Katholikus Néplap, 1870. július-december (26. évfolyam, 27-50. szám)
1870-10-27 / 43. szám
PEST, II. félév. 43. szám, Október 27. 1810. Megjelenik e lap minden héten egyszer, csütörtökön. Előfizetési ár: helyben félévre 1 frt 31 A pályázatok beigtatásaért tiz sorig minden egy- Az előfizetési pénzeket,valamint a lapba szánt kéziratokra, egész évre 2 frt 62 kr., vidékre fél-szeri fölvételért 1 frt, 10 soron fölül, egyszeri közléskor a Sz.-Istv.Társ. igazgatóságához kérjük intéztetni. évre 1 frt 70 kr., egész évre 3 frt 40 kr. ért 2 f., ha többször közöltetik, 1 f., 50 kr. számittatik Bernát atya, vagy a szegény pap. Pauli sz. Vincze után Bernát atya, vagy másképp szegény pap tűnik fel előttünk a felebaráti szeretet erénydús terén, mint a legcsodálatra méltóbb emberek egyike, kik az újabb korban a szent szeretet ríszétől ragyogtak. Ő kevesbbé ismeretes, mint a hitküldők szent alapítója , de életének itt következő egyes vonásai bőven meggyőznek minket arról, hogy megérdemelné, miszerint buzdításul mindenütt ismernék nevét azok, kik a valódi keresztény érdemeket még méltányolni tudják, és én előre is hiszem, hogy ki sem válhatik meg ezen szent s szeretettől lángoló lélektől anélkül, hogy fel ne sóhajtana: „Légy üdvöz, oh szent lélek!“ Egész bensejéből az Urnak szentelvén magát, mindenkor a különféle nemű szerencsétlenek szolgálatában találta legédesebb örömét, s egész életében nem foglalkozott mással Bernát atya, mint azok vigasztalása s helyzetök megkönnyítésével. A legkomorabb, legzivatarosb időben, ott járt-kelt az utakon, hogy oly szegényekre találjon, kik nem segíttetnek mások által, s ha már minden pénzecskéjét elosztotta a szegények között, kántoki szeretetből odaadta nekik külöltönyét, majd azután ingét is, és elcserélte velök kalapját, harisnyáit s lábbelijét. A világ emberei, kik őt ily helyzetben látták, őrültnek tartották s nem egyszer a gyermekek nagy csoportja kisérte őt nagy hahoták s gunykóczai közt. De valamint ő a kereszt bolondságát többre becsülte e világ minden bölcseségénél, úgy szerfölött örvendett a megvettetés fölött, s az alázatosság érdemét a szeretetével egyesítette. Ha nem talált több szerencsétleneket az utakon, úgy a kórházakba sietett, hogy ilyeneket találjon, és a legborzasztóbb betegek, a legszerencsétlenebb foglyok, a legiszonyúbb vétkűek voltak azok, kiket szeretete átkarolt. Egész gyöngédséggel ölelte őket, megcsókolta lábaikat, bekötötte sebeiket, és a legalacsonyabb szolgálatokat tette nekik. De nemcsak a betegek, hanem azok ápolói is érezték szolgálatkészségét, bement a konyhákra, megmosta ott az edényeket, vizet és fát hordott az illető helyiségekre; szóval ő a szolgák szolgájául mutatta magát. E világ bölcsei megvetéssel szóltak felőle, és ha őt a szegényeknél is szegényebb s nyomorubb öltözetben látták, azonnal körülveve őt a népcsoport s otromba lelkéből igy rivalga: „íme, a jó Isten bolondja!“ Az igazi keresztények pedig egészen az evangélium szelleme szerint józanul gondolkodva, azt mondák, hogy ő a szent életnek magas fokán áll, mint a ki az emberek előítélete s a világ elfogult, oktalan szavai fölé küzdte fel magát. Ha a börtönbe lépett, ezt azzal kezdte, hogy a rabok lábait megcsókolta. Gyakran találkoztak, kik vonakodtak lábbelieket a csókra odanyújtani, mert azok piszkosak voltak: „Jöj gyermekem! mondá ilyenkor, rám nézve mi sem szennyes!“ Találkozott egykor a gonosztevők közt oly elvetemült is, kit a legiszonyúbb nyerseség arra indított, hogy a jámbort, midőn az épen a lábcsókra lehajolt, lábával erősen arczon rúgta. Mintha mi sem történt volna vele, megcsókolja a lábat, s arcza még vérezvén, a legélénkebb kívánságot tanúsít szeretetéért, hogy őt aztán Krisztusnak megnyerje. Egy másik rab szándékosan bemocskította lábbelijét sárral, hogy lássa, megcsókolja-e így is az alázatosság ritka embere. Bernát atya nemcsak megcsókolta, hanem ezt ismételve is megtette, s míg a többi raboknak csak egy sous-t, a sáros csizmásnak öt ily pénzt adott. 1. Egykor egy püspököt kért, hogy bizonyos jó cselekedetet előmozdítani segítsen részvevő támogatásával, vagy legalább azt ne ellenezze ; de a kormány hatalma által feltolt s elkényeztetett egyháznagy megfeledkezvén arról, hogy az emberbaráti szeretet terén neki jó példákkal kellene világoskodni, határozottan 43