni. A lázadások leginkább a nép alsóbb osztályaitól származtak, minthogy itt a legcsekélyebb értelem és belátás honos volt. A tan fensége tehát nyelvhiány miatt beburkolva és titok maradt. Itt azonban ne állapodjunk meg, hanem folytassuk tovább kutatásunkat. E körülmény között mi történt tovább ? Minthogy a szent király látta, hogy a keresztény vallás hazánkban csak úgy terjesztethetik, ha annak fölvevését szigorúbb törvények sürgetik, e végből a kereszténység fölvevését szigorú, tevőleges törvénynyé tette, megparancsolván, hogy ki ki hagyja el a pogányságot s kereszteltesse meg magát és háznépét bizonyos meghatározott időre, mert különben az engedetlenek fej- vagy jószágvesztésben fognak részesülni. E tevőleges törvény működött, minthogy azok, kik mindeddig haboztak, ha vallján letegyék-e a régi vallást és az ősi szokásokat, és fölvegyék-e az újat amannak helyébe, és azok, kik makacsságuk miatt az új életrendszer szigorúbb szabályaihoz simulni nem akartak — most egy komolyabb fölszólitással megrohanva, a király komoly szándékáról meggyőződve, a keresztvíz alá sietni nem mulasztották el. Azonban ki előtt nem tiszta dolog , hogy most igen sokan félelem miatt vették föl a keresztény vallást, kiknél az indító ok nem az igazságróli meggyőződés volt, hanem azon törvény, melynek értelmében elvesztendők voltak vagyonukat, szabadságukat és életöket? Az üdvös törvény tehát sokaknál visszás hatású és befolyású volt, minthogy sokan a keresztény nevet viselték, anélkül, hogy lélekben keresztények lettek volna, sőt ellenkezőleg titokban és belsőleg a pogányság istenének szolgáltak; fölvevék tehát a keresztény nevet, mint a külmegrohanások és megtámadások elleni biztosítékul. Hogy innen sok baj származott, azt a józan ész átlátja és a történet bizonyítja. De térjünk ismét vissza az idegenekre, kik országunkba bevándoroltak a keresztény vallás terjesztése végett. Tagadhatatlan, hogy ez ügyben befolyásuk igen nagy volt, úgymint kik e vallás fenséges szellemét, mint az e tárgyban igen előrehaladt külföld fiai, tökéletesen áthatották, azonban ép oly befolyással segíték elő a lázadásokat is, és ennek oka azon előmozdításokban rejlett, melyekben ők részesültek hazánkban. Már szent István alatt sokan vándoroltak be honunkba annak fölszólítására, minthogy a bölcs király átlátta, hogy külelemeknek kell befolyniok a bensőkre, ő megismerte azon óriási különbséget, mely az értelemben a külföld és a haza között létezett. Hogy a külföld hasznos és 26