Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1971 (78. évfolyam, 1-50. szám)

1971-10-31 / 42. szám

8. oldal KATOLIKUS MAGYAROK VASÁRNAPJA Miért oly későn? Miért éppen most? És miért oly keményen? (MOSZKVA, Szovjetunió.) Az a vitathatatlanul gyenge ellenintézkedés, amellyel az oroszok válaszoltak a 105 szovjet kém Angliából való kiutasítására, (csupán 18 embert utasítottak n­eki Moszkvából és az angol külügyminiszter, Alec Douglas-Home­­ meghívását vonták vissza), érdekes véleményeket váltott ki azok körében, akik ismerik a szovjet viszonyokat. Az egyik vélemény az volt, hogy az angol kormány igen jó idő­t választott ki ennek a drasztikus intézkedésnek a meg­tételére, hiszen Moszkva sem időt, sem pénzt sem fáradságot nem kímélve dolgozik éppen most azon, hogy hadállásait biz­tosítsa Európában és ebből a célból minden áron össze akarja hozni az európai biztonsági konferenciát. Ez lenne Brezsnyev­­nek a hipnotizőrnek az a csillogó zsuzsája, amivel az európai államok figyelmét elaltatja. Moszkvában nagyon jól tudták, hogy az angliai szovjet kémhadjáratot, amelyhez az angol je­lentések jelentősen hozzátették a szabotálás és felforgatás vád­ját is, legjobb lesz mihamarabb elfeledtetni. És ha az angol kül­ügyminiszterrel szemben durván is léptek fel, egyszerűen be­jelentették, hogy az előzőleg megállapított látogatását törölték, nem mertek túl nagy ügyet csinálni a kiutasított 105 szovjet diplomáciai, kereskedelmi és bank-ügyérek elleni kémvádból. A másik vélemény, amely ezekben a moszkvai körökben kialakult, azt magyarázná meg, hogy miért sújtott le az angol kormány olyan drasztikusan az oroszok kémkedő, bomlasztó és szabotáló tevékenységére most az egyszer? Az ok, — ezt az angolok állítják —, hogy a szovjet beavatkozott az Észak- Írországban, tehát az Angliában maradt ír területen folyó el­keseredett háborúságba. Ez a mind erősebben hangoztatott angol vélemény indokolná azt a­ gyors és kemény eljárást, ami­vel az angolok rendet csináltak a házuk táján. Az angol ma­gyarázat szerint a szovjet kül-, pénz- és fegyver-ügyérek mind a két ír, fegyveres mozgalmat támogatták. Az Irish Republican Armynak Észak-Írországban ugyanis két ágazata van. Az egyik ága, amely az erőszakos, gerilla megoldásokat keresi, magát az „ideigleneseknek" nevezi. Ezeknek a támogatásával az orosz cél az lett volna — mondják az angolok —, hogy a katolikus­protestáns küzdelmet teljes polgárháborúvá fejlesztik ki, új ge­rilla és partizáncsoportokat akartak az ideiglenesek támogatá­sára más országokból bevinni és az ,,ír polgárjogok" jelszavával meg akarták az angol konzervatív kormányt buktatni, mielőtt Anglia az európai egységhez, elsősorban a közös európai piac­hoz csatlakozhatott volna. Az IRA, az ír köztársasági haderő hagyományos ágát, amely nem helyesli az ideiglenesek terrorista harcmódját, pedig azzal közelítették meg, hogy kössenek szövetséget az ír kom­munista párttal. Kommunista vezetéssel akarták folytatni az északírországi polgárjogi mozgalmak messzibb tekintő szervezé­sét és ennek a fedezésére akarták megnyerni hosszabb távra az ír köztársasági haderő hagyományos ágát. A kommunista párt támogatásának kézzelfogható jele volt az a fegyverszál­lítmány, amelyet az amszterdami rendőrség tartóztatott fel az amszterdami repülőtéren és amely moszkvai irányítással érke­zett oda. A lefoglalt fegyverszállítmányban csupa orosz és cseh gyártmányú fegyvert találtak, érvelnek az angolok. A kör így teljes lenne és a szovjet mesterkedéseket tehát újból tetten érték — állítják az angolok. Ahol emberi szeren­csétlenség és nyom­orúság robban fel, a Szovjet megjelenik és politikai pecsenyéjét sütögeti a nyomorúságos tűznél. Az angol kormány­­hirtelen és kemény beavatkozását (miután az angolok annyi mindent eltűrtek a Szovjetnek, többek között eltűrték, hogy ilyen hatalmas számban telepedjenek meg a szovjet „kül­­ügyérek" London­ban), az észak-írországi beavatkozás, bomlasz­­tás és robbantás érthetővé teszi — hangoztatják az angol for­rások. 123 év után... Ez év október 10-én tartotta a NEW YORK ÁLLAMI AMERIKAI MAGYAR SZÖVETSÉG az aradi 13 vértanú emlékestjét. Valóban lélekemelő látvány volt, amikor oly sok év után a hazájától távol élő magyarság még mindig ennyi tiszte­lettel és megrendüléssel emlékezett meg a gyászos évfordulóról. A rossz időjárás ellenére, zuhogó esőben nagy csoportokban érkeztek az emlékestre, hogy adózzanak tragikus, történelmi múltunk emlékének. Most nem célunk az évről-évre megismét­lődő nagy érdeklődést részleteiben felidézni, csupán két-három dologra kell az olvasó figyelmét felhívni. Ebben az évben az ünnepi beszédet a szövetség elnöke Mikó István mondta, hűségesen követve a történelmet. Mikó elnök ismertette a szövetség legközelebbi programját is. Elmon­dotta, hogy a januári nagygyűlés eredményeképpen elkészült az ABC-s tankönyv első része, amelyet hét másik fog követni még ebben az évben. Már készületben van két felsőbb osztályú tankönyv. Az elsőt a New York Állami Amerikai Magyar Szö­­vetség anyagi támogatása tette lehetővé. Reméljük, hogy ma­gyarságunk segítségére siet a NEW YORKI MAGYAR IS­KOLA ALAPÍTVÁNY-nak, akik a kivitelezést és a szaktudást adták. Adományaikat küldhetik közvetlen az iskolának, vagy az Amerikai Magyar Szövetségnek (Hungarian House, 213. E. 82nd St., New York, 10028). Reméljük, lezárul az a kísérlet, amely a debreceni anya­nyelvi konferencián indult el, s amely támadás volt az új ame­rikai magyar generáció edukációs jövője ellen. A munka dicsé­retes példája a segítőkész tanári-tanítói, itten magyarokból meg­alakult kis közösség alkotó munkájának. Az összefogás mindig meghozza gyümölcsét. Mikó István másik érdekes bejelentése: „Megalakítjuk a Magyar Színjátszók Iskoláját, ebben a keretben kap helyet a magyar balett, a szín- és filmművészet, az amerikai magyar színjátszás, a beszédtechnika tanítása és fejlesztése. Ezek azért fontosak, mert szülőhazánk mai vezetői meghamisítják történel­münket, mégpedig olyan formában, amely nagyon ártalmas a magyar nemzet jövőjére. Szovjet szavakat, szovjet­ terminológiát használ azzal a hamis ürüggyel, hogy ez nyelvünk fejlődését elősegíti. Kiszelektálja a történelmi múltunkból mindazt ami szép volt és amire büszkék vagyunk, amivel a magyar nemzet ezer éve épült. Mindezt kihagyja­ tanítási módszeréből, vagy legjobb esetben a minimumra kisebbíti. Ami pedig rajtunk kívül álló szerencsétlenségből történt, felnagyítja. Az idő rövidsége miatt csak egy példát mondok el: egy pár évvel ezelőtt a „Hannibál Tanár Úr” című filmet akarták itt New Yorkban bemutatni, amely úgy kezdődött, hogy egy kintornás a „Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország"-ot játszotta. A kép egy nyomortelepet mutatott, a rongyos alsó­neműket, a szennyt, a piszkot, a szemétrakodó csér­telepet. Saj­nos mindez megvolt Pest környékén az első háború után, mikor Kunbéláék tönkre tették az országot és elősegítették a Trianont, nélkülük sohasem történt volna az ország megcsonkítása. A­­magyarság a megcsonkított országba menekült, mert nem volt hajlandó esküt tenni a területrablóknak, ilyen szükségtelepeket építettek, vonatban laktak egymás hegyén-hátán. Megírja ezt a mai történelem? Ezt folytatni tudnám egész este. Ezért tartjuk mi fontosnak a tiszta és teljes történelmünket átmenteni a jövő nemzedéknek. A zsúfolásig megtelt terem magyarsága nagy érdeklődéssel és tetszéssel követte az est, átfogó ünnepi műsorát, a beszéde­ket, a művészi műsort, melyet nagy tapssal jutalmaztak. A művészi műsor egy kellemes meglepetést is hozott. Simándy Zsuzsikát, aki három hónappal ezelőtt még a marosvásárhelyi „Szentgyörgyi István" színművészeti főiskola növendéke volt. Két gyönyörű erdélyi verssel mutatkozott be. Az ünneplő közön­ség mindjárt szívébe zárta és hosszú tapssal jutalmazta. Az ünnepség ismételt bizonyítéka a nemzet hősi múltjának ápolása mellett hitet tévő magyarság lelkes, hűséges részvéte­lének. Dr. U. L. Száműzött Olvasókönyv Most 15 éve, 1956 október 30-án Veszprém ifjúsága igy Üzent Budapest ifjúságának Mint vészharangok sürgető szavát Mely őszi estén felriasztva száll Hallottuk hangod pesti ifjúság, is vádló hangod szivünkbe talál. Veszprém tornyából tekintünk feléd, Hős Pest felé, hol vörös most az ég, Hol lángoló és vérző szigetektől, Most minden régi, szennyes rongy elég. (Szent Asztrik ) Ascherik, német-cseh születésű bencés. Róma neveltje, Szent Adalbert és Szent István barátja, egészen magyarrá lévén, választatott ki a szent királytól a Szent Korona követéül. Vele küldi II. Szilveszter pápa a kettős keresztet, a Szentkoronát. Ez utóbbi eredetileg a szintén ekkor megtérő lengye­leknek készült, de a pápa látomása után megváltoztatta szándékát. Asztrik megkoronázta Istvánt, aztán vissza­ment alföldi magyarjai közé, akiknek legendája azt beszéli róla, hogy halottakat támasztott keze, mellyel az első királyt fölkente, s hogy kalocsai sírjánál cso­dák történtek. Meghalt 1044-ben, 80 egynéhányadik évében. Szent Asztrik ünnepe, november 12.) 1. Szilveszter úr Szent Péter székén azonnal ült gondterhes arccal Töpreng az éjnek követségén: mit is jelentett amaz angyal? Mert furcsa volt ez éjjel álma: az Arkangyal előtte álla és mondá: „Isten másképp rendelt. Ne várd ma reggel azt a lengyelt.” „Egy ifjú nép szent ifjú hőse küldi követjét ma a Székhez. Félelmes nép, de ne félj tőle: szivet az Ur szelidit, fékez.” AzA gyöngysoros arany­fejéket nekik­ adod, és szövetséget örökre Krisztus köt ma velük: Őérte foly majd egyre vérük ...” Nem hallgatunk, a budapesti szózat Ajkunkon híven, zengőn száll tovább. Hogy felriasszon gyárat, földet, otthont Támadj fel, ébredj Magyar Ifjúság! És talpon állunk, énekelve járunk. Mindent betölt a szabadság szava Már véget ér halálos, szörnyű álmunk , lehull az éjjel zsarnok csillaga. ... És, ime, ajtó máris zárul. „Az Aszterik, pogány határral, s kik szavát hozzák Vajk vezérnek, meghallgatást atyjuktól kérnek...” Szent Benedek fiai jönnek; mint illik, trónnál térdre hullnak;­ de kik velük dübörögnek, uj illemet még nem tanultak. Kar­fonva, emelt fővel állnak, csimbókos, kardos vad vitézek. S ő bólint: Isten igy iitézett, a Kincs tehát jut — Hunniának. Beszél már érsekük, jó Asztrik. És pápa messze néz: magaslik előtte messzi titkos Bástya, a vértanúi vérben ázva ... ,Megadjuk mind, mit uratok kér” — szól s lelép, hogy átölelje — csak felel testvéri csókér’, köszönt Apostolt Péter lelke’.” ,Mert Istvántok apostol és szent. Kicsiny vagyok én jóváhagyni, Pecsét rá Jézusától lészen, S végig meg fog a mű maradni...” „Apostol ő, Krisztusba épit, örök sziklákra rakta népit. Mert nem homokra, hanem kőre épült a Ház, minden időkre.” „E koronát vidd, eljegyezvén ifjú országát Jézus urral. A Szent Korona Az őszi szélben a veszprémi tornyon Megint a magyar zászlót lengetik. Amíg élünk, míg vízzé nem lesz vérünk, A magyar zászlót le nem vehetik! Budapest népe, hősök, katonák! Nem éltetek s nem haltatok hiába. Isten velünk és Veletek megyünk Szabad életbe, vagy a hős halálba! Változhat kor, de nem az Eszmény, mit Apostol és Vértanú vall...” 2. Pannónia felé nyargaltak csöndes barátok, vig vitézek, ősz volt. Fönn zúgtak már a darvak, aranyos fénnyel ősz igézett. Szeme előtt, az Érsek nyergén Jézusnak kincse bársonytokban. S a magyar gyepűn által-kelvén, valami mély szív mélybe dobban ... Ki mondta néked: szállj le, Asztrik? Ott lenn ezüstös Mura csillog, még madárhimnusz itt visszhangzik és messzi füttyök, télbe sirok. Október aranyszőnyeget hint, kincsét elébe szórva Kincsnek, távol harang szól. S őt tekintsed: Pannónia, a Szent, feléd int... Ön térdelt hosszan. Majd fölállott, a Jelvényt tartva föl, magasba, Pannóniának megmutatta, s hegy-völgyet véle ott megáldott. Mélységes csönd lett. Mozdulatlan lélegzet-fojtva várt a tájék. A Duna-völgy, a Kárpát-katlan vett áldást most, örök Királyét. 3. Már véget értek ünnepségek. Harangzúgások elhalkultak. A puszta napja tűzzel éget: köznapok jönnek, szentek ... untak... Hajó suhan le Dunán délnek: papot, apostolt visz pogánynak, jó mestert balgának, ledérnek, szent Érseket kis Kalocsának. A tatnál áll. Partot néz bízva, és pásztorbotján napfény villan. Egy evezős súg: „Szent a krizma, az ujján ott, gyógyító is van...” ,melyről csurrant szentkenetje királytételnek: tesz csodákat. Mely Jézus kincsét érinthette, attól a kéztől halott támad...” Pusztánk fölött, nézz ott a partra, fekete felhők tornyosodnak, boszorkányszél a port kavarja, jászesső jön, vihar lesz holnap... A Föld dübög a ménesektől, kik nyugtalan száguldnak, nézd csak! Hullámzik ott a föld és rendül, s lovasrohamra zúdul észak. Az Érsek áll A bot kezébe... Szemét árnyazza másik karja: sólyomként les távol veszélybe posztján, miként az Úr akarja ... Feledt hazát, ez uj hazáért. Magyar lett, ifjú magyar néppel együtt születve ama délben, mikor Homlokhoz Kincs hozzáért. Várost növelt a puszták szikjén, Jézust sugárzott a sötétbe... (Hogy kell majd ő a hosszú éjbe, ha nem lesz Ország és Frigyszekrény ... ) De bízzál, Alföld! Él az Érsek! S a Korona év láthatatlan, az érintésén gyógyul mély seb, beforr a tépett Kárpát-katlan... Az Érsek áll. S király-tevő Kéz, a halottkeltő, koronázó, lebeg fölötted, mondd, mitől félsz Ha Puszta, Pusztám, télbe fázón ...? Az Érsek áll ma is fölötted, a Jézus­ küldte Kincset tartván, mely éltet ád, mely hőssé fölkent lét-nemlét közt, vén puszták partján... B.B. 1971. október 31. Franciaországban folytatódik a szovjet diplomáciai offenziva (PARIS, Franciaország.) A francia kormány most már nem léphet vissza, legfeljebb Brezs­­ne­vnek fájdulhat meg a man­dulája, és ha nem esik le a mandulája, akkor a kellemetlen kanadai kezdet után a szovjet diplomáciai offenzivája Páris­­ban folytatódik, ahol Brezs­­nyev jelenik meg majd október 25-én, 15 évvel ezután, hogy megkezdették a szovjet tankok a magyar szabadságharc vérbe­­tiprását. Brezsnyev harci célja: bosszú Amerika ellen, Francia­­országot teljesen ki akarja emelni a NATO-ból. Brezs­nyev olyan barátsági és védel­mi szerződést kínál, amely Franciaországot az európai ü­­gyekben végképp semlegesíte­né és Moszkvával kapcsolná össze. A Brezsnyev-terv szerint a Szovjetunió és Franciaország szerződést kötne, amelyben mindkettő ígéretet tesz és köte­lezi magát, hogy megvédi a másikat, ha azt támadás érné. Brezsnyev ajánlatában hivatko­zott az Indiával kötött barátsá­gi és katonai szerződésre és azt ajánlotta követendő példá­nak. Habár Franciaország kivonta csapatait a NATO haderőből, még mindig tart Nyugat-Né­­metországban 50,000 főnyi francia haderőt és ígéretet tett, hogy ezt a haderőt a NATO szövetség segítségére beveti, ha a NATO-t a Szovjet megtá­madná. Hogy miért kell ennek a francia erőnek a visszavoná­­sát ,szorgalmazni szerződéses uton, ha a Szovjetuniónak nincs szándéka támadni — ez a szov­jet rejtély .­­.. "A DIKTATÚRÁVAL SOHASEM LEHET KIEGYEZNI, DE A MAGYAR NÉPPEL MINDIG EGYET AKARUNK ÉRTENI." • Eszterhás István

Next