Katholikus Néplap, 1864. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1864-01-07 / 1. szám
PEST, JANUAR 7. 1. szám. I. FÉLÉV. 1864. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztő lakása(kegyesrendüek épülete 35. sz.) Ügynöki hivatal. (Lipótutcza 8. sz.) 8. Szeverin. 9. Marczellin. 10. Vas. Agath. (Evang. Midőn Jézus tizenkét éves volt. Luk. 2.) 11. Hygin. 12. Ernő. 13. Hilár. 14. Nolai Felix. Előfizetés : helyben félévre 1 írt 31 kr ; egész évre 2 írt 62 kr ; vidékre félévre 1 1 frt 66 kr, egész évre 3 frt 32 kr o. é. V Kis-karácson, vagyis újév. "Valamint most a keresztség szentsége által Jézus egyházába fölvétetünk és a nem-keresztényektől annál fogva megkülönböztetünk, úgyszintén az ószövetség idején a körülmetéltetés külselül szolgált, mi által a körülmetéltek az Úr választott népe közé igtattatának, és igy a pogány népektől külön választattak. Szeretett Üdvözitőnk, noha őt azon törvény nem kötelező, de mivel sz. Pál szerint azért született asszonytól, hogy azokat (is), kik a törvények alatt voltak, megváltaná (Gál. 4), erre való nézve születése utáni nyolcadnapra azon törvény értelmében önkényt aláveté magát a fájdalmas szertartásnak , s ez alkalommal első cseppjeit onta azon szentséges vérének, mely kereszthalálakor érettünk bőségesen folyt, s ugyanakkor adatott Üdvözitőnknek egyszersmind az imádandó , Jézus* név is. Anyaszentegyházunk ugyan az ő esztendejét mindenkor adventtel kezdi , mindazáltal a január első napjára eső polgári új évet is elfogadja, és, mint egyszersmind Urunk körülmetéltetése napját, saját ünnepévé is teszi, megszenteli s annak alkalmából a híveket komolyan intisz. Pállal, hogy „öltözzenek új emberbe, a ki Isten szerint teremtetett igazságban, és megtagadván az istentelenséget és rosz kívánságokat, józanon, igazán és ájtatosan éljenek e világon, miszerint örökösei lennének az örök életnek, a mi üdvözítő Istenünk végtelen irgalma által.“ (Tit. 2. és 31.) Mi mindnyájan halandó emberek, a királyi zsoltáros kifejezéseként, mint a ruha, megavulunk, csak is az Úr mindörökké ugyanaz, és az ő esztendei el nem múlnak. (101. zsolt.) Kell tehát , hogy, miután egy év, mint kis patakocska, ismét visszatért az öröklét végtelen tengerébe, szent komolysággal fontolóra vegyük az idő múlékonyságát, a földi gyönyörűségek hiúságát, az egykor ránk nehezedő felelőség és számadás szigorúságát, szóval az örök esztendők változhatlanságát. Különben valamint az egyeseknek, hogy a népeknek életében is vannak nehéz időszakok. Istennek szent gondviselése magyar nemzetünk egy nagy részére is rá súlyosító az imént múlt esztendőben a nehéz időket. A rendkivülileg nagy aszály hazánknak egyébkor bőséggel áldott vidékein nyomasztó ínséget szült, a marhavész pusztításai pedig majdnem országszerte érzékeny csorbát ejtenek nemzeti jólétünk életerén. De valamint a növényzet épen a sötétben fejlődik s az éj harmata által biztosittatik a forró napsugarak kártékony hatása ellen, ép úgy egyesek mint népek is a viszontagságok és próbáltatások sötét napjai által képesittetnek arra, hogy megfogamodjék keblükben az erkölcsi újjászületés csirája, a nagy szenvedések sulyját elviselni megtanult vállaik pedig elbírják a jólétnek kincseit, melyeket készített a népek Istene azoknak, kik mindenek előtt az ő országát és igazságát keresik. Hogy tehát a ránk virradt uj év folyta alatt ezen vigasztaló remény teljesültének örvendhessen szenvedő közanyánk, a drága magyar haza, Istennel kezdjük és szüntelenül folytassuk is az ő meghálálhatlan kegyelméből megélt ezen új esztendőt. Isten a kezdet és vég. a kútfeje minden jónak, minden megelégedés és jólétnek. Hogy Isten nevében foghassunk dolgainkhoz, kell, hogy mindenek előtt vizsgálat alá vegyük: megegyez-e Isten akaratával czélba vett munkánk, és keressük-e ezzel egyszersmind az ő dicsőségét és lelkünk üdvét is? De ezen kívül Isten segítő malasztjáért is szükséges esedeznünk, valamint erőnket és tehetségünket is számba kell vennünk, netalán olyasmire vállalkozzunk, mit véghezvinni nem bírunk. A régi keresztények soha sem kezdettek dolgaikhoz egyébkép mint Istennel. E kegyeletes eljárást maiglan is követik ott, hol még a vallásosság, hithűség és keresztény jámborság védangyala uralkodik a szívek fölött. Isten nevében indul útra most is a jó keresztény , Isten nevében kezd bármi dolgához, és az ő oltalma alá helyezkedve végzi is azt. A halászattal foglalkozó tanítványok is csak akkor örvendettek fáradságuk óhajtott sikerének, miután Jézus nevében ereszték meg hálójukat, mely alig hogy megbirá aztán a halak nagy sokaságát. A ki Istennel tart, Isten is vele tart. Innen van, hogy láthatni szegény szülőket, kik, mivel , habár aggasztó életgondok közt is. Isten nevében !