Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1960 (67. évfolyam, 10-103. szám)

1960-10-09 / 80. szám

2-ik oldal Katolikus Magyarok Vasárnapja CATHOLIC HUNGARIANS’ SUNDAY Ti* Oldest Hungarian Catholic Newspaper in the United States and Canada Published Every Wednesday and Sunday by the Catholic Publishing Co. Inc. Youngstown Office! 517 So. Belle Vista Ave., Youngstown 9, Ohio. Telefon: SWeetbriar 9-1888. Established October 24, 1894 by Rev. Msgr. Charles Böhm, Papal Prelate — Pástor EDITOR-IN-CHIEF: FATHER GABRIEL TAKACS O.F.M. THIS NEWSPAPER IS WHOLLY FOR THE PURPOSE OF PROMOTING CATHOLIC WELFARE AND IS A NON-PROFIT _____________ ORGANIZATION v SUBSCRIPTION RATES: ELŐFIZETÉSI ARAK: For two years in the U. S. $16.00 Két évre a U. S.-ben ........ $16.00 For one year in the U. S. $ 9.00 Egy évre a U. S.-ben ...... $ 9.00 For six months in the U. S. $ 5.00 Fél évre a U. S.-ben ...... $ 5.00 For two years in Canada $18.00 Két évre Kanadában ...... $18.00 For one year in Canada.... $10.00 Egy évre Kanadában ...... $10.00 For six months in Canada $ 5.00 Fél évre Kanadában .......... $ 5.00 Foreign Countries are same as Canada Egyéb külföld egy ár Kanadával A legrégibb katolikus magyar lap az Egyesült Államokban és Kanadában Alapította 1894 október 24-én Msgr. Böhm Károly pápai prelátus-plébános A Szent István Ferences Komisszáriátus megbízásából FELELŐS SZERKESZTŐ: _______FATHER TAKACS GABOR O.F.M. SZERKESZTŐSÉG ÉS KÖNYVOSZTALY: 4160 Lorain Ave., Cleveland 13. Ohio, U. S. A. Tel,: MElrose 1-9338 Kéziratokat, híreket, tudósításokat, cikkeket erre a cimre kérjük küldeni Szerkesztő: ESZTERHAS ISTVÁN. Könyvosztály: GOD A FERENC Nyitva: délelőtt 9-12-ig; szombaton 9-2-ig. Second class postage paid at Youngstown, Ohio Gondoljunk csak október 6-ra (1907-ben Rudnyánszky Gyula költő és hírlapíró Cleve­­­landban kiadta az "AMERIKAI FELKÖSZÖNTÖT­", amely ünnepi beszédeket, alkalmi és hazafias szónoklatokat, egyleti, zászlószentelési, lakodalmi, keresztelői üdvözléseket, pohárkö­szöntőket, bordalokat, szavalmányokat, rigmusokat és emlék­sorokat tartalmazott az életben előforduló minden alkalomra. A könyvet Rudnyánszky Gyula az amerikai magyaroknak írta. Nyomtatták ugyanazon évben a Magyar Napilap sajtóján, a Canton Buildingben. Azóta — 53 éven keresztül — sok amerikai magyar al­kalomra ismételték el Rudnyánszky Gyula költő és hírlapíró gondolatait. Rudnyánszky Gyula 1913-ban meghalt. Akik a II. világháború után vándoroltak ki Amerikába ezt a kis könyvét nem ismerték, hanem inkább ifjúsági regényeiből emlékeznek rá. Az október 6-iki, nemzeti gyászünnep alkalmából, az ame­rikai magyaroknak írt felköszöntőből közöljük alkalmi versét és erre az alkalomra írott beszédét.) KTÓBER HATODIKA FEKETE A GYÁSZ SZÍNE más napokra, Leggyászosabb napunké vérpiros, Mely óriási sziklát zúgva mos. Sötét emlék — vezérlő fáklyalángunk, Keserveink forrása — ünnepünk. Ez a nap, melyen mindent megbocsátunk,­­ De semmit el nem feledünk. TIZENHÁROM HŐS drága szive vére Harmatos áldás most szivünk felett: A zsarnokság rideg vesztőhelyére Ma lelkesedni jár a kegyelet. Az éjben immár csillagokat látunk, A máglyatüz — hajnalt jelent nekünk. Ez a nap, melyen mindent megbocsátunk, De semmit el nem feledünk. OH, HŐSEINK, ti szentek, óriások! Virág viruljon sirkantotokon! Panasz ne bántsa csendes nyugovástok, Mind ami fáj, jobb el nem zokogom. Szunnyadjatok! ... Az élőkhöz kiáltunk, Akiket gyűlölünk vagy szeretünk: Ez a nap, melyen minden megbocsátunk, De semmit el nem feledünk. ÉRTANUK NAPJA Az 1848-49-iki szabadságharc örök dicsősége marad a magyar nemzetnek. A világ minden népe küzdött, harcolt, vér­zett a szabadságért. Voltak minden nemzetnek életében óriási viharok és támadtak a zsarnokság, az önkény ellen, a népjogok védelmére hősök. De a történelem legfényesebb lapjait is el­homályosítja az a tüneményes háború, melyet a magyar nemzet 1848-49-ben vívott régi konok elnyomója, az osztrák császári hatalom ellen. A mai napon, midőn az aradi tizenhárom vértanú emléké­nek megünneplésére gyűltünk össze, nem lehet szándékom, hogy részletesen elbeszéljem szabadságharcunk történetét. Mi egy­szerű emberek vagyunk, verejtékkel, hozzá még szülőhazánktól messze, keressük mindennapi kenyerünket, de azért szivünkben hálás kegyelettel, hiven őrizzük az 1848-49-iki hősök emléke­zetét és nincs közöttünk senki, aki ne tudná, hogy mily dicső férfiak voltak ama csodálatos korszak vezérei és áldozatai. A magyar ember szive mindig hevesebben dobog, valahányszor a honvéd nevét hallja. Vérünk tüzesebben lüktet, midőn a diadal­mas és véres 1848-49-iki csaták vezéreire gondolunk. A magyar nemzet egységes volt akkor és az egész világ becsülését kivívta. Az osztrák ellenféllel szemben állandóan győzött, a bécsi ha­talom csúfos futások után csak idegen segítséggel, orosz fegy­verekkel tudta leverni szabadságharcunkat. A dicsőséges hada­kozás után elkövetkezett a világosi fegyverletétel. Ami ezután történt, az a világtörténet legvéresebb borzalmainál is iszonya­(Folytatása a következő hasábon) KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Az Amerikai Magyar Katolikus Liga közli: 80 East 30th Street, New York 16, N. Y. — Telefon: MUrray Hill 4-3628. A LIGA 1960. ÉVI TAGSÁGI JEGYEI ÁTVEHETŐK A MAGYAR EGYHÁZKÖZ­SÉGEKNÉL, VAGY AZ EZEKTŐL TÁVOL­LÉVŐKNEK írásbeli kérésre köz­vetlenül A LIGA KÖZPONTI IRODÁJA KÜLDI MEG AZOKAT. A RUHAGY­ŰJTÉSI AKCIÓRA, A­­MELY A HÁLAADÁS NAPJÁVAL, A “THANKSGIVING DAY”-EL van összeköt­ve, már most felhívja a Liga az amerikai magyarság figyelmét. Sajnálatos körül­mény, hogy a második világháború befeje­zése után 16 évvel Magyarországon na­gyobb szükség van a ruhára, mint volt a háború alatt és az azt követő ínséges idők­ben. Az Európában élő menekülteknek is változatlanul szükségük van jó állapotban lévő, használt ruhákra, tekintve, hogy új ruhát a legtöbb esetben nincs módjukban beszerezni. A szabad világban élő menekül­tek helyzete azonban messze nem hasonlít­ható a Magyarországon élő, elnyomott ma­gyarság helyzetéhez. A Liga központi iro­dája, valamint az amerikai magyar egyház­­községek naponta kapnak kéréseket Ma­gyarországról, amelyekben szerencsétlen családok kétségbeesve kérnek ruhasegélyt, a ruháscsomagok, bár 60 %-os vámot vet­nek ki rá, nagy segítséget jelentenek a címzetteknek, mivel a szabad világból kül­dött használt ruhák nagyobb értéket kép­viselnek, mint a vasfüggöny mögött készü­lő, silány minőségű anyagok. Sokan írják, hogy gyermekeiket nem tudják iskolába küldeni, vagy lábaikat kénytelenek ron­gyokba csavarni, mert nem jut cipőre és ruhára. A legnehezebb helyzetben az öre­gek és betegek vannak, akiknek egy havi nyugdíja általában egy heti legszerényebb megélhetésre elegendő. Szivettépő kérések tömege érkezik s a Liga vezetősége igyek­­szik legalább részben a nagyszámú és in­dokolt kéréseknek eleget tenni. Amerikában a használt ruha nem képez értéket, viszont annál többet jelent egy szerencsétlen ma­gyar testvérünknek. Már most készüljünk fel a ruhagyűjtésre. A részletekről Ft. Gás­pár János, a Liga pénzügyi bizottságának az elnöke, az elmúlt évekhez hasonlóan ad majd tájékoztatást felhívásában. A TAGSÁGI DÍJAK BEFIZETÉSÉRE HÍVJA FEL a figyelmet a Liga vezetősége. A Liga tagsága jelentős előnyöket biztosít és a tagsági díj nem jelent megterhelést egyetlen amerikai magyarnak sem, így a Liga tagjai igénybe vehetik a kedvezményes csomagküldést Magyarországra, szállodai kedvezményeket tagsági jegyük felmutatá­sa alkalmával, sőt New Yorkban és az Egye­sült Államok néhány más városában a Liga keretébe tartozó orvosok felajánlották, hogy a Liga tagjait kedvezményesen kívánják gyógykezelni. A tagsági jegyek átvehetők a magyar egyházközségeknél, vagy az azok­tól távol élő amerikai magyarok a Liga köz­ponti irodáján keresztül nyerhetnek felvé­telt a Liga tagjai közé. FONTOS FELHÍVÁS: A Liga kéri, hogy jelentkezzenek saját érdekükben, vagy is­merőseik haladéktalanul jelentsék be a kö­vetkezők címeit: Hufnagel József, Vince Dezső, Bodnár János és Rauch Károly. Te­kintettel az érdekeltek ügyének fontosságá­ra, kéri a Liga nevezettek ismerőseit, hogy címüket telefonon, vagy írásban közöljék a Liga központi irodájával. Magyar anya levele a magyar cserkészetről Szívesen olvasom mindig, a Katolikus Magyarok Vasárnapját. A lap szelleme fél­tőn óvja magyarságunkat, politikai hírma­gyarázatai, fejtegetései, sokszor mint jóslat vetítik előre az események árnyékát. Ked­ves íróink novellái erősítik lelkünket, a magyar nyelv adta jó ízzel, ragyogó iro­dalmi kifejezésekkel, örömmel olvasom a Vasárnapot. Van a lapnak egy “Gondoljunk csak...” rovata. Ezt még külön is kedvelem, mert sok mindenre emlékeztet. Emlékeztet dolgokra, amelyekről­s csak néha-néha beszélünk, ha éppen időszerű, de nem nagyon “gondolkodunk” rajta. Ilyen a clevelandi magyar cserkész mozgalom is. Minden héten egyszer gondolunk csak rá, amikor az esti órákban két órára elvisszük csintalan gyerekeinket, a “cserkészet”-re, és nyugodtak vagyunk, mert jó helyen van­nak. És a lehetőségek szerint nyáron, ha nem többre, de kétnapos hétvégi táborozás­ra is elmennek, nem beszélve a néhány hetes vakációról, amikor mi megpihenünk. Azok szintén pihenhetnének, akik ez alatt idő alatt gyermekeinkkel bíbelődnek, sok­szor mérgelődnek, a cserkészparancsnoktól, az őrsvezetőig. Azok, akiknek fáradozásuk­ért olyan sokat köszönhetünk. Gondoljunk csak rájuk is! Akik a magyar szellem továb­bi úttörői gyermekeink élén. Magyarságunk őrei. “Gondoljunk csak” a cserkésznapi programra. Mennyi fáradtságos istyek­­vésnek, munkának gyümölcsét élveztük egész nap, de gondtalanul, mert gyermeke­inkre vigyáztak cserkészvezetőink. Köszönettel tartozunk mi ezért és hálás szívvel forduljunk feléjük? Igen! Én úgy érzem, aki szintén egy kiscserkész anyja vagyok, hogy hálásnak kell lennünk! A leg­nagyobb elismerés illeti meg a cserkészve­zetőket, a parancsnoktól, az őrsvezetőig! És hálás köszönet. Mi mégsem beszélünk, erről a szerényen cselekvő, de mégis oly felelősségteljes munkálkodásról. Nem gon­dolunk rá, hanem csak elfogadjuk, mint a sors természetes ajándékát. Nem gondolunk arra, hogy a hétvégi pihenőt privát szórakozással is eltölthetnék azok, akik várakoznak a gyülekezőhelyen, mindegy, hogy milyen időjárás van. Csak azért, hogy gyermekeink testi és lelki ép­ségére vigyázzanak és azt tovább is fej­lesszék. Oda visszük a gyülekezőhelyre a gye­rekeket, ahol gondos kezek bejegyzik egy lapra az érkezők nevét, majd csomagjainkat a nem túl sok kocsi csomagtartójába gyö­möszölik és szállítják gyerekeinket, a jó levegőre, ki a táborhelyre vagy a tó­partra. Mi meg hazamegyünk! Mikor a gyerekek hazaérkeznek, még házhoz is szállítják őket, vagy a parancsnok lakására viszik őket, a kisebbeket, ahol megint jó helyen vannak. A magyar írásról, olvasásról, mint ok­tatásról is hallottam már. Az én fiamra még sor nem kerülhet, mert kicsi ahhoz, de már hallottam, hogy ez is egyik programja a cserkészetnek. Azon kívül a magyar tör­ténelem és földrajz is! Egyáltalában tisztá­ban vagyunk mi, valamennyien azzal, hogy mit kapunk?! Milyen hallatlanul nagy ér­tékkel bírnak azok a ténykedések, áldott munkálkodások, amiket kifejtenek évszám­ra a cserkészet vezetői?! Telve az ember szive-lelke hálával, ha gondol rá, gondol rájuk. A cserkészetben a “Hiszekegy” égisze alatt nevelik gyermekeinket, az elszakadt hazától távol, de mégis maradéktalanul magyarnak! És bizony, vannak áldozatkész cserkész­szülők is, akik a háttérben szintén becsülnivaló ténykedéssel támogatják a magyar cserkészetet. Kevesen vannak, de vannak, akik ezt megteszik! “Segítlek!” köszöntéssel üdvözölnek minden cserkészt a vezetők. Segítenek is mindenben és mindenkor fiainkon, leánya­inkon. Mi pedig “hűek maradunk” egy gon­dolathoz, amely inspirál bennünket: te­gyünk valamit a magyar közösség szellemé­ért! Annak érdekében, amikor lehet és szükség van rá! Ezért kell köszönteni és támogatni fia­ink, leányaink testi és lelki őreit, a cser­készvezetőket. Köszönteni és köszönni — szívből igazán — áldozatkészségüket. H. B. •­­ 1 „GONDOLJUNK ..c. cikk folytatása tosabb. A maga erejéből semmire sem képes, gyáva, lelketlen osztrák hatalom, jóllehet a vi­lágosi fegyverletétel alkalmával megígérte, hogy az engesztelés útjára lép, mint gonosz bandita szavát megszegte és vérszomjas vadál­lat módjára boszut lihegve rettentő mészárlásra vetemedett. Alig két hónappal Világos után Pesten 1849 október 6-án kivégeztette gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar mi­niszterelnököt és ugyanaz­nap Aradon meg­gyilkoltatta a tizenhárom hős tábornokot. En­nél aljasabb bűnt a világtörténelem egyetlen zsarnoka sem követett el. De az elvetemült osztrák önkény által kilőtt golyó visszapattant a hóhérra, a vértanuk pedig megdicsőültek és halhatatlanokká lettek. A vércseppekből rózsák fakadtak és e rózsákból a hálás nemzet ko­szorút font a hősök homlokára. Átok, pusztu­lás, szerencsétlenség kísérte a vérengző erő­szak minden szereplőjét; a magyar nemzet ellenben új erőt merített a kivégzett vértanuk nagy lelkéből. Amivel tehát a zsarnokság meg akarta rémíteni a letiport nemzetet,­­ éppen az edzette meg minden szenvedésre a lesújtott nemzetet. így fakadt áldás és dicsőség a hó­hérok munkája nyomán; Így vált az akasztófa a hazaszeretet és önfeláldozás jelképévé. Akik ma, sok ezer mérföldnyire a véráz­tatta magyar hazától, kegyelettel hódolunk a vértanuk emléke előtt, legyünk büszkék. A vértanuk napja minden igaz magyarnak ün­nepe. A szent szabadságharc célját még nem­ érte el teljesen a nemzet. Magyarország még nem független egészen. De a költő jós lelke , jövőbe lát. Hirdessük tehát bizalommal, hogy nemzetünk tökéletes függetlenségét ki fogja vívni és rendületlen hittel ismételjük a költő szavát: Lesz még egyszer ünnep a világon! Rudnyánszky Gyula. 1960 október 9. GYÁSZJELENTÉS MAGYARORSZÁG! FERENCESEK GYÁSZA: P. Schrotty Pál OEM. Szeptember 6-án halt meg a budai Irgalmas kórházban P. Schrotty Pál volt tartományfőnök. Budakeszin született 1886-ban, pappá szentelése volt 1911-ben, tehát 49 évvel ezelőtt. Az első világháború alatt a teológiai katedráról ment katonalelkészi szolgálatra. Több hadikitü­ntetéséből kiemeljük, hogy törökországi hadi érdemrendet is kapott. A Rend legfőbb kormányzásának tagja volt (Definitor Generális) s a rend főelöljárója megbizottaként számos rendtartományt látogatott végig. A háború előtt visszakerült Magyarországra, s számos éven át volt a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett rend­­tartomány főnöke, provinciálisa. Miután a háború alatt és után nehéz volt az összeköttetés Rómával, a Miniszter Generális őt bízta meg a három magyar rendtartomány fölötti ügykörrel. Ezt a magas méltóságot (Delegátus Ge­nerális) töltötte be szeptember 6-án bekövetkezett haláláig. Számos nyelvet beszélt tökéletesen. Választékos nyel­ven irt tanulmányai nemcsak magyar de német folyóira­tokban is jelentek meg. Hosszas betegség előzte meg halálát. A kémek és szökevények politikai jelentősége Érdekes megfigyelni, hogy Kruscsev milyen rendszere­sen ragaszkodik a hidegháborús propaganda új vállfajai­hoz: a Nyugat elleni kémkedési vádakhoz. A hidegháború­nak ezt az “új” műfaját, amely a hírszerzés emberi tör­ténelemmel egyidős gyakorlatát akarja egyszerre kiak­názni, Kruscsev a párisi konferencia felrobbantásakor ve­zette be az elképzelhető összes színpadi kellékek, görög­­tüzek, zörejek és mutatványok alkalmazásával. Azóta lezajlott a U-2 pilótájának a pere, amely a vasfüggöny mögötti sajtóban akár Budapesten, akár Pekingben több­oldalas, szenzációt keltő tálalásban került az olvasó elé. De megtörtént a két amerikai áruló moszkvai szerepeltetése is, amely ugyanakkor, amikor a két amerikai árulóval akarta bizonyítani, hogy Amerika hogyan is kémkedik a Szovjetunió ellen, akaratlanul bizonyította azt is, hogy a Szovjetunió kémei hogyan furakodnak be a legbensőbb amerikai állami szervezet keretébe. Függőben van még annak az amerikai gépnek az ügye, amelyet Eisenhower elnök külön megemlített Un beszédében. Ezt a gépet az oroszok a szabad tenger felett lőtték le, kezelőszemélyzeté­ből négy embert megöltek, de kettő még ma is fogságuk­ban van , mert kémnek tekintik őket. MIÉRT VAN SZÜKSÉG KÉMÜGYEKRE? A hidegháború más frontján is folynak ezek a kruscsevi manipulációk. Magyarországon például elitéltek egy Nyu­gatnémetországból hazatért volt magyarországi lakost, aki vesztére turistaként másodszor is átlépte a vasfüggönyt, a kommunista ítélet szerint mint kém. És most Kruscsev, csak úgy mellékesen, — elárulok egy titkot — egy newyorki, utcasarki sajtótájékoztatóján közölte az amerikai újságírókkal, hogy a Szovjet a közel­múltban az Egyesült Államok egyik kémét kivégeztette ... Hogy ki volt ez az amerikai, állítólagos kém és milyen bizonyítékok alapján végezték ki, erről a diktátor ter­mészetesen nem tartozik számot adni. Még akkor sem, ha a NN közgyűlésen tartózkodik New­ Yorkban. Lehet pedig, hogy a boldogtalan kémnek más bűne nem is volt, csak az, hogy rossz időben került a kommunista rendőrség kezére . . . Amikor éppen szükség volt egy kivégzett kémre. AMI FELTŰNŐ A nagy lárma mögött azonban egy dolog kezd feltűnő­vé lenni. Mintha a Szovjet azokat a megbízottait, akik a Szovjet javára kémkednek nyugaton, kezdené visszavonni a vasfüggöny mögé. Ugyanis a két amerikai áruló és szöke­vény Berman F. Mitchell és William H. Martin ügyéhez teljesen hasonló esemény történt Nyugatnémetország és Keletnémetország között. Bruno Winter nyugatnémet őr­­­­nagy és Adam von Gliga nyugatnémet kapitány átszökött­­ Keletnémetországba, ahol a sajtó képviselői elé állították­­ őket. Nyilatkozataikból kiderült, hogy miként a két ameri­kai, úgy a két nyugatnémet szökevény és áruló is a Szov­jetnek dolgozott katonai beosztásában. A párisi HUMA­­NITÉ DIMANCHE közli a két szökevény nyilatkozatát. A német demokratikus köztársaságban a nyilatkozó Bun­deswehr őrnagy, Bruno Winter a francia lap szerint kije­lentette többek között hogy: MIÉRT KELL A VILLÁMHÁBORÚ VÁDJÁT KÉMEKKEL IGAZOLNI? “Jelenleg Nyu­gat-Németországban­ titkos intézkedések foly­nak a ‘villámháború’ tervének előkészítésére.” “Strauss és környezete — mondotta a nyugatnémet áruló és szökevény meg van győződve róla, hogy Európában vezető szerepet kell játszania és arról, hogy ez meg is valósul a maga­ idejében.” MIÉRT KELL A NYUGATNÉMET MILITARISTÁKRÓL BESZÉLNI? A kémkedésben és szökésben társa, Adam von Gliga Bundeswehr kapitány pedig a nyugatnémet külpolitikát igyekezett befeketíteni árulásával. Állítása szerint részt vett Strauss nyugatnémet honvédelmi miniszter és Karmhubez tábornok 1958-ban lezajlott beszélge­tésén. Strauss akkor kijelentette “a következő két évben a NATO tanácsának ülésein azt a benyomást kell keltenünk, mintha ka­tonai, gazdasági és politikai terveinkben odaadó hívei lennénk Né­metország teljes egyesítésének. Ugyanezen idő alatt saját tér­( Folytatása a harmadik oldalon.)

Next